1)

A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdését akként kell értelmezni, hogy egy jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár visszaküldés céljából való őrizetbe vételére vonatkozó határozathozatal céljából eljáró vizsgálóbíróság az e rendelkezésben említett olyan „egyéb hatóságnak” minősül, amelyhez feltehetően nemzetközi védelem iránti kérelmek érkeznek, de amelynek a nemzeti jog alapján nincs hatásköre e kérelmek nyilvántartásba vételére.

2)

A 2013/32 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második és harmadik albekezdését akként kell értelmezni, hogy a vizsgálóbíróságnak az e rendelkezés értelmében vett „egyéb hatóságként” fennálló minőségében egyrészről tájékoztatnia kell a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának részletes szabályairól, másrészről pedig – amennyiben a harmadik országbeli állampolgár kinyilvánította az e kérelem benyújtására irányuló szándékát – továbbítania kell az iratokat a hatáskörrel rendelkező hatóságnak az említett kérelem nyilvántartásba vétele céljából, hogy ez a harmadik országbeli állampolgár részesülhessen a befogadásnak a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 17. cikkében előírt anyagi feltételeiből és az ott előírt egészségügyi ellátásokból.

3)

A 2013/32 irányelv 26. cikkét és a 2013/33 irányelv 8. cikkét akként kell értelmezni, hogy kizárólag a 2013/33 irányelv 8. cikkének (3) bekezdésében előírt okok miatt vehető őrizetbe az a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár, aki a 2013/32 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „egyéb hatóság” előtt kinyilvánította a nemzetközi védelem kérelmezésére irányuló szándékát.