1)

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 2. cikke értelmében vett „munkaidőnek” minősül-e az olyan munkaközi szünet, amelynek során a munkavállalónak riasztás esetén két percen belül munkáltatója rendelkezésére kell állnia?

2)

A fenti kérdés értékelését befolyásolja-e az, hogy [a munkaközi szünet] sürgősségi hívás esetén történő ilyen megszakításaira ilyen, riasztás esetén történő megszakítására csak véletlenszerűen és előre nem látható módon kerül sor, vagy adott esetben az, hogy milyen gyakran kerül sor ilyen megszakításra?

3)

Az elsőfokú bíróság, amely azt követően jár el, hogy a határozatát magasabb szintű bíróság hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárás lefolytatása céljából visszautalta elé, eltérhet-e a magasabb szintű bíróságnak az elsőfokú bíróság számára kötelező jogi állásfoglalásától, amennyiben ez az állásfoglalás ellentétes az uniós joggal?