–

a Mittelbayerischer Verlag KG képviseletében P. Niezgódka adwokat,

–

SM képviseletében M. Brzozowska‑Pasieka adwokat és S. Topa radca prawny,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Heller és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 7. cikke 2. pontjának értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Mittelbayerischer Verlag KG és SM között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy egy újságcikknek az említett társaság honlapján történő közzététele állítólagosan sértette SM személyiségi jogait.

3

Az 1215/2012 rendelet (4), (15) és (16) preambulumbekezdése szerint:

[…]

4

E rendelet II. fejezetének „Általános rendelkezések” című 1. szakaszában található 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

5

Az említett rendelet ugyanezen 1. szakaszban található 5. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.”

6

Ugyanezen rendelet II. fejezetének a „Különös joghatóság” című 2. szakaszában található 7. cikkének 2. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:

[…]

7

SM Varsóban (Lengyelország) lakóhellyel rendelkező lengyel állampolgár, aki a második világháború alatt az auschwitzi (Lengyelország) megsemmisítő tábor foglya volt. Olyan tevékenységekben vállal szerepet, amelyek célja a nemzetiszocialista Németország által a második világháború alatt a lengyelekkel szemben elkövetett bűncselekmények áldozatai emlékének köztudatban való megőrzése.

8

A Mittelbayerischer Verlag egy regensburgi (Németország) székhelyű társaság. Német nyelven regionális újságot tesz közzé a honlapján, amely más országokból, köztük Lengyelországból is elérhető.

9

2017. április 15‑én„Ein Kämpfer und sein Zweites Leben” (Egy harcos és az ő második élete) címen cikket tettek közzé ezen az internetes oldalon. E cikk, amely a zsidó származású holokauszttúlélő, Israel Offman sorsát mutatja be a második világháború során és azt követően, utal arra a körülményre, hogy a lánytestvérét „a treblinkai lengyel megsemmisítő táborban ölték meg”.

10

A kérdést előterjesztő bíróság, a Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság) rámutat arra, hogy történelmileg tagadhatatlan, hogy a treblinkai tábor Lengyelországnak a második világháború alatt megszállt területén található nemzetiszocialista megsemmisítő tábor volt.

11

E bíróság szerint a „treblinkai lengyel megsemmisítő tábor” megfogalmazás mindössze pár órán át volt elérhető az interneten, mindaddig, amíg a müncheni (Németország) lengyel konzulátus elektronikus levélben közölt tiltakozása következtében az említett fordulat helyére „a nácik ölték meg a megszállt Lengyelországban, Treblinkában található nemzetiszocialista megsemmisítő táborban” fordulat nem került.

12

2017. november 27‑én SM keresetet indított a Mittelbayerischer Verlag ellen a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság) előtt, amelyben az említett kifejezés használata miatt sérült személyiségi jogainak, különösen nemzeti identitásának és méltóságának védelmét kérte.

13

E bíróság joghatóságának megalapozása érdekében SM a 2011. október 25‑ieDate Advertising és társai ítéletre (C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685) hivatkozott.

14

A Mittelbayerischer Verlag elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő, arra hivatkozva, hogy a lengyel bíróságoknak nincs joghatósága az SM által előterjesztett kereset elbírálására, mivel az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó helyzettel ellentétben az általa az interneten közzétett újságcikk nem közvetlenül SM‑re vonatkozik. Kifejtette továbbá, hogy a tevékenysége Felső‑Pfalzra (Németország) terjed ki, és hogy a honlapján közzétett újság alapvetően regionális hírekkel foglalkozik, és csupán német nyelven érhető el.

15

E tekintetben a Mittelbayerischer Verlag a joghatósági szabályok kiszámíthatóságának az 1215/2012 rendeletben előírt követelményére hivatkozva azzal érvelt, hogy ilyen körülmények között objektíve nem láthatta előre a lengyel bíróságok joghatóságát. Következésképpen álláspontja szerint nem e rendelet 7. cikkének 2. pontját, hanem 4. cikkének (1) bekezdését kell alkalmazni, amely alapján a német bíróságok joghatóságát kellene megállapítani.

16

2019. április 5‑i végzésével a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság) elutasította a Mittelbayerischer Verlag által felhozott elfogadhatatlansági kifogást, és megállapította, hogy teljesülnek az SM által benyújtott kereset elbírálására vonatkozó, az említett rendelet 7. cikkének 2. pontjában foglalt feltételek. E bíróság szerint ugyanis, mivel a Mittelbayerischer Verlag honlapja, valamint az ezen a honlapon közzétett vitatott cikk Lengyelországban megtekinthető volt, és mivel az e cikkben használt „lengyel megsemmisítő tábor” kifejezést lengyel olvasók is észlelhették, a Mittelbayerischer Verlag előre láthatta, hogy Lengyelország olyan helynek minősülhet, ahol ezen olvasók személyiségi jogai sérültek, és hogy ezért lengyel bíróságok előtt is perelhető.

17

2019. április 25‑én a Mittelbayerischer Verlag e végzéssel szemben fellebbezést terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság, a Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság) elé az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint e rendelkezést alkalmazták, holott észszerűen nem láthatta előre, hogy az említett cikk közzététele miatt vele szemben keresetet fognak indítani a lengyel bíróságok előtt, mivel e cikk tartalma nem vonatkozik SM‑re, de még csak a Lengyel Köztársaságra sem.

18

E bíróság megjegyzi, hogy általában a lengyel bíróságok hasonló ügyekben megállapították joghatóságukat. Mindazonáltal e bíróságban kérdés merül fel e rendelkezés értelmezésével kapcsolatban, különösen az 1215/2012 rendeletben előírt joghatósági szabályok kiszámíthatóságának a rendelet (15) és (16) preambulumbekezdésében kimondott követelményét illetően.

19

Konkrétabban, az említett bíróság, mindamellett, hogy elismeri, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitában szóban forgó cikkben használt „lengyel megsemmisítő tábor” kifejezés Lengyelországon belül ellenérzést válthat ki, a nyilvánosság egy részében azt a benyomást keltheti, hogy a lengyelek felelősek a megsemmisítő táborok létrehozásáért és az ott elkövetett bűncselekményekért, valamint felháboríthatja azokat a lengyeleket, akik maguk is a megsemmisítő táborok foglyai voltak, vagy akiknek a közeli hozzátartozóit a második világháború során a német megszállók ölték meg, mindazonáltal e bíróság arra keresi a választ, hogy e jogvita sajátos körülményei arra engednek‑e következtetni, hogy a Mittelbayerischer Verlag észszerűen előre láthatta, hogy lengyel bíróság előtt perelhető amiatt, hogy a szóban forgó cikk tartalma sérti valamely Lengyelországban lakóhellyel rendelkező személy személyiségi jogait, jóllehet e cikk szövege még a legtágabb értelmében véve sem rója fel SM‑nek vagy bármely más lengyel állampolgárnak, hogy ott bármit is elkövetett volna, és nem is vonatkozik rá közvetlenül vagy akár közvetve.

20

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ezek a körülmények eltérnek a 2011. október 25‑ieDate Advertising és társai ítélet (C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685), valamint a 2017. október 17‑iBolagsupplysningen és Ilsjan ítélet (C‑194/16, EU:C:2017:766) alapjául szolgáló ügyekben szóban forgó körülményektől, amelyekben az érintett természetes és jogi személyeket a vitatott közzététel közvetlenül érintette, amennyiben családi és keresztnevüket, illetve a társaság nevét megemlítette.

21

Ebben az összefüggésben e bíróság kifejti, hogy más potenciális felperesek, nevezetesen a más tagállamokban lakóhellyel rendelkező lengyel állampolgárok az SM által a lengyel bíróságok joghatóságának igazolása érdekében felhozott okokkal azonos okokra hivatkozhatnának annak érdekében, hogy megalapozzák az érdekeik központja szerinti tagállam bíróságainak joghatóságát. Így a lengyel bíróságok joghatóságának az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján történő elismerése annak elismerését is jelentené, hogy a Mittelbayerischer Verlagnak előre kellett volna látnia, hogy a vitatott cikk közzétételével bármely tagállam bírósága előtt perelhető.

22

Ezenkívül az említett bíróság megjegyzi, hogy amennyiben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az e rendelkezés szerinti joghatóság megállapítható olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van, akkor pontosabban meg kell határozni azokat az értékelési szempontokat, amelyek lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára a joghatóság megállapítását.

23

E körülmények között a Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24

Az együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a személyiségi jogainak a valamely internetes oldalon közzétett tartalom révén történő állítólagos megsértésére hivatkozó személy érdekeinek központja szerinti bíróság csak akkor rendelkezik joghatósággal az e személy által az állítólagos teljes kárért való felelősség megállapítása iránt előterjesztett kereset elbírálására, ha e tartalom közvetlenül vagy közvetve lehetővé teszi a konkrét személy azonosítását.

25

Amint az az 1215/2012 rendelet (4) és (15) preambulumbekezdéséből kitűnik, e rendelet célja a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályoknak nagymértékben kiszámítható joghatósági szabályok útján történő egységesítése. E rendelet célja tehát a jogbiztonság megteremtése, amely az Unióban letelepedett személyek jogi védelmének megerősítésében nyilvánul meg, egyszerre lehetővé téve mind a felperesnek, hogy könnyen azonosíthassa, mely bíróság előtt indíthat keresetet, mind pedig az alperesnek, hogy észszerűen kiszámíthassa, mely bíróság előtt indítható ellene kereset (2018. október 4‑iFeniks ítélet, C‑337/17, EU:C:2018:805, 34. pont).

26

Az 1215/2012 rendelet 4. cikkében meghatározott joghatóság – vagyis hogy azon tagállam bíróságának van joghatósága az ügy elbírálására, amelynek területén az alperes lakóhellyel rendelkezik – főszabálya alóli kivételként e rendelet 7. cikkének 2. pontjában meghatározott, jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekre vonatkozó különös joghatósági szabályt szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2019. május 8‑iKerr ítélet, C‑25/18, EU:C:2019:376, 21. és 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

E különös joghatósági szabály alapja a jogvita és a káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróságok közötti különösen szoros kapcsolat fennállása, amely a megfelelő igazságszolgáltatásra és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja a joghatóság e bíróságok számára való biztosítását (2017. október 17‑iBolagsupplysningen és Ilsjan ítélet, C‑194/16, EU:C:2017:766, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Amint arra az 1215/2012 rendelet (16) preambulumbekezdése emlékeztet, amelyet az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának értelmezése során figyelembe kell venni, a bíróság és a jogvita közötti szoros kapcsolat megléte jogbiztonságot nyújt és elkerüli azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre észszerűen nem számíthatott, amely szempont különösen fontos a magánélet és a személyiségi jogok – többek között a jóhírnév – megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokkal kapcsolatos jogviták tekintetében (2017. október 17‑iBolagsupplysningen és Ilsjan ítélet, C‑194/16, EU:C:2017:766, 28. pont).

29

Egyébiránt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az e rendelkezésben található „[az a hely], ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” kifejezés egyaránt utal a károkozó esemény helyére és a kár bekövetkezésének helyére, mivel a körülményektől függően mindkettő alkalmas arra, hogy a bizonyítást és az eljárásszervezést illetően különösen hasznos információkkal szolgáljon (2017. október 17‑iBolagsupplysningen és Ilsjan ítélet, C‑194/16, EU:C:2017:766, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy megállapíthatja‑e joghatóságát az állítólagos kár bekövetkezésének helye alapján olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van.

31

E tekintetben, konkrétan az internet összefüggésében a Bíróság megállapította, hogy a személyiségi jogoknak az interneten közzétett tartalmak révén történő állítólagos megsértése esetén az állítása szerint sértett személynek lehetősége van arra, hogy az okozott teljes kár megtérítése címén felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtson be azon tagállam bíróságaihoz, ahol az érdekeinek központja található (2017. október 17‑iBolagsupplysningen és Ilsjan ítélet, C‑194/16, EU:C:2017:766, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Ebben az összefüggésben a Bíróság pontosította, hogy ezt a lehetőséget a megfelelő igazságszolgáltatáshoz fűződő érdek, nem pedig konkrétan a kérelmező védelme indokolja (lásd ebben az értelemben: 2017. október 17‑iBolagsupplysningen és Ilsjan ítélet, C‑194/16, EU:C:2017:766, 38. pont).

33

Az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjában foglalt, a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekre vonatkozó különös joghatósági szabály nem ugyanazt a célt követi, mint az 1215/2012 rendelet II. fejezetének 3–5. szakaszában található joghatósági szabályok, amelyek arra irányulnak, hogy a leggyengébb fél részére megerősített védelmet biztosítsanak (2017. október 17‑iBolagsupplysningen és Ilsjan ítélet, C‑194/16, EU:C:2017:766, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Ezenkívül a 2011. október 25‑ieDate Advertising és társai ítélet (C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685), valamint a 2017. október 17‑iBolagsupplysningen és Ilsjan ítélet (C‑194/16, EU:C:2017:766) alapjául szolgáló ügyekben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az állítólagos sértett érdekeinek központja szerinti bíróság joghatósága megfelel a joghatósági szabályok alperes szempontjából vett kiszámíthatóságára irányuló célnak, mivel a sértő tartalom kibocsátója e tartalom interneten való közzétételekor olyan helyzetben van, hogy tudja, hol található a tartalom tárgyát képező személyek érdekeinek központja, így a „sértett érdekeinek központja” kritérium egyszerre teszi lehetővé egyrészt a felperesnek azon bíróság nehézségek nélküli azonosítását, amelyhez fordulhat, másrészt az alperesnek annak észszerűen történő felmérését, hogy mely bíróság előtt indítható ellene eljárás (2011. október 25‑ieDate Advertising és társai ítélet, C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685, 50. pont; 2017. október 17‑iBolagsupplysningen és Ilsjan ítélet, C‑194/16, EU:C:2017:766, 35. pont).

35

Ezek az ügyek olyan helyzetekre vonatkoztak, amelyekben a személyiségi jogaik állítólagos megsértésére hivatkozó személyekre közvetlenül vonatkoztak az interneten közzétett tartalmak, mivel név szerint megemlítették őket.

36

Az említett ügyektől eltérően azonban az alapügy olyan helyzetre vonatkozik, amelyben a személyiségi jogainak a Mittelbayerischer Verlag honlapján közzétett tartalom révén történő megsértésére hivatkozó személyre sem közvetlenül, sem pedig közvetetten nem vonatkozott e tartalom, még a lehető legszélesebb értelemben véve sem, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat. Úgy tűnik ugyanis, hogy e személy a követeléseit a nemzeti identitásának és méltóságának állítólagosan a „treblinkai lengyel megsemmisítő tábor” kifejezés használatából eredő sérelmére alapította.

37

Márpedig sértené az 1215/2012 rendeletben előírt joghatósági szabályok kiszámíthatóságát és az e rendelet által többek között az érintett tartalom kibocsátója tekintetében biztosítani kívánt jogbiztonságot az, ha a sértett érdekeinek központja szerinti bíróság joghatósággal rendelkezne az e személy által az állítólagos teljes kár megtérítése iránt benyújtott kereset elbírálására, amennyiben e személyt az érintett tartalom nem említi név szerint, és közvetve sem teszi lehetővé a konkrét személy azonosítását.

38

E tartalom kibocsátója ugyanis észszerűen nem láthatja előre, hogy e bíróságok előtt perelhető, mivel a tartalom interneten való közzétételekor nincs olyan helyzetben, hogy tudja, hol található azon személyek érdekeinek központja, amelyekre ez a tartalom egyáltalán nem vonatkozik.

39

Az ezzel ellentétes értelmezés az esetleges joghatósági alapok megtöbbszöröződéséhez vezetne, és így érinthetné az 1215/2012 rendelet joghatósági szabályainak kiszámíthatóságát, következésképpen pedig sértené az e rendelet alapjául szolgáló jogbiztonság elvét (lásd analógia útján: 2006. július 13‑iRoche Nederland és társai ítélet, C‑539/03, EU:C:2006:458, 37. pont).

40

Egyébiránt azon túlmenően, hogy az alperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának elvétől való eltéréseknek kivételes jellegűeknek kell lenniük, és azokat szigorúan kell értelmezni (2018. január 31‑iHofsoe ítélet, C‑106/17, EU:C:2018:50, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának olyan értelmezése, amely szerint az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben a személyiségi jogainak a valamely internetes oldalon közzétett tartalom révén történő állítólagos megsértésére hivatkozó személy érdekeinek központja szerinti bíróság joghatósággal rendelkezik az e személy által az állítólagos teljes kár megtérítése iránt előterjesztett kereset elbírálására, sértené az e rendelkezésben meghatározott különös joghatósági szabály alapját, vagyis hogy különösen szoros kapcsolat áll fenn a jogvita és az e szabály alapján kijelölt bíróságok között, ami – amint arra a jelen ítélet 28. pontja emlékeztet – a jogbiztonság nyújtására, illetve annak elkerülésére irányul, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre észszerűen nem számíthatott.

41

Így kizárólag e kapcsolat fennállása teszi lehetővé az e rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében előírt, az alperes lakóhelye szerinti tagállam bíróságainak főszabály szerinti joghatóságától való, e rendelkezés értelmében vett eltérést.

42

Ahhoz, hogy az 1215/2012 rendeletben előírt joghatósági szabályok kiszámíthatóságára és az e rendelet által követett jogbiztonságra irányuló célkitűzések elérhetők legyenek, abban az esetben, ha valamely személy azt állítja, hogy a személyiségi jogait az interneten közzétett tartalom megsértette, az említett kapcsolatnak nem kizárólag szubjektív, pusztán e személy egyéni érzékenységéből fakadó elemeken, hanem olyan objektív és ellenőrizhető elemeken kell alapulnia, amelyek lehetővé teszik a konkrét személy közvetlen vagy közvetett azonosítását.

43

Pusztán az, hogy valamely személy egy olyan, azonosítható, széles csoporthoz tartozik, mint amelyre a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésében hivatkozik, szintén nem alkalmas a joghatósági szabályok kiszámíthatóságára és a jogbiztonságra irányuló célok elérésére, mivel az ilyen csoporthoz tartozó tagok érdekeinek központja potenciálisan bármely uniós tagállamában elhelyezkedhet.

44

Márpedig a jelen ügyben SM‑et nyilvánvalóan nem lehetett konkrétan – akár közvetlenül, akár közvetve – azonosítani a Mittelbayerischer Verlag honlapján közzétett tartalom alapján, mégis úgy véli, hogy az általa vitatott kifejezésnek e tartalomban való használata a lengyel néphez való tartozására tekintettel sérti személyiségi jogait.

45

Ilyen körülmények között hiányzik a különösen szoros kapcsolat az e személyiségi jogokra hivatkozó személy érdekeinek központja szerinti bíróság és az érintett jogvita között, így e bíróság az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján nem rendelkezik joghatósággal e jogvita elbírálására.

46

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy a személyiségi jogainak a valamely internetes oldalon közzétett tartalom révén történő állítólagos megsértésére hivatkozó személy érdekeinek központja szerinti bíróság csak akkor rendelkezik joghatósággal az e személy által az állítólagos teljes kárért való felelősség megállapítása iránt előterjesztett kereset elbírálására, ha e tartalom magában foglal olyan objektív elemeket, amelyek közvetlenül vagy közvetve lehetővé teszik a konkrét személy azonosítását.

47

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy a személyiségi jogainak a valamely internetes oldalon közzétett tartalom révén történő állítólagos megsértésére hivatkozó személy érdekeinek központja szerinti bíróság csak akkor rendelkezik joghatósággal az e személy által az állítólagos teljes kárért való felelősség megállapítása iránt előterjesztett kereset elbírálására, ha e tartalom közvetlenül vagy közvetve lehetővé teszi a konkrét személy azonosítását.