C‑948/19. sz. ügy
UAB „Manpower Lit”
kontra
E. S. és társai,
a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE)
(a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas [Litvánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (második tanács), 2021. november 11.
„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – Munkaerő‑kölcsönzés – 2008/104/EK irányelv – 1. cikk – Alkalmazási kör – A »közvállalkozás« és a »gazdasági tevékenység folytatásának« fogalma – Az Európai Unió ügynökségei – A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) mint az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett »kölcsönvevő vállalkozás« – Az 5. cikk (1) bekezdése – Az egyenlő bánásmód elve – Alapvető munka‑ és foglalkoztatási feltételek – Az »adott állás« fogalma – 1922/2006/EK rendelet – EUMSZ 335. cikk – Az uniós intézmények igazgatási autonómiájának elve – EUMSZ 336. cikk – Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei”
1. Szociálpolitika – Munkaerő‑kölcsönzés – 2008/104 irányelv – Alkalmazási kör – A kölcsönvevő vállalkozás, a köz‑ és magánvállalkozások és a gazdasági tevékenység fogalma – Terjedelem – Uniós ügynökségek – A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete – Valamely munkaerő‑kölcsönző vállalkozással az ezen ügynökségnél történő munkavégzésre irányuló munkaszerződést kötő személyek e vállalkozás általi rendelkezésre bocsátása – Bennfoglaltság
(1922/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés, 5. cikk és 14. cikk, (3) bekezdés; 2008/104 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk)
(lásd: 32., 34., 38., 39., 42–46., 50. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Szociálpolitika – Munkaerő‑kölcsönzés – 2008/104 irányelv – Egyenlő bánásmód – Az adott állás fogalma – A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete – Az ezen uniós ügynökség rendelkezésére bocsátott kikölcsönzött munkavállaló által betöltött állás – Bennfoglaltság – Az Unió jogképessége – Az uniós tisztviselők személyzeti szabályzata – Jelentőség hiánya
(EUMSZ 335. és EUMSZ 336. cikk; 2008/104 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 55–60. pont, 62. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
Összefoglalás
A Manpower Lit nevű litván munkaerő‑kölcsönző vállalkozás egy Vilniusban (Litvánia) székhellyel rendelkező uniós ügynökség, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) rendelkezésére bocsátott öt munkavállalót, akik asszisztensként, illetve informatikusként dolgoztak. Miután a Manpower Littel fennálló munkaviszonyaik 2018 áprilisa és decembere között megszűntek, e munkavállalók, mivel úgy vélték, hogy bérükkel kapcsolatban tartozás áll fenn, azok kifizetése érdekében a Valstybinės darbo inspekcijos Vilniaus teritorinio skyriaus Darbo ginčų komisijához (a munkafelügyelet vilniusi területi részlegének munkaügyivita‑ bizottsága, Litvánia) fordultak.
E bizottság 2018. június 20‑i határozatában, a munka törvénykönyvének a kikölcsönzött munkavállalók tekintetében alkalmazandó egyenlő bánásmódnak a 2008/104 irányelv(1) által kimondott elvét a litván jogba átültető rendelkezésre figyelemmel elrendelte az említett bérhátralékok behajtását, mivel úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó munkavállalók valójában az EIGE állandó személyi állományának feladatait végezték, és díjazási feltételeiknek meg kellett volna felelnie a szerződéses alkalmazottakra vonatkozó feltételeknek.
Mivel az e határozat ellen benyújtott keresetét mind első‑, mind másodfokon elutasították, a Manpower Lit felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Lietuvos Aukščiausiasis Teismashoz (Litvánia legfelsőbb bírósága).
E bíróság úgy határozott, hogy kérdéssel fordul a Bírósághoz annak tisztázása érdekében, hogy a 2008/104 irányelvben előírt, a kölcsönzött munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód elve alkalmazható‑e az alapügyben, tekintettel arra, hogy a kölcsönzött munkavállalók rendelkezésre bocsátására irányuló szolgáltatást igénybe vevő kölcsönvevő vállalkozás jelen esetben egy uniós ügynökség.
Ítéletében a Bíróság megerősíti a 2008/104 irányelv alapügyre való alkalmazhatóságát, ideértve az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását célzó rendelkezések alkalmazhatóságát is.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság először a 2008/104 irányelv alkalmazási körét elemzi. E tekintetben a Bíróság rámutat, hogy az EIGE részéről három feltételnek(2) kell teljesülnie ahhoz, hogy az irányelvet alkalmazni lehessen, nevezetesen a „köz‑ vagy magánvállalkozás” fogalma alá kell tartoznia, „kölcsönvevő vállalkozásnak” kell lennie és „gazdasági tevékenységet” kell folytatnia.
Azon kérdést illetően, hogy az EIGE „kölcsönvevő vállalkozásnak”(3) tekinthető‑e, a Bíróság rámutat arra, hogy a szóban forgó munkavállalók kölcsönzött munkavállalókként, ideiglenes jelleggel végeztek munkát az EIGE számára, annak felügyelete és irányítása mellett. Egyébiránt ezen uniós ügynökséget az irányelv értelmében vett „jogi személynek” kell tekinteni. A Bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy az EIGE ebben az összefüggésben „kölcsönvevő vállalkozás”.
Ami a „köz‑ és magánvállalkozások”, illetve a „gazdasági tevékenység” fogalmának terjedelmét illeti, mivel e fogalmakat az irányelv nem határozza meg, a Bíróság azt a kérdést vizsgálja, hogy az EIGE olyan gazdasági tevékenységet végez‑e, amely áruk vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálásából áll.
E tekintetben először is megállapítja, hogy ezen uniós ügynökség tevékenységei nem tartoznak a közhatalmi jogkörök gyakorlásának körébe, következésképpen nincsenek kizárva a gazdasági tevékenységnek való minősítésből. Ezt követően, figyelemmel az EIGE‑nek az 1922/2006 rendeletben(4) felsorolt egyes tevékenységeire, léteznek olyan piacok, amelyeken az EIGE‑vel versenyben álló üzleti vállalkozások működnek. Annak a körülménynek, hogy e tevékenységek gyakorlása során az EIGE nem törekszik haszonszerzésre, nincs jelentősége. Végül az EIGE bevételei(5) többek között a nyújtott szolgáltatásokért befolyó befizetésekből állnak, ami megerősíti, hogy az uniós jogalkotó szándéka szerint az EIGE – legalábbis részben – piaci szereplőként jár el.
Így a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az EIGE‑t úgy kell tekinteni, mint amely legalábbis részben olyan tevékenységet folytat, amely szolgáltatások kínálásából áll egy adott piacon, és ennek következtében valamely munkaerő‑kölcsönző vállalkozással az EIGE‑nél történő munkavégzésre irányuló munkaszerződést kötő személyeknek az e vállalkozás általi rendelkezésre bocsátása a 2008/104 irányelv hatálya alá tartozik.
Másodszor a Bíróság azt a kérdést vizsgálja, hogy az EIGE rendelkezésére bocsátott kölcsönzött munkavállaló által betöltött állás a 2008/104 irányelv értelmében vett „adott állást” képezőnek tekinthető‑e, tekintettel arra a tényre, hogy ezen irányelv(6) szerint a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó alapvető munka‑ és foglalkoztatási feltételeknek – a kölcsönvevő vállalkozásnál töltött kikölcsönzés időtartamára – legalább olyan szintűnek kell lenniük, mintha az adott állás betöltésére közvetlenül a kölcsönvevő vállalkozás vette volna fel őket.
A kikölcsönzött munkavállalók munka‑ és foglalkoztatási feltételeinek az EIGE‑nek a személyzeti szabályzat alapján foglalkoztatott személyi állományának munka‑ és foglalkoztatási feltételeivel való összehasonlíthatóságát illetően a Bíróság elutasítja az Európai Bizottság azon érvét, amely szerint ez az összehasonlítás sértheti az EUMSZ 335. cikket, amely az Unió számára a nemzeti jogszabályok által a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességet ismeri el, illetve az EUMSZ 336. cikket, amely a tisztviselők személyzeti szabályzatának az uniós jogalkotó általi elfogadásáról szól. Ez az összehasonlítás ugyanis egyáltalán nem jár azzal a következménnyel, hogy tisztviselői jogállást biztosítana e kölcsönzött munkavállalók számára. A Bíróság pontosítja, hogy különös szabályozás hiányában, amikor az uniós ügynökségek munkaerő‑kölcsönző vállalkozásokkal kötött szerződések alapján vesznek igénybe kölcsönzött munkavállalókat, az egyenlő bánásmód elvét teljes mértékben alkalmazni kell e munkavállalókra az ilyen ügynökségeknél általuk eltöltött kölcsönzések időtartama során.
A Bíróság megállapítja, hogy az EIGE rendelkezésére bocsátott kölcsönzött munkavállaló által betöltött állás az irányelv értelmében vett „adott állást” képezőnek tekinthető, még ha feltételezzük is, hogy minden olyan állás, amelyre az EIGE közvetlenül vesz fel munkavállalókat, olyan feladatokra terjed ki, amelyeket az uniós tisztviselők személyzeti szabályzata hatálya alá tartozó személyek nem tudnak elvégezni.
1 A munkaerő‑kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19‑i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 327., 9. o.) 5. cikke.
2 Ugyanezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének megfelelően. E rendelkezés értelmében az irányelv minden olyan, gazdasági tevékenységet folytató köz‑ és magánvállalkozásra vonatkozik, amely munkaerőt kölcsönöz, illetve kölcsönzött munkaerőt vesz igénybe, függetlenül attól, hogy a vállalkozás nyereségérdekelt‑e.
3 Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében »kölcsönvevő vállalkozás«: olyan természetes vagy jogi személy, akinek/amelynek és aki/amely felügyelete és irányítása mellett a kölcsönzött munkavállaló ideiglenesen munkát végez”.
4 A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról szóló, 2006. december 20‑i 1922/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 403., 9. o.) 3. cikkének (1) bekezdése, amelyben többek között a g) pontban szerepel az európai szintű konferenciák, kampányok és ülések szervezése.
5 Az 1922/2006 rendelet 14. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően.
6 Ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése.