9.9.2019 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 305/55 |
2019. június 15-én benyújtott kereset — UI kontra Bizottság
(T-362/19. sz. ügy)
(2019/C 305/66)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: UI (képviselő: J. Diaz Cordova ügyvéd)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
— |
semmisítse meg az Európai Bizottság Elszámolási Hivatalának 2018. augusztus 27-i határozatát, amely nem biztosította a felperes számára a külföldi munkavégzési támogatást; |
— |
az eljárási szabályzatnak megfelelően határozzon a költségekről. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.
1. |
Az első jogalap azon alapul, hogy az 1995. december 14-i Diamantaras kontra Bizottság ítélet (T-72/94, EU:T:1995:212) 48. pontjával és a 2010. március 9-i Tzvetanova kontra Bizottság ítélet (F-33/09, EU:F:2010:18) 57. pontjával összhangban a felperes nem Belgiumban gyakorolta a főfoglalkozását, és nem ott rendelkezett szokásos tartózkodási hellyel a teljes referencia-időszak alatt. Ezért a külföldi munkavégzési támogatás teljes összegére jogosult. |
2. |
A második jogalap azon alapul, hogy a 2007. szeptember 26-i Rocío Salvador Roldán kontra Bizottság végzéssel (F-129/06, EU:F:2007:166) összhangban valamely országon belül egy társaság bejegyzése vagy ott ingatlan vásárlása egyértelmű jelzésként szolgál az ezen országgal (a jelen esetben Romániával) fennálló tartós kapcsolat bizonyításakor. Mivel a felperes tekintetében ez a helyzet, a felperes a külföldi munkavégzési támogatás teljes összegére jogosult. |
3. |
A harmadik jogalap azon alapul, hogy a fent említett F-33/09. sz. Tzvetanova kontra Bizottság ítélettel összhangban a belga község által szolgáltatott és az alperes által alapul vett tájékoztatás pusztán formális, és az nem használható valamely személy szokásos tartózkodási helyének megállapítására. Következésképpen a felperes a külföldi munkavégzési támogatás teljes összegére jogosult. |
4. |
A negyedik jogalap azon alapul, hogy a 2001. április 24-i Miranda kontra Bizottság ítélet (T-37/99, EU:T:2001:122) 32. és 33. pontjával, a Del Vaglio ítélkezési gyakorlattal (amely a 2004. október 12-i Del Vaglio kontra Bizottság ügyben csúcsosodott ki, C-352/03 P, EU:C:2004:613), valamint a 2011. március 15-i Gaëtan Barthélémy Maxence Mioni kontra Európai Bizottság ítélettel (F-28/10, EU:F:2011:23) összhangban a felperes arra irányuló szándéka, hogy tartós jelleggel ruházza fel az érdekeinek központját, és így határozza meg a szokásos tartózkodási helyét, semmilyen kapcsolatot nem mutat Belgiummal, tekintettel arra, hogy a felperes a referencia-időszak alatt többek között úgynevezett „Limosa-bejelentést” tett. Ezért a külföldi munkavégzési támogatás teljes összegére jogosult. Felhívja a figyelmet arra, hogy válaszában az alperes tévesen helyezi a hangsúlyt kizárólag a felperes Belgiumban való fizikai jelenlétére. |