1)

A 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „kibocsátó igazságügyi hatóságnak” minősülés nem függ az európai elfogatóparancs kibocsátásáról szóló határozat és az annak alapjául szolgáló nemzeti határozat bírósági felülvizsgálatának lehetőségétől.

2)

A 2009/299 kerethatározattal módosított, 2002/584 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az európai elfogatóparancsot érvénytelennek kell tekinteni, amennyiben az nem az e rendelkezés értelmében vett „[nemzeti] elfogatóparancson vagy más, azonos joghatállyal bíró végrehajtható bírósági határozaton” alapul. E fogalom azon nemzeti intézkedésekre vonatkozik, amelyeket valamely igazságügyi hatóság a büntetőeljárás alá vont személy felkutatása és elfogása céljából hoz annak érdekében, hogy ezt a személyt a büntetőeljárási cselekmények elvégzése céljából bíróság elé állítsák. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ilyen joghatásokat vált-e ki az olyan, gyanúsítottá nyilvánító nemzeti jogi aktus, amely az alapügyben szóban forgó európai elfogatóparancs alapjául szolgál.

3)

A kibocsátó tagállam jogszabályai olyan rendelkezéseinek hiányában, amelyek bírósági jogorvoslatot biztosítanak azon feltételek felülvizsgálata céljából, amelyek mellett az e tagállam igazságszolgáltatásának részét képező, azonban bíróságnak nem minősülő hatóság az európai elfogatóparancsot kibocsátotta, a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározatot az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jog fényében úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróságnak – amely az e kerethatározat 8. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében vett „[nemzeti] elfogatóparancs[nak] vagy más, azonos joghatállyal bíró végrehajtható bírósági határozat[nak]” nem minősíthető nemzeti jogi aktus alapján kibocsátott európai elfogatóparancs alapján átadott személy előzetes letartóztatása fenntartása jogszerűségének vitatására irányuló jogorvoslat keretében jár el, amely jogorvoslat keretében az ezen európai elfogatóparancs uniós jog szerinti érvénytelenségére alapított jogalapot hoznak fel – lehetővé teszi, hogy megállapítsa az érvényesség ilyen felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörének fennállását.

A 2009/299 kerethatározattal módosított, 2002/584 kerethatározatot az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jog fényében úgy kell értelmezni, hogy az nem követeli meg, hogy a nemzeti bíróság azon megállapítása, amely szerint a szóban forgó európai elfogatóparancsot e kerethatározat 8. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésével bocsátották ki, amennyiben az nem az e rendelkezés értelmében vett „[nemzeti] elfogatóparancson vagy más, azonos joghatállyal bíró végrehajtható bírósági határozaton” alapul, az előzetes letartóztatásban lévő személy szabadon bocsátását eredményezze, miután a végrehajtó tagállam átadta őt a kibocsátó tagállamnak. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy nemzeti jogának megfelelően meghatározza, milyen következményekkel járhat az ilyen nemzeti jogi aktus hiánya – így a szóban forgó európai elfogatóparancs jogalapjának hiánya – a terhelt előzetes letartóztatásának fenntartására vagy annak mellőzésére vonatkozó döntés tekintetében.