—

semmisítse meg a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. május 27-i (KKBP) 2016/850 tanácsi határozatot;

—

semmisítse meg a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. május 27-i (EU) 2016/840 tanácsi végrehajtási rendeletet;

—

semmisítse meg a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. május 29-i (KKBP) 2017/917 tanácsi határozatot;

—

semmisítse meg a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. május 29-i (EU) 2017/907 tanácsi végrehajtási rendeletet;

—

semmisítse meg a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2017. július 10-i (KKBP) 2017/1245 tanácsi végrehajtási határozatot;

—

semmisítse meg a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. július 10-i (EU) 2017/1241 tanácsi végrehajtási rendeletet;

—

semmisítse meg a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2018. május 28-i (KKBP) 2018/778 tanácsi határozatot;

—

semmisítse meg a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2018. május 28-i (EU) 2018/774 tanácsi végrehajtási rendeletet;

—

semmisítse meg a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2019. május 17-i (KKBP) 2019/806 tanácsi határozatot;

—

semmisítse meg a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2019. május 17-i (EU) 2019/798 tanácsi végrehajtási rendeletet;

—

következésképpen,

1.

Az első, az EUMSZ 296. cikk második bekezdéséből eredő indoklási kötelezettség megsértésére alapított jogalap. A felperes azt rója fel az Európai Unió Tanácsának, hogy homályos és általános megállapításokra szorítkozott anélkül, hogy egyedi és konkrét módon említette volna azokat az indokokat, amelyek miatt — diszkrecionális mérlegelési jogkörét gyakorolva — azon az állásponton van, hogy a felperesnek a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá kell tartoznia. Így a Tanács nem utal a felperesnek felrótt olyan konkrét és objektív elemekre, amelyek igazolhatnák a szóban forgó intézkedéseket.

2.

A második, az arányosság elvének az alapvető jogok megsértése során történő tiszteletben tartásának hiányára alapított jogalap. A felperes azt állítja, hogy a vitatott intézkedést érvényteleníteni kell, mivel nem áll arányban a megvalósítani kívánt célkitűzéssel, és túlzott beavatkozást jelent az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. és 17. cikke által biztosított vállalkozás szabadságába, valamint a tulajdonhoz való jogba. Az aránytalanság abból ered, hogy az intézkedés minden befolyásos gazdasági tevékenységet érint, más kritérium meghatározása nélkül.

3.

A harmadik, a nyilvánvaló mérlegelési hibára és a bizonyítékok hiányára alapított jogalap. Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, a Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága többek között megköveteli, hogy azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálata címén, amelyeken valamely meghatározott személy nevének a szankciók által sújtott személyek jegyzékére való felvételére vagy a jegyzékben történő fenntartására vonatkozó határozat alapul, az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. A felperes szerint a Tanácsnak az azzal kapcsolatos állításait, hogy „szoros kapcsolatban áll a szíriai rezsimmel”, valamint hogy a rezsim és az ISIL közötti olajügyletek keretében állítólagos közvetítői szerepet töltött be, véglegesen el kell utasítani azzal az indokkal, hogy megalapozatlanok és minden olyan ténybeli alapot nélkülöznek, amely alátámaszthatná ezen állításokat.

4.

A negyedik jogalap kártérítési kérelemre vonatkozik, amennyiben egyes, nem bizonyított súlyos cselekményeknek a megállapítása a felperest, valamint családját veszélynek tenné ki, ami mutatja a kártérítési kérelmét igazoló elszenvedett sérelem jelentőségét.