2020.8.24.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 279/14

A Sofiyski gradski sad (Bulgária) által 2019. április 17-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – KPKONPI kontra ZV, AX, „Meditsinski tsentar po dermatologia i estetichna meditsina PRIMA DERM” OOD

(C-319/19. sz. ügy)

(2020/C 279/20)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Sofiyski gradski sad

Az alapeljárás felei

Felperes: Komisia za protivodeystvie na koruptsiata i otnemane na nezakonno pridobito imushtestvo (KPKONPI)

Alperesek: ZV, AX, „Meditsinski tsentar po dermatologia i estetichna meditsina PRIMA DERM” OOD

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Jogellenesen szerzett vagyon elkobzása esetében a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló, 2014. április 3-i 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) értelmében vett büntetőjogi intézkedésről vagy polgári jogi intézkedésről van-e szó, ha:

A)

a vagyonelkobzásnak a nemzeti törvény által kinyilvánított célja az általános prevenció, tehát vagyon jogellenes szerzésére és az e vagyonnal való rendelkezésre vonatkozó lehetőség megakadályozása anélkül, hogy bűncselekmény vagy más jogsértés elkövetése, valamint a jogsértés és a szerzett vagyon közötti közvetlen vagy közvetett összefüggés az elkobzás feltételét képezné;

B)

az elkobzás nem egyetlen vagyontárgyat, hanem (I) a vizsgálat alá vont személy teljes vagyonát, (II) harmadik (természetes és jogi) személyek olyan vagyoni jogait, amelyeket ellenérték fejében vagy ingyenesen a vizsgálat alá von személytől szereztek és (III) a vizsgálat alá vont személy és harmadik személyek szerződéses partnereinek vagyoni jogait fenyegeti;

C)

az elkobzás egyetlen feltétele azon teljes vagyon jogellenességére vonatkozó megdönthetetlen vélelem bevezetése, amelynek jogszerű eredetét nem állapították meg (a „jogszerű/jogellenes eredet” fogalom előre rögzített meghatározása nélkül);

D)

a vagyonszerzés eredetének a vizsgálat alá vont személy általi bizonyításának hiánya esetén a szerzett vagyon jogszerűségét valamennyi érintett (a vizsgálat alá vont személy, harmadik személyek és a múltbeli szerződéses partnereik) tekintetében tíz évre visszamenőleg újra meghatározzák, mindamellett a konkrét vagyoni jog megszerzésének időpontjában nem állt fenn ilyen bizonyításra vonatkozó törvényi kötelezettség?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2014/42/EU irányelv 8. cikkében foglalt, a tulajdonosok és harmadik személyek garantált jogaira vonatkozó minimumkövetelményeket, hogy azok megengedik az olyan nemzeti jogot és nemzeti ítélkezési gyakorlatot, amely az irányelv 4., 5. és 6. cikkében e tekintetben előírt feltételek fennállása nélkül elkobzást ír elő, ha a megfelelő személy ellen indított büntetőeljárást bűncselekmény hiánya miatt (a bíróság jóváhagyásával) megszüntették, vagy e személyt bűncselekmény hiánya miatt felmentették?

3)

Különösen: Úgy kell-e értelmezni a 2014/42/EU irányelv 8. cikkét, hogy az e rendelkezésben foglalt, azon elítélt személy jogaira vonatkozó biztosítékokat, akinek vagyona elkobzás alá esik, a jelen eljáráshoz hasonló olyan eljárásban is alkalmazni kell, amely a büntetőeljárással párhuzamosan, attól függetlenül van folyamatban?

4)

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdésében rögzített ártatlanság vélelmét, a védelemhez való jognak a Charta 48. cikkének (2) bekezdésében rögzített biztosítását és a tényleges érvényesülés elvét, hogy azok megengedik az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozást, amely:

—

bevezeti a meg nem állapított eredetű vagy nem bizonyított eredetű vagyon bűncselekményből származó vagyon jellegét (a Zakon za otnemane v polza na darzhavata na nezakonno pridobito imushtestvo [otm.]) (a jogellenesen szerzett vagyon elkobzásáról szóló törvény [hatályon kívül helyezve], a továbbiakban: ZOPDNPI);

—

bevezeti a vagyon jogellenes szerzésének megalapozott gyanújára vonatkozó vélelmet (a hatályon kívül helyezett ZOPDNPI 21. cikkének (2) bekezdése);

—

a vagyon eredetével és megszerzésének forrásával kapcsolatos bizonyítási terhet nem csak a vizsgálat alá vont személy, hanem harmadik személyek tekintetében is megfordítja, akiknek, illetve amelyeknek nem a saját vagyonuk eredetét, hanem a jogelődjük vagyonának eredetét kell bizonyítaniuk, még ingyenes szerzés esetén is;

—

bevezeti a „vagyoneltérést” mint a jogellenesen szerzett vagyon létének egyetlen és döntő bizonyítékát;

—

a bizonyítási terhet valamennyi érintett és nem csak az elítélt személy tekintetében fordítja meg, mégpedig az elítélésük előtt, illetve attól függetlenül is;

—

megengedi egy olyan, jogi és gazdasági vizsgálati és elemzési módszer alkalmazását, amelynek segítségével megállapítják a megfelelő vagyon jogellenes jellegére vonatkozó gyanút, valamint a vagyon értékét, minek során a gyanú kötelező erejű az eljáró bíróságra nézve anélkül, hogy a bíróság e módszer tartalma és alkalmazása tekintetében teljes körű bírósági felügyeletet gyakorolhatna?

5)

Úgy kell-e értelmezni a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló, 2014. április 3-i 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, hogy az megengedi, hogy a nemzeti törvény a vagyon bűncselekmény útján történő szerzésére vonatkozó (az eljárásban megállapított és a bíróság által értékelt körülményekre tekintettel) megalapozott gyanút a vagyonnövekedés eredetének jogellenességére vonatkozó gyanúval (vélelemmel) váltja fel, amely jogellenességet kizárólag azon megállapított körülményre alapozzák, hogy a növekedés meghaladja a nemzeti törvényben megjelölt értéket (például 75 000 eurót tíz év alatt)?

6)

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkében rögzített, a tulajdonhoz való jogot mint az uniós jog általános elvét, hogy az megengedi az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozást, amely:

—

a jogellenesen szerzett vagyon tartalmára és mértékére vonatkozó megdönthetetlen vélelmet vezet be (a hatályon kívül helyezett ZOPDNPI 63. cikkének (2) bekezdése);

—

a szerzéssel és a rendelkezéssel kapcsolatos jogügyletek semmiségére vonatkozó megdönthetetlen vélelmet vezet be (a hatályon kívül helyezett ZOPDNPI 65. cikke) vagy

—

a (hatályon kívül helyezett) ZOPDNPI 76. cikkének (1) bekezdésében előírt, az ügyről való tájékoztatásukra irányuló eljárással korlátozza az elkobzás alá eső vagyonra vonatkozó önálló jogokkal rendelkező vagy ilyen jogokat érvényesítő harmadik személyek jogait?

7)

Rendelkeznek-e közvetlen hatállyal a 2014/42/EU irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében és 8. cikkének (1)–(10) bekezdésében foglalt rendelkezések annyiban, hogy biztosítékokat és védzáradékokat írnak elő az elkobzással érintett személyek vagy jóhiszemű harmadik személyek számára?

(1)  HL 2014. L 127., 39. o.; helyesbítés: HL 2014. L 138., 114. o.