2019. szeptember 9-én benyújtott kereset – Helsingin Bussiliikenne kontra Bizottság

(T-603/19. sz. ügy)

(2019/C 383/73)

Az eljárás nyelve: finn

Felek

Felperes: Helsingin Bussiliikenne Oy (Helsinki, Finnország) (képviselők: O. Hyvönen és N. Rosenlund ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	részben vagy egészben semmisítse meg az SA.33846 – (2015/C) (korábbi 2011/CP) támogatásról szóló 2019. június 28-i bizottsági határozatot;

—	kötelezze a Bizottságot a felperes részéről a bírósági eljárással összefüggésben felmerült összes költség viselésére, ideértve a törvényes kamatokat is.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

Első jogalap: a Bizottság megsértette az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdését és a 2015/1589 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését, valamint a vizsgálat során súlyos eljárási hibát vétett, és megsértette a felperes védelemhez való jogát.

—

Lehetőséget kellett volna adni a felperes számára, hogy a megtámadott határozat meghozatala előtt meghallgassák, és a hivatalos vizsgálati eljárásban fel kellett volna kérni álláspontjának kifejtésére, mivel őt a megtámadott határozat a támogatás kedvezményezettjeként említi, és e határozat őt közvetlenül érinti.

Második jogalap: nyilvánvaló mérlegelési hiba.

—	A Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a tényállást, és ezért a határozatot hiányos és téves ismeretek alapján hozta meg.

—	A Bizottság tévesen értékelte legalábbis a vállalkozás eszközeinek átruházásakor fizetett vételár piaci feltételeknek való megfelelését, célját és gazdasági logikáját.

Harmadik jogalap: a megtámadott határozat indokolása nem felel meg az EUMSZ 296. cikkben és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatban felállított követelményeknek.

—	Ez különösen a HelB eszközeiért fizetett vételár piaci feltételeknek való megfelelése vonatkozásában adott indokolásra érvényes.

Negyedik jogalap: a megtámadott határozat sérti az uniós jog általános elveit, különösen a bizalomvédelem elvét és az arányosság elvét.

—

A felperes bízhatott abban, hogy a Bizottság vizsgálata csak a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozatban említett eljárásokat és jogalanyokat érinti, és abban, hogy a Bizottság, amennyiben kiterjeszti a vizsgálatot a vállalkozás eszközeinek átruházására vagy a felperesre, a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozatot is kiterjeszti, és meghallgatja a felperest.

—

A támogatás eredeti kedvezményezettjének visszatérítési kötelezettsége mindenképpen sérti az arányosság elvét annyiban, amennyiben az meghaladja a vállalkozás eszközeinek átruházásakor ténylegesen fizetett vételárat, és a felperes vonatkozásában pedig annyiban, amennyiben az meghaladja az állítólagosan alacsony vételár és a piaci érték közötti különbséget.

Ötödik jogalap: a Bizottság a megtámadott határozatban nyilvánvalóan tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését.

—	A Bizottság határozatában felsorolt intézkedések nem tartalmaztak tiltott állami támogatást.

—	A Bizottság által tiltott állami támogatásnak tekintett intézkedések egyike sem vonatkozott a felperesre.