1.

Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem közvetlenül a Bíróság G4S Secure Solution, ( 2 ) Bougnaoui és ADDH, ( 3 ) valamint WABE ( 4 ) ügyben hozott, a 2000/78 irányelv ( 5 ) értelmében vett, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos ítéleteiből következik. A kérelem alapjául az LF és az SCRL közötti eljárás szolgál, ahol a szakmai gyakorlatra való, saját kezdeményezésre benyújtott jelentkezést nem vették figyelembe, mivel a jelölt megtagadta a vállalkozás alkalmazottaira vonatkozó belső semlegességi szabály betartását. Ez a szabály tiltotta bármely vallási, világnézeti vagy politikai meggyőződésnek a munkahelyen – különösen öltözködéssel – való kifejezését. ( 6 )

2.

A jelen ügyben a Bíróságnak ismételten foglalkoznia kell azzal a kérdéssel, hogy egy magánvállalkozás alkalmazottai, köztük a gyakornokok számára megtiltható‑e bizonyos, vallási előírásokon alapuló ruházat munkahelyükön való viselése. A jelen ügyben vizsgálni kell továbbá a 2000/78 irányelv 8. cikke alapján a tagállamoknak biztosított azon mérlegelési jogkört, hogy az ezen irányelvben meghatározottaknál kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el az egyenlő bánásmód elvének védelmét illetően, különösen azáltal, hogy a vallást és a vallási meggyőződést a hátrányos megkülönböztetés önálló okaként kezelik. A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány az utóbbi kérdésre korlátozódik.

3.

A 2000/78 irányelv a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteit hozza létre. Célja a „valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel”. ( 7 )

4.

A 2000/78 irányelv alkalmazásában az „egyenlő bánásmód elve” azt jelenti, hogy az irányelv 1. cikkében említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni. ( 8 )

5.

Közvetlen hátrányos megkülönböztetés különösen akkor áll fenn, ha ezen okok bármelyike miatt valaki hasonló helyzetben lévő más személyhez képest kedvezőtlen bánásmódban részesül, részesült vagy fog részesülni. ( 9 ) Közvetett hátrányos megkülönböztetés ezzel szemben akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos vallású vagy meggyőződésű, egy bizonyos fogyatékosságú, egy bizonyos életkorú vagy egy bizonyos szexuális irányultságú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, ( 10 ) kivéve, ha az előírás, feltétel vagy gyakorlat jogszerű cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek. ( 11 )

6.

A 2000/78 irányelv nem érinti a nemzeti jog által meghatározott olyan intézkedéseket, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság és a közrend fenntartásához, a bűncselekmények megakadályozásához, az egészség védelméhez és mások jogainak és szabadságának a védelméhez szükségesek. ( 12 )

7.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy a 2000/78 irányelvben rögzített okokkal kapcsolatos jellemzőn alapuló bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az érintett szakmai tevékenység jellege vagy gyakorlásának feltételrendszere miatt, az ilyen jellemző lényeges és meghatározó szakmai követelményt kíván meg, feltéve, hogy a cél jogszerű, és a követelmény arányos. ( 13 )

8.

Végül a jelen ügy szempontjából fontos szem előtt tartani, hogy a 2000/78 irányelv (28) preambulumbekezdése szerint az irányelv csak minimális elvárásokat határoz meg, így lehetőséget biztosít a tagállamoknak, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn. A 2000/78 irányelv végrehajtása a tagállamok egyikében sem igazolja a már elért szinthez képest történő visszalépést. Ezenfelül a 2000/78 irányelv „Minimumkövetelmények” címet viselő 8. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy a tagállamok bevezethetnek, illetve fenntarthatnak olyan intézkedéseket, amelyek az ezen irányelvben meghatározottaknál kedvezőbbek az egyenlő bánásmód elvének védelmét illetően. A 2000/78 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése előírja azt is, hogy ezen irányelv végrehajtása semmilyen körülmények között nem jelenthet jogalapot az irányelv hatálya alá tartozó területeken a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemnek a tagállamok által már elért szintjéhez képest történő csökkentésére.

9.

A Loi du 10 mai 2007 tendant à lutter contre certaines formes de discrimination (a hátrányos megkülönböztetés bizonyos formáival szembeni küzdelemre vonatkozó, 2007. május 10‑i törvény; a továbbiakban: a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény) ( 14 ) ülteti át a 2000/78 irányelvet a belga jogba. ( 15 ) Célja, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés terén tapasztalható hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében általános keretet hozzon létre. ( 16 ) A törvényt alkalmazni kell a munkaviszonyokra, ( 17 ) amelyek magukban foglalják többek az önálló vállalkozói tevékenység, gyakorlat, szakképzés és szakmai képzés keretében történő munkavégzés révén létrejött jogviszonyokat. ( 18 )

10.

A hátrányos megkülönböztetéssel szemben védett szempontok felsorolását a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény 4. cikkének (4) bekezdése tartalmazza, ezek „az életkor, a szexuális irányultság, a családi állapot, a születés, a vagyon, a vallási vagy világnézeti meggyőződés, a politikai meggyőződés, a szakszervezeti meggyőződés, a nyelv, a jelenlegi vagy jövőbeni egészségi állapot, fogyatékosság, fizikai vagy genetikai tulajdonság, a társadalmi származás”.

11.

A hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény 7. cikke szerint a fent említett valamely védett szemponton alapuló mindennemű közvetlen különbségtétel közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, kivéve, ha e közvetlen különbségtétel jogszerű céllal objektív módon igazolható, és e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek. Ugyanezen törvény 8. cikkének (1) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy a – többek között –vallási vagy világnézeti meggyőződésen alapuló közvetlen különbségtétel lényeges és meghatározó szakmai követelményekkel igazolható.

12.

LF, az alapeljárás felperese iszlám vallású, és iszlám fejkendőt visel. Az SCRL, az alperes vállalkozás főként szociális lakások bérbeadásával és működtetésével foglalkozik, olyanok számára, akik a magánbérleti piachoz korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek.

13.

2018 márciusában LF irodaautomatizálási tanulmányai részeként hat hetes időtartamra szóló, fizetés nélküli szakmai gyakorlatra jelentkezett az SCRL‑nél. Egy héttel később LF‑et megbeszélésre hívták, ahol megkérdezték tőle, hogy vállalná‑e a vállalkozáson belül előírt semlegességi szabály betartását. E szabály szerint, amelyet a munkahelyi szabályzat rögzített, „[a] munkavállalók kötelezettséget vállalnak a vállalkozáson belüli szigorú semlegességre törekvő politika betartására. Ennélfogva a munkavállalók ügyelnek arra, hogy semmilyen módon – sem szavakkal, sem öltözködéssel, sem pedig más módon – ne fejezzék ki a vallási, világnézeti vagy politikai meggyőződéseiket, bármilyenek legyenek is azok.” Amikor erről kérdezték, LF úgy válaszolt, hogy megtagadja azt, hogy e szabály betartása érdekében levegye a fejkendőjét.

14.

Tekintettel arra, hogy a jelentkezésével kapcsolatban ezt követően semmi nem történt, LF 2018 áprilisában újból benyújtotta a gyakorlatra vonatkozó kérelmét az SCRL‑hez, és felajánlotta, hogy egy másik fajta fejfedőt visel. Ezen közlésre válaszul azonban az SCRL arról tájékoztatta, hogy nem tudnak neki szakmai gyakorlatra lehetőséget biztosítani, mivel semmilyen fejfedő nem engedélyezett az irodákban, függetlenül attól, hogy baseballsapkáról, sapkáról vagy kendőről van‑e szó.

15.

LF jogsértés abbahagyására kötelezés iránti keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, megtámadva a szakmai gyakorlat számára történő felajánlásának megtagadását, amely álláspontja szerint közvetlenül vagy közvetve vallási meggyőződésén, következésképpen a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény rendelkezéseinek megsértésén alapul. ( 19 )

16.

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint LF arra történő jelentkezése, hogy az alperesnél gyakorlatot teljesítsen, munkaviszonynak minősül, amely a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény hatálya alá tartozik. Úgy véli ugyanakkor, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti, valláson vagy meggyőződésen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés fogalma a Bíróság részéről további pontosítást igényel. A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett kérdések között szerepel az is, hogy e bíróság gyakorolhat‑e mérlegelési jogkört a helyzetek összehasonlíthatóságának értékelése vonatkozásában, amelyet a G4S Secure Solutions ítélet szerint a nemzeti bíróságok kötelesek vállalni, és amelyből arra lehet következtetni, hogy történt‑e közvetlen hátrányos megkülönböztetés.

17.

A kérdést előterjesztő bíróság arra is választ vár, hogy a G4S Secure Solutions ítéletben a Bíróság a vallási, világnézeti és politikai meggyőződést egyetlen védett szempontban kívánta‑e ötvözni, olyan módon, hogy már nem szükséges a hátrányos megkülönböztetés ezen okainak elkülönítése. Ez azt jelentené, hogy a 2000/78 irányelv 1. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a vallás és a meggyőződés ugyanazon védett szempont két oldala. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az erre a kérdésre adott válasz alapvető fontosságú, mivel ha a vallást és a vallási meggyőződést ugyanabba a kategóriába kell sorolni, mint az egyéb (nem vallási) meggyőződést, az jelentősen befolyásolná a közvetlen hátrányos megkülönböztetés fennállásának mérlegelése céljából szükséges összehasonlítást.

18.

Végül a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az előző kérdés felvet még egy kérdést, nevezetesen azt, hogy az a nemzeti jog olyan rendelkezése, amely a vallási, világnézeti, és politikai meggyőződés vonatkozásában külön védelmet biztosít, tekinthető‑e a 2000/78 irányelv 8. cikke értelmében az egyenlő bánásmód elvének védelmét illetően kedvezőbb rendelkezésnek.

19.

Ilyen körülmények között a Tribunal du travail francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű munkaügyi bíróság, Belgium) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából többek között a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„[…]

[…]”

20.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet 2020. július 27‑én vette nyilvántartásba a Bíróság Hivatala. Írásbeli észrevételeket terjesztett elő a Belga Királyság, a Lengyel Köztársaság, az Európai Bizottság és az alapeljárásban részt vevő felek.

21.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány kizárólag azzal a kérdéssel foglalkozik, amellyel az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a nemzeti jog olyan rendelkezése, mint a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény 4. cikkének (4) bekezdése, tekinthető‑e a 2000/78 irányelv 8. cikke értelmében az egyenlő bánásmód elvének védelmét illetően kedvezőbb rendelkezésnek, és úgy értelmezendő-e, hogy a vallási, világnézeti, illetve politikai meggyőződések a hátrányos megkülönböztetés különböző alapjai.

22.

Elöljáróban rá kell mutatnom arra, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését követően meghozott WABE ítéletben a Bíróság kimondta, hogy „a 2000/78 irányelv alkalmazásában a »vallás« és a »meggyőződés« kifejezéseket úgy kell értelmezni, mint a hátrányos megkülönböztetés egy és ugyanazon alapjának két oldalát.” Pontosabban a Bíróság kifejtette, hogy „a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetési okot meg kell különböztetni a »politikai vagy más vélemény[en]« alapuló megkülönböztetési októl, és az tehát kiterjed mind a vallási meggyőződésre, mind pedig a világnézeti vagy spirituális meggyőződésre”. ( 20 )

23.

A jelen ügyben előterjesztett kérdés tehát annak vizsgálatát igényli, hogy a Bíróságnak a WABE ítéletben megfogalmazott értelmezése ellenére a 2000/78 irányelv 8. cikke mérlegelési jogkört biztosít‑e a tagállamoknak a nemzeti szabályozás olyan módon való elfogadására és értelmezésére, hogy a hátrányos megkülönböztetés különböző alapjaiként biztosítsanak védelmet egyrészt a vallás és a vallási meggyőződés, másrészt a világnézeti vagy spirituális meggyőződés számára.

24.

A jelen indítványban első lépésként a 2000/78 irányelv 8. cikkének normatív tartalmára hivatkozom, valamint a tagállamok Bíróság által elismert azon mérlegelési mozgásterére, hogy az egyenlő bánásmód elvének védelmét illetően kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el. Ezt követően kifejtem az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés mögött meghúzódó indokokat, valamint a Bíróság által a G4S Secure Solutions ítéletben és a WABE ítéletben, a hátrányos megkülönböztetés mérlegelése vonatkozásában egy magánvállalkozás belső semlegességi szabályával összefüggésben kialakított álláspontot. Ezen túlmenően megvizsgálom, hogy a tagállamoknak a vallás és a vallási meggyőződés mint a hátrányos megkülönböztetés önálló alapjának védelme érdekében rendelkezniük kell‑e mérlegelési jogkörrel. Végül elemezni fogom, hogy az olyan nemzeti rendelkezés, mint a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény 4. cikkének 4 bekezdése értelmezhető‑e úgy, hogy kedvezőbb védelmet biztosít a munkahelyi egyenlő bánásmód védelmét illetően a vallás és a vallási meggyőződés tekintetében.

25.

A 2000/78 irányelv 1. cikke szerint ezen irányelv célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.

26.

A 2000/78 irányelv (28) preambulumbekezdése rögzíti, hogy ezen irányelv minimális elvárásokat határoz meg, így lehetőséget biztosít a tagállamoknak, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn. Ugyanezen preambulumbekezdés szerint a 2000/78 irányelv végrehajtása a tagállamok egyikében sem igazolja a már elért szinthez képest történő visszalépést.

27.

A 2000/78 irányelv (28) preambulumbekezdésében rögzítettek konkrét kifejezésre jutnak ezen irányelv 8. cikkében, amely a „Minimumkövetelmények” címet viseli. Közelebbről a 8. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok bevezethetnek, illetve fenntarthatnak olyan intézkedéseket, amelyek az ezen irányelvben meghatározottaknál kedvezőbbek az egyenlő bánásmód elvének védelmét illetően. A 2000/78 irányelv tehát olyan rendelkezést tartalmaz, amelynek folytán a tagállamok az irányelvben biztosítottnál magasabb szintű védelmet biztosító jogi szabályozást fogadhatnak el. ( 21 ) A 2000/78 8. cikkének (2) bekezdése előírja továbbá, hogy ezen irányelv végrehajtása semmilyen körülmények között nem jelenthet jogalapot az irányelv hatálya alá tartozó területeken a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemnek a tagállamok által már elért szintjéhez képest történő csökkentésére.

28.

A WABE ítélet előtt a Bíróság számos alkalommal értelmezte a 2000/78 irányelv 8. cikkét, jóllehet kizárólag az eljárási szabályoknak való megfeleléssel összefüggésben. ( 22 ) Például a Bulicke ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a 2000/78 irányelv 8. cikkével nem ellentétes az olyan, az ezen irányelv végrehajtásának céljából elfogadott nemzeti eljárási szabály, amelynek következtében a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés esetén kártérítés iránti igény érvényesítésére vonatkozó határidőt előíró korábbi szabályozás módosul. ( 23 ) Nemrégiben, az Associazione Avvocatura per i diritti LGBTI ítéletben a Bíróság úgy találta, hogy a 2000/78 irányelv 8. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az olyan ügyvédi egyesület, amelynek alapító okirata szerinti célja meghatározott szexuális irányultsággal rendelkező személyek bíróság előtti védelme, automatikusan jogosult arra, hogy olyan bírósági eljárást kezdeményezzen, amely az ezen irányelvből eredő kötelezettségek betartatására és – adott esetben – kártérítés igénylésére irányul. ( 24 )

29.

Ezzel szemben a WABE ítéletben a Bíróságnak anyagi szempontból kellett vizsgálnia azt, hogy a vallás‑ és lelkiismereti szabadságot védő alkotmányos szintű nemzeti rendelkezések figyelembe vehetők‑e a 2000/78 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kedvezőbb rendelkezésekként a közvetetten a valláson vagy meggyőződésen alapuló, az eltérő bánásmód ugyanezen irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja szerinti megfelelő jellegének vizsgálata során. A felvetett kérdés lénygében a G4S Secure Solutions ítélet pontosítására irányult a vallás‑ és lelkiismereti szabadság súlyozását illetően az e szabadság és más, olyan jogszerű célok egymással szemben történő mérlegre tételével összefüggésben, amelyekre a vallás vagy meggyőződés alapján történő közvetett hátrányos megkülönböztetés igazolása érdekében hivatkozni lehet.

30.

A Melloni ítélet ( 25 ) indokolásának szerkezetét idéző megközelítés alapján a Bíróság álláspontja szerint a 2000/78 irányelv azt szemlélteti, hogy az uniós jogalkotó maga nem teremtette meg egyfelől a gondolat‑, lelkiismeret‑ és vallásszabadság, másfelől az eltérő bánásmód igazolása céljából hivatkozható jogszerű célok közötti szükséges egyensúlyt. A Bíróság szerint ezen egyensúly megteremtését a tagállamokra és azok bíróságaira bízta, ( 26 ) az egyes tagállamok sajátos hátterének figyelembevételével. ( 27 ) A Bíróság azt is elismerte, hogy a 2000/78 irányelv lehetővé teszi, hogy a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkezzenek a szóban forgó különböző jogok és érdekek közötti szükséges egyeztetés keretében, e jogok és érdekek megfelelő egyensúlyának biztosítása érdekében, ( 28 ) amely lehetőséget biztosít például arra, hogy a közvetetten a valláson vagy meggyőződésen alapuló eltérő bánásmód igazolásával szemben magasabb követelményeket támasszanak. ( 29 )

31.

A WABE ítélet alapjául szolgáló ügyben előterjesztett kérdés a 2000/78 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozott, a közvetett hátrányos megkülönböztetéssel, és annak az ugyanezen irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja alapján való igazolásával összefüggésben. Ezértez az ítélet nem dönti el a jelen ügyben szóban forgó kérdést, azaz azt, hogy a nemzeti jog adott rendelkezése tekinthető‑e a 2000/78 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód védelmét illetően kedvezőbbnek akkor, ha a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti közvetett hátrányos megkülönböztetés fennállásának értékelése céljából végzett összehasonlítást befolyásolja.

32.

Az e kérdésre adandó válasz elsősorban a 2000/78 irányelv által előírt harmonizáció szintjétől függ, amely kérdés a WABE ítéletben is felmerült. E vonatkozásban a Bíróság kimondta, hogy a 2000/78 irányelv mérlegelési mozgásteret hagy a tagállamok számára, tekintettel a vallás és a meggyőződés egyes tagállamokban betöltött szerepével kapcsolatos megközelítéseik sokféleségére. ( 30 )

33.

Olyan okok miatt, amelyek a Bíróságnak a WABE ítéletben tett egyértelmű megállapítása után ( 31 ) nem szorulnak további magyarázatra, elfogadottnak látszik, hogy a 2000/78 irányelvet a foglalkoztatás és a munkavégzés terén az egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezések részleges harmonizációjának létrehozása végett fogadták el. Ennek megfelelően teret hagy annak, hogy nemzeti szinten különböző megközelítéseket fogadjanak el az arra vonatkozó versengő nézetek közül, hogy miként kell a hátrányos megkülönböztetést megfelelően és jogszerűen kezelni. ( 32 ) A vallást és a meggyőződést illetően az egyes tagállamokban szorgalmazott egységesség vagy különbözőség mértéke vitathatatlan hatást gyakorolhat van ezekre a döntésekre, amint azt a későbbiekben kifejtem.

34.

Annak a kérdésnek a megválaszolása során, hogy a 2000/78 irányelv 8. cikkében – a Bíróság által elismerten – a tagállamok számára biztosított mérlegelési mozgástér lehetővé teszi‑e a vallás és a vallási meggyőződés mint a hátrányos megkülönböztetés önálló alapjának védelmét a nemzeti jogban, teljes mértékben figyelembe kell venni e megközelítés hatását a minden konkrét esetben elvégzendő összehasonlítás gyakorlására, valamint a védelem mértékét, amelyet e gyakorlat maga után von. E tekintetben fontos kiemelni, hogy látszólagos objektivitásuk ellenére mind a hátrányos megkülönböztetés fennállásának értékelésére alkalmazott összehasonlítás típusa, mind az e célra meghatározott viszonyítási kör nagy jelentőségű döntésekkel jár az egyenlőségnek a társadalomban kívánatos szintjét illetően. ( 33 )

35.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés mögött meghúzódó indokok megértése érdekében emlékeztetnem kell arra, hogy a foglalkoztatás és munkavégzés vonatkozásában alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megállapításához a 2000/78 irányelv eltérő bánásmód vagy hátrány előfordulását írja elő többek között a „vallás vagy meggyőződés” tekintetében. A 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint az ilyen megkülönböztetés közvetlen, ha valamely vallású vagy meggyőződésű személy hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlen bánásmódban részesül. Ez lényegében annak megállapítását követeli meg, hogy létezik‑e elválaszthatatlan kapcsolat a szóban forgó egyenlőtlen bánásmód és a vallás vagy meggyőződés mint alap között. ( 34 ) Ezzel szemben a hátrányos megkülönböztetés a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közvetett, ha egy látszólag semleges szabály vagy gyakorlat valójában azt eredményezi, hogy egy bizonyos vallású vagy meggyőződésű személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz. ( 35 )

36.

Az eltérő bánásmód fennállásának megítélésére szolgáló ezen összehasonlítás elvégzésének módja mindkét esetben alapvető szerepet játszik, mivel egyértelműen képes befolyást gyakorolni arra, hogy valamely konkrét ügyben milyen típusú hátrányos megkülönböztetés van jelen. Ez irreleváns volna, ha nem lenne tény, hogy a hátrányos megkülönböztetés egyes típusaira vonatkozó igazolások mindegyike jelentősen eltérő, és ennek megfelelően mindegyik esetében eltérő az alkalmazandó vizsgálat szintje. ( 36 )

37.

Megjegyzem, a 2000/78 irányelvet hagyományosan úgy értelmezték, hogy az tiltja a valamely csoporton belüliek, illetve az e csoporton kívüliek közötti hátrányos megkülönböztetést, amely lényegében azt jelentette, hogy egy bizonyos védett jellemzővel rendelkező (csoporton belüli) egyéneket olyan (csoporton kívüli) egyénekkel hasonlítottak össze, akik e jellemzővel nem rendelkeztek. ( 37 )

38.

A Bíróság nemrégiben meghozott ítéletei azonban elmozdulást mutatnak egy olyan megközelítés felé, amely nem a csoportok közötti, hanem inkább a csoporton belüli hátrányos megkülönböztetésre összpontosít. Konkrétabban a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó VL ügyben ( 38 ) a Bíróság kifejezetten kimondta, hogy a 2000/78 irányelv semmilyen módon nem határozza meg azt a személyt vagy személyek azon csoportját, amely viszonyítási alapként használható annak mérlegeléséhez, hogy történt‑e hátrányos megkülönböztetés ezen az alapon. Ezért a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma nem korlátozható kizárólag a fogyatékossággal élő, illetve az ép emberekkel való bánásmód közötti különbségekre, ehelyett e tilalomnak az ezen közös alap által érintett személyek közötti eltérő bánásmódra kell összpontosítania.

39.

A csoporton belüli összehasonlítás annak mérlegelését követeli meg, hogy fennáll‑e hátrányos megkülönböztetés valamely olyan csoporton belül, amelynek tagjai azonos védett jellemzővel rendelkeznek. Ennek célja a Bíróság szerint a 2000/78 irányelv által biztosított védelem csorbításának elkerülése ( 39 ) azzal, hogy közös jellemzővel nem összekapcsolt két csoport között fennálló hasonlóságok és különbségek keresése helyett egy, azonos védett jellemzővel érintett csoportba tartozó bizonyos személyek relatív terheinek feltárására összpontosít. ( 40 ) Ebből a szempontból a csoporton belüli összehasonlítás kiterjeszti a 2000/78 irányelv hatályát azáltal, hogy fokozottan érzékeny a kevésbé látható hátrányokra, ( 41 ) és ezenfelül kiterjeszti az egyenlőségvédelmét egy adott csoporton belül a hátrányosabb helyzetű személyekre. A jelen indítványban később utalni fogok arra, hogy a WABE ítéletben a Bíróság miként támaszkodott egy csoporton belüli összehasonlításra a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés fennállásának vizsgálatakor.

40.

Mindazonáltal az egyenlőség csoporton belüli összehasonlításból eredő hatékonyabb védelme nagymértékben függ a személyek ezen összehasonlítás céljából kijelölt körétől. Ahogyan azt Bobek főtanácsnok a Cresco Investigation ügyre vonatkozó indítványában ( 42 ) megjegyezte, az összehasonlítás körének – tágan vagy szűken – történő kijelölése alkalmas arra, hogy alakítsa a közvetlen, illetve a közvetett hátrányos megkülönböztetés 2000/78 irányelv szerinti meghatározását, és még hasonló tényállások esetében is eltérő eredményre vezethet.

41.

Lényegében, ha a vallás és a vallási meggyőződés a világnézeti és spirituális meggyőződéssel együtt áll védelem alatt, akkor a védett ok által érintett összehasonlítási csoportot alkotó személyek körének bővülése miatt a referenciaszemélyek köre az összehasonlíthatóság szempontjából szűkül. Valamely munkahelyen belüli semlegeségi szabály összefüggésében az olyan munkavállalót, aki állítása szerint vallása vagy vallási meggyőződése miatt hátrányos megkülönböztetést szenved el, egy világnézeti vagy spirituális meggyőződést valló személyeket is magában foglaló csoport részének tekintik. Ha a belső semlegességi szabály e csoport valamennyi tagjára egyformán vonatkozik, főszabály szerint nem lehet közvetlen hátrányos megkülönböztetést megállapítani, mivel az e szabály és a védett szempont közötti közvetlen okozati összefüggés kevésbé lesz látható. Ugyanez lenne a helyzet valamely vállalkozás olyan munkavállalói tekintetében is, akikre valláson alapuló öltözködési előírások vonatkoznak.

42.

Ezzel szemben, ha a vallás vagy a vallási meggyőződés a hátrányos megkülönböztetés önálló alapjaként részesül védelemben, akkor az összehasonlítást a vallásuk és vallási meggyőződésük miatt érintett egyének között kell elvégezni, figyelmen kívül hagyva a világnézeti vagy spirituális meggyőződésük miatt érintett egyéneket. Ekkor a szóban forgó belső semlegességi szabály kapcsán a csoporton belüli összehasonlítás azt jelentené, hogy a valamely öltözködésre vonatkozó vallási előírást betartó munkavállalók helyzetét olyan munkavállalók helyzetével hasonlítanák össze, akikre nem vonatkozik ilyen előírás. Vitathatatlan, hogy a vallási előírás szerinti öltözék munkahelyen való viselését tiltó szabályból eredő egyenlőtlen bánásmód inkább tekinthető a védett szemponthoz elválaszthatatlanul kapcsolódónak akkor, ha azt vallásos viseletre vonatkozó előírások által érintett munkavállalókra alkalmazzák, mivel ezek a munkavállalók csak akkor lehetnének képesen e szabály követelményeinek betartására, ha nem tartanák be a hitük által előírt kötelezettségeket.

43.

Ebből következik, hogy a csoporton belüli összehasonlítás során figyelembe vett személyek körének szélesítése az egységességet mozdítja elő az adott csoporton belül azzal, hogy gyengíti a csoport tagjait egyedivé tévő megkülönböztető elemeket, míg a személyek e körének szűkítése a sokszínűséget mozdítja elő azzal, hogy láthatóbbá teszi a védelemre szoruló megkülönböztető elemeket.

44.

Nem szorul további magyarázatra az, hogy az összehasonlítás alapjául szolgáló csoport kijelölése miként befolyásolja ténylegesen azt a következtetést, hogy egy belső semlegességi szabály alkalmas‑e arra, hogy a 2000/78 irányelv szerinti akár közvetlen, akár közvetett hátrányos megkülönböztetéshez vezessen. Mindössze annyit jegyeznék meg, hogy a 2000/78 irányelvet alátámasztó, vallásra vagy vallási meggyőződésre vonatkozó szellemiség eltérően nyilvánul meg attól függően, hogy a vallási öltözködési előírások által érintett munkavállalókra nézve egy belső semlegességi szabályt közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést jelentőnek tekintünk‑e. A közvetlen hátrányos megkülönböztetés megállapítása olyan megközelítésen alapul, amely főszabály szerint tiltja az olyan gyakorlatokat, amelyek e munkavállalókra nézve hátrányos megkülönböztetést jelentenek, és arra csupán egy zárt igazolási rendszer vonatkozik; a közvetett hátrányos megkülönböztetés megállapítása ugyanakkor teret az igazolásuk keretében lehetővé teszi az egymással szemben álló jogok és szabadságokmérlegelését, és ezért a hátrányos megkülönböztetés irányában következetesebb szemléletet fogad el.

45.

Fontos szem előtt tartani, hogy az e két megközelítés közötti választás elkerülhetetlen annak eldöntésekor, hogy egy belső semlegeségi szabály közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést jelent‑e az olyan munkavállalókra nézve, akiknek vallási öltözködési előírásokat kell betartaniuk. Ebből a szempontból alapvetően fontos, hogy a vallásból vagy vallási meggyőződésből eredő különbségeket, nevezetesen az öltözködési előírásokat a munkahelyen e különbségekre vonatkozó, kötelezettségvállalás formájában tett általános tilalom folytán egységességet szorgalmazva, vagy ehelyett azok normalizálása útján, a sokszínűség előmozdításával kell‑e kezelni.

46.

A Bíróság nagytanácsa először a G4S Secure Solutions, majd a WABE ítéletben egyértelműen állást foglalt azzal kapcsolatban, hogy miként kell strukturálni a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés értékelését a vallási öltözködési előírások által érintett munkavállalókra tekintettel, valamely belső semlegességi szabály alkalmazásával összefüggésben.

47.

A Bíróság konkrétan kimondta, hogy valamely belső semlegességi szabály, amely megtiltja a politikai, világnézeti vagy vallási meggyőződés látható jeleinek a munkahelyen való viselését, nem minősül közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek, mivel az ilyen meggyőződések valamennyi kifejezésére különbségtétel nélkül vonatkozik, és a vállalkozás valamennyi munkavállalóját azonos módon kezeli, velük szemben általános módon előírva az öltözködést érintő semlegességet. ( 43 ) A Bíróság álláspontja szerint mindaddig, amíg egy vállalkozás valamennyi munkavállalóját egységes felfogással azonosan kezeli, egy ilyen szabály alkalmazása során nem lehet közvetlen hátrányos megkülönböztetésről beszélni, még a vallási öltözködési előírások által kötött munkavállalók esetében sem. ( 44 )

48.

Fontos megjegyezni egyfelől, hogy a fenti következtetés levonása érdekében a Bíróság a WABE ítéletben megállapította, hogy valamely belső semlegességi szabályra vonatkozó ügyben a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés értékelésének csoporton belüli összehasonlításra kell támaszkodnia. A VL ügyben hozott ítéletre való hivatkozással ( 45 ) a Bíróság kifejezetten kimondta, hogy a 2000/78 irányelv szövege, kontextusa és célja megköveteli, hogy azon személyek köre, akik vonatkozásában az összehasonlítás elvégezhető, ne legyen bizonyos valláshoz nem tartozó vagy meggyőződéssel nem rendelkező személyekre korlátozva. ( 46 ) A Bíróság szerint, mivel a 2000/78 irányelv célja többek között a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek meghatározása, mindenki számára hatékony védelmet kell biztosítania többek között az ezen az okon alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szemben. ( 47 )

49.

Másfelől, az összehasonlítás célját szolgáló viszonyítási kör a Bíróság meghatározása szerint nem csupán a valamely vallást gyakorló vagy vallási meggyőződéssel rendelkező személyeket foglalja magában, hanem figyelembe veszi a világnézeti vagy spirituális meggyőződést kifejezésre juttató munkavállalókat is. Amint azt már korábban megjegyeztem, ez a 2000/78 irányelv alkalmazásában az ezen irányelv 1. cikkében szereplő „vallás vagy meggyőződés” fogalmának olyan értelmezéséből következik, mely szerint az a meggyőződés mindkét fajtájára kiterjed. ( 48 ) Ezenfelül a Bíróság indokolásában abból indult ki, hogy „minden egyes személy lehet vallásos vagy rendelkezhet meggyőződéssel”. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy az összehasonlítási célú viszonyítási csoportba a vállalkozás valamennyi munkavállalóját beleértik, és ennek megfelelően arra a következtetésre vezet, hogy egy belső semlegességi szabály, mivel általános módon és különbségtétel nélkül alkalmazzák, nem vezet be a valláshoz vagy meggyőződéshez elválaszthatatlanul kapcsolódó kritériumon alapuló eltérő bánásmódot. ( 49 )

50.

El kell ismernem, hogy véleményem szerint a Bíróság a WABE ítéletben úgy értelmezte az összehasonlítás célját szolgáló csoportot, hogy azzal az eltérő bánásódra való hivatkozásokat tompította azon munkavállalók vonatkozásában, akik vallásukat vagy vallási meggyőződésüket nem pusztán kinyilvánítják, hanem azt bizonyos ruházat viselése útján is tartják. Ebből a szempontból, még ha újra és újra idézik is, úgy tűnik, ez a megközelítés eltér a VL ítélettől ( 50 ), amelyben a Bíróság az azonos védett jellemző által érintett csoporton belül bizonyos személyek által elszenvedett relatív hátrányokat emelte ki. Ehelyett a WABE ítélet következményeként a vallási öltözködési előírásokat betartó munkavállalók azon – szó szoros értelmében vett ( 51 ) – dilemmával találják szembe magukat, amelynek során aközött kell választaniuk, hogy megtartják az állásukat egy vállalkozásnál vagy tiszteletben tartják a hitük szerinti előírásokat. A kijelölt kör szolgál alapjául a Bíróság azon megállapításának is, amely szerint egy belső semlegességi szabály alkalmazása a vallási öltözködési előírások által kötött munkavállalók számára csupán „különös kellemetlenséget” tud okozni. ( 52 )

51.

Ezzel együtt a G4S Secure Solutions és a WABE ítélet a Bíróság részéről határozott megközelítést mutat a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés fennállásának valamely belső semlegességi szabály vizsgálata során történő értékelése kapcsán. Ez a megközelítés kizárja a közvetlen hátrányos megkülönböztetést azon munkavállalók tekintetében is, akik részére vallásuk vagy vallási meggyőződésük öltözködési szabályokat ír elő. Közvetlen hátrányos megkülönböztetés megállapítására kizárólag a belső semlegességi szabályon belüli, a vallási meggyőződés feltűnő, nagy kiterjedésű jelképeire vonatkozó kifejezett tilalom vezethet. ( 53 ) Mindazonáltal a Bíróság a nemzeti bíróságokra hagyja azon kérdés eldöntését, hogy egy belső semlegességi szabályt lehet-e objektív módon igazolható közvetett hátrányos megkülönböztetésként értelmezni, ha egy bizonyos valláshoz tartozó vagy meggyőződést valló személyekre nézve különös hátrányt jelent. ( 54 ) Ebben az összefüggésben az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 16. cikkében elismert vállalkozás szabadsága, ( 55 ) valamint a Charta 10. cikkében garantált gondolat‑, lelkiismeret‑ és vallásszabadság közötti különös egyensúlynak van fokozott jelentősége. ( 56 )

52.

Annak megállapítása céljából, hogy a 2000/78 irányelv 8. cikke értelmében a tagállamok számára biztosított és a Bíróság által elismert mérlegelési mozgástér lehetővé teszi‑e a vallás és a vallási meggyőződés önálló védelmét a nemzeti jogban, egyrészt mindenekelőtt szeretnék rámutatni arra, hogy az egyetlen érvelés, amely azt támasztja alá, hogy egyfelől a vallást és a vallási meggyőződést, másfelől a világnézeti és spirituális meggyőződést a hátrányos megkülönböztetés ugyanazon alapjának két oldalaként kell elemezni, a WABE ítélet 47. pontjából következik.

53.

A Bíróság indokolása szerint ezen értelmezés a 2000/78 irányelv 1. cikkének szövegéből ered, amely együtt hivatkozik a „vallásra vagy meggyőződésre”, mindössze a „vagy” kötőszóval elválasztva azokat, éppúgy, az EUMSZ 19. cikkhez hasonlóan, amely szerint az uniós jogalkotó megfelelő intézkedéseket tehet többek között a „valláson vagy meggyőződésen” alapuló hátrányos megkülönböztetés leküzdésére, valamint a Charta 21. cikkéhez hasonlóan, amely az ott felsorolt különböző alapon történő megkülönböztetések között említi a „vallást vagy meggyőződést”.

54.

Egyértelmű ekképpen, hogy a Bíróság nem állapított meg azonosságot egyfelől a vallás és a vallási meggyőződés, másfelől a világnézeti és spirituális meggyőződés között, ami fogalmi szempontból akadályozhatná a tagállamokat abban, hogy ezen elemek mindegyikét önálló és külön védelemben részesítsék. Ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy a WABE ítéletből az következik, hogy a 2000/78 irányelvet végrehajtó nemzeti jog elismerheti a megfogalmazásában – a Bíróság érvelését követve –a hátrányos megkülönböztetés okainak felsorolásakor a „vallás és vallási meggyőződés, világnézeti meggyőződés” önálló védelmét.

55.

Ezenfelül, ha a WABE ítélet szerint a 2000/78 irányelv 8. cikkét úgy kell tekinteni, mint amely mérlegelési mozgásteret ismer el a tagállamok részére a vallásnak és a meggyőződésnek a saját rendszerükben biztosított helyet illetően, akkor e mozgástérnek szükségszerűen ki kell terjednie a hátrányos megkülönböztetés fennállására vonatkozó értékelés bármely elemére, amely az ilyen helyet illetően befolyást gyakorolhat, valamint a vallás és vallási meggyőződés jelentésére és jelentőségére az érintett tagállamban. Figyelembe véve, hogy a vallásnak és a vallási meggyőződésnek a hátrányos megkülönböztetés önálló alapjaként való védelemben részesítésére vonatkozó döntés – amint azt már korábban kifejtettem – képes befolyásolni a közvetlen, illetve a közvetett hátrányos megkülönböztetés valamely konkrét esetben való megállapítását, és ebből következően az adott tagállamban az ezen ok kapcsán biztosított védelem mértékét, véleményem szerint az ilyen önálló védelmet biztosító nemzeti rendelkezés a 2000/78 irányelv 8. cikkének hatálya alá tartozik.

56.

Ennek kapcsán fontos megérteni azt, hogy ha a 2000/78 irányelv 8. cikke által elismert mérlegelési mozgástér kizárólag a közvetett hátrányos megkülönböztetés igazolásának szakaszára korlátozódna, amint azt a Bíróság a WABE ítéletben már elismerte, és nem volna alkalmazható egyéb olyan elemekre, amelyek befolyásolhatják a személyek összehasonlítási célú viszonyítási körének meghatározását, akkor a tagállamok akadályozhatók lennének abban, hogy döntést hozzanak a vallással és a vallási meggyőződéssel kapcsolatos érzékeny és jogszerű szempontokról, amelyek végső soron meghatározzák az egységesség vagy sokszínűség azon szintjét, amelyet be kívánnak vezetni – vagy fenn kívánnak tartani – a társadalmukban. Nem gondolom, hogy a 2000/78 irányelv célja a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályok „minimumkövetelményeinek” meghatározásával az lett volna, hogy megakadályozza a tagállamokat az ilyen döntések meghozatalában.

57.

A jelen indítványban kifejtettem, hogy a vallás és a vallási meggyőződés önálló védelemben részesítése miként vezethet vitathatatlanul ahhoz, hogy a csoporton belüli összehasonlítás keretében egy belső semlegességi szabályt ehhez a védett szemponthoz elválaszthatatlanul kapcsolódónak tekintsenek akkor, ha azt vallási öltözködési előírások által érintett munkavállalókra alkalmazzák. ( 57 ) Erre a szabályra ekkor valószínűleg úgy tekintenének, hogy az (közvetlen hátrányos megkülönböztetésként tiltott) egyenlőtlen bánásmódot eredményez e munkavállalókkal szemben, mivel azok nem tudnák betartani a követelményeit, ha tiszteletben tartják a hitük által előírt kötelezettségeket.

58.

Arra is rámutattam, hogy egy belső semlegességi szabályra vonatkozó közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés megállapításából eredő technikai jogi szempontokon túl, a közvetlen megkülönböztetés egy olyan megközelítésen alapul, amely főszabály szerint tiltja az egyenlőtlen bánásmódot, és amely csak egy zárt igazolási rendszernek van alávetve, beleértve például a közbiztonságot, a bűncselekmények megakadályozását, a szakmai követelményeket és a pozitív intézkedéseket. Ezzel szemben a közvetett hátrányos megkülönböztetés egy következetesebb megközelítésen alapul, mivel lehetőséget biztosít az egymással szemben álló jogok és szabadságok, nevezetesen a vállalkozás szabadsága, illetve a vallás‑, lelkiismereti és gondolatszabadság mérlegre tételének. Lesznek olyan esetek, amikor a vállalkozás szabadsága kerekedik felül a vallás‑, lelkiismereti és gondolatszabadságon.

59.

Itt hozzáteszem, hogy az a megállapítás, miszerint egy belső semlegességi szabály közvetlen, illetve – vagylagosan – közvetett hátrányos megkülönböztetést idéz elő, szintén két ellentétes nézetre támaszkodik abban a tekintetben, hogy miként kell kezelni a vallásból vagy vallási meggyőződésből eredő különbségekkel szembeni előítéleteket a társadalomban. A „közvetlen hátrányos megkülönböztetés” megközelítésének alapja lényegében az ilyen munkahelyi különbségek normalizálása az előítélet szigorúbb vizsgálata révén. Abból a feltevésből indul ki, hogy a vallásból vagy meggyőződésből eredő különbségek jobban kezelhetők a tolerancia és a tisztelet előmozdításával, amely viszont a sokféleség nagyobb fokú elfogadását eredményezi. Ezzel szemben a „közvetett hátrányos megkülönböztetés” megközelítés feltételezi, hogy a közönségnek a vallási különbségekkel kapcsolatos bizonyos fokú előítéleteit el kell fogadni, ( 58 ) ha bebizonyosodik, hogy az érintett vállalkozás egyébként súlyos hátrányos gazdasági következményeket szenvedne el. ( 59 ) A vallásból és vallási meggyőződésből adódó különbségeket ebben az összefügésben a munkahelyen jobban kezelhetőknek tekintik azáltal, hogy egy belső semlegességi szabályból eredő általános tiltás révén elősegítik az egységességet.

60.

Nem célom, hogy a jelen indítványban amellett érveljek, hogy melyik a legmegfelelőbb kifejezésmódja a valláson vagy vallási meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályok alapját képező– a jelen indítvány 44. pontjában már kifejtett – szellemiségnek. A korábbi megfontolások azonban azt mutatják, hogy a vallásnak és a vallási meggyőződésnek a hátrányos megkülönböztetés önálló alapjaként való védelme hatással van a vallás és a vallási meggyőződés tagállamokon belül elfoglalt helyére, különösen az egységesség vagy sokféleség tekintetében. Következésképpen, véleményem szerint a 2000/78 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy ilyen önálló védelmet fogadjanak el mint eszközt annak jogszerű meghatározása végett egyrészt, hogy a vallási öltözködési előírások által érintett munkavállalókat elviekben lehet‑e olyan helyzetbe hozni, amelyben esetlegesen választaniuk kell a hitükből eredő kötelezettségek betartása és a munkaviszonyuk megtartása között. Másrészt továbbra is hatáskörrel kell rendelkezniük annak meghatározására, hogy milyen módon kívánnak fellépni a vallásból vagy vallási meggyőződésből következő különbségekkel szembeni munkahelyi előítéletekkel szemben.

61.

Egy másik jogszerű elem, amelyet illetően – szorosan kapcsolódva az előzőhöz – a tagállamoknak módjuk kell legyen állást foglalni, az, hogy a vallást és a vallási meggyőződést a személyek „elválaszthatatlan jellemzőjének” kell‑e tekinteni.

62.

Valóban nem zárható ki, hogy a vallást és az azzal járó kötelezettségeket bizonyos tagállamokban úgy tekintsék, mint amelyek olyan bensőséges módon kapcsolódnak egy személyhez, hogy lényének elválaszthatatlan jellemzőjeként érdemelnek védelmet. Ezen összefüggésben egy olyan munkavállaló védelmét, akivel szemben valamely belső semlegességi szabály a hite által előírt öltözködési előírások megtagadását írja elő munkahelye megtartásának feltételeként, jobban kezelhetőnek lehet tekinteni egy olyan megközelítés révén, amely egy ilyen szabályt a valláshoz mint önállónak tekintett okhoz elválaszthatatlanul kapcsolódónak, és ezért közvetlen hátrányos megkülönböztetésként tiltott egyenlőtlen bánásmódnak minősít. E tekintetben fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a vallási kötelezettségek konkrét tartalma, beleértve az öltözködésre vonatkozó előírásokat és azok kötelező jellegét is, olyan értékelésen alapul, amelynek elvégzése kizárólag a nemzeti bíróságok feladata. ( 60 )

63.

Szeretném kiemelni, hogy a 2000/78 irányelv alapján a Bíróság elismerte a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni ilyen közvetlen védelmet olyan esetekben, ahol a szóban forgó személy nem tudta megtagadni lényének valamely elválaszthatatlan jellemzőjét, példának okért az életkort ( 61 ) vagy a szexuális orientációt. ( 62 ) Például a Hay ítéletben a Bíróság kimondta, hogy bár nem kifejezetten a szexuális irányultságon alapult, a munkavállalók családi állapota alapján való eltérő bánásmód közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősült, mivel a házasságkötés kizárólag eltérő neműek között volt lehetséges az érintett tagállamban, és a homoszexuális munkavállalók számára lehetetlen volt, hogy teljesítsék a kért kedvezményekben való részesüléshez szükséges feltételeket. ( 63 )

64.

Tekintettel arra, hogy a vallást és a vallási meggyőződést olyan jellemzőnek tekinthető, amely egy személy lényétől elválaszthatatlan, véleményem szerint jogszerű, ha e tagállamok a 2000/78 irányelv 8. cikke alapján a Bíróság által a Hay ítéletben elfogadotthoz hasonló megközelítést támogatnak, amely a vallásnak és a vallási meggyőződésnek a hátrányos megkülönböztetés önálló alapjaként való védelme révén közvetlen védelmet biztosít a vallási öltözködési előírások által érintett munkavállalóknak. Még ha a WABE ítélet a 2000/78 irányelv (különösen annak 1. cikke és 2. cikkének (2) bekezdése) által meghatározott „minimumkövetelmények” értelmezésének keretében más következtetésre is jutott, a Bíróságot annak figyelembevételére kérném, hogy ez egy olyan szempont, amelyet különböző és rendkívül érzékeny szemszögekből is lehet vizsgálni, és amely végső soron attól függ, hogy a vallásnak és a vallási meggyőződésnek milyen konkrét jelentése van az egyének számára az egyes tagállamokban. Nem látok olyan érvet, amely alátámasztaná azt az álláspontot, hogy a 2000/78 irányelv – különösen annak 8. cikke – elfogadásával az uniós jogalkotó meg akarta akadályozni a tagállamokat abban, hogy ilyen szempontokról döntsenek.

65.

Végül a korábbi megfontolásokkal kapcsolatban a tagállamoknak továbbra is képesnek kell maradniuk arra, hogy eltérjenek attól a felfogástól, amely szerint a vallási öltözködési előírás által érintett munkavállalók – a WABE ítéletben kifejezetten így használt megfogalmazással élve – „különös kellemetlenséggel” kerülnek szembe, amikor egy belső semlegességi szabályt alkalmaznak velük szemben. Valamely belső semlegességi szabály terhének ezen értékelése talán valóban nem azonos bizonyos esetekben, amikor a tagállamok a munkaerőpiachoz való hozzáférés akadályaként, és ekként az ilyen előírások által érintett munkavállalók további kirekesztésének módjaként foghatják fel azt. E tekintetben kiemelném, hogy a 2000/78 irányelvvel érintett foglalkoztatás, munkavégzés és szakképzés olyan igények bemeneti pontja, amelyek túlmutatnak az anyagi hátrányokon, és magukban foglalnak a társadalmi életben való részvételhez, illetve a sokféleség és a másság elismeréséhez kapcsolódó sérelmeket. ( 64 )

66.

Például, ha a munkáltatók általános politikaként belső semlegességi szabályokat írnak elő, akkor az iszlám vallású nők a való életben nem csupán „különös kellemetlenségeket” tapasztalhatnak, hanem mélyreható hátrányokat is munkavállalóvá válásuk kapcsán. Ez viszont oda vezethet, hogy elzárja őket a munkaerőpiactól mint a személyes fejlődés és társadalmi integráció forrásától, olyan hátrányos megkülönböztetést eredményezve, amely túlmutat a valláson és a nemre is kiterjed. ( 65 ) Noha a nemzeti bíróságok feladata annak megállapítása, hogy a tények alátámasztják‑e ezeket a potenciális problémákat, ( 66 ) fontosnak tartom kiemelni, hogy a kettős hátrányos megkülönböztetés valós lehetőség, amelyet a tagállamok jogszerűen kezelni tudnak azzal, hogy a vallást és a vallási meggyőződést a hátrányos megkülönböztetés önálló okává téve fokozzák a 2000/78 irányelv értelmében biztosított védelem szintjét.

67.

A fentiek fényében azt a következtetést kell levonnom, hogy a 2000/78 irányelv 8. cikke értelmében az egyenlő bánásmód védelmét illetően kedvezőbbnek kell tekinteni egy nemzeti jogszabályt, ha az nem csupán valamely közvetett hátrányos megkülönböztetésre alkalmazandó igazolás elemzésére, hanem a hátrányos megkülönböztetés fennállásának értékelésére és – következésképpen – a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés konkrét ügyekben való megállapítására is vonatkozik. Ez magában foglalja azt a nemzeti jogszabályt is, amely a 2000/78 irányelv végrehajtása során a vallásnak és a vallási meggyőződésnek mint a hátrányos megkülönböztetés egy és ugyanazon alapjának önálló védelmet biztosít. Az ilyen megközelítés nem veszélyezteti a 2000/78 irányelv alapját, amit – amint azt a Bíróság elismerte – olyan eszközként kell felfogni, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy jogszerű döntéseket hozzanak a rendszerükben a vallásnak és a vallási meggyőződésnek biztosított hely tekintetében. A G4S Secure Solutions és a WABE ítélet nem sérül, ahogyan az uniós jog elsőbbségének elve sem, mivel mindkét ítélet a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében minimumkövetelményeket megfogalmazó 2000/78 irányelv 1. cikkének és 2. cikke (2) bekezdésének értelmezésére hivatkozik, és így nem zárja ki, hogy ugyanezen irányelv 8. cikke alapján magasabb fokú védelmet biztosítsanak az egyenlőtlen bánásmóddal szemben.

68.

Előző érvelésem szerint a 2000/78 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy ezen irányelvet úgy hajtsák végre, hogy a vallásnak és a vallási meggyőződésnek a hátrányos megkülönböztetés önálló alapjaként biztosítanak védelmet. A jelen szakaszban hozzá kell tennem, hogy ehhez a nemzeti jogalkotónak a 2000/78 irányelvet átültető jogszabály tagállamban való elfogadásakor – vagy későbbi módosításakor –foglalkoznia kell e megkülönböztetéssel.

69.

A jelen ügy tehát megköveteli annak vizsgálatát, hogy a 2000/78 irányelvet úgy ültették‑e át a belga jogba, hogy a vallást és a vallási meggyőződést önállóan, a világnézeti és spirituális meggyőződéstől elkülönülő alapként határozták meg.

70.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelvet a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény ülteti át a belga jogba. Célja, hogy általános keretet teremtsen a foglalkoztatás és munkavégzés körében alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemhez. ( 67 )

71.

A védett szempontok felsorolását a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény 4. cikkének 4 bekezdése tartalmazza, ( 68 ) amely említi az életkort, a szexuális irányultságot, a családi állapotot, a születést, a vagyont, a vallási vagy világnézeti meggyőződést, a politikai meggyőződést, a szakszervezeti meggyőződést, a nyelvet, a jelenlegi vagy jövőbeni egészségi állapotot, a fogyatékosságot, a fizikai vagy genetikai tulajdonságot, a társadalmi származást.

72.

Egyrészt megjegyzem, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény 4. cikkének 4 bekezdése a 2000/78 irányelv 1. cikkével csaknem azonos megfogalmazást tartalmaz, amikor a vallási és világnézeti meggyőződésre mint a hátrányos megkülönböztetés alapjára hivatkozik. A meggyőződés mindkét fajtája együtt szerepel a védett szempontok felsorolásában, azokat csak a „vagy” kötőszó választja el. A hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény 8. cikke ugyanezt a megfogalmazást alkalmazza, amikor előírja, hogy – többek között – a „vallási vagy világnézeti” meggyőződésen alapuló közvetlen különbségtétel lényeges és meghatározó szakmai követelményekkel igazolható.

73.

Másrészt a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény olvasata azt mutatja, hogy a belga jogalkotó a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény 4. cikkének 4 bekezdésében foglalt felsorolásban a politikai meggyőződést és – később – a szakszervezeti meggyőződést ( 69 ) a hátrányos megkülönböztetés külön alapjaiként megkülönböztette. Ebből a szempontból egyértelmű, hogy mivel a belga jogalkotó úgy döntött, hogy a politikai és a szakszervezeti meggyőződést megkülönbözteti másfajta meggyőződésektől, a vallási és a világnézeti meggyőződés között nem áll fenn ilyen helyzet.

74.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban közölt információk alapján így nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a 2000/78 irányelvvel szemben – ahogyan azt a Bíróság a WABE ítéletben értelmezte – a belga jogalkotó a hátrányos megkülönböztetés különböző alapjaiként értelmezte volna egyfelől a vallást és a vallási meggyőződést, másfelől a világnézeti meggyőződést. Ellenkezőleg, úgy tűnik, a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény alkalmazásában, a WABE ítélet indokolásának fényében, a meggyőződés e két fajtája a hátrányos megkülönböztetés ugyanazon alapjának két oldalaként merül fel.

75.

A fenti megfontolásokból következik, hogy a vallási és a világnézeti meggyőződés közötti különbségtétel hiányában, egy olyan rendelkezés, amely a 200/78 irányelvet a nemzeti jogba átültető jogszabálynak a hátrányos megkülönböztetés alapjai felsorolásában szereplő „vallásra és a világnézeti meggyőződésre” hivatkozik, nem értelmezhető úgy, hogy ez alapján e meggyőződések külön védett szempontoknak minősülnének. Egyéb esetben ellentmondás alakulna ki a Bíróság WABE ítéletben ( 70 ) kimondott véleményével, amely – amint azt már említettem – a 2000/78 irányelv 1. cikkében foglalt ezen fogalmakat értelmezte. Ugyanezen ok miatt a 2000/78 irányelv 8. cikke nem tekinthető elegendő alapnak annak megállapításához, hogy e nemzeti jogi rendelkezés az egyenlő bánásmód elvének védelmét illetően kedvezőbb. Ennélfogva nem teszi lehetővé a nemzeti bíróság számára, hogy azt úgy értelmezze, mintha a vallási és a világnézeti meggyőződés a nemzeti jog szerint a hátrányos megkülönböztetés külön alapjait jelentenék.

76.

A fent kifejtett elemzés alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Tribunal du travail francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű munkaügyi bíróság, Belgium) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést az alábbiak szerint válaszolja meg:

A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy ezen irányelvet a vallásnak és a vallási meggyőződésnek a hátrányos megkülönböztetés önálló alapjaként való védelme révén hajtsák végre.

A 2000/78 irányelv 8. cikkével azonban ellentétes az olyan értelmezés, amely szerint egy olyan rendelkezés, amely a 2000/78 irányelvet a nemzeti jogba átültető jogszabálynak a hátrányos megkülönböztetés alapjai felsorolásában szereplő „vallásra és a világnézeti meggyőződésre” hivatkozik, az egyenlő bánásmód elvének védelmét illetően kedvezőbb rendelkezésnek minősül, amely különösen azt jelentené, hogy a vallási és a világnézeti meggyőződések a védelem különböző alapjainak minősülnek.