1

A Görög Köztársaság az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a Bizottság által az SA.39119 (2016/C) (korábbi 2015/NN) (korábbi 2014/CP) intézkedésekről, amelyeket a Görög Köztársaság kamattámogatások és állami kezességvállalás formájában hajtott végre a 2007. évi tűzesethez kapcsolódóan (ez a határozat csak a mezőgazdasági ágazatra vonatkozik), 2019. október 7‑én hozott (EU) 2020/394 határozat (HL 2020. L 76., 4. o.) (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

2

2007 júliusában Görögországban tűzvészek sújtották Magnesia prefektúrát, pontosabban Peliont, Skiathos szigetét, Kefalonia szigetét, Achaia prefektúrát és a Peloponnészoszi félszigetet. 2007 augusztusában újabb tűzvészek sújtották Messinia, Ilia, Arcadia, Laconia és Euboea prefektúrát, valamint Achaia prefektúra Aigialeia körzetét. A tűzesetek okozta helyzet miatt a Görög Köztársaság miniszterelnöke 2007. augusztus 25‑én veszélyhelyzetet hirdetett.

3

Ezt követően a Görög Köztársaság intézkedéseket fogadott el a 2007. évi tűzesetek által érintett területi egységeken (a továbbiakban: katasztrófa sújtotta térségek) letelepedett, az ezen intézkedésekben kifejezetten említett aktív piaci szereplők támogatására.

4

Az Európai Bizottsághoz 2014. július 22‑én panasz érkezett a Görög Köztársaság által a mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozó ágazatban tevékenykedő Sogia Ellas AE és leányvállalatai (a továbbiakban együttesen: Sogia Ellas) részére nyújtott állítólagos, kamattámogatások és állami kezességvállalás formájában, meglévő kölcsönök – amelyeket újra kellett tárgyalni és türelmi idő vonatkozik rájuk –, valamint új kölcsönök kapcsán nyújtott támogatások ügyében.

5

2014. július 25‑én kelt levelében a Bizottság az állítólagos támogatásokról információt kért a görög hatóságoktól, amit ez utóbbiak az állítólagos támogatások jogi alapjáról szóló részletes tájékoztatás formájában meg is adtak.

6

A Bizottság 2015. december 11‑én egy második levelet küldött Görögország számára, amelyben további kérdéseket tett fel, és rámutatott, hogy az ezen intézkedésekre irányuló vizsgálat nem korlátozódik a Sogia Ellasra, mivel a vitatott intézkedésekből más kedvezményezettek is részesülhettek.

7

Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy be nem jelentett állami támogatási ügyet nyit [SA.39119 (2015/NN) számú ügy], és vizsgálatát a teljes görög mezőgazdasági ágazatra kiterjeszti.

8

A Görög Köztársaság 2016. február 11‑én további információkat szolgáltatott a szóban forgó támogatás jogalapjáról, a támogatás nyújtásának feltételeiről és a kedvezményezettekről.

9

A Bizottság 2016. május 17‑én kelt levelében értesítette a Görög Köztársaságot azon határozatáról, hogy az SA.39119 (2016/C) (ex 2015/NN) (ex 2014/CP) – a Sogia Ellas AE és társai részére nyújtott állami támogatás tárgyában megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást (a továbbiakban: a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat).

10

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő 2016. szeptember 16‑i közzétételével (HL 2016, C 341., 23. o.) a Bizottság felhívta az érintetteket, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében ismertessék az észrevételeiket.

11

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatban a Bizottság felszólította a görög hatóságokat, hogy az említett határozatban azonosított támogatási programonkénti bontásban adjanak tájékoztatást a kedvezményezettek becsült számáról, és közöljék a vonatkozó támogatási összegeket.

12

Egyik érdekelt fél sem nyújtott be észrevételt. A görög hatóságok 2016. szeptember 23‑án nyújtották be a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatra vonatkozó észrevételeiket. Válaszaikban tájékoztatták a Bizottságot, hogy nincs lehetőségük valamennyi kért információ megadására, ezt végül a 2017. március 9‑én és 2018. február 21‑én kelt levelükben megtették.

13

A Bizottság 2019. október 7‑én elfogadta a megtámadott határozatot.

14

A megtámadott határozat értelmében, amely kizárólag a mezőgazdasági termékek, vagyis az EUM‑Szerződés I. mellékletében felsorolt termékek (a halászati és akvakultúra‑ termékek kivételével) termelésével, feldolgozásával és forgalmazásával összefüggő tevékenységekre vonatkozik, a Bizottság többek között úgy határozott, hogy a 36579/B.1666/2007.8.27. sz. miniszteri határozat (és annak későbbi módosításai) alapján létrehozott, kamattámogatás és a Görög Köztársaság kezességvállalása formájában nyújtott támogatási programok (a továbbiakban: vitatott intézkedések) az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében jogellenes, és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek, így a Görög Köztársaság az említett határozat 3. és 4. cikkében kifejezetten előírt esetek kivételével visszafizetteti a kedvezményezettekkel az 1. cikkben említett támogatásokat.

15

A Görög Köztársaság azt kéri a Törvényszéktől, hogy:

16

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

17

Keresetének alátámasztására a Görög Köztársaság három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás hiányára, a második a támogatásnak az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett összeegyeztethetőségére, a harmadik az észszerű határidőhöz való jog és a gondos ügyintézés elvének megsértésére, a Bizottság ratione temporis hatáskörének hiányára, valamint a jogbiztonság elvének, az arányosság elvének és a védelemhez való jognak a megsértésére hivatkozik.

18

Az első jogalap három részre tagolódik. Az első részben a Görög Köztársaság azt kifogásolja, hogy a Bizottság tévesen értelmezte és alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeket. A második részben a Görög Köztársaság ténybeli tévedésekre és az indokolás hiányára hivatkozik. Végül a harmadik részben a Görög Köztársaság a bizalomvédelem elvének megsértésére hivatkozik. Mivel az első jogalap harmadik része és a harmadik jogalap első része részben fedik egymást, azokat a harmadik jogalap vizsgálatának keretében kell vizsgálni.

19

Először is, a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy a vitatott intézkedéseknek nincs negatív hatása az állami költségvetésre, és ezen intézkedések nem jelentenek kockázatot az állam pénzügyi forrásaira nézve. Egyrészt ugyanis a garanciák nyújtását ellentételező díjfizetési kötelezettség aláásta volna az intézkedések hatékonyságát. Másrészt a díj hiányát több tényező is ellensúlyozza. Következésképpen nem teljesül az a feltétel, hogy a támogatást állami forrásokból kell finanszírozni.

20

Másodszor, a Görög Köztársaság azt állítja, hogy a vitatott intézkedések nem biztosítanak „előnyt” a kedvezményezettek számára, így ez az állami támogatás megállapításához szükséges feltétel hiányzik.

21

A Görög Köztársaság – bár kijelenti, hogy jelen esetben nem magánszereplőként járt el – fenntartja, hogy a vitatott intézkedések egy hosszú távú gazdasági logika részét képezik, és hogy lehetőségében áll a „társadalmi felelősségének” megfelelően a magánszereplők esetében elismert hosszú távú politika folytatása. Azt állítja, hogy nem állapítható meg, hogy a jelen ügyben eltért a piaci szabályoktól, mivel nem zárható ki, hogy egy magánszereplő hosszú távú nyereségre törekedve ugyanígy cselekedett volna.

22

Ami az állami garanciákat illeti, a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy a díj hiánya nem jelenti az előny meglétét. Egyrészt ugyanis a díj az intézkedések hatékonyságát veszélyeztette volna. Másrészt a díj hiányát több olyan elem ellensúlyozza, mint többek között az, hogy a vállalatok életképességét ellenőrizték, és a nehéz helyzetben lévő vállalatokat kizárták, a garanciát az egyes hitelek értékének 80%‑áig nyújtották, a hitelek futamideje időben korlátozott volt, és a garanciavállaló jogosult volt a főadóson behajtani a garancia alapján kifizetett összeget.

23

A Görög Köztársaság továbbá azt állítja, hogy a vitatott intézkedések nem csökkentették a vállalkozásokra „általában” háruló terheket. Intézkedéseivel ugyanis arra a kivételes helyzetre kívánt reagálni, amelyben a vitatott intézkedések kedvezményezettjei voltak.

24

Végül a Görög Köztársaság azt állítja, hogy a vitatott intézkedések nem szelektívek. A vitatott intézkedések kedvezményezettjei ugyanis nincsenek a többi piaci szereplőéhez hasonló helyzetben. Kivételes helyzetben voltak, mivel a 2007. évi tűzvészek a Bizottság által a megtámadott határozat (118) preambulumbekezdésében tett megállapításával ellentétben nem részei „annak a gazdasági kockázatnak, amellyel minden vállalkozásnak számolnia kell”. A vitatott intézkedések tehát a verseny torzítása helyett a versenyfeltételek helyreállítását célozták.

25

Harmadszor, a Görög Köztársaság azt állítja, hogy a vitatott intézkedések nem érintik a tagállamok közötti kereskedelmet és nem torzítják a versenyt. E tekintetben statisztikai adatokra hivatkozik, amelyekből kitűnik, hogy a 2008 és 2010 közötti időszakban a katasztrófa sújtotta térségek által elért bruttó hazai termék és bruttó hozzáadottérték jelentősen visszaesett. Emellett a Görög Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság értékelésében tévesen támaszkodott arra a tényre, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozások részesülhettek a vitatott intézkedésekből.

26

A Bizottság vitatja a Görög Köztársaság által az első jogalap első részének alátámasztására felhozott érveket.

27

Elöljáróban meg kell említeni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy valamely nemzeti intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett „állami támogatásnak” minősüljön, valamennyi alábbi feltétel teljesülése szükséges. Először is állami, vagy állami forrásból történő beavatkozásnak kell történnie. Másodszor ennek a beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor a kedvezményezettje számára szelektív előnyt kell biztosítania. Negyedszer torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (lásd: 2016. december 21‑iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélet, C‑20/15 P és C‑21/15 P, EU:C:2016:981, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése nem tesz különbséget az állami beavatkozások okai vagy céljai között, hanem azokat azok hatásai alapján határozza meg (1974. július 2‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, 173/73, EU:C:1974:71, 27. pont; 2012. március 29‑i3M Italia ítélet, C‑417/10., EU:C:2012:184, 36. pont).

29

Először is, ami a nemzeti intézkedésnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti „állami támogatásként” történő minősítéséhez szükséges első feltételt illeti, a keresetlevél A 12. mellékletében szereplő 36579/B.1666/27/8.2007. számú határozat elemzése, valamint a Görög Köztársaság által a Bizottságnak adott, a keresetlevél A 21. mellékletében szereplő válaszokból kiderül, hogy a katasztrófa sújtotta térségekben letelepedett vállalkozások adósságkönnyítésben és forgóeszközhitelben részesülhettek, amely egyrészről a görög hatóságok által finanszírozott teljes vagy részleges kamattámogatást, másrészt a Görög Köztársaság általi garanciavállalást jelentett, anélkül, hogy a kölcsönök kedvezményezettjeinek bármilyen díjat kellett volna fizetniük.

30

Ami a kamattámogatásokat illeti, mivel a fizetendő kamatokra részben vagy egészben az 1975. augusztus 28‑i nómos 128/1975, perí tropopoiíseos kai sympliróseos diatáxeón tinon anaferoménon eis tin leitourgían tou chrimatodotikoú systímatosban (a pénzügyi rendszer működésére vonatkozó rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 128/1975 törvény) (FEK A 178/28.8.1975) létrehozott „támogatás” vonatkozott, ez a kamattámogatás szükségszerűen megterhelte a Görög Köztársaság pénzügyi forrásait; ez utóbbi végeredményben nem kérdőjelezte meg a megtámadott határozat (112) preambulumbekezdésének megalapozottságát, amely szerint a kamattámogatások és az állami kezességvállalások egyaránt Görögországnak voltak betudhatók, és azokat állami forrásokból biztosították.

31

Az állami garanciát illetően a Görög Köztársaság vitatja, hogy a vitatott intézkedésekkel történő ilyen garanciavállalás negatív hatással lett volna az állami forrásaira.

32

Meg kell említeni, hogy támogatásoknak kell tekinteni többek között azokat a beavatkozásokat, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésének általános terheit, és amelyek ezáltal, anélkül hogy a szó szoros értelmében szubvenciók lennének, azokkal azonos természetűek és hatásúak (2013. augusztus 19‑iBouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság és társai és Bizottság kontra Franciaország és társai ítélet, C‑399/10 P és C‑401/10 P, EU:C:2013:175, 101. pont).

33

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az állami kezességvállalás további teherrel járhat az állam számára (lásd: 2013. március 19‑iBouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság és társai, valamint Bizottság kontra Franciaország és társai ítélet, C‑399/10 P és C‑401/10 P, EU:C:2013:175, 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Közelebbről, a garancia kockázatvállalást jelent, amelynek ellentételezéseként általában megfelelő díjat fizetnek (lásd ebben az értelemben: 2014. április 3‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑559/12 P, EU:C:2014:217, 65. pont).

34

Márpedig a jelen ügyben megállapítást nyert, hogy a Görög Köztársaság lemondott arról, hogy a vitatott intézkedésekben foglalt garanciák nyújtásáért díjban részesüljön, így a Görög Köztársaság állami forrásai érintettek voltak.

35

Ezt a következtetést nem kérdőjelezhetik meg a Görög Köztársaság azon, végső soron megalapozatlan érvei, amelyek szerint a nyújtott garanciák nem jelentettek kockázatot az állami forrásokra nézve.

36

A tárgyalás során ugyanis a Görög Köztársaság a megtámadott határozat (28) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően megerősítette, hogy több mint 6000000 euró összegű garancia igénybevételére került sor. Hangsúlyozta, hogy ezek az összegek az adótartozásokhoz hasonlóan automatikusan behajthatók, és az adós büntetőbíróság elé állítható, azonban nem határozta meg a ténylegesen behajtott összegeket.

37

Különösen az intézkedések kedvezményezettjei által nyújtott biztosítékokat illetően először is meg kell jegyezni, hogy a biztosíték nyújtását nem követelték meg rendszeresen és minden hitel esetében. A keresetlevélhez csatolt A 24. mellékletben szereplő dokumentumból továbbá kitűnik, hogy a hitelfelvevő által nyújtott biztosíték csak az összeg 90%‑áig biztosította az állami garanciát, így az állam nem rendelkezett biztosítékkal a teljes adósságának visszafizetésére.

38

Emellett kétségtelen, hogy a 100000 eurónál nagyobb összegű adósságrendező hitelt igénylő vállalkozásoknak gazdasági életképességi tanulmányt kellett benyújtaniuk, a többi vállalkozásnak pedig ki kellett töltenie a keresetlevél A 27. mellékletében szereplő táblázatot, amely többek között a 2004., 2005. és 2006. évre vonatkozó múltbeli pénzügyi számviteli adataikat, valamint a 2007., 2008. és 2009. évre vonatkozó várható adataikat tartalmazza.

39

Amint az a megtámadott határozat (129) és (131) preambulumbekezdésében szerepel, a szóban forgó támogatási programok nem rögzítették az azon küszöbértéket meghatározó gazdasági kritériumokat, amely alapján egy vállalkozás már nem tekinthető életképesnek, így a Görög Köztársaság nem állíthatja, hogy a nyújtott garanciákat kizárólag az életképes vállalkozások számára tartották fenn, és hogy a nem életképes vállalkozások nem részesülhettek azokból.

40

A fenti 29–39. pontból következik, hogy a Bizottság nem követett el értékelési hibát, amikor a megtámadott határozat (111) és (112) preambulumbekezdésében lényegében úgy ítélte meg, hogy a vitatott intézkedések pénzügyi terhet jelentettek a Görög Köztársaság számára.

41

Másodszor, ami a gazdasági előnyre vonatkozó feltétel. kritériumát illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint formájától függetlenül támogatásnak minősül az a beavatkozás, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amely olyan gazdasági előnynek tekinthető, amelyben a kedvezményezett vállalkozás szokásos piaci feltételek között nem részesülhetett volna (lásd: 2010. szeptember 2‑iBizottság kontra Deutsche Post ítélet, C‑399/08 P, EU:C:2010:481, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. június 27–iCongregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Különösen az ugyancsak állandó ítélkezési gyakorlat szerint az olyan kölcsön felvevője, amelyre a tagállam közhatalmi szervei biztosítékot adnak, éppúgy, mint az, aki anélkül vesz igénybe egy garanciát, hogy cserébe jutalékot kellene fizetnie, rendes körülmények között előnyhöz jut, mivel az általa viselt finanszírozási költség alacsonyabb annál, mint amelyet akkor viselt volna, ha ugyanehhez a finanszírozáshoz és ugyanehhez a biztosítékhoz piaci áron kellett volna hozzájutnia (lásd: 2014. április 3‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑559/12 P, EU:C:2014:217, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)

43

A jelen ügyben a Görög Köztársaság beavatkozásának hatása az volt, hogy a katasztrófa sújtotta területeken működő vállalkozások számára lehetővé tette, hogy vagy az általa részben vagy egészben támogatott kamattal ellátott kölcsönökből vagy az általa, jutalékfizetési kötelezettség nélkül nyújtott garanciákból részesüljenek, amihez az állami beavatkozás nélkül nem juthattak volna.

44

A Görög Köztársaság azonban lényegében ara hivatkozik, hogy a jelen esetben nem történt meg az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti előnyszerzés. Különösen azt hangsúlyozza, hogy mivel a szóban forgó intézkedéseket piaci válsághelyzetben nyújtották, azok az állam társadalmi felelősségének körébe tartoznak, és hogy e helyzet miatt megfelelnek a hosszú távú gazdasági észszerűség kritériumának, így minden hasonló helyzetben lévő magánszereplő ugyanígy cselekedhetett volna. Mindezen megfontolások alapján a Görög Köztársaság úgy véli, hogy az ilyen intézkedéseket szokásos piaci feltételek mellett nyújtották.

45

Ezek az érvek nem állják meg a helyüket.

46

Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy a „szokásos piaci feltételek” fogalma, amelyet az előny fennállásának megállapítására használnak, arra vonatkozik, hogy a vállalkozásnak lehetősége van‑e arra, hogy a piacon ugyanolyan előnyhöz jusson, mint amilyenhez a támogatásból jutott, és nem annak értékelésére, hogy a piac a szokásos módon működik‑e, vagy válságban van (lásd ebben az értelemben: 2015. február 5‑iGörögország kontra Bizottság végzés, C‑296/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:72, 34. pont).

47

Bármely ezzel ellentétes értelmezés egyenértékű lenne azzal, hogy az előny fennállását a támogatás oka vagy célja alapján határozzák meg, ami megkérdőjelezné az előny fogalmának objektív jellegét, és következésképpen az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazását is (lásd ebben az értelemben: 2014. július 16‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, T‑52/12, nem tették közzé, EU:T:2014:677, 66. és 67. pont).

48

Meg kell továbbá említeni, hogy a Görög Köztársaság nem állítja, hogy a jelen ügyben magánszereplőként járt el, és nem vitatja, hogy közhatalom gyakorlójaként járt el. Inkább – figyelmen kívül hagyva azt, hogy közhatalom gyakorlójaként járt el – azt próbálja sugallni, hogy egy magánszereplő egy, az övéhez a lehető leginkább hasonló helyzetben hasonlóan cselekedhetett volna.

49

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének egyetlen rendelkezése sem mentesíti azonban az állami támogatásnak minősítés alól az olyan támogatást, amelyet a tagállam a közhatalma gyakorlása során nyújt, és amely megfelel a hosszú távú gazdasági észszerűség kritériumának vagy a társadalmi felelősségvállalása részét képezi, azzal, hogy ezeket a szempontokat végső soron az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének az EUMSZ 107. cikk (2) és (3) bekezdése alapján végzett értékelésekor lehet figyelembe venni (lásd ebben az értelemben: 2018. március 6‑iBizottság kontra FIH Holding és FIH Erhvervsbank ítélet, C‑579/16 P, EU:C:2018:159, 63. és 75. pont).

50

Következésképpen a Görög Köztársaság nem hivatkozhat a gazdasági racionalitás kritériumára annak érdekében, hogy azon piaci feltételek, amelyekkel a vitatott intézkedéseket nyújtották, szokásos feltételekként minősüljenek, és hogy arra a következtetésre jusson, hogy ezek az intézkedések nem biztosítanak előnyt a kedvezményezetteknek.

51

A fenti 41–50. pontból következik, hogy a Görög Köztársaság nem tudta sikeresen kétségbe vonni a megtámadott határozat (113)–(116) preambulumbekezdését, amely alapján a Bizottság lényegében megállapította először is, hogy a vitatott intézkedések kedvezményezettjei akkor is részesültek azokból, ha szokásos piaci körülmények között, vagyis az állami közbelépés nélkül erre nem lett volna lehetőségük, és másodszor, hogy annak megállapításához, hogy az említett intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyt jelentenek, nem volt szükség annak elemzésére, hogy a piac normálisan működik, vagy válságban van‑e.

52

Harmadszor, az előny szelektivitásának követelményére vonatkozó feltétel tekintetében a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat (118) preambulumbekezdésében foglaltakkal ellentétben a jelen ügyben nem teljesül a szelektivitás kritériuma, mivel a szóban forgó intézkedéseket a katasztrófa sújtotta térségekben letelepedett valamennyi vállalkozás számára nyújtották, és e vállalkozások a többi térségben letelepedett vállalkozásokétól eltérő jogi és ténybeli helyzetben voltak.

53

A Görög Köztársaság a vitatott intézkedések szelektivitását arra való hivatkozással vitatja, hogy az ezen intézkedések hatálya alá tartozó régiókban található, és az intézkedések hatálya alá nem tartozó vállalkozások közötti különbségtételt az indokolja, hogy ez előbbi vállalkozások ez utóbbiaktól eltérően a 2007. évi tűzesetek által érintett területeken helyezkedtek el, és vissza kellett térniük az esemény előtti gazdasági szintre.

54

A vállalkozások e két kategóriája közötti különbségtételt tehát az indokolja, hogy a két kategóriába tartozó vállalkozások ténybeli és jogi szempontból nem voltak összehasonlítható helyzetben, mivel lényegében a katasztrófa sújtotta térségekben letelepedett valamennyi vállalkozás kárt szenvedett a tűzesetek következtében.

55

Ennek megfelelően a Görög Köztársaság vitatja a megtámadott határozat (118) preambulumbekezdésének azt a mondatát, amely szerint a tűzkár része annak a gazdasági kockázatnak, amellyel minden vállalkozásnak számolnia kell. A tárgyaláson a Görög Köztársaság ezt az érvelést abból a célból fejtette ki, hogy a 2007. évi tűzesetek által a helyi gazdaságban okozott rendszerszintű zavarokra tekintettel a vitatott intézkedéseket azon rendszer jellege vagy belső felépítése indokolta, amelynek részét képezték, azonban nem közölt további pontosításokat.

56

Meg kell említeni, hogy azok az intézkedések, amelyekkel kizárólag a székhelyük alapján meghatározott egyes vállalkozások jutnak előnyhöz, a priori szelektív jellegűek (lásd ebben az értelemben: 2000. szeptember 19‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑156/98, EU:C:2000:467, 23. pont; 2006. szeptember 6‑iPortugália kontra Bizottság ítélet, C‑88/03, EU:C:2006:511, 60. és 61. pont).

57

E tekintetben, hacsak a támogatást nem a hatáskörük szintjén megfelelő eljárási és pénzügyi intézményi autonómiával rendelkező, az állami szintnél alacsonyabb szintet képviselő jogalanyok, illetve az áruk vagy szolgáltatások igénybevételének feltételeit meghatározó közvállalkozás nyújtotta, referenciakeretként a nemzeti keretrendszert kell alkalmazni, és egy olyan intézkedés szelektivitását, amelynek kedvezményezettjei – mint a jelen esetben is – egy tagállam területének egy részén található vállalkozások, az adott tagállam vállalkozásaival való összehasonlítás útján kell értékelni. Egy olyan előny ugyanis, amelyből kizárólag a tagállam területének valamely részén található vállalkozások részesülhetnek, szelektív intézkedéshez vezethet, mivel bizonyos vállalkozásokat előnyben részesít az ezen tagállamban található más vállalkozásokhoz képest (lásd ebben az értelemben: 2000. szeptember 19‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑156/.98, EU:C:2000:467, 23. pont; a 2006. szeptember 6‑iPortugália kontra Bizottság ítélet, C‑88/03, EU:C:2006:511, 56–58. pont; 2016. december 21‑iBizottság kontra Hansestadt Lübeck ítélet, C‑524/14 P, EU:C:2016:971, 60–66. pont).

58

A jelen ügyben a katasztrófa sújtotta térségekben letelepedett vállalkozások részesülhettek a vitatott intézkedésekből. Márpedig, mivel egyrészt a fenti 57. pontban említett tényezőkkel összhangban a szóban forgó intézkedések szelektív jellegének értékelésénél referenciakeretként a nemzeti keretet, nem pedig katasztrófa sújtotta térségek jogi keretét kell figyelembe venni, és mivel másrészt a Görög Köztársaság más térségeiben található vállalkozások nem részesülhettek az említett intézkedésekből, meg kell állapítani, hogy nem részesülhetett megkülönböztetés nélkül az ország területén található valamennyi vállalkozás az említett intézkedésekből, és hogy következésképpen ezek az intézkedések regionális szinten szelektívnek minősülnek.

59

Ezenfelül az, ha a szelektivitás kizárólag a tűzesetek által okozott károknak és a katasztrófa sújtotta térségek gazdaságának helyreállítására irányuló célkitűzés alapján kerülne kizárásra, ez eleve megszüntetné annak lehetőségét, hogy „szelektív előnynek” minősüljenek a 2007. évi tűzesetek által érintett területeken található vállalkozások részére nyújtott előnyök. Ugyanis elegendő lenne az, hogy a hatóságok a támogatási intézkedés elfogadásával elérni kívánt célkitűzések jogszerűségére hivatkozzanak annak érdekében, hogy ezen intézkedést az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alól kikerülő általános intézkedésnek lehessen tekinteni (lásd: 2014. július 16‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, T‑52/12, nem tették közzé, EU:T:2014:677, 67. o., valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60

Következésképpen, e megközelítés elfogadása esetén egy olyan intézkedés, amely – mint a jelen esetben – a természeti katasztrófa által érintett vállalkozások helyzetének helyreállítását célozza, főszabály szerint nem lenne szelektív, és eleve kikerülne az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alól, ami teljes mértékben megfosztaná a lényegétől EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt kivételt.

61

Ebben az összefüggésben kell értelmezni a fenti 55. pontban említett mondatot.

62

Ezzel a mondattal a Bizottság arra akart rámutatni, hogy az a tény, hogy a 2007. évi tűzesetek következtében a vállalkozások kárt szenvedtek, valamint a Görög Köztársaság azon szándéka, hogy visszaállítsa a vállalkozásoknak a tűzesetek előtti gazdasági helyzetét, nem elegendő annak megállapításához, hogy a vitatott intézkedések nem biztosítottak konkrét előnyt a kedvezményezetteknek, és következésképpen nem minősülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

63

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az állami támogatás fogalma nem vonatkozik olyan állami intézkedésekre, amelyek különbséget tesznek a vállalkozások között, és következésképpen a priori szelektív jellegűek, amennyiben ez a különbségtétel a vonatkozó adórendszer természetéből vagy belső felépítéséből ered (lásd: 2012. június 21‑iBNP Paribas és BNL kontra Bizottság ítélet, C‑452/10 P, EU:C:2012:366, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

Így az ügy iratanyaga és a Görög Köztársaság által a tárgyaláson előadott érvek csupán azt bizonyítják, hogy a szóban forgó intézkedések célja az volt, hogy ad hoc jelleggel reagáljanak a katasztrófa sújtotta térségekben bekövetkezett tűzesetek következményeire, anélkül azonban, hogy jellegében meghatároznák az ezen intézkedésekhez kapcsolódó rendszert. Ebből következik, hogy – ellentétben azzal, amit a Görög Köztársaság elfogadtatni kíván – ezek egyáltalán nem igazolják, hogy az ezen intézkedések által bevezetett különbségtétel annak a rendszernek a jellegéből vagy belső felépítéséből eredt, amelynek részét képezték, és hogy következésképpen az általuk biztosított előnyök nem voltak konkrét jellegűek.

65

Következésképpen a Bizottság a megtámadott határozat (117) és (118) preambulumbekezdésében téves jogalkalmazás és mérlegelési hiba nélkül állapította meg, hogy a vitatott intézkedések szelektívek voltak, mivel többek között a kedvezményezetteknek nyújtott előnyök területileg korlátozottak voltak, és nem voltak valamennyi görögországi vállalkozásra alkalmazhatóak.

66

Negyedszer, a Görög Köztársaság statisztikai adatok alapján azt állítja, hogy a vitatott intézkedések nem befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet és nem torzítják a versenyt.

67

Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságnak nem azt kell megállapítania, hogy a támogatásoknak tényleges hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre, és azok ténylegesen torzítják a versenyt, hanem csak azt kell megvizsgálnia, hogy e támogatások képesek‑e hatást gyakorolni az említett kereskedelemre és torzítani a versenyt (lásd: 2011. június 9‑iComitato Venezia vuole vivere és társai kontra Bizottság ítélet, C‑71/09 P, C‑73/09 P és C‑76/09 P, EU:C:2011:368, 134. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

Továbbá, amint az a fenti 59. és 60. pontban megállapításra került, a vitatott intézkedéseket a kompenzációs jellegük nem foszthatja meg a támogatási jellegüktől, így a Görög Köztársaság azon érve, hogy a megtámadott intézkedések célja a 2007. évi tűzesetek előtti állapot helyreállítása, nem állja meg a helyét.

69

Márpedig a Görög Köztársaság által hivatkozott statisztikai adatok a katasztrófa sújtotta térségekben előállított bruttó hazai termékre és az ott realizálódott, hozzáadott értékre vonatkoznak, valamennyi gazdasági tevékenységet együttesen figyelembe véve. Így ezek az adatok a megtámadott határozat által érintett gazdasági ágazatban tevékenykedő gazdasági szereplők pontos helyzete vonatkozásában nem meggyőzőek.

70

Ebből következik, hogy függetlenül attól a kérdéstől, hogy megengedhető‑e, hogy egy tagállam utólagos statisztikai adatokkal bizonyítsa a kereskedelem befolyásolásának és a verseny torzulásának hiányát, a Görög Köztársaság által hivatkozott statisztikai adatok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a vitatott intézkedések által érintett vállalkozásokat nem érte ilyen hatás.

71

Végül a Görög Köztársaság azon érvelését illetően, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat kizárták a vitatott intézkedések hatálya alól, a fenti 37–39. pontban említetteken túlmenően elegendő annyit megjegyezni, hogy – amint arra a Bizottság rámutat – ez a tényező nem releváns annak a kérdésnek a szempontjából, hogy a vitatott intézkedések alkalmasak voltak‑e a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására és a verseny torzítására.

72

A fentiekből következik, hogy a Görög Köztársaság nem vonta kétségbe a megtámadott határozat (122) és (123) preambulumbekezdésének megalapozottságát, amelyek lényegében kimondják, hogy a megtámadott intézkedésekkel elérni kívánt céltól függetlenül, mivel az intézkedések kedvezményezettjeinek rendes körülmények között maguknak kellett volna viselniük a 2007. évi tűzesetekből eredő károk költségeit, és mivel tevékenységüket a mezőgazdasági termékek erősen versenyző piacán és az erdészeti ágazatban – amelyek rendkívül érzékenyek az egy adott állam vállalkozásait előnyben részesítő intézkedésekre, a jelen esetben a vitatott intézkedésekre – végzik, az említett intézkedések alkalmasak voltak arra, hogy a belső piacon torzítsák a versenyt és befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet, ezért állami támogatásnak minősülnek.

73

A fentiekre tekintettel az első jogalap első részét el kell utasítani.

74

Az első jogalap második részében a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat ténybeli tévedést és hibás indokolást tartalmaz.

75

A Görög Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az összes releváns adatot.

76

A Bizottság többek között nem vette kellőképpen figyelembe a 2007. évi tűzesetek súlyosságát, amely rendkívüli intézkedéseket, valamint a Görög Köztársaság hosszú távú gazdaságpolitika végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalását tette szükségessé. Ehelyett a Bizottság megelégedett azzal a sztereotip megállapítással, hogy a 2007. évi tűzesetek „szokásos kereskedelmi kockázatnak” minősíthetőek. Így a megtámadott határozat ténybeli tévedést és súlyos indokolási hiányosságot tartalmaz, amit tovább súlyosbít az, hogy a Bizottság e kérdésben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

77

A Bizottság továbbá nem mérlegelte egyrészről a 2007. évi tűzesetek által okozott helyzet súlyosságát, másrészről pedig a Görög Köztársaság pénzügyi forrásaira gyakorolt hatás minimalizálása érdekében hozott, a gazdaság fellendítését és ezáltal adóbevételek beszedését lehetővé tévő nemzeti intézkedéseket.

78

A Bizottság vitatja a Görög Köztársaság érveit.

79

Az indokolás állítólagos hiányát illetően az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus természetéhez, és világosan és egyértelműen ki kell fejtenie a jogi aktust megalkotó intézmény érvelését úgy, hogy az érintettek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson (lásd: 2017. szeptember 12‑iAnagnostakis kontra Bizottság ítélet, C‑589/15 P, EU:C:2017:663, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80

Hasonlóképpen az indokolás követelményét az ügy körülményeire figyelemmel kell értékelni. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, amennyiben nem csupán ezen aktus szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján döntendő el az a kérdés, hogy az indokolás megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek (lásd: 2017. szeptember 12‑iAnagnostakis kontra Bizottság ítélet, C‑589/15 P, EU:C:2017:663, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81

Ezt még azzal kell kiegészíteni, hogy az EUMSZ 296. cikk által előírt indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok formális kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, ami megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki. Ebből az következik, hogy a valamely jogi aktus megalapozottságának a vitatását célzó kifogások és érvek az indokolás hiányára vagy elégtelenségére alapított jogalap keretében nem relevánsak (lásd: 2020. október 22‑iEKETA kontra Bizottság ítélet, C‑274/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:853, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82

A jelen ügyben, amint azt a fenti 52–65. pont tartalmazza, a megtámadott határozat (110), (116), (118), (119) és (123) preambulumbekezdésének értelmezése lehetővé teszi annak megértését, hogy a Bizottság elutasította a Görög Köztársaságnak a 2007. évi tűzesetek okozta kivételes helyzetre alapozott érvelését, mivel különösen és lényegében úgy ítélte meg, hogy egyrészt az említett intézkedések célját az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során nem kell figyelembe venni, másrészt, hogy e körülményektől függetlenül e vitatott intézkedések kedvezményezettjei szelektív előnyben részesültek, tekintve, hogy szokásos piaci körülmények között nem részesülhettek volna ilyen előnyből.

83

Továbbá, amint azt különösen a fenti 31–39., 41–43. és 51. pont megemlíti, a megtámadott határozat (127), (129), (131) és (132) preambulumbekezdésének értelmezése lehetővé teszi annak megértését, hogy az állami garanciával kapcsolatos intézkedések tekintetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek az intézkedések állami támogatásnak minősülnek, különösen és lényegében azáltal, hogy először is, amellett, hogy a garanciával rendelkező adósnak nem kellett rendszeresen biztosítékot nyújtania a Görög Köztársaság felé, ezeket az intézkedéseket anélkül nyújtották, hogy a kedvezményezettnek az állam által vállalt kockázatért díjat kellett volna fizetnie, és másodszor, a Görög Köztársaság nem igazolta olyan rendelkezés meglétét, amely kizárta a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat az ezen intézkedések igénybevételéből.

84

A fenti 82. és 83. pontból tehát az következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban kellőképpen megjelölte azokat az okokat, amelyek miatt elutasította a Görög Köztársaságnak mind a 2007. évi tűzesetek okozta rendkívüli helyzetre, mind pedig a hitelfelvevők által nyújtott kiegészítő biztosítékokra és a nehéz helyzetben lévő vállalkozások állami garanciákból való kizárására vonatkozó érveit.

85

Végül, a Görög Köztársaság azon érveit illetően, amelyek szerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta egyrészt a hosszú távú gazdaságpolitika folytatásának fontosságát, másrészt pedig a vitatott intézkedések gazdasági észszerűsége és a ténybeli körülmények közötti mérlegelés fontosságát, meg kell jegyezni, hogy ezek az érvek, azon túlmenően, hogy keverednek az első jogalap első részében kifejtett, azon az alapon elutasított érvekkel, hogy valamely aktus érvényességének vitatására irányulnak, a fenti 81. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az indokolás hiányára vagy elégtelenségére alapított jogalap keretében irrelevánsak.

86

A fentiekre tekintettel az első jogalap második részét el kell utasítani.

87

Másodlagosan előterjesztett második jogalapjában a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy a szóban forgó támogatási programok az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében összeegyeztethetők a belső piaccal.

88

E tekintetben először is arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a megtámadott határozat (62) és (63) preambulumbekezdésében, hogy a vitatott intézkedéseket a 2007. évi tűzesetek következtében elszenvedett károkkal való közvetlen kapcsolat nélkül nyújtották, noha a katasztrófa sújtotta térségekben letelepedett valamennyi vállalkozás elszenvedett olyan kárt, amely közvetlen okozati összefüggésben áll a 2007. évi tűzesetekkel, mivel a mezőgazdasági termékek feldolgozását és forgalmazását e térségekben teljesen beszüntették. Ezt egyébként az uniós intézmények képviselői is elismerték.

89

A Görög Köztársaság másodszor azt állítja, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (64) és (146) preambulumbekezdésében alkalmazott értékelés téves, mivel nem vette figyelembe, hogy a szóban forgó intézkedések nem egyedi intézkedések, hanem támogatási programok voltak, és következésképpen nem a kártérítés megítélésére vonatkozó szigorú polgári jogi kritériumok alapján kell őket elemezni.

90

Mindenesetre nyilvánvaló, hogy a jelen ügyben nemcsak azokat a körülményeket kellett figyelembe venni, amelyek nem tették lehetővé a gazdasági szereplők által elszenvedett kár pontos felmérését, hanem azt is, hogy a vitatott intézkedések soha nem tudták volna ellensúlyozni az érintett területeken található vállalkozások által elszenvedett károkat, attól függetlenül, hogy e vállalkozások termelési eszközeit nem érintették közvetlenül a 2007. évi tűzesetek.

91

A Görög Köztársaság arra a következtetésre jut, hogy a megtámadott határozatot téves jogalkalmazás és az indokolás hiánya miatt meg kell semmisíteni.

92

A Bizottság vitatja a Görög Köztársaság érveit.

93

E tekintetben meg kell említeni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt, az állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének általános elvétől való eltérésként az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontját szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2004. április 29‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, C‑278/00, EU:C:2004:239, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

94

Ez a szigorú értelmezés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a kivétel meghatározására használt kifejezéseket oly módon kell értelmezni, hogy azok ne tudják kifejteni hatásukat. Egy kivétel értelmezésének ugyanis összhangban kell állnia az általa elérni kívánt célokkal (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑iFastweb ítélet, C‑19/13, EU:C:2014:2194, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

95

Ezenfelül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján egyedül a természeti csapások vagy más rendkívüli események által közvetlenül okozott károk téríthetők meg (lásd: 2011. június 9‑iComitato Venezia vuole vivere és társai kontra Bizottság ítélet, C‑71/09 P, C‑73/09 P és C‑76/09 P, EU:C:2011:368, 175. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

96

Ebből következik, hogy az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt kivétel alkalmazásához – még egy olyan támogatási program esetében is, mint amelyről a jelen esetben szó van – két feltétel szükséges, nevezetesen egyrészről a természeti katasztrófa által okozott kár és az állami támogatás közötti közvetlen kapcsolat megléte, másrészt pedig az érintett termelők által elszenvedett kár lehető legpontosabb felmérése (2004. november 11‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑73/03, nem tették közzé, EU:C:2004:711, 37. pont).

97

A jelen ügyben mind a Görög Köztársaság írásbeli beadványaiból, mind a tárgyaláson tett nyilatkozataiból kitűnik, hogy a szóban forgó intézkedéseket anélkül hozták meg, hogy a kedvezményezetteknek bizonyítaniuk kellett volna az elszenvedett károk és a 2007. évi tűzesetek közötti okozati összefüggés fennállását.

98

Abból az elvből kiindulva ugyanis, hogy az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja a szóban forgóhoz hasonló támogatási program esetében nem követeli meg az elszenvedett kár és a nyújtott összeg között fennálló, a polgári jog értelmében vett okozati összefüggés bizonyítását, a Görög Köztársaság úgy vélte, hogy e cikk értelmében a szóban forgó intézkedések nyújtását elég volt attól függővé tennie, hogy a kedvezményezettek a katasztrófa sújtotta térségek egyikében telepedtek le, mivel a 2007. évi tűzesetek következtében az e térségekben letelepedett valamennyi vállalkozás kárt szenvedett.

99

Márpedig kétségtelen, hogy a katasztrófa által sújtott helyi önkormányzatok területén található székhely puszta igazolása önmagában nem tette lehetővé többek között annak ellenőrzését, hogy a nyújtott intézkedések összege nem haladta‑e meg az ezen intézkedések kedvezményezettjei által ténylegesen elszenvedett, és a bekövetkezett természeti katasztrófához kapcsolódó károk összegét, és így annak ellenőrzését sem, hogy esetlegesen nem valósult‑e meg túlkompenzáció.

100

Egyébként a tárgyaláson a Görög Köztársaság megerősítette, hogy nem zárható ki, hogy a vitatott intézkedésekből olyan vállalkozások is részesültek, amelyek ugyan az érintett településeken találhatóak, de a 2007. évi tűzesetek következtében nem szenvedtek kárt.

101

Mivel tehát a Görög Köztársaság nem bizonyította, hogy az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése b) pontjának a fenti 96. pontban említett két alkalmazási feltétele teljesült, nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem alkalmazta az e cikkben előírt kivételt.

102

Továbbá az a tény, hogy az Unió képviselői esetleg rámutattak arra, hogy a 2007. évi tűzesetek példátlan események voltak, vagy hogy minden rendelkezésre álló erőforrást a károsultak és a helyi gazdaság javára kell fordítani, nem befolyásolja a megtámadott határozat jogszerűségét.

103

Ezek a nyilatkozatok ugyanis nem alkalmasak annak igazolására, hogy a megtámadott intézkedések nem felelnek meg az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazására vonatkozó, többek között a fenti 96. pontban említett feltételeknek.

104

Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg sem a szóban forgó intézkedések meghozatalának a Görög Köztársaság által állított sürgőssége, sem az uniós intézmények képviselői által elismert kár nagysága.

105

E tekintetben, és az állítólagos veszélyhelyzettel összefüggésben a Görög Köztársaság nem igazolta, hogy számára abszolút lehetetlen volt a 2007. évi tűzesetek következtében ténylegesen elszenvedett károk összegének felmérése. Végül, ez ellentmond a Görög Köztársaság által a tárgyaláson megerősített azon állításainak, amelyek szerint a vitatott intézkedésekre vonatkozó kérelmek benyújtásakor az életképesség ellenőrzése céljából részletes gazdasági tanulmányokat készített azokról a vállalkozásokról, amelyeknek garanciát nyújtott.

106

Ami a természeti katasztrófa mértékét illeti, mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az Unió képviselőinek azon nyilatkozatai, amelyekben elismerik a katasztrófa jelentőségét, illetve amelyekben jelzik, hogy minden rendelkezésre álló erőforrást a katasztrófa károsultjai és a helyi gazdaság javára kell fordítani, nem alkalmasak arra, hogy mentesítsék a szóban forgó intézkedéseket az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése b) pontjában foglalt alkalmazási feltételek teljesítése alól.

107

Ezt követően meg kell említeni, hogy még ha a Görög Köztársaság által hivatkozott átfogó összegek – nevezetesen egy 2 milliárd eurót meghaladó kárösszeg, valamint a mezőgazdasági ágazatban 154 millió eurós támogatási összeg – valósak is, az ilyen összegek feltüntetése nem alkalmas annak megállapítására, hogy a kedvezményezettek által kapott támogatás összege ténylegesen megegyezett a 2007. évi tűzesetek következtében általuk egyénileg elszenvedett károkkal.

108

Ebből következik, hogy a Bizottság, miután a megtámadott határozat (60) preambulumbekezdésében emlékeztetett az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt, a nyújtott támogatás és az e támogatás kedvezményezettjeit a szóban forgó természeti katasztrófa következtében ért kár közötti közvetlen okozati összefüggés követelményére, nem alkalmazta tévesen a jogot, és nem is követett el értékelési hibát akkor, amikor a megtámadott határozat (62)–(64) és (146) preambulumbekezdésében lényegében megállapította, hogy a vitatott intézkedések odaítélésének rendszere sem annak megállapítását nem tette lehetővé, hogy ezen intézkedésekből valóban a 2007. évi tűzesetek következtében kárt szenvedett vállalkozások részesültek, sem annak megállapítását, hogy e támogatások összege az elszenvedett kárnak felelt meg, mivel a szóban forgó programok nem tartalmaztak semmilyen módszert az e tűzesetek következtében elszenvedett kár lehető legpontosabb felmérésére, és az elszámolható költségeket sem e kár alapján határozták meg.

109

Végül, mivel a megtámadott határozat (62)–(64) és (146) preambulumbekezdésének értelmezése alapján érthetővé válnak azok az indokok, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vitatott intézkedések nem felelnek meg az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt kivételben foglalt követelményeknek, el kell utasítani azt a kérelmet, amely annak megállapítására irányul, hogy a Bizottság nem indokolta azt, hogy miért tagadta meg e cikknek a jelen ügy körülményeire történő alkalmazását.

110

A fentiekre tekintettel a második jogalapot el kell utasítani.

111

Az első jogalap harmadik részében a Görög Köztársaság a bizalomvédelem elvének megsértésére hivatkozik.

112

A harmadik jogalap két részből áll.

113

Harmadik jogalapjának első részében a Görög Köztársaság először is lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak a szóban forgó támogatás visszafizettetésére vonatkozó hatáskörét korlátozza az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 17. cikkének (1) bekezdésében előírt tízéves elévülési idő lejárta. A Görög Köztársaság ezt követően rámutat, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot nem észszerű határidőn belül hozta meg, és ezzel megsértette a gondos ügyintézés elvét. Végül arra hivatkozik, hogy a Bizottság a támogatási programok vizsgálatára vonatkozó észrevételek benyújtására történő felhívást tartalmazó közleményben nem jelölte meg a vitatott intézkedések kedvezményezettjeit, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy megsértette a jogbiztonság elvét és a védelemhez való jogot. Harmadik jogalapjának második részében a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy a visszatéríttetésre való felszólítás ellentétes az arányosság és a jogbiztonság elvével.

114

Mivel az első jogalap harmadik részében kifejtett, a bizalomvédelem elvének megsértésére vonatkozó érvek átfedésben vannak a harmadik jogalap első részében kifejtettekkel, azokat együttesen kell megvizsgálni.

115

Először is, a támogatás visszafizettetésének elévülési határidejét illetően a Görög Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott határozat 2019. évi elfogadása és a vitatott támogatási programok 2007. évi elfogadása között több mint tíz év telt el, így a jelen ügyben a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt elévülési idő alkalmazandó.

116

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Bizottság támogatás‑visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves elévülési időn belül érvényesíthető. Ez a határidő kizárólag a Bizottság és az általa hozott visszatéríttetési határozat címzett tagállama közötti jogviszonyokban alkalmazandó (2020. április 30‑iNelson Antunes da Cunha ítélet, C‑627/18, EU:C:2020:321, 33. pont).

117

Az ítélkezési gyakorlat szerint az elévülési idő nem a támogatási program elfogadásának, hanem a támogatás kedvezményezett részére való nyújtásának időpontjában kezdődik. Az elévülési idő számítása céljából a támogatást úgy kell tekinteni, mint amelyet kizárólag abban az időpontban nyújtottak a kedvezményezettnek, amikor abból ez utóbbi ténylegesen részesült (2011. december 8‑iGrance Télécom kontra Bizottság ítélet, C‑81/10 P, EU:C:2011:811, 81. és 82. pont).

118

Jelen ügyben a támogatást a szóban forgó programok keretében 2007. augusztus 27. és 2010. december 31. között nyújtották.

119

Ilyen körülmények között az elévülési idő legkorábban 2007. augusztus 27‑én kezdődhetett, amint azt a Görög Köztársaság és a Bizottság is elismerte a tárgyaláson.

120

Ami az elévülési idő megszakítását illeti, amely a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (2) bekezdése értelmében új elévülési idő kezdetét eredményezi, meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az említett rendelet 12. cikkének az ugyanezen rendelet 2. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy a Bizottság erre irányuló kérését követően és az ez utóbbi által megállapított határidőn belül adjanak meg minden szükséges információt. Amikor ugyanis a Bizottság tájékoztatáskérést intéz egy tagállamhoz, arról tájékoztatja az utóbbit, hogy jogellenes támogatásra vonatkozó információknak van a birtokában, és adott esetben ezt a támogatást vissza kell majd téríteni (2003. április 10‑iDépartement du Loiret kontra Bizottság ítélet, T‑369/00, EU:T:2003:114, 81. pont).

121

Ezért a tájékoztatáskérés egyszerűsége nem vonja maga után azt a következményt, hogy e kérést megfosztaná azon joghatásától, amely a 2015/1589 rendelet 17. cikkében előírt elévülési idő megszakítására alkalmas intézkedésként megilleti, függetlenül attól, hogy e kérésről nem értesítették a támogatás kedvezményezettjeit (lásd ebben az értelemben: 2005. október 6‑iScott kontra Bizottság ítélet, C‑276/03 P, EU:C:2005:590, 32. pont; 2003. április 10‑iDépartement du Loiret kontra Bizottság ítélet, T‑369/00, EU:T:2003:114, 82. pont).

122

A jelen ügyben kétségtelen, hogy a 2014. július 22‑én érkezett panaszt követően a Bizottság 2014. július 25‑én levelet küldött, amelyben többek között a gazdasági és pénzügyminiszter 36579/B.1666/27–8‑2007. számú határozatára és a gazdasági és pénzügyekért felelős államtitkár 2/54310/0025/13.09.2007. számú határozatára hivatkozott. Ebben a levélben a Bizottság felkérte a görög hatóságokat, hogy egyrészt bocsássanak rendelkezésére minden olyan információt, amely szükséges ahhoz, hogy értékelni lehessen az említett intézkedéseknek az EUMSZ 107. és 108. cikkel való összeegyeztethetőségét, és annak kimutatásához, hogy a vitatott intézkedésekből a Sogia Ellason kívül a mezőgazdasági és erdészeti ágazatban tevékenykedő más vállalkozások is részesültek‑e, harmadrészt pedig annak megismeréséhez, hogy adott esetben mekkora a kifizetett támogatás összege.

123

Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a Görög Köztársaság állításával ellentétben a vizsgálat tárgya a vizsgálati eljárás során nem változott.

124

Ebben a 2014. július 25‑i levélben ugyanis a fenti 122. pontban említett két határozatról volt szó, amelyekre mind az észrevételeknek az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerint történő benyújtására vonatkozó felhívás, mind a megtámadott határozat újra hivatkozott. Ezenfelül a vitatott intézkedések kedvezményezettjeinek listája soha nem korlátozódott a Sogia Ellasra, mivel a Bizottság már az eljárás megindításáról szóló levélben megkérdezte a Görög Köztársaságot, hogy az intézkedésekből más vállalkozások is részesültek‑e, és az észrevételeknek az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerint történő benyújtására vonatkozó felhívásban utalt a mezőgazdasági és erdészeti ágazatban működő egyéb lehetséges kedvezményezettekre.

125

Mindenesetre, mivel a fenti 116. pontban említettek szerint a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt elévülési idő csak a Bizottság és az általa hozott visszatéríttetési határozat címzett tagállama közötti jogviszonyokban alkalmazandó, a Görög Köztársaság azon érvét, amely szerint a Bizottságnak a támogatás visszafizettetésére vonatkozó hatásköre a Sogia Ellastól eltérő vállalkozások tekintetében elévült, mint hatástalant el kell utasítani.

126

Ebből következik, hogy a 2014. július 25‑i levél, amelyben a Bizottság információt kért a Görög Köztársaságtól, és amelyben jelezte, hogy jogellenes támogatásra vonatkozó információk birtokában van, és adott esetben a támogatást vissza kell fizetni, megszakította a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt tízéves elévülési időt.

127

Továbbá, tekintettel arra, hogy az elévülési idő 2014. július 25‑én megszakadt, meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak a támogatás visszafizettetésére vonatkozó hatásköre a megtámadott határozat elfogadásának időpontjáig, azaz 2019. október 7‑ig nem évült el.

128

Ami a Görög Köztársaság azon érvét illeti, amely szerint az a tény, hogy a tízéves elévülési idő a megszakítása után újrakezdődik, a Bizottság számára azt tenné lehetővé, hogy meghatározatlan ideig folytassa az eljárást, elegendő egyrészt megjegyezni, hogy a jelen ügyben a Bizottság nem folytatta az eljárást határozatlan ideig, másrészt pedig, hogy a Görög Köztársaság nem emelt kifogást a 2015/1589 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének jogellenességére való hivatkozással.

129

Ebből következően el kell utasítani a Görög Köztársaság azon érveit, amelyek arra vonatkoznak, hogy a Bizottság a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt elévülési idő letelte miatt nem rendelkezik hatáskörrel a szóban forgó támogatás visszafizettetésére.

130

Másodszor, ami a Görög Köztársaság azon érvelését illeti, amely szerint a megtámadott határozatot a Bizottság nem észszerű határidőn belül hozta meg, és ezáltal megsértette a gondos ügyintézés elvét, meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, amikor bejelentés nélkül nyújtottak valamely támogatást, az a tény, hogy a Bizottság késlekedik ellenőrzési jogköreinek gyakorlásával és e támogatás visszatéríttetésének elrendelésével, e visszatéríttetési határozatot csak olyan kivételes esetekben teszi jogellenessé, mint a Bizottság nyilvánvaló mulasztása és gondossági kötelezettségének nyilvánvaló megsértése (2008. április 22‑iBizottság kontra Salzgitter ítélet, C‑408/04 P, EU:C:2008:236, 106. pont).

131

Márpedig a jelen ügyben kétségtelen, hogy a megtámadott határozat meghozatalához vezető eljárás elhúzódása alapvetően annak köszönhető, hogy a Görög Köztársaság nem jelentette be ezeket a programokat, és hogy azok létezéséről a Bizottság csak hét évvel a 2007. évi tűzeseteket követően szerzett tudomást.

132

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a panasz 2014. július 22‑i kézhezvételét követően azonnal megindította a vizsgálati eljárást, és 2014. július 25‑én levelet küldött a görög hatóságoknak, amelyben tájékozódott a feltételezett támogatásról.

133

Ezt követően, a Görög Köztársasággal folytatott levélváltást – az utolsó levél 2016. február 11‑én kelt – követően a Bizottság 2016. május 17‑én elfogadta a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatot.

134

A Bizottság végül, a Görög Köztársasággal folytatott levélváltást követően – az utolsó levél 2018. február 21‑én kelt – 2019. október 7‑én elfogadta a megtámadott határozatot.

135

Noha az eljárás utolsó, a megtámadott határozat elfogadását megelőző szakaszát valóban nem jellemezte különösebb gyorsaság, attól még a 2014. év és a megtámadott határozat elfogadása között lezajlott események időrendjét tekintve a Bizottságnak nem róható fel a közigazgatási eljárás lefolytatása során tanúsított olyan túlzott késedelem, vagy a gondosság hiánya, ami a gondossági kötelezettségének megsértését jelentené.

136

Ebből következően az észszerű határidő túllépésére és következésképpen a gondos ügyintézés elvének megsértésére vonatkozó érveket el kell utasítani.

137

Harmadszor, ami az arra vonatkozó érveket illeti, hogy a Bizottság által közzétett, a szóban forgó támogatási programok vizsgálatára vonatkozó észrevételek benyújtására történő felhívást tartalmazó közlemény azt a téves benyomást keltette, hogy kizárólag a Sogia Ellasnak nyújtott támogatásra vonatkozott, és hogy következésképpen ez az intézmény megsértette a jogbiztonság elvét és a védelemhez való jogot, meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében a Bizottság „azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére”, hozza meg a határozatát. A 2015/1589 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint a hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező határozat felszólítja az érintett tagállamot és az egyéb érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket egy meghatározott, általában egy hónapot meg nem haladó határidőn belül.

138

Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból következik, hogy e rendelkezés nem írja elő egyes személyek egyedi felszólítását, és egyedüli célja, hogy kötelezze a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi esetlegesen érintett személyt értesítse, és lehetőséget adjon nekik jogi érveik előadására. Ilyen körülmények között a közleménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában történő közzététele az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárások terén megfelelő eszköznek tűnik abból a célból, hogy valamennyi érintett fél értesüljön az eljárás megindításáról (lásd: 2014. április 9‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, T‑150/12, nem tették közzé, EU:T:2014:191, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

139

Ebben az összefüggésben – vagyis annak megállapítása érdekében, hogy a visszatérítendő támogatás kedvezményezettjei valóban úgy tekinthetők‑e, mint akiket a közigazgatási eljárás során felszólítottak észrevételeik megtételére – kell megvizsgálni a Görög Köztársaság azon érvét, amely szerint a megtámadott határozat sérti a jogbiztonság elvét, a védelemhez való jogot és a gondos ügyintézés elvét, mivel a Hivatalos Lapban közzétett közlemény azt a téves benyomást keltette, hogy csak a Sogia Ellas volt az állítólagos támogatási programok kedvezményezettje.

140

Ezzel kapcsolatban először is meg kell jegyezni, hogy a Görög Köztársaság nem állítja, hogy maga a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat keltette volna ezt a hamis benyomást. Érvelésében ugyanis a Görög Köztársaság a Hivatalos Lapban az említett határozattal egyidejűleg közzétett közlemény bírálatára szorítkozik.

141

Emellett igaz, hogy a közlemény címe „a Sogia Ellas [AE vállalatnak] nyújtott támogatásra” hivatkozik, amit a görög változatban – latin betűkkel – az „et al” fordulat egészít ki, így a Görög Köztársaság állításának megfelelően ez a cím valóban azt a benyomást keltheti, hogy a vizsgált támogatás csak a Sogia Ellasra vonatkozik.

142

Mindazonáltal a közlemény részét képező összefoglaló (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az előzetes vizsgálat alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy „a mezőgazdasági és erdészeti ágazatban mások is lehettek támogatás kedvezményezettjei”. Ugyanezen összefoglaló (2) bekezdése emlékeztet a támogatási programok jogalapjára, és megállapítja, hogy a támogatást a 2007. évi tűzesetek által sújtott görögországi területeken letelepedett és ott tevékenységet folytató vállalkozásoknak nyújtották.

143

Márpedig, mivel a közlemény, beleértve annak összefoglalóját is, mindössze két oldalas, egy gondos gazdasági szereplőtől észszerűen elvárható, hogy tanulmányozza ezt a dokumentumot, amely a fenti 142. pontban említett elemekre hivatkozva egyértelművé teszi, hogy az észrevételek benyújtására vonatkozó felhívás nem korlátozódott kizárólag a Sogia Ellasra, hanem kiterjedt a katasztrófa sújtotta térségekben letelepedett, támogatásban részesülő valamennyi termelőre.

144

Ilyen körülmények között azt a következtetést kell levonni, hogy a fenti 138. pontban említett ítélkezési gyakorlattal összhangban egy, a szóban forgó támogatási programokból részesülő gondos gazdasági szereplőnek a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat és a Hivatalos Lapban közzétett értesítés alapján kellően tájékozottnak kellett lennie ahhoz, hogy a határozatban érdekelt félnek tekinthesse magát.

145

A tárgyaláson a Görög Köztársaság egyébiránt megerősítette a megtámadott határozat (103) preambulumbekezdésének tartalmát, amennyiben rámutatott arra, hogy tekintettel a „mezőgazdasági és erdészeti ágazatban tevékenykedő kedvezményezettek” azonosításának nehézségeire, úgy ítélte meg, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatnak a Hivatalos Lapban való közzététele elegendő az érintett vállalkozások értesítéséhez.

146

Ebből következően el kell utasítani azokat az érveket, amelyek arra vonatkoznak, hogy a Bizottság által közzétett, a szóban forgó támogatási programok vizsgálatára vonatkozó észrevételek benyújtására történő felhívást tartalmazó közlemény azt a téves benyomást keltette, hogy az kizárólag a Sogia Ellasnak nyújtott támogatásra vonatkozik, és hogy következésképpen ez az intézmény megsértette a jogbiztonság elvét és a védelemhez való jogot.

147

Negyedszer és utoljára a Görög Köztársaság azon érvére vonatkozóan, hogy amiatt, hogy a Bizottság hosszú időn keresztül nem fejezte ki kétségét a szóban forgó intézkedések jogszerűségét illetően, mind e tagállam, mind a kedvezményezettek joggal bízhattak abban, hogy ezen intézkedések nem minősülnek összeegyeztethetetlen állami támogatásnak, a 2007. évi tűzesetek által okozott helyzet ismeretében meg kell jegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga feltételezi, hogy az Unió hatáskörrel rendelkező hatóságai pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, valamint hitelt érdemlő és megbízható forrásokból származó ígéreteket nyújtottak az érdekelt számára (lásd: 2018. július 13‑iQuadri di Cardano kontra Bizottság ítélet, T‑273/17, EU:T:2018:480, 109. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

148

Ezen túlmenően kétségtelen, hogy az a tagállam, amelynek hatóságai az EUMSZ 108. cikkben előírt eljárási szabályok megsértésével nyújtottak támogatást, nem hivatkozhat a kedvezményezetteket megillető bizalomvédelemre a Bizottság támogatás visszatéríttetésére kötelező határozatának végrehajtására figyelemmel szükséges intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettség alóli mentesülés érdekében. E lehetőség elfogadása ugyanis teljesen megfosztaná az EUMSZ 107. és 108. cikk rendelkezéseit a hatékony érvényesüléstől, mivel a nemzeti hatóságok így a saját jogellenes magatartásukra hivatkozhatnának, hogy a Bizottság által a Szerződés e rendelkezései értelmében hozott határozatok érvényesülését meggátolják (lásd: 2008. június 19‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑39/06, nem tették közzé, EU:C:2008:349, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

149

A jelen ügyben meg kell említeni, hogy az Unió különböző képviselőinek a Görög Köztársaság által hivatkozott nyilatkozatai, amelyek lényegében a tűzesetek és következményeik kivételes jellegére, valamint arra utalnak, hogy az érintettek és a helyi gazdaság javára minden rendelkezésre álló eszközt igénybe szándékoznak venni, nem tekinthetők olyan „pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó” ígéreteknek, amelyekből az következne, hogy a szóban forgó intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak.

150

Emellett, azon túlmenően, hogy a fenti 130–136. pontban említett okok miatt nem róható fel a Bizottságnak, hogy a megtámadott határozatot nem észszerű határidőn belül hozta meg, az is nyilvánvaló, hogy a Görög Köztársaság nem jelentette be kellő időben a szóban forgó támogatási programokat, így a fenti 147. és 148. pontban említett okok miatt nem hivatkozhat eredményesen a bizalomvédelem elvének megsértésére.

151

Következésképpen a bizalomvédelem elvének megsértésére vonatkozó érveket el kell utasítani.

152

Ebből következően el kell utasítani az első jogalapnak a bizalomvédelem elvének megsértésére vonatkozó harmadik részét, valamint a harmadik jogalap első részét, amely a ratione temporis hatáskör hiányára, a gondos ügyintézés és a jogbiztonság elvének megsértésére, valamint a védelemhez való jog megsértésére vonatkozik.

153

Harmadik jogalapja második részében a Görög Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott határozat 2. cikkében előírt, a támogatás visszafizettetésére irányuló kötelezettség ellentétes az arányosság és a jogbiztonság elvével.

154

E tekintetben a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy a szóban forgó intézkedések kivételes körülményei miatt a szóban forgó támogatás nem követelhető vissza.

155

Először is, a szóban forgó támogatási programok nem nyújtottak semmilyen „előnyt”, és kizárólag az érintett piac fennmaradásának biztosítására szolgáltak.

156

Másodszor, az a tény, hogy a támogatást csak a mezőgazdasági ágazatban kell visszafizettetni, valószínűleg egyenlőtlenséget hoz létre ezen ágazat kárára, annak ellenére, hogy a Bizottság mezőgazdaságért felelős tagja kijelentette, hogy ez az ágazat nagyobb támogatást kap a Bizottságtól.

157

A Bizottság a Görög Köztársaság valamennyi érvét vitatja.

158

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2015/1589 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére, kivéve, ha a támogatás visszafizettetése ellentétes az uniós jog valamely általános elvével.

159

Ezen túlmenően az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely jogellenes támogatás visszatéríttetés útján történő megszüntetése a támogatás jogellenessége megállapításának logikus következménye, és a tagállamnak a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatás megszüntetésére irányuló kötelezettsége a korábbi helyzet helyreállítását szolgálja (lásd: 2008. február 14‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑419/06, nem tették közzé, EU:C:2008:89, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

160

E visszatérítéssel ugyanis a kedvezményezett elveszíti azt az előnyt, amellyel a piacon versenytársaihoz képest rendelkezett, és helyreáll a támogatás folyósítását megelőző helyzet (lásd: 2008. február 14‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑419/06, nem tették közzé, EU:C:2008:89, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

161

A jogellenesen nyújtott állami támogatásnak a jogellenes támogatás nyújtása előtti helyzet helyreállítása céljából történő visszafizettetése ezért főszabály szerint nem tekinthető a Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek célkitűzéseivel aránytalan intézkedésnek (lásd: 2008. február 14‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑419/06, nem tették közzé, EU:C:2008:89, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

162

A jelen ügyben, és elsősorban, amint az a fenti 41–51. pontban megállapításra került, a szóban forgó intézkedések előnynek minősülnek azok számára, akik részesültek belőlük, még akkor is, ha abból természeti katasztrófa által jellemzett rendkívüli körülmények bekövetkezése után részesültek, és amint az különösen a fenti 136. és 151. pontban megállapításra került, a támogatás visszatérítése nem ellentétes egyetlen általános jogelvvel sem.

163

Másodszor, mivel a megtámadott határozat hatálya kifejezetten a mezőgazdasági és erdészeti ágazatra korlátozódik, és a Görög Köztársaság nem hivatkozott arra, hogy a Bizottságnak ki kellett volna terjesztenie azt a gazdaság más ágazataira is, továbbá nem jelentette be ezeket a támogatásokat, nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság a támogatás visszafizettetését csak a megtámadott határozatban meghatározott kedvezményezettek vonatkozásában rendelte el.

164

Végül, a Miniszterek Tanácsának 2007. szeptember 26‑i ülésén a Bizottság mezőgazdaságért felelős tagja valóban tájékoztatta a görög delegációt a rendelkezésre álló különböző eszközökről (állami támogatás, regionális támogatás, vidékfejlesztés), és többek között rögzítette, hogy az egyedi támogatásra jogosult mezőgazdasági területek továbbra is azok maradnak.

165

Mindazonáltal, mivel ezek a nyilatkozatok – amennyiben a 2007. évi tűzesetekre vonatkoznak – egyáltalán nem kapcsolódnak a visszatéríttetésre való felszólítás jogszerűségének értékelésére vonatkozó kérdéshez, nem támasztják alá a Görög Köztársaság e tekintetben kifejtett érvelését.

166

A fentiekre tekintettel az első jogalap harmadik részét, a harmadik jogalapot és következésképpen a kereset egészét el kell utasítani.

167

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Görög Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott: