1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország; a továbbiakban: a kérdést előterjesztő bíróság) a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30‑i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) egyes rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozóan terjesztette elő.

2.

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 94/22 irányelv kötelezi‑e a tagállamokat arra, hogy abszolút korlátot határozzanak meg és írjanak elő azon terület földrajzi kiterjedését illetően, amelyre vonatkozóan a piaci szereplők a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére irányuló tevékenységek (a továbbiakban: E & P) ( 3 ) folytatására vonatkozó engedélyt kaphatnak.

3.

A tényállás és a felmerülő jogi kérdések vizsgálata előtt először is a releváns jogi rendelkezéseket kell ismertetni.

4.

A 94/22 irányelv negyedik, hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik preambulumbekezdése értelmében:

„[…] a tagállamok a saját területükön található szénhidrogén‑készletekre vonatkozóan szuverenitással és szuverén jogokkal rendelkeznek;

[…]

[…] ennek megfelelően lépéseket kell tenni, hogy megkülönböztetéstől mentesen lehessen hozzájutni a szénhidrogének kutatásához, feltárásához és kitermeléséhez, valamint ezek gyakorlásához, olyan feltételek mellett, amelyek nagyobb versenyre ösztönöznek ebben az ágazatban, és hogy támogassák a tagállamok készletei kutatásának, feltárásának és kitermelésének a lehető legjobb módszereit, valamint erősítsék a belső energiapiac integrációját;

[…] ebből a célból közös eljárási szabályokat szükséges alkotni annak érdekében, hogy a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére jogosító engedélyek kiadására vonatkozó eljárások nyitva álljanak valamennyi, a szükséges alkalmassággal rendelkező vállalkozás előtt; […] az engedélyek megadásának objektív és nyilvános kritériumok alapján kell történnie; […] egyébként az engedélyek megadásának feltételeit az eljárásban részt vevő vállalkozásoknak már előzetesen ismerniük kell;

[…] a tagállamoknak fenn kell tartaniuk maguk számára annak lehetőségét, hogy közérdekű indokok alapján korlátozhassák az ilyen tevékenységekhez és a gyakorlásukhoz való hozzájutást és azt pénzbeli vagy szénhidrogénekkel történő ellenszolgáltatáshoz köthessék, ezen ellenszolgáltatás részletes szabályait úgy kell megállapítani, hogy az ne jelentsen beavatkozást a vállalkozások gazdálkodásába; […] e lehetőséggel megkülönböztetéstől mentesen kell élni; […] az e lehetőség igénybevételéhez kapcsolódó kötelezettségek kivételével el kell kerülni a vállalkozások számára olyan feltételek vagy kötelezettségek előírását, amelyek nem szükségesek az adott tevékenység kifogástalan elvégzéséhez; […] a vállalkozások tevékenységének ellenőrzését olyan szintűre kell korlátozni, amely szükséges e feltételek és kötelezettségek teljesítésének biztosításához;

[…] az engedéllyel érintett területek nagyságát és az engedély időtartamát korlátozni kell annak megelőzése érdekében, hogy egyetlen vállalkozás részére se biztosítsanak kizárólagos jogosultságot egy olyan területre, amelynek kutatását, feltárását és kitermelését több vállalkozás hatékonyabban végezheti el;

[…]”.

5.

A 94/22 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg az „engedély” fogalmát:

„»engedély«: minden olyan törvényi, rendeleti, közigazgatási vagy szerződéses rendelkezés vagy ezekből eredő okmány, amellyel valamely tagállam illetékes hatóságai egy vállalkozást feljogosítanak arra, hogy az a saját nevében és saját kockázatára az adott földrajzi területen kizárólagos joggal szénhidrogént kutathasson, tárjon fel vagy termeljen ki. Az engedély az egyes tevékenységekre külön‑külön vagy egyidejűleg e tevékenységek közül többre is megadható.”

6.

A 94/22 irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok fenntartják maguknak a jogot, hogy kijelölhessék területük azon részeit, ahol a szénhidrogének kutatásával, feltárásával és kitermelésével összefüggő tevékenységek gyakorolhatók.

(2)   Amint valamely területet az (1) bekezdésben meghatározott tevékenység végzésére rendelkezésre bocsátanak, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen tevékenységekhez való hozzájutás és azok gyakorlása során a vállalkozások között semmiféle megkülönböztetés ne történjen.

[…].”

7.

A 94/22 irányelv 3. cikkének (1), (2) és (4) bekezdése az engedélyek megadásakor követendő eljárással foglalkozik:

„(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az engedélyt olyan eljárást követően adják meg, amelyben minden érdekelt vállalkozás benyújthatja kérelmét, akár a (2) bekezdésnek, akár a (3) bekezdésnek megfelelően.

(2)   Az ilyen eljárás kezdeményezhető:

A hirdetményben meg kell határozni az engedély típusát, azt a földrajzi területet vagy azokat a területeket, amelyek bizonyos részeire vagy egészére már nyújtottak be vagy be lehet nyújtani kérelmet, továbbá az engedély kiadásának tervezett időpontját vagy határidejét.

[…]

(4)   Egy tagállam határozhat úgy is, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdés rendelkezéseit, ha egy területnél geológiai és termelési szempontok alátámasztják, hogy a szomszédos terület engedélyese kapjon arra engedélyt. Az érintett tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy ilyen esetben bármely más szomszédos terület engedélyesei is benyújthassanak kérelmet, és ehhez elegendő időt kell számukra biztosítani.

[…].”

8.

A 94/22 irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy:

9.

A 94/22 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamoknak jogukban áll a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott tevékenységekre vonatkozóan feltételeket és követelményeket kikötni, amennyiben azokat nemzetbiztonsági, közbiztonsági, közegészségügyi, közlekedésbiztonsági, környezetvédelmi megfontolások, illetve biológiai erőforrások, művészeti, történelmi vagy archeológiai értékkel bíró nemzeti kincsek védelme indokolja, a berendezések és a munkavállalók biztonsága, a szénhidrogén‑források észszerű kezelése (például a szénhidrogén‑források kiaknázásának mértéke vagy azok visszanyerésének optimalizálása) vagy az adóbevételek biztosításának szükségessége révén [helyesen: a biológiai erőforrások, művészeti, történelmi vagy archeológiai értékkel bíró nemzeti kincsek védelme, a berendezések és a munkavállalók biztonsága, a szénhidrogén‑források észszerű kezelése (például a szénhidrogén‑források kiaknázásának mértéke vagy azok visszanyerésének optimalizálása) vagy az adóbevételek biztosításának szükségessége indokolja].”

10.

Az említett irányelv 7. cikke értelmében:

„Az egyéni engedélyek vonatkozó rendelkezéseinek vagy az egyéni engedélyekben foglalt rendelkezéseknek, valamint a 3. cikk (5) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek a sérelme nélkül az érintett tagállamoknak 1997. január 1‑jéig hatályon kívül kell helyezniük az olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek egyetlen vállalkozásnak biztosítják azt a jogot, hogy egy tagállam területén valamely meghatározott földrajzi területen engedélyeket kapjon.”

11.

A 94/22 irányelvet a Decreto Legislativo 25 novembre 1996, n. 625 Attuazione della direttiva 94/22/CEE relativa alle condizioni di rilascio e di esercizio delle autorizzazioni alla prospezione, ricerca e coltivazione di idrocarburi ( 4 ) (a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló 94/22/EK irányelv átültetéséről szóló, 1996. november 25‑i 625. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet,; a továbbiakban: 625/1996. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) ültette át az olasz jogba. Ez módosította a szénhidrogének kutatására vonatkozó engedélyekkel kapcsolatos legge 9 gennaio 1991, n. 9 ( 5 ) (a szénhidrogének kutatási engedélyéről szóló, 1991. január 9‑i 9. sz. törvény; a továbbiakban: 9/1991. sz. törvény) 6. cikkét, amely a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A Ministro dell’industria, del commercio e dell’artigianato (ipari, kereskedelmi és kézműipari miniszter) a Comitato tecnico per gli idrocarburi e la geotermia (a szénhidrogénekkel és geotermikus energiával foglalkozó szakmai bizottság), valamint a területileg érintett tartományok, illetve Trento vagy Bolzano autonóm megyék véleményének kikérését követően, a hatáskörüket érintő körben a Ministro dell’ambiente (környezetvédelemért felelős miniszter) és a Ministro della Marina (tengerügyi miniszter) egyetértésével hozott rendeletben adja meg a feltárási engedélyt.

(2)   A feltárási engedéllyel érintett területnek lehetővé kell tennie a feltárási terv észszerű megvalósítását, ugyanakkor a terület kiterjedése semmiképpen sem haladhatja meg a 750 km2‑t; az engedéllyel érintett terület magában foglalhat szomszédos szárazföldi és tengeri területeket.

(3)   Amennyiben az ipari, kereskedelmi és kézműipari miniszter úgy ítéli meg, hogy a kérelemmel érintett terület a feltárás optimális céljait figyelembe véve nem rendelkezik elegendő kiterjedéssel és észszerű elrendezéssel, dönthet úgy, hogy addig nem adja meg a feltárási engedélyt, amíg a területnek a szomszédos területekkel való összevonására nincs lehetőség.

(4)   Az engedély érvényességének időtartama hat év.

(5)   Ha az engedélyes teljesítette az engedélyből eredő kötelezettségeit, engedélyének érvényessége két alkalommal további három‑három évvel meghosszabbítható.

(6)   További meghosszabbítás engedélyezhető az engedélyes részére […], amennyiben a munkák olyan okból vannak még folyamatban […], amely nem a mulasztására, neki felróható okra vagy szakszerűtlen eljárására vezethető vissza. […].”

12.

A feltárási engedélyek megadására irányuló eljárást a Ministero dello Sviluppo Economico (olasz gazdaságfejlesztési minisztérium, a továbbiakban: MISE) által elfogadott közigazgatási rendeletek szabályozták. Először is a 2011. március 22‑i főigazgatói rendelet, ( 6 ) amely az engedély iránti kérelem benyújtásának időpontjában volt hatályban egészen 2015. szeptember 4‑ig. Ezen időponttól kezdve egészen a projektek környezetvédelmi megfelelőségét megállapító rendeletek elfogadásának időpontjáig a 2015. július 15‑i főigazgatói rendeletet ( 7 ) kellett alkalmazni. Ez utóbbi 2017. április 3‑áig volt hatályos. Az említett rendeletek egységes eljárást írtak elő az E & P tevékenységek engedélyezésére vonatkozóan, amelyek esetében környezeti hatásvizsgálatra is szükség volt, amelynek külön kérelem tárgyát kellett képeznie. Ezen egységes eljárás keretében részt vettek az állam és az érintett tartományi hatóságok, valamint be kellett szerezni a hatóságok ( 8 ) véleményét, a környezeti hatásvizsgálati eljárás eredményét, szárazföld esetében pedig a tartomány egyetértését.

13.

A 2011. március 22‑i főigazgatói rendelet 9. cikkének (1) bekezdése és a 2015. július 15‑i főigazgatói rendelet 14. cikkének (1) bekezdése egyaránt úgy rendelkezett, hogy ugyanazon kérelmező részére több feltárási engedély vagy egységes koncessziós jogosultság is adható, feltéve hogy a teljes terület nem haladja meg a 10000 km2‑t.

14.

2013. augusztus 27‑én a Global Petroleum Ltd, amely az offshore (tengeri) szénhidrogén‑feltárás ágazatában világszerte tevékenységet folytató ausztrál vállalkozás, négy külön kérelmet nyújtott be a MISE‑hez. A felperes négy feltárási engedélyt kért a pugliai tengerpart mentén elhelyezkedő, egymással szomszédos part menti területekre vonatkozóan, amelyek mindegyike kevéssel 750 km2 alatti területű, és így összesen megközelítőleg 3000 km2 alapterülettel rendelkeznek.

15.

Az alkalmazandó olasz eljárási szabályoknak megfelelően a környezeti hatásvizsgálat iránti kérelmeket külön‑külön kellett benyújtani. Ennek a Global Petroleum 2014. május 30‑án tett eleget, amikor az MATTM‑től azt kérte, hogy hozza meg a környezeti megfelelőségről szóló szükséges határozatokat az úgynevezett „air gun” technológia alapján az érintett területeken lefolytatandó, két‑ és esetlegesen háromdimenziós szeizmikus vizsgálatokra vonatkozóan.

16.

A három különböző napon, nevezetesen 2016. október 14‑én, 2017. augusztus 31‑én, illetve 2017. szeptember 26‑án elfogadott négy külön rendeletben (a továbbiakban: vitatott rendeletek) az MATTM a Ministro dei Beni e delle Attività culturali e del Turismo (a kulturális javakért és tevékenységekért, valamint a turizmusért felelős minisztérium; a továbbiakban: MIBAC) egyetértésével megállapította a projektek környezetvédelmi megfelelőségét. Az MATTM megjegyezte, hogy a Global Petroleum nem nyújthat be egyetlen kérelmet, mivel a 9/1991. sz. törvény úgy rendelkezik, hogy a széndioxidok feltárására vonatkozó engedéllyel érintett területnek lehetővé kell tennie a feltárási program észszerű megvalósítását, ugyanakkor a terület kiterjedése semmiképpen sem haladhatja meg a 750 km2‑t, de jelezte, hogy a környezeti hatásvizsgálatot lefolytató szakmai bizottság a projektek együttes hatásának értékeléséhez további információt kért a Global Petroleumtól.

17.

A Regione Puglia (Puglia tartomány) – az eljárásba bevont szervként – megtámadta e rendeleteket, és négy külön keresetet indított a Tribunale amministrativo regionale del Lazio (Lazio tartományi közigazgatási bírósága, Olaszország) előtt. Arra hivatkozott, hogy a vitatott rendeletek sértik a 9/1991. sz. törvény 6. cikkének (2) bekezdését, mivel a 750 km2‑es korlátot csak az egyéni engedélyekre alkalmazták, a piaci szereplőkre azonban nem. Ez azt jelentette, hogy a piaci szereplők engedélyeket kaphattak olyan területekre vonatkozóan, amelyek együttes kiterjedése átlépte e korlátot.

18.

A Tribunale amministrativo regionale (tartományi közigazgatási bíróság) elutasította a kereseteket. Megállapította, hogy a törvény célja nem a környezet védelme, hanem a szénhidrogén‑készletek észszerű kiaknázásának és ezáltal az ágazati szereplők közötti versenynek az előmozdítása. Ez alapján arra a következtetésre jutott, hogy az egyes piaci szereplők több engedélyt is szerezhetnek, akár egymással szomszédos területekre vonatkozóan is, feltéve hogy minden egyes kérelem 750 km2‑nél kisebb kiterjedésű területre vonatkozik, és külön eljárásokban szerzik meg az egyes engedélyeket.

19.

A Regione Puglia fellebbezést nyújtott be e négy ítélet ellen a kérdést előterjesztő bírósághoz.

20.

E bíróság arra kíván választ kapni, hogy az olasz nemzeti jogi szabályozás összeegyeztethető‑e a 94/22 irányelvvel. Kétségeit fejezi ki ezen irányelv 4. cikkének helyes értelmezésével kapcsolatban. Álláspontja szerint e rendelkezést úgy kell értelmezni, mint amely a „piaci versenyt” kívánja előmozdítani, ami azt jelenti, hogy számos piaci szereplőnek kell egymással versenyeznie a piacon, és nem pusztán a „piachoz való hozzáférésre” vonatkozó versenyt ösztönzi, ahol a versenymechanizmusok révén kerülnek kiválasztásra az adott piacon működő szereplők. Mindazonáltal ez utóbbi formát választották ezen irányelv olasz átültetése során, amely nem tiltja meg – és így lehetővé teszi – több engedély egyetlen piaci szereplő részére történő megadását, feltéve hogy e piaci szereplő azokat különálló közigazgatási eljárások útján szerezte meg.

21.

A fentiektől eltérően a kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy a 94/22 irányelv 4. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy határozzák meg az E & P tevékenységekhez rendelkezésre bocsátandó területek egyedüli optimális nagyságát, valamint az egyes piaci szereplők részére e célból megadandó engedélyek optimális időtartamát annak érdekében, hogy a „piaci versenyt” számos és ne csupán néhány, vagy akár egyetlen piaci szereplő révén biztosítsák. A kérdést előterjesztő bíróság attól tart, hogy ellenkező esetben egy vagy csupán néhány piaci szereplőnél összpontosulnának az engedélyek.

22.

A kérdést előterjesztő bíróság az olasz jogszabály szövegére hivatkozva kifejti továbbá, hogy nem tartja lehetségesnek az olasz átültető jogszabály oly módon történő értelmezését, hogy az összhangban álljon az uniós jog e bíróság által helyesnek tartott értelmezésével, amely szerint az egyes kérelmezők számára csupán egyetlen engedély megadására van mód. Amint azt e bíróság kifejti, az olasz szabályozás mindig is két különböző korlátot állapított meg a szénhidrogének feltárására vonatkozó engedélyek megadása tekintetében: az első az egyéni engedéllyel érintett terület maximális kiterjedésére vonatkozott. ( 9 ) A második korlát az egyes természetes vagy jogi személy kérelmezők által megszerzett engedélyekkel érintett területek maximális teljes kiterjedésével volt kapcsolatos. ( 10 ) Ennélfogva e második korlát eltörlését a kérdést előterjesztő bíróság szerint csak úgy lehet értelmezni, hogy nincs semmilyen korlátozás a piaci szereplő által megszerezhető engedélyek számára vonatkozóan. ( 11 ) Ez ugyanakkor e bíróság véleménye szerint ellentétes a 94/22 irányelv céljával. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ez a helyzet akkor is, ha a 2011. március 22‑i főigazgatói rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében és a 2015. július 15‑i főigazgatói rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében foglalt 10000 km2‑es felső korlátot ( 12 ) vesszük figyelembe, mivel e korlát több mint tizenháromszor nagyobb, mint az E & P tevékenységekkel érintett terület 750 km2‑ben meghatározott „optimális korlátja”.

23.

A fenti megfontolások fényében a kérdést elterjesztő bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [94/22 irányelvet], hogy azzal ellentétes a leírthoz hasonló azon nemzeti szabályozás, amely egyrészt a szénhidrogének [feltárására] vonatkozó engedély megadása szempontjából egy meghatározott kiterjedésű, határozott időre koncesszióba adott területet – a jelen ügyben egy 750 km2 kiterjedésű, hat évre koncesszióba adott területet – határoz meg optimálisként, és másrészt lehetővé teszi, hogy több egyidejű kutatási engedély ugyanazon [vállalkozás] részére történő megadásával átlépjék e korlátot, feltéve hogy azokat elkülönült közigazgatási eljárásokban adták meg?”

24.

Írásbeli észrevételeket terjesztett elő a Regione Puglia, a Global Petroleum Ltd, az olasz, a lengyel és a ciprusi kormány, valamint a Bizottság.

25.

Írásbeli észrevételeiben Olaszország úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan. Ennek oka egyrészt az, hogy a vitatott rendeletek a környezeti hatásvizsgálattal foglalkoznak, amely a környezetvédelmi szabályok alkalmazásán alapul, míg a kérdés a 94/22 irányelv helyes alkalmazására vonatkozik. Továbbá előadja, hogy a Regione Pugliának nem áll fenn közvetlen érdeke az ügyben, mivel a szóban forgó, feltárási engedély iránti kérelmek a parttal szomszédos területekre vonatkoznak, amelyek a parti tenger részét képezik. Ez azt jelenti, hogy ezek az állam kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Egyébiránt Olaszország tájékoztatja a Bíróságot arról, hogy a feltárási engedélyeket még nem adták ki, mivel azok kiadása – minden más feltárási engedélyhez hasonlóan – jelenleg felfüggesztés alatt áll a Decreto‑Legge 14 Dicembre 2018 n. 135 ( 13 ) hatálybalépése miatt, amely az E & P tevékenységekre vonatkozó engedély megadását megelőzően „fejlesztési terv” ( 14 ) jóváhagyását írja elő.

26.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét. Ennélfogva, amikor az előterjesztett kérdések az uniós jog valamely szabályának értelmezésére vagy érvényességére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles a kérelmet elbírálni, kivéve, ha a kért értelmezés nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az említett kérdésekre hasznos választ adhasson. ( 15 )

27.

A jelen ügyet illetően úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell nyilvánítani. Először is a kérdést előterjesztő bíróság szerint a környezeti hatásvizsgálatokra vonatkozó kérelmek – jóllehet külön – benyújtására a feltárási engedélyek Global Petroleum általi megszerzése érdekében volt szükség A környezeti hatásvizsgálati eljárás tehát az engedélyek megadására irányuló eljárás szerves részét képezte. ( 16 ) Másodszor, az azzal kapcsolatos kérdés, hogy az olasz államnak az E & P tevékenységek parti tengeren való folytatására vonatkozó kizárólagos hatásköre azt jelenti‑e, hogy a Regione Puglia nem rendelkezik hatáskörrel a szóban forgó rendeletek megtámadására, az olasz bíróságok előtti eljárás tárgyát képezi. E kérdés nem befolyásolja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát. Ugyanez igaz azon kérdést illetően is, hogy a 2018. december 14‑i 135. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet hatálybalépése befolyásolhatja‑e az olasz bíróságok előtti eljárást, és ha igen, mennyiben. Mindaddig, amíg az eljárás folyamatban van a kérdést előterjesztő bíróság előtt, a kérdések nem tekinthetők hipotetikus jellegűnek. Harmadszor, bár a vitatott rendeletek a Global Petroleum által az „air gun” technológia alapján lefolytatandó szeizmikus vizsgálatok környezeti hatására vonatkoznak, a környezetvédelmi megfelelőségre vonatkozó rendeletek konkrétan arra utalnak, hogy a 9/1991. sz. törvény rendelkezései miatt a Global Petroleum e négy szomszédos területre nem kérhetett kizárólag egyetlen engedélyt. Negyedszer, a Regione Puglia az e négy rendelet megtámadására irányuló keresetében valójában a 9/1991. sz. törvény 6. cikkének (2) bekezdésére támaszkodik. Tekintettel arra, hogy a 94/22 irányelvet átültető rendelkezésről van szó, úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára az alapügy eldöntéséhez ezen irányelv rendelkezéseinek értelmezése szükséges.

28.

Amikor a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a tagállamok „megkerülhetik‑e” a 94/22 irányelv 4. cikkének a) pontját átültető jogszabályaikban a területek nagyságának földrajzi korlátozását azáltal, hogy több engedélyt adnak ugyanazon vállalkozás részére, ha az külön kérte ezen engedélyeket, a kérdése arra irányul, hogy a 94/22 irányelv előírja‑e a tagállamok számára, hogy korlátozzák az egyetlen vállalkozás részére általuk kiadott engedélyekkel érintett terület földrajzi kiterjedését. A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés nemcsak a földrajzi kiterjedés korlátozására (a 94/22 irányelv 4. cikkének a) pontja), hanem az engedélyek időbeli korlátozására (a 94/22 irányelv 4. cikkének b) és c) pontja) is vonatkozik. A 4. cikk b) pontjában szereplő időbeli korlátozás rugalmasabb a földrajzi korlátozásnál, amennyiben kifejezetten lehetővé teszi a meghosszabbítást, ha a rögzített időtartam nem elegendő a szóban forgó tevékenység befejezéséhez, és a tevékenységet egyébként az engedélynek megfelelően végezték. ( 17 ) E korlátozás emellett az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglaltak alapján nem képezi a jelen ügy tárgyát. A földrajzi vonatkozásra összpontosítok tehát, noha nincs kétségem afelől, hogy az itt levonandó bármely következtetés az időbeli vonatkozásra is érvényes lenne.

29.

Az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdése szerint az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban az e célok eléréséhez szükséges forma és eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. Ennélfogva a jelen ügyben felmerülő elsődleges kérdés az, hogy a 94/22 irányelv arra kívánta‑e kötelezni a tagállamokat, hogy állapítsanak meg felső korlátot azon területek tekintetében, amelyeken egy és ugyanazon vállalkozás az egyes tagállamokban E & P tevékenységek folytatására jogosult.

30.

Ezt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően alkalmazott értelmezési módszerek alkalmazásával kell megvizsgálni. Ezeknek a releváns rendelkezés szövegén túl annak kontextusát és azon szabályozás céljait is figyelembe kell venniük, amelynek az részét képezi. ( 18 )

31.

Mivel a 94/22 irányelv egyetlen rendelkezése sem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy a tagállamoknak meg kell‑e határozniuk azon földrajzi terület maximális nagyságát, amelyen egyetlen piaci szereplő E & P tevékenységet folytathat, meg kell vizsgálni, hogy a kapcsolódó rendelkezések vagy e rendelkezések rendszere hozzájárul‑e e kérdés tisztázásához.

32.

A 94/22 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok fenntartják maguknak a jogot, hogy kijelölhessék területük azon részeit, ahol az E & P tevékenységek gyakorolhatók. Ez képezi azt a kiindulási pontot, amelyre támaszkodva a 94/22 irányelv az említett tevékenységek harmonizációját nem teljeskörűen hajtja végre. ( 19 )

33.

Az a rendelkezés, amely ténylegesen a „terület[ek] […] nagyságával” foglalkozik – és amely a „terület” kifejezést használja, anélkül hogy e mondatban utalás esne az engedély(ek)ről ( 20 ) – a 94/22 irányelv 4. cikkének a) pontja. E pont úgy rendelkezik, hogy ha a földrajzi területegységeket nem egy korábbi mértani területfelosztás alapján jelölték ki, „az egyes részek nagyságát oly módon állapítsák meg, hogy azok ne haladják meg a tevékenység műszakilag és gazdaságilag optimális elvégzéséhez indokolt nagyságot”. E rendelkezés nem követeli meg a tagállamoktól, hogy abszolút számokban korlátozzák a maximális kiterjedést, amelyet a tagállamokon belüli valamennyi esetre alkalmazni kell. Azzal a kérdéssel sem foglalkozik, hogy e korlát azt jelenti‑e, hogy az ilyen területeknek a fent említett tevékenységeket végző egyes piaci szereplők tekintetében is korlátot kell képezniük. Következésképpen e rendelkezés nem foglal magában a szomszédos területekre vonatkozó szabályokat sem.

34.

A 94/22 irányelv 4. cikkének a) pontja azt írja elő, hogy ha az engedélyeket a 94/22 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében leírt eljárásnak (a továbbiakban: teljes engedélyezési rendszer) megfelelően adták meg, „e célból objektív szempontrendszert kell kialakítani és ezt a kérelmek benyújtása előtt a vállalkozások számára hozzáférhetővé kell tenni”. Ez két dolgot jelent. Először is, ha egy tagállam megkezdi a teljes engedélyezési eljárást, akkor fontos, hogy a korlát megállapítására vonatkozó kritériumokat nyilvánosságra hozzák. ( 21 ) Másodszor, ezen előbbi rendelkezés azt jelenti, hogy ha az engedélyeket a másik két rendszernek, azaz az ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerinti „nyitott kapuk rendszerének” ( 22 ) és a 94/22 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szerinti rendszernek megfelelően adták meg – amelyre hamarosan visszatérek –, azoknak teljesíteniük kell azt a követelményt is, hogy az egyes területek nagysága nem haladhatja meg a tevékenységek műszakilag és gazdaságilag optimális elvégzéséhez indokolt nagyságot.

35.

A 94/22 irányelv 3. cikke az engedélyek megadásával kapcsolatos eljárási kérdésekkel foglalkozik. A (2) bekezdésében ismerteti azt, amire már „teljes engedélyezési rendszerként” utaltam, amikor a kérelmezőket az engedély iránti kérelem benyújtására hívják fel, akár az illetékes hatóság kezdeményezésére, akár egy vállalkozás által benyújtott kérelem nyomán, ha az érintett tagállam ezt követően az érintett területet az E & P tevékenységek végzésére rendelkezésre kívánja bocsátani. A kérelmek benyújtására szóló felhívást közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. ( 23 ) Ugyanezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése egyes esetekben a „nyitott kapuk rendszeréről” rendelkezik, amely azonban ugyancsak előírja a Hivatalos Lapban való közzétételt. Mindkét eljárás arra irányul, hogy az eljárásban való részvételben érdekelt valamennyi fél számára biztosítsa az ezen eljáráshoz való hozzáférést.

36.

A 94/22 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése az ezen eljárások alóli kivételt tartalmaz, „ha egy területnél geológiai és termelési szempontok alátámasztják, hogy a szomszédos terület engedélyese kapjon arra engedélyt”. Lengyelország szerint e rendelkezés csupán lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy anélkül adják meg az engedélyeket, hogy valamennyi érdekelt fél számára lehetőséget biztosítanának a részvételre. Mivel ez az egyedüli kivétel, amelyet e rendelkezés biztosít, Lengyelország úgy véli, hogy e rendelkezés azt feltételezi, hogy a szomszédos területekre vonatkozó engedélyek ténylegesen megadhatók egy és ugyanazon piaci szereplő részére. Úgy tűnik, hogy a 94/22 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének szövege bizonyos mértékben ezen értelmezés mellett szól, mivel kimondja, hogy az ezen irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett esetekben a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az engedélyt olyan eljárást követően adják meg, amelyben minden érdekelt vállalkozás benyújthatja kérelmét akár a (2) bekezdésnek, akár a (3) bekezdésnek megfelelően. E rendelkezés tehát elismeri, hogy a 94/22 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében előírt kivételes eljárás nem követeli meg, hogy valamennyi érdekelt vállalkozás hozzáférjen az említett eljáráshoz. A 94/22 irányelv 3. cikke ugyanis csupán az engedélyek megadására vonatkozó eljárási kérdésekkel foglalkozik.

37.

Ezzel szemben a Regione Puglia úgy véli, hogy a 94/22 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése nemcsak az eljárási követelmény alóli kivételt foglalja magában, hanem azon – véleménye szerint – általános elv alóli kivételt is tartalmaz, hogy a szomszédos területekre vonatkozó engedélyeket csak az e rendelkezésben meghatározott különleges körülmények között lehet megadni. Emlékeztetni kell arra, hogy ez a rendelkezés kizárólag a szomszédos területekre vonatkozóan különleges körülmények között megadott engedélyekkel foglalkozik. A 94/22 irányelv 3. cikke (vagy bármely más rendelkezése) sem arról nem rendelkezik, hogy az összefüggő területekre vonatkozó engedélyek kizárólag az említett irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében foglalt körülmények között lennének megadhatók, sem pedig e területek (együttes nagyságának) földrajzi korlátaival nem foglalkozik. Következésképpen, ha úgy tekintjük, hogy a 94/22 irányelv 4. cikkének a) pontja arra kötelezi a tagállamokat, hogy abszolút korlátot írjanak elő az egyes piaci szereplők részére biztosított területek nagyságára vonatkozóan, miért ne lenne megadható az engedély a szomszédos területekre vonatkozóan, ha e szomszédos területek nem érik el ezt a nagyságot? ( 24 ) Ennek semmilyen jogalapja nincs a 94/22 irányelv szövegében. A 94/22 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szintén nem tartalmaz a 94/22 irányelv 4. cikkének a) pontjában előírt korlát alóli kivételt – már amennyiben ez utóbbi rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az abszolút korlátot ír elő.

38.

A 94/22 irányelvben tehát nincs semmilyen utalás egy olyan – a Regione Puglia által hivatkozott – általános elvre, amely szerint nem adható engedély a szomszédos területekre vonatkozóan. Ez azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy a 94/22 irányelv 4. cikkének a) pontja korlátozza‑e az egyes piaci szereplőknek adható területek nagyságát.

39.

Szintén releváns rendelkezést képez a 94/22 irányelv 5. cikke. E cikk meghatározza az engedély piaci szereplők részére történő megadásának szempontjait. ( 25 ) A 94/22 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése igen szűk körűen rendelkezik az engedély megadására vonatkozó szempontokról, és előírja, hogy e szempontokat a kérelmek benyújtására meghatározott időtartamot megelőzően meg kell állapítani és közzé kell tenni a Hivatalos Lapban. A 94/22 irányelv 5. cikkének további bekezdései annak biztosítására irányulnak, hogy a tevékenység folytatására és befejezésére vonatkozó valamennyi feltételt és követelményt, beleértve a megváltoztatásukról szóló tájékoztatást is, valamennyi érdekelt fél számára hozzáférhetővé tegyék. Ugyanez vonatkozik a kérelmek elutasítását alátámasztó indokok vállalkozással való közlésére is, ha a vállalkozás ezt kéri. E cikk ezenkívül arra kötelezi a tagállamokat, hogy e kritériumokat, feltételeket és követelményeket hátrányos megkülönböztetéstől mentesen érvényesítsék.

40.

A 94/22 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének a Regione Puglia és a Bizottság által felvetett környezetvédelmi szempontokat illetően van jelentősége. Az irányelv felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy az E & P tevékenységekre vonatkozóan feltételeket és követelményeket kössenek ki, amennyiben azokat többek között környezetvédelmi megfontolások indokolják.

41.

A 94/22 irányelv 7. cikke a versennyel kapcsolatos üzenetet hordoz. Az irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy 1997. január 1‑jéig helyezzék hatályon kívül az olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek egyetlen vállalkozásnak biztosítják azt a jogot, hogy egy tagállam területén valamely meghatározott földrajzi területen engedélyeket kapjon.

42.

Bár a 94/22 irányelv 7. cikkéből, valamint hatodik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a jogalkotó fokozni kívánta az ezen ágazatban fennálló versenyt, a 7. cikk az ezen irányelv hatálybalépésekor meglévő problémával foglalkozik. E probléma abban állt, hogy számos országban léteztek olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, amelyek egyetlen vállalkozásnak biztosították azt a jogot, hogy az E & P tevékenységekre vonatkozóan meghatározott területeken engedélyeket szerezzen. Ezeket a rendelkezéseket kellett hatályon kívül helyezni 1997. január 1‑jéig. ( 26 ) E rendelkezés azonban nem tartalmaz semmilyen megjelölést ezen időszakon túlra vonatkozóan. Amint az a hatodik preambulumbekezdés szövegéből is kitűnik, az ezen irányelv alapján meghozandó intézkedések arra irányulnak, hogy megkülönböztetéstől mentesen lehessen hozzájutni az irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekhez, valamint azok gyakorlásához, olyan feltételek mellett, amelyek „nagyobb versenyre ösztönöznek ebben az ágazatban, és [támogatják] a tagállamok készletei kutatásának, feltárásának és kitermelésének a lehető legjobb módszereit, valamint [erősítik] a belső energiapiac integrációját”.

43.

Azt is szem előtt kell tartani, hogy a 94/22 irányelv 4. cikkének a) pontja kizárólag a terület olyan módon történő meghatározását írja elő, amely „nem haladja meg a tevékenység műszakilag és gazdaságilag optimális elvégzéséhez indokolt nagyságot”, ha a földrajzi területegységeket nem egy korábbi mértani területfelosztás alapján jelölték ki. ( 27 ) Ennélfogva, ha a terület nagyságát illetően valamely tagállamon belül valamennyi potenciális piaci szereplő számára azonos versenyfeltételeket kívánnánk biztosítani, e verseny sosem lenne teljes. ( 28 )

44.

Emellett a 94/22 irányelv 4. cikkének a) pontja csupán arra kötelezi a tagállamokat, hogy objektív kritériumokat határozzanak meg az ilyen területek meghatározására vonatkozóan. Nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy abszolút számokban konkrét földrajzi kiterjedést határozzanak meg a tagállamokon belüli valamennyi terület vonatkozásában (a tagállamok területének különböző részei közötti földrajzi vagy geológiai különbségek miatt ugyanis műszaki és gazdasági szempontból ez nem feltétlenül a leghatékonyabb módszer). E tevékenységekre vonatkozóan a maximális kiterjedés abszolút számokban való meghatározása objektív kritériumnak minősül. ( 29 ) Mivel nem ez az egyetlen módja annak, ahogyan valamely tagállam átültetheti a 94/22 irányelv 4. cikkének a) pontját, úgy vélem, hogy ez ugyanakkor nem tekinthető arra utaló egyértelmű jelzésnek, hogy a 750 km2‑es korláthoz hasonló korlátot az irányelv által megkövetelt abszolút korlátnak kell tekinteni.

45.

Ezen értelmezés alátámasztására a legegyértelműbb megfogalmazást talán a kilencedik preambulumbekezdés tartalmazza. Ez kimondja, hogy „az engedéllyel érintett területek nagyságát és az engedély időtartamát korlátozni kell annak megelőzése érdekében, hogy egyetlen vállalkozás részére se biztosítsanak kizárólagos jogosultságot egy olyan területre, amelynek kutatását, feltárását és kitermelését több vállalkozás hatékonyabban végezheti el”. ( 30 ) Mivel ez egyértelműen a 94/22 irányelv 4. cikkének a) és b) pontjában szereplő szempontokhoz kapcsolódik, e rendelkezés a kilencedik preambulumbekezdés fényében értelmezhető akképpen, hogy e szempontok valamennyi piaci szereplőt/vállalkozást arra hivatottak korlátozni, hogy adott időpontban és adott tagállamban legfeljebb egy engedéllyel rendelkezzenek az E & P tevékenységekre vonatkozóan.

46.

Bár a 94/22 irányelv 4. cikke a) pontjának olyan értelmezése, amely szerint abszolút korlátot kell meghatározni azon területre vonatkozóan, amelyre egy vállalkozásnak egy vagy több engedély adható, az E & P tevékenységek tekintetében növelheti a versenytársak számát, ezen értelmezésnek negatív hatásai is lehetnek. Amint azt a Bizottság kiemeli, ez korlátozhatja az engedélyekkel kapcsolatos versenyt, mivel – az engedélyek időtartamától függően meghatározott idő elteltével – egyre több vállalkozást zár ki az eljárásból, ha azok már végeznek ilyen tevékenységet egy adott tagállamban.

47.

Bár e tisztán szó szerinti elemzés alapján nem tehető olyan megállapítás, amely szerint a piaci szereplők csupán egyetlen feltárási engedélyt szerezhetnek, a továbbiakban mindazonáltal megvizsgálom a 94/22 irányelv célkitűzéseit.

48.

A 94/22 irányelv hatodik preambulumbekezdése szerint az irányelvnek két egymással összefüggő célja van. Egyrészt biztosítani kívánja, hogy megkülönböztetéstől mentesen lehessen hozzájutni az E & P tevékenységekhez, valamint azok gyakorlásához, és így az Európai Unióban található készletek kutatásának, feltárásának és kitermelésének a lehető legjobb módszereit kívánja ösztönözni és támogatni. Amint az az említett irányelv harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik, ez nagy jelentőséggel bír, mivel az Európai Unió a 94/22 irányelv hatálybalépésének időpontjában és jelenleg is a saját szénhidrogén‑ellátása érdekében nagymértékben behozatalra szorul.

49.

A 94/22 irányelvet az EK‑Szerződés 57. cikke (2) bekezdésének első és harmadik mondata, valamint 66. és 100a. cikke alapján fogadták el. ( 31 ) Már ebből egyértelműen kitűnik, hogy az irányelv középpontjában a belső piac megteremtése áll. Az irányelv elsődleges célja az, hogy valamennyi vállalkozás számára megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosítson az E & P tevékenységekhez, az illetőségüktől, valamint attól függetlenül, hogy köz‑ vagy magánjogi szervezetek‑e. ( 32 ) Ez nyilvánvalóan kitűnik az irányelvben foglalt szabályokból, amelyek középpontjában – a fent bemutatottak szerint – az áll, hogy tájékoztassák az engedély megadásában esetlegesen érdekelt valamennyi felet, ( 33 ) és hogy korlátozott számú releváns szempontot határozzanak meg az engedély megadása tekintetében. ( 34 ) E második intézkedés célja a tagállamok azon lehetőségeinek korlátozása, hogy a szempontokat az általuk előnyben részesített (tagállami) szereplőkhöz igazítsák. Ezeket az elveket az „átláthatóság és megkülönböztetésmentesség” címszó alatt foglalhatjuk össze. ( 35 )

50.

A Regione Puglia szerint a 94/22 irányelv biztosítja a versenyt a piacon, ami véleménye szerint csak akkor lehetséges, ha a rendelkezéseit úgy értelmezzük, hogy azok megakadályozzák, hogy valamely vállalkozás erőfölénybe kerüljön, vagy hogy az engedélyek egyes piaci szereplők kezében összpontosuljanak. A Regione Puglia azt állítja, hogy a 94/22 irányelv célja, hogy elkerülje a „valódi piaci versenyt” megakadályozó, földrajzi területekre vonatkozó kizárólagos jogok biztosítását. Véleménye szerint ha az E&P szolgáltatások tekintetében nagyobb területeket ítélnek oda egy vállalkozásnak, az a piac torzulásához vezet. A Regione Puglia szerint a 94/22 irányelv 4. cikke a) pontjának megfelelően előírt korlát, azaz a 750 km2‑es korlát célja ennek megelőzése.

51.

E gondolatmenettel nem értek egyet. Először is a 94/22 irányelvben meghatározott szabályok a közbeszerzési, és nem a versenyjogi szabályok részét képezik. Bár mindkét szabályozásnak az a célja, hogy elősegítsék az Unión belüli versenyt, amely verseny a belső piac létrehozásának előmozdítására irányul, e szabályok kiindulópontja eltér egymástól. Míg a közbeszerzési jog a hatóságok vagy közjogi vállalkozások, illetve a valamely tagállam által biztosított különös vagy kizárólagos jogok alapján működő vállalkozások magatartását szabályozza, addig a versenyjogi szabályok a vállalkozások gazdasági tevékenységeivel foglalkoznak. ( 36 ) A vonatkozó szabályok így eltérő szinten érvényesülnek. Míg az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk az egyes versenyellenes magatartásokat korlátozza, az összefonódás‑ellenőrzési rendelet ( 37 ) célja pedig a hatékony versenyt jelentősen akadályozó összefonódások miatt bekövetkező strukturális piaci változások megakadályozása, addig a közbeszerzési szabályok arra irányulnak, hogy minden érdekelt vállalkozás számára egyenlő hozzáférést biztosítsanak a piachoz, az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség elveit alkalmazva. Kizárólag az összefonódás‑ellenőrzési rendelet akadályozza meg az erőfölény kialakulását, és azt is csupán az összefonódások esetén.

52.

Azt, hogy a 94/22 irányelv a második rendelkezéscsoporthoz tartozik, a 94/22 irányelv 12. cikke is megerősíti, amely közvetlenül összekapcsolja ezt az irányelvet a 93/38 irányelvvel. ( 38 ) Ezen irányelv – és az annak helyébe lépő irányelvek – alapján az irányelv szempontjából releváns tevékenység „egy földrajzi terület hasznosítása […] [volt] olaj [vagy] gáz feltárása vagy bányászata” céljából. ( 39 ) A 93/38 irányelv 3. cikke alapján azonban lehetőség volt arra, hogy bizonyos feltételek – nevezetesen az engedélyek megadásakor tiszteletben tartandó átláthatósághoz és megkülönböztetésmentességhez kapcsolódó kritériumok – teljesülése esetén eltérjenek a közüzemi irányelv alkalmazásától. A tagállamoknak tehát ezekben az engedélyekben biztosítaniuk kellett az ilyen engedélyt megszerző vállalkozás hátrányos megkülönböztetéstől mentes és versenyalapú kiválasztását, valamint tájékoztatniuk kellett a Bizottságot a szerződések odaítéléséről. A 93/38 irányelv 3. cikkének (5) bekezdése, amelyet a 94/22 irányelv 12. cikke iktatott be, úgy rendelkezett, hogy az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség kritériuma teljesül, ha a tagállam eleget tett a 94/22 irányelv rendelkezéseinek. ( 40 )

53.

Mindez alátámasztja, hogy a 94/22 irányelv és annak rendelkezései az annak érdekében tett intézkedések láncszemei, hogy a zárt piacon működő ágazatokat olyan irányba tereljék, hogy azok az uniós szintű verseny alapján működjenek és a közbeszerzési szabályokat alkalmazzák, amit a nemzeti hatóságok által a meghatározott földrajzi területekre vonatkozó kitermelés tekintetében biztosított kizárólagos jogok korábban megakadályoztak. ( 41 )

54.

Ebben az összefüggésben kell vizsgálni a 94/22 irányelv 4. cikke értelmében előírni kívánt korlátozásokat. Ugyanis míg az irányelv elismeri, hogy a jelentős beruházást igénylő E & P tevékenységeket csak akkor fogják elvégezni valamely területen, ha erre kizárólagos jelleggel kerülhet sor, ( 42 ) e kizárólagos jogok mindegyike azzal jár, hogy ezen engedély időtartama alatt megszűnik a verseny az engedéllyel érintett földrajzi területen. Következésképpen a verseny tényleges megszüntetésének az észszerűen lehetséges legkisebb területre és legrövidebb időre kell korlátozódnia, lehetővé téve egyúttal az engedélyesek számára a befektetések (legalábbis elméletben való) ( 43 ) megtérülését. ( 44 )

55.

A Bíróság rámutatott arra, hogy az uniós közbeszerzési jog szabályai a belső piac kiépítésének keretében kerültek elfogadásra, amelynek célja a szabad mozgás biztosítása és a versenyt korlátozó magatartások megszüntetése, és hogy ezen összefüggésben az uniós jog érdeke, hogy a lehető legtöbb ajánlattevő részvételét biztosítsa a közbeszerzési eljárásokban. ( 45 ) Ezzel összhangban a Bíróság következetesen ellenállt azoknak a kísérleteknek, amelyek ki kívánták terjeszteni az „ajánlattevők” közbeszerzési eljárásokból való kizárásának okait a vonatkozó irányelvekben meghatározottakon túlra, kivéve ha azok célja „a közbeszerzések területén az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elve, valamint az átláthatóság elve tiszteletben tartásának biztosítása, amely elvek a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaira vonatkozó közösségi irányelvek alapját képezik, feltéve hogy e szabályok megfelelnek az arányosság elvének”. ( 46 ) Bár ezeket a megállapításokat az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatban tették, a közüzemi szolgáltatások területén ugyanúgy érvényesül az a célkitűzés, hogy ne korlátozzák indokolatlanul a szerződésekhez való hozzáférést. ( 47 )

56.

Ennélfogva a 94/22 irányelv célja nem az engedélyt kérelmezők számának korlátozása, hanem ennek az ellenkezője, nevezetesen az, hogy minél több – arra alkalmas – vállalkozás versenyezzen az engedélyekért. Nem szolgálja a versenyt, ha a verseny idejére, nevezetesen az engedélyek kiadásakor egyes versenytársakat kizárnak a piacról pusztán azért, mert az általuk megszerzett engedélyek már elérik a 94/22 irányelv 4. cikkének a) pontjával összhangban meghatározott korlátot. Bár igaz, hogy azok a vállalkozások, amelyek már rendelkeznek az E & P tevékenységekkel kapcsolatos – különösen szomszédos területekre vonatkozó – engedéllyel, kedvezőbb helyzetben lehetnek a tekintetben, hogy teljesítsék a 94/22 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott szempontokat, és hogy további engedélyek tekintetében nyertes ajánlattevővé váljanak, ennek megakadályozása nem a közbeszerzési jog hatálya alá tartozik. Márpedig, amint azt már fentebb kifejtettem, a versenyjog rendelkezései sem akadályozzák meg az erőfölény esetleges megvalósulását, ha ezt az erőfölényt a piaci teljesítmény, nem pedig összefonódás révén érik el.

57.

Amennyiben az, hogy egy vállalkozás különböző engedélyekkel rendelkezik, azzal a következménnyel jár, hogy erőfölénybe kerül az E & P szolgáltatások piacán – amely a fent már említetteknek megfelelően világméretű piacnak minősül –, és amennyiben e vállalkozás visszaél ezzel az erőfölénnyel, ez ellentétes lenne a versenyjoggal, amelyet nyilvánvalóan alkalmazni kell. Eleve kétséges azonban, hogy egy piac akkor működik‑e a legjobban, ha kizárólag azok a piaci szereplők jogosultak tevékenységet folytatni, akik még nem végeznek hasonló tevékenységet ugyanabban az országban.

58.

Bár a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében nem vetette fel ezt a problémát, a Regione Puglia, valamint a Bizottság felvetette azt a kérdést, hogy figyelembe kell‑e venni a környezetvédelmi megfontolásokat. Bár kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy azok a jelen ügyben relevánsak‑e, mindazonáltal röviden foglalkozni kívánok a felvetett kérdésekkel.

59.

Amint azt a Bizottság kiemelte, az „air gun” technológia alkalmazásával történő kutatás megköveteli, hogy az engedély megadását megelőzően környezeti hatásvizsgálatra kerüljön sor. ( 48 ) Amikor az illetékes nemzeti hatóságok a 2011/92 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján arról határoznak, hogy le kell‑e folytatni a környezeti hatásvizsgálatot, figyelembe kell venniük a projektek halmozott hatásait az említett irányelv III. melléklete 1. pontja b) alpontjának megfelelően annak megakadályozása céljából, hogy az uniós szabályozás célját megkerüljék valamely projekt több olyan részprojektre tagolásával, amelyek együttesen jelentős hatást gyakorolhatnak a környezetre. ( 49 ) Úgy tűnik, hogy a Regione Puglia ezzel kapcsolatban azzal érvel, hogy az, hogy egy és ugyanazon piaci szereplő a különböző eljárásokban (több) engedély iránti kérelmet nyújt be, olyan helyzethez vezet, amelyben a szükséges környezeti hatásvizsgálat(ok) csupán az (ezen eljárásokkal érintett) egyes intézkedések hatásait veszi(k) figyelembe, nem pedig azok halmozott hatását. ( 50 ) Emellett az EUMSZ 11. cikk szerint a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az európai uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába. ( 51 ) Ezt az elvet a Bíróság számos szakpolitika területén elismerte. ( 52 )

60.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a MISE 2016. december 7‑i miniszteri rendelete ( 53 ) 3. cikkének (9) bekezdése egységes eljárást ír elő, amelynek során a környezeti hatásvizsgálatot is lefolytatják. Ezen eljárásban több minisztérium is részt vesz. E célból a Global Petroleum négy kérelmet nyújtott be az MATTM‑hez az „air gun” technológia azon területeken történő alkalmazásának környezeti hatásvizsgálata érdekében, amelyek tekintetében engedélyt kért. A környezetvédelmi megfelelőséget jóváhagyó rendeletek a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló jogi eljárások tárgyát képezik. A kérelem ezenkívül magában foglalta azt az információt is, hogy a rendeletek megállapították, hogy az alkalmazandó olasz jognak megfelelően nem volt lehetőség egyetlen környezeti hatásvizsgálat kérelmezésére, azonban a halmozott hatás értékelése érdekében e tekintetben kiegészítő információkat kértek a Global Petroleumtól. Ennélfogva semmi nem utal arra, hogy az olasz eljárás nem biztosítja a 2011/92 irányelvből eredő kötelezettségek megfelelő teljesítését. Éppen ellenkezőleg, a környezetvédelmi követelményeket az EUMSZ 11. cikkben előírtaknak megfelelően beépítették az E & P tevékenységekre vonatkozó engedély megadására irányuló eljárásba.

61.

Ezenkívül a 94/22 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok az E & P tevékenységek végzésére vonatkozóan feltételeket és követelményeket köthetnek ki, amennyiben azokat környezetvédelmi megfontolások és a biológiai erőforrások védelme indokolják. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság semmilyen információval nem szolgált arra vonatkozóan, hogy Olaszország ilyen feltételeket vagy követelményeket írt volna elő.

62.

Ezen túlmenően – és ami a legfontosabb – nem derül ki egyértelműen, hogy mennyiben módosíthatja a környezeti hatásvizsgálatot, ha egyetlen – vagy ha nem csupán egyetlen – gazdasági szereplő kap több olyan engedélyt, amelyek révén ez utóbbi 750 km2‑nél nagyobb kiterjedésű területen folytathatja E & P tevékenységeit.

63.

Ezen okból úgy vélem, hogy a környezeti megfontolások, beleértve a 2011/92 irányelvet is, semmilyen szerepet nem játszanak a 94/22 irányelv 4. cikke a) pontjának értelmezése során.

64.

A fentiek tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) számára a következő választ adja:

A szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30‑i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az azt lehetővé tévő nemzeti szabályozás, hogy ugyanazon vállalkozás számára elkülönült közigazgatási eljárások keretében több feltárási engedélyt adjanak meg (beleértve a szomszédos területekre vonatkozó engedélyeket is), még akkor sem, ha ez ahhoz vezet, hogy a vállalkozás az e rendelkezésben meghatározottnál nagyobb földrajzi területre vonatkozóan (és az ott meghatározottnál hosszabb időre) szerez feltárási engedélyeket.