A Bíróság (nyolcadik tanács) 2021. május 20-i ítélete (az Augstākā tiesa [Senāts] [Lettország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – „BTA Baltic Insurance Company” AAS kontra Valsts ieņēmumu dienests

(C-230/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - 2913/92/EK rendelet - Közösségi Vámkódex - A 195. cikk - A 232. cikk (1) bekezdésének a) pontja - Közös vámtarifa - A vámtartozás beszedése - A vámösszeg közlése az adóssal - Elévülési határidő - Helytállás érvényesítése a kezessel szemben - Végrehajtás a fizetés céljából - Észszerű határidő)

(2021/C 278/32)

Az eljárás nyelve: lett

A kérdést előterjesztő bíróság

Augstākā tiesa (Senāts)

Az alapeljárás felei

Felperes:„BTA Baltic Insurance Company” AAS

Alperes: Valsts ieņēmumu dienests

Rendelkező rész

A vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i 1186/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 195. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e cikk szerinti vámtartozás kezese nem minősíthető az 1186/2009 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 221. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „adósnak”, következésképpen nem alkalmazható az e rendelkezésben előírt, a vámtartozás keletkezésétől számított három éves elévülési határidő.

Az 1186/2009 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 232. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállamoknak az e rendelkezésben előírt azon kötelezettségét miszerint igénybe kell venniük minden, a hatályos jogszabályok szerint rendelkezésére álló lehetőséget, hogy biztosítsák a vámok megfizetését, nem csak az adósra, hanem a kezesre is alkalmazni kell, és ez utóbbit az említett 232. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében azon személynek kell tekinteni, aki ellen a végrehajtás irányul, és akire a tagállamnak a végrehajtással kapcsolatos szabályai vonatkoznak, a határidőkre vonatkozó szabályokat is beleértve.

3)	A jogbiztonság elvéből eredő azon szabályt, miszerint egy észszerű elévülési határidőt kell betartani, úgy kell értelmezni, hogy ezt a szabályt a kezessel szemben benyújtott azon keresetre is alkalmazni kell, amelynek célja valamely vámtartozás behajtása.

(1) HL C 255., 2020.8.3.