1)

A 2019. január 24-i Morgan Stanley & Co International plc kontra Ministre de l’Économie et des Finances ítélet (C-165/17) megoldásai alkalmazandók-e abban az esetben, ha valamely fióktelep valamely tagállamban egyrészt héaköteles ügyleteket teljesít, másrészt szolgáltatásokat nyújt a valamely harmadik államban letelepedett székhelye és fióktelepei számára?

2)

Amennyiben a valamely [tag]államban alapított fióktelep az általa valamely harmadik államban található székhelye javára nyújtott szolgáltatásokkal összefüggésben a részéről felmerült költségek, vagyis a banki és pénzügyi szolgáltatások exportja után követel levonási jogot, az adóalany a [közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.)] 169. cikk a) pontja alapján vagy e cikk c) pontja alapján vonhatja le a hozzáadottérték-adót?

3)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén, és amennyiben a fióktelep a 169. cikk a) pontja alapján igényelheti az adólevonást, a valamely harmadik államban letelepedett székhely által végrehajtott banki ügyletek mely feltételek esetén tekinthetők úgy, hogy jogosultságot biztosítanak a levonásra, ha e banki ügyleteket olyan tagállamban teljesítették, amelynek területén a hozzáadottérték-adóval terhelt költségek felmerültek? Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén és amennyiben a fióktelep a 169. cikk c) pontja alapján igényelhet adólevonást, a megrendelő mely feltételek esetén tekinthető az Európai Unió területén kívül letelepedettnek akkor, ha a fióktelep az Európai Unióban van, és az a székhellyel egyetlen jogalanyt képez?