10

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

11

A tárgyaláson a felperes kijelentette, hogy második kereseti kérelmétől eláll, amint az a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben rögzítésre került.

12

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

13

A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

17

Első jogalapjával a felperes lényegében azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy egyrészt elfogadta a beavatkozó által a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdése alapján késedelmesen előterjesztett bizonyítékokat, másrészt pedig, hogy hivatalból megvizsgált bizonyos tényeket, megsértve ezzel a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (1) bekezdését. Az első jogalap tehát két külön kifogásra osztható, amelyek a fent említett két rendelkezés megsértésén alapulnak.

23

A 2017/1001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdése szerint az EUIPO „figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő”.

24

A 2017/1001 rendelet 95. cikke (2) bekezdésének szövegéből az következik, hogy főszabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges azon határidők lejárta után, amelyekhez ugyanezen rendelet rendelkezéseinek értelmében az ilyen előterjesztés kötve van, és az EUIPO‑nak egyáltalán nem tilos az ilyen, késedelmesen hivatkozott vagy előterjesztett tényeket és bizonyítékokat figyelembe vennie (2007. március 13‑iOHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 42. pont; 2018. április 19‑iEUIPO kontra Group ítélet, C‑478/16 P, nem tették közzé, EU:C:2018:268, 34. pont; 2019. március 21‑iPan kontra EUIPO – Entertainment One UK [TOBBIA] ítélet, T‑777/17, nem tették közzé, EU:T:2019:180, 21. pont).

25

Azzal a pontosítással, hogy hasonló esetben az EUIPO figyelmen kívül hagyhatja az ilyen bizonyítékokat, a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdése kiterjedt mérlegelési jogkörrel ruházza fel az EUIPO‑t, hogy eldönthesse, határozatát e tekintetben indokolva, hogy azokat tekintetbe kell‑e venni, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2007. március 13‑iOHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 43. pont; 2018. január 24‑iEUIPO kontra European Food ítélet, C‑634/16 P, EU:C:2018:30, 56. pont; 2019. március 21‑iTOBBIA ítélet, T‑777/17, nem tették közzé, EU:T:2019:180, 22. pont).

26

Egyébiránt a 2018/625 rendelet 27. cikkének (4) bekezdése behatárolja a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdésében foglalt mérlegelési jogkör gyakorlását az első alkalommal a fellebbezési tanács előtt hivatkozott tényeket és előterjesztett bizonyítékokat illetően. E rendelkezés ugyanis a következőket írja elő:

„A [2017/1001] rendelet 95. cikkének (2) bekezdésével összhangban a fellebbezési tanács csak akkor fogadhat el első alkalommal előterjesztett tényeket és bizonyítékokat, ha az említett tények és bizonyítékok megfelelnek az alábbi követelményeknek:

[omissis]

34

A felperes azt állítja, hogy a 2017/1001 rendelet 95. cikke (1) bekezdésének megfelelően a feltétlen törlési okokon alapuló törlési eljárásokban az EUIPO–nak a vizsgálatát a felek által előterjesztett okokra és érvekre kell korlátoznia. A lajstromozott európai uniós védjegy érvényességét vélelmezni kell, és a törlés iránti kérelmet benyújtó személynek kell az EUIPO előtt olyan konkrét tényekre hivatkoznia, amelyek e védjegy érvényességét kétségbe vonják.

35

A felperes tehát úgy véli, hogy a fellebbezési tanácsnak nem volt joga a saját ténybeli megállapításaira támaszkodni. Márpedig a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács a felek által nem hivatkozott „további tényekre” támaszkodott.

36

A felperes szerint ezek a tények először is Montana állam népességére (a megtámadott határozat 29. pontja), másodszor más idegenforgalmi célpontok – mint például Kalifornia vagy Florida államok – népszerűségére (a megtámadott határozat 31. pontja), harmadszor egyes európai nyelveken a „montana” szóhoz kapcsolódó kifejezésekre való hivatkozásra és e szónak a svájci Crans‑Montana községgel való társítására (a megtámadott határozat 32. és 33. pontja), negyedszer az Egyesült Államok és bizonyos uniós tagállamok területén lévő erdők százalékarányára (a megtámadott határozat 42. és 43. pontja), valamint ötödször, a Britannica enciklopédiában szereplő Montana növényzetével és gazdaságával kapcsolatos adatokra (a megtámadott határozat 40., 51. és 52. pontja) vonatkoznak.

37

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érvelését.

38

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (1) bekezdése értelmében a feltétlen kizáró okok vizsgálata során az EUIPO elbírálóinak, és fellebbezés esetén az EUIPO fellebbezési tanácsainak hivatalból vizsgálniuk kell a tényeket annak megállapítása céljából, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyre vonatkozik‑e az e rendelet 7. cikkében foglalt feltétlen kizáró okok valamelyike. Ebből következik, hogy az EUIPO hatáskörrel rendelkező szervei alapíthatják határozataikat olyan tényekre, amelyekre a bejelentő nem hivatkozott (lásd ebben az értelemben: 2019. március 29‑iAll Star kontra EUIPO – Carrefour Hypermarchés [Cipőtalp formája] ítélet, T‑611/17, nem tették közzé, EU:T:2019:210, 43. pont; 2020. június 10‑iLouis Vuitton Malletier kontra EUIPO – Wisniewski [Sakktáblaminta ábrázolása] ítélet, T‑105/19, nem tették közzé, EU:T:2020:258, 21. pont).

39

Mindazonáltal valamely feltétlen kizáró okon alapuló törlési eljárás keretében a fellebbezési tanács nem kötelezhető arra, hogy a releváns tényállásnak az EUIPO illetékes fórumai által a lajstromozás időpontjában elvégzett hivatalbóli vizsgálatát újra lefolytassa. A 2017/1001 rendelet 59. és 62. cikkének rendelkezéseiből ugyanis az következik, hogy az európai uniós védjegyoltalom addig áll fenn, amíg egy törlési eljárást követően az EUIPO nem rendeli el a védjegy törlését. Következésképpen a védjegy tekintetében érvényességi vélelem áll fenn, amely az EUIPO által a védjegybejelentés vizsgálatának keretében végzett ellenőrzés logikus következménye (lásd ebben az értelemben: 2019. március 29‑iCipőtalp formája ítélet, T‑611/17, nem tették közzé, EU:T:2019:210, 44. pont; 2020. június 10‑iSakktáblaminta ábrázolása ítélet, T‑105/19, nem tették közzé, EU:T:2020:258, 22. pont).

40

Ezen érvényességi vélelem az EUIPO‑nak a 2017/1001 rendelet 95. cikke (1) bekezdésének első mondatában szereplő azon kötelezettségét, hogy hivatalból megvizsgálja azon tényeket, amelyek maguk után vonhatják a feltétlen kizáró okok EUIPO általi alkalmazását, az európai uniós védjegybejelentés elbírálók általi, és fellebbezés esetén a fellebbezési tanácsok általi vizsgálatára korlátozza az említett védjegy lajstromozási eljárása során. Márpedig valamely feltétlen kizáró okra alapított törlési eljárás keretében, mivel a lajstromozott európai uniós védjegyet érvényesnek kell tekinteni, a törlés iránti kérelmet benyújtó félnek kell az EUIPO előtt olyan konkrét tényekre hivatkoznia, amelyek e védjegy érvényességét kétségbe vonják. Így a 2017/1001 rendelet 95. cikke (1) bekezdésének második mondata értelmében, amely a Törvényszék korábbi ítélkezési gyakorlatát (2013. szeptember 13‑iFürstlich Castell’sches Domänenamt kontra OHIM – Castel Frères [CASTEL] ítélet, T‑320/10, EU:T:2013:424, 28. pont) erősíti meg, az ugyanezen rendelet 59. cikke alapján indított törlési eljárásokban az EUIPO vizsgálatát a felek által előterjesztett jogalapokra és érvekre korlátozza (lásd: 2020. június 10‑iSakktáblaminta ábrázolása ítélet, T‑105/19, nem tették közzé, EU:T:2020:258, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Mindazonáltal, bár a lajstromozás érvényességének vélelme korlátozza az EUIPO‑nak a releváns tények vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét, nem akadályozhatja meg, hogy – különösen a vitatott védjegy érvényességét kétségbe vonó fél által hivatkozott tényekre tekintettel – közismert tényekre támaszkodjon (lásd ebben az értelemben: 2019. március 29‑iLábbeli formája ítélet, T‑611/17, nem tették közzé, EU:T:2019:210, 46. pont; 2020. június 10‑iSakktáblaminta ábrázolása ítélet, T‑105/19, nem tették közzé, EU:T:2020:258, 24. pont).

42

Egyébiránt, noha valamely feltétlen kizáró okon alapuló törlési eljárásokban az EUIPO a felek által előterjesztett jogalapokra és érvekre korlátozza vizsgálatát, ez nem jelenti azt, hogy a fellebbezési tanács a törlést kérő fél által előterjesztett tények, érvek és bizonyítékok értékelése keretében ne juthatna a törlést kérő fél által javasolttól eltérő következtetésre (lásd ebben az értelemben: 2019. október 24‑iRubik’s Brand kontra EUIPO – Simba Toys [Rácsszerkezetes oldalakból álló kocka formája] ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 82. pont). E tekintetben a 2017/1001 rendelet 71. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés alapján eljárhat annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, és elvégezheti a fellebbezés új és teljes körű, a jogi és a tényállási elemekre egyaránt kiterjedő érdemi vizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2007. március 13‑iOHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 57. pont; 2020. március 4‑iTulliallan Burlington kontra EUIPO ítélet, C‑155/18 P–C‑158/18 P, EU:C:2020:151, 97. pont; 2019. március 28‑iRobert Bosch kontra EUIPO [Simply.Connected.] ítélet, T‑251/17 és T‑252/17, EU:T:2019:202, 27. pont).

43

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a jogvita egy feltétlen törlési okon alapuló törlési eljárásba illeszkedik. A fellebbezési tanácsnak tehát a felek jogalapjaira és érveire korlátozott vizsgálatot kellett végeznie, a közismert tények figyelembevételének lehetőségét nem érintve.

44

Márpedig nem állapítható meg, hogy a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta volna vizsgálatának korlátait, megsértve ezzel a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (1) bekezdését.

45

Meg kell jegyezni ugyanis, hogy a fellebbezési tanács csak azt vizsgálta meg, hogy pontosan a felperes által hivatkozott feltétlen kizáró ok eredményezheti‑e a vitatott védjegy törlését.

[omissis]

47

Ráadásul a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a MONTANA védjegyet érvényesen lajstromozták, megerősítve ezáltal annak érvényességét.

48

Ennélfogva a fellebbezési tanács a fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem vizsgálta hivatalból azokat a releváns tényeket, amelyek maguk után vonhatták volna a vitatott védjegy érvényességének kétségbe vonására alkalmas egyéb feltétlen kizáró okok EUIPO általi alkalmazását.

49

Ezenkívül a felperes nem hivatkozhat arra, hogy a fellebbezési tanács a szóban forgó feltétlen kizáró ok értékelése során hivatalból megvizsgált bizonyos „további tényeket” (lásd a fenti 35. és 36. pontot).

50

Meg kell ugyanis állapítani, hogy a fellebbezési tanács fenti 36. pontban felsorolt megállapításai a felperes által törlési kérelme alátámasztására előterjesztett tények és a törlési osztály határozata indokolásának fellebbezési tanács általi értékelése körébe tartoznak. E megállapítások célja azon tények, bizonyítékok és érvek új megvilágításba helyezése, amelyeket a felperes a törlési kérelmében előterjesztett, és amelyeket a fellebbezési tanács pontatlannak vagy elégtelen bizonyító erejűnek ítélt, valamint azon következtetések megcáfolása, amelyekre a törlési osztály a törlési kérelemnek helyt adva jutott.

[omissis]

56

Ebből következik, hogy a fenti 42. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a fellebbezési tanács megállapításai csupán a fellebbezés új és teljes körű, a jogi és a tényállási elemekre egyaránt kiterjedő érdemi vizsgálatának lefolytatását tükrözik, amely alapján a fellebbezési tanács a felperes által kívánttól eltérő következtetésre jutott.

57

A fentiekből következik, hogy az első jogalap második kifogását, és ennélfogva az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott: