1)

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az utas az e rendelkezés értelmében vett „megerősített helyfoglalással” rendelkezik, ha a vele szerződéses jogviszonyban álló utazásszervező e rendelet 2. cikkének g) pontja értelmében vett „más olyan igazolást” ad neki, amelyben az utasnak egy konkrét, indulási és érkezési hellyel, indulási és érkezési időponttal, valamint járatszámmal meghatározott légi járattal történő szállítására vállalnak kötelezettséget, még abban az esetben is, ha az utazásszervező nem kapott megerősítést az érintett légi fuvarozótól a járat indulási és érkezési időpontjára vonatkozóan.

2)

A 261/2004 rendelet 2. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a légi fuvarozó e rendelkezés értelmében vett „üzemeltető légi fuvarozónak” minősíthető az utas vonatkozásában, ha az utóbbi úgy kötött szerződést egy utazásszervezővel a légi fuvarozó által működtetett, meghatározott légi járatra, hogy az említett légi fuvarozó nem erősítette meg a repülési időpontokat, illetve az utazásszervező nem foglalt ülőhelyet a légi fuvarozónál az utas részére.

3)

A 261/2004 rendelet 2. cikkének h) pontját, 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját, valamint 7. cikke (1) bekezdésének második mondatát és 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy légi járat e rendelkezések értelmében vett menetrend szerinti érkezési időpontja a rendelet 7. cikke szerinti kártalanítás tekintetében következhet az említett rendelet 2. cikkének g) pontja szerinti „más olyan igazolásból”, amelyet az utazásszervező állított ki az utas részére.

4)

A 261/2004 rendelet 2. cikkének l) pontját és 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a járat „törlésének” minősül, ha az üzemeltető légi fuvarozó a járat indulását több mint egy órával előrehozza.

5)

A 261/2004 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható arra a helyzetre, amikor az előrehozott légi járat érkezési időpontja az e rendelkezésben meghatározott időtartamokon belül van.

6)

A 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az utazás megkezdése előtt a légi járat indulási idejének előrehozataláról adott tájékoztatás ez utóbbi rendelkezés értelmében „átfoglalási ajánlatnak” minősülhet.

7)

A 261/2004 rendelet 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az arra kötelezi az üzemeltető légi fuvarozót, hogy tájékoztassa a légi utast annak a vállalkozásnak a pontos cégnevéről és címéről, amelytől az utas a rendelet 7. cikke alapján kártalanítást követelhet, valamint adott esetben arról, hogy a kártalanítási kérelméhez milyen dokumentumokat kell mellékelnie, azonban nem kötelezi az üzemeltető légi fuvarozót arra, hogy tájékoztassa a légi utast arról, hogy az említett rendelet 7. cikke alapján adott esetben pontosan milyen összegű kártalanítást kaphat.