–

A. B. és B. B. képviseletében R. Kokalj odvetnik,

–

a szlovén kormány képviseletében J. Morela, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Heller és B. Rous Demiri, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 15. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az A. B., illetve B. B., két, Szlovéniában lakóhellyel rendelkező természetes személy és a Personal Exchange International Limited, máltai székhelyű kereskedelmi társaság (a továbbiakban: PEI) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő azon összeg tárgyában, amelyet a PEI egy online pókerjátékra vonatkozó, interneten kötött szerződés keretében visszatartott.

3

A 44/2001 rendeletet hatályon kívül helyezte a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.). Mindazonáltal egyes rendelkezései kivételével ezen utóbbi rendelet – 81. cikke értelmében – csak 2015. január 10‑től alkalmazandó. Következésképpen, tekintettel az alapjogvita tényállása megvalósulásának időpontjára, arra továbbra is a 44/2001 rendelet az irányadó.

4

A 44/2001 rendelet (11)–(13) preambulumbekezdése kimondta:

5

E rendelet 2. cikkének (1) bekezdése, amely a joghatóságról szóló II. fejezet „Általános rendelkezések” című 1. szakaszának található, a következőképp rendelkezik:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

6

Az említett rendelet ezen 1. szakaszában található 3. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.”

7

Ugyanezen rendelet II. fejezetének „Különös joghatóság” című 2. szakasza alatt található 5. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:

8

A 44/2001 rendelet II. fejezetének „Joghatóság fogyasztói szerződések esetén” című 4. szakaszában található 15. cikke előírta:

„(1)   Valamely személy, a fogyasztó [helyesen: A valamely személy – fogyasztó –] által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:

[…]”

9

E rendelet ezen 4. szakaszában található 16. cikkének (1) bekezdése így rendelkezett:

„A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.”

10

Az említett rendelet ugyanezen 4. szakaszában található 17. cikke értelmében:

„E szakasz rendelkezéseitől kizárólag olyan megállapodással lehet eltérni, amely:

11

A PEI, amely online szerencsejáték‑szolgáltatásokat kínál www.mybet.com internetes oldalán keresztül, kereskedelmi tevékenységét többek között Szlovénia felé is kiterjesztette.

12

B. B. felhasználói fiókot nyitott ezen az oldalon, és ennek alkalmával el kellett fogadnia a PEI által egyoldalúan meghatározott általános feltételeket, anélkül hogy azok megfogalmazását befolyásolhatta volna, vagy hogy utólag módosíthatta volna e feltételeket, amelyek sorában szerepel többek között az, hogy a szerződéses jogviszonyokból eredő esetleges jogviták elbírálására a Máltai Köztársaság bíróságai rendelkeznek joghatósággal.

13

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 2010. március 31. és 2011. május 10. közötti időszakban B. B. hozzávetőleg 227000 eurót keresett pókerjátékkal az említett oldalon. 2011. május 10‑én a PEI zárolta B. B. felhasználói fiókját, és ezt az összeget visszatartotta, azzal az indokkal, hogy B. B. a PEI által meghatározott játékszabályzatot megszegte azzal, hogy újabb felhasználói fiókot létesített, amelyhez A. B. nevét és adatait használta fel.

14

2013 májusában B. B. első fokon a szlovén bíróságok előtt nyújtott be keresetet a PEI‑vel szemben ezen összeg visszafizettetése iránt.

15

B. B. a szlovén bíróságok joghatóságának igazolása céljából fogyasztói minőségére hivatkozott, amely álláspontja szerint lehetővé teszi a számára, hogy – a 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésével összhangban – azon tagállam bíróságához forduljon, ahol lakóhelye található.

16

A PEI az említett kereset elfogadhatatlanságára hivatkozott, azt állítva, hogy a szlovén bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal az alapjogvita elbírálására. Mivel B. B. hivatásos pókerjátékos, ami ennélfogva megfosztja őt a fogyasztók számára biztosított védelemtől, kizárólag a Máltai Köztársaság bíróságai – amely tagállam területén a PEI székhelye található – rendelkeznek joghatósággal az alapjogvita elbírálására.

17

Az első fokon eljáró szlovén bíróság egyrészt elismerte a szlovén bíróságok joghatóságát B. B. lakóhelyére tekintettel, úgy ítélve meg, hogy B. B. fogyasztóként járt el, amikor felhasználói fiókot nyitott a PEI internetes oldalán, másrészt helyt adott B. B. keresetének.

18

A PEI az első fokon eljáró szlovén bíróság ítéletével szemben fellebbezést nyújtott be a szlovén fellebbviteli bíróság előtt, amely ezen ítéletet megerősítette hatályában. A PEI ezért felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság, a Vrhovno sodišče (legfelsőbb bíróság, Szlovénia) előtt. Az e bíróság előtt folyamatban lévő eljárás kizárólag B. B.‑t érinti, az A. B.‑t érintő eljárás jogerősen lezárult.

19

A kérdést előterjesztő bíróság, amelyben az a kérdés merül fel, hogy az alapjogvita elbírálására vonatkozó joghatóság a szlovén bíróságoknak tulajdonítható‑e, tekintettel B. B. lakóhelyére, vagy a máltai bíróságoknak, tekintettel a PEI székhelyére, úgy véli, hogy az e kérdésre adandó válasz attól függ, hogy B. B. tekinthető‑e úgy, mint aki a PEI‑vel „a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződést” kötött a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében.

20

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat egyrészt arra, hogy B. B.‑nek el kellett fogadnia a PEI által egyoldalúan meghatározott általános feltételeket, következésképpen gazdaságilag gyengébb és jogilag kevésbé tapasztalt szerződéses partnerénél, hogy B. B. pókerjátékosi tevékenységét nem jelentette be szakmai jellegű tevékenységként, e tevékenységét nem ajánlotta fel harmadik személyeknek ellenjuttatás fejében, továbbá nem voltak szponzorai. Másrészt B. B. 2008 óta a pókerjátszmákból származó nyereményekből élt, és munkanaponként átlagosan kilenc órát töltött pókerjátékkal.

21

Egyébiránt a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének szó szerinti értelmezése nem egységes, amennyiben e rendelkezés egyes nyelvi változatai a „kereskedelmi vagy szakmai” tevékenység fogalmával kapcsolatban további elemeket tartalmaznak, amelyek eltérő értelmezésekhez vezethetnek, mint amilyen az angol „trade” kifejezés, amely áruk vagy szolgáltatások kereskedelmére utal, vagy a szlovén „pridobitna dejavnost” kifejezés, amely a pénzbeáramlás technikai és gazdasági aspektusára vonatkozik, anyagi javak megszerzését értve alatta.

22

E körülmények között a Vrhovno sodišče (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdését, hogy a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződésnek minősíthető egy olyan, online pókerjátékra vonatkozó, távollevők közötti szerződés is, amelyet egy magánszemély interneten keresztül kötött meg egy külföldi onlinejáték‑üzemeltetővel, és amelyre vonatkoznak az e játéküzemeltető által meghatározott általános szerződési feltételek, ha a szóban forgó magánszemély több éven keresztül az így megszerzett jövedelemből vagy pókerjátékon szerzett nyereményekből tartotta el magát, noha e tevékenységi kört hivatalosan nem vetette nyilvántartásba, egyébként pedig e tevékenység végzését harmadik személyek részére nem kínálja fel fizetős szolgáltatásként a piacon?”

23

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy egy olyan természetes személy, aki valamely tagállamban rendelkezik lakóhellyel, és aki egyrészt egy másik tagállamban székhellyel rendelkező társasággal internetes pókerjátékra vonatkozó szerződést kötött, amelynek általános feltételeit e társaság határozta meg, másrészt nem jelentette be hivatalosan e tevékenységet, és azt nem is kínálta fel harmadik személyek részére fizetős szolgáltatásként, elveszíti az e rendelkezés értelmében vett „fogyasztói” minőségét, amennyiben e játékot magas napi óraszámban játssza, és e játékból jelentős nyereményekre tesz szert.

24

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet 15. cikkének (1) bekezdése kivételt képez mind az e rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott általános joghatósági szabály alól, amely azon tagállam bíróságainak joghatóságát mondja ki, amelynek területén az alperes lakóhelye található, mind pedig az ugyanezen rendelet 1. cikkének 5. pontjában meghatározott, a szerződések esetén előírt különös joghatósági szabály alól, amelynek értelmében az eljárás tárgyát képező kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság rendelkezik hatáskörrel. Következésképpen e 15. cikk (1) bekezdése szigorúan értelmezendő, vagyis annak nem adható olyan értelmezés, amely túlmutat az e rendelet által kifejezetten meghatározott eseteken (2013. március 14‑iČeská spořitelna ítélet, C‑419/11, EU:C:2013:165, 26. pont; 2018. január 25‑iSchrems ítélet, C‑498/16, EU:C:2018:37, 27. pont).

25

Ezt követően ki kell emelni, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése abban az esetben alkalmazható, ha három feltétel teljesül, nevezetesen először is a szerződő felek egyike fogyasztói minőségben jár el, szakmai tevékenységén kívül esőnek tekinthető keretek között; másodszor az e fogyasztó és a szakmai tevékenységet folytató személy közötti szerződést ténylegesen megkötötték, és harmadszor, e szerződés az említett 15. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában említett kategóriák egyikébe tartozik. E feltételeknek kumulatívan kell teljesülniük, így a joghatóság már a három feltétel egyikének hiányában sem határozható meg a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok alapján (2015. december 23‑iHobohm ítélet, C‑297/14, EU:C:2015:844, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A jelen ügyben, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az előterjesztett kérdés e három feltétel közül az elsőre vonatkozik, amennyiben arra irányul, hogy B. B. „fogyasztói” minőséggel rendelkezik‑e, amely fogyasztó szakmai tevékenységén kívül esőnek tekinthető keretek között jár el.

27

Ami azokat a különbségeket illeti, amelyek a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének egyes nyelvi változatai között további szóelemek, például a szlovén nyelvi változatban a „szakmai tevékenység” hozzátétele folytán fennállnak, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Egy uniós jogi aktus egységes alkalmazása, és ennélfogva egységes értelmezése érdekében ugyanis az nem vizsgálható elszigetelten valamelyik nyelvi változatában, hanem azt azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek a részét képezi (2017. június 8‑iSharda Europe ítélet, C‑293/16, EU:C:2017:430, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Ezzel összefüggésben a Bíróság kifejtette, hogy a „fogyasztónak” a 44/2001 rendelet 15–17. cikkében szereplő fogalmát önállóan, elsősorban e rendelet szerkezetének és céljainak megfelelően kell értelmezni annak érdekében, hogy ezáltal e rendelet egységes alkalmazása valamennyi tagállamban biztosítva legyen (2012. szeptember 6‑iMühlleitner ítélet, C‑190/11, EU:C:2012:542, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Ezenkívül, tekintettel az említett 15–17. cikkben foglalt joghatósági szabályok eltérést megvalósító jellegére, e fogalmat megszorítóan kell értelmezni, és – a szerződés céljára és természetére tekintettel – az említett személynek a szerződésben fennálló helyzetére, nem pedig az érintett személy szubjektív körülményeire kell hivatkozni, mivel ugyanazt a személyt bizonyos ügyletekkel kapcsolatban fogyasztónak, míg másokkal összefüggésben már gazdasági szereplőnek lehet tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2018. január 25‑iSchrems ítélet, C‑498/16, EU:C:2018:37, 27. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

A Bíróság ebből arra következtet, hogy kizárólag az egyén magánfogyasztásával kapcsolatos szükségleteinek kielégítését célzó, szakmai tevékenységtől vagy ilyen céltól függetlenül kötött szerződés tartozik azon különleges rendelkezések hatálya alá, amelyeket az említett rendelet a fogyasztó – mint gyengébbnek tartott fél – védelmére ír elő, ezzel szemben ez a védelem a szakmai tevékenység célját szolgáló szerződés esetén indokolatlan (lásd ebben az értelemben: 2018. január 25‑iSchrems ítélet, C‑498/16, EU:C:2018:37, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Ebből az következik, hogy az 44/2001 rendelet 15–17. cikkében foglalt különös joghatósági szabályok főszabály szerint csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a felek között kötött szerződés célja az érintett áru vagy szolgáltatás szakmai vagy kereskedelmi tevékenységtől független felhasználása (lásd ebben az értelemben: 2018. január 25‑iSchrems ítélet, C‑498/16, EU:C:2018:37, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

E megfontolások fényében vizsgálandó, hogy egy természetes személytől megvonható‑e a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerinti „fogyasztói” minőség olyan tényezők alapján, mint amilyen a pókerjátszmák keretében nyert összegek jelentősége, amely lehetővé teszi e személy számára, hogy e nyereményekből éljen, vagy az említett személy által birtokolt ismeretek és tevékenységének rendszeres jellege.

33

Először is, ami a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott azon körülményt illeti, hogy a pókerjátszák nyereményei lehetővé tették a jelen esetben B. B. számára, hogy azokból éljen 2008 óta, meg kell jegyezni, hogy az e rendelet 15–17. cikkében foglalt rendelkezések hatálya nem korlátozódik meghatározott összegekre (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3‑iPetruchová ítélet, C‑208/18, EU:C:2019:825, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Következésképpen az a körülmény, hogy B. B. jelentős összegeket nyert a pókerjátéknak köszönhetően a szerződés PEI‑vel való megkötését követően, önmagában nem meghatározó tényező a tekintetben, hogy ő „fogyasztónak” minősül‑e a 44/2001 rendelet értelmében.

35

Ugyanis, ha az e rendelet 17–19. cikkét úgy kellene értelmezni, hogy azok nem alkalmazhatók az olyan szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre, amelyek jelentős nyereményt eredményezhetnek, a magánszemély – mivel e rendelet nem határozza meg azt a küszöbértéket, amelyen túl az ügylet összege jelentősnek minősül – nem tudná meg, hogy részesül‑e az e rendelkezésekben biztosított védelemben, ami ellentétes lenne az uniós jogalkotónak az említett rendelet (11) preambulumbekezdésében kifejtett azon szándékával, amely szerint a joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóaknak kell lenniük (lásd analógia útján: 2019. október 3‑iPetruchová ítélet, C‑208/18, EU:C:2019:825, 51. pont).

36

A joghatósági szabályok átláthatósága biztosításának szükségessége különös jelentőséget nyer a pókerjáték keretében, amely szerencsejáték, és magában foglalja mind a befektetett összegek elvesztésének kockázatát, mind pedig jelentős összegek nyerésének esélyét. Így a 44/2001 rendelet által követett e céllal nem lehet összeegyeztethető a joghatóságnak a nyert vagy elveszített összeg függvényében történő meghatározása.

37

Másodszor a PEI arra hivatkozik, hogy részben B. B. ismeretei tették lehetővé a számára, hogy a pókerjátszmákon jelentős összegeket nyerjen.

38

E tekintetben a Bíróság kifejtette, hogy a „fogyasztó” 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalmának, amely a „gazdasági szereplő” ellentéteként kerül meghatározásra, objektív jellege van, és független az érintett személy által ténylegesen birtokolt ismeretektől vagy információktól (lásd ebben az értelemben: 2018. január 25‑iSchrems ítélet, C‑498/16, EU:C:2018:37, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Márpedig az, ha a szerződéses partner fogyasztói minősége az adott területen meglévő ismereteitől és információitól függene, és nem attól a körülménytől, hogy az általa megkötött szerződés célja a személyes szükségleteinek a kielégítése‑e, a szerződéses partnert annak szubjektív helyzete alapján minősítené fogyasztónak. Ugyanakkor a jelen ítélet 29. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint valamely személy „fogyasztói” minőségét kizárólag e személynek a meghatározott szerződésben fennálló helyzetére tekintettel kell vizsgálni, figyelembe véve a szerződés természetét és célját (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3‑iPetruchová ítélet, C‑208/18, EU:C:2019:825, 56. pont).

40

Következésképpen egy magánszemélynek azon a területen meglévő ismeretei, amely alá a megkötött szerződés tartozik, nem fosztják meg e személyt a 44/2001 rendelet 15. cikk értelmében vett „fogyasztói” minőségtől (lásd ebben az értelemben: 2018. január 25‑iSchrems ítélet, C‑498/16, EU:C:2018:37, 39. pont).

41

Harmadszor, a B. B. és a PEI között fennálló szerződéses viszony alakulásával kapcsolatban, amint arra a jelen ítélet 29. pontja rámutat, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy egy személy „fogyasztói” minőségének meghatározásához – a szerződés céljára és természetére tekintettel – az említett személynek a szerződésben fennálló helyzetére kell hivatkozni.

42

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságnak a PEI által nyújtott hosszútávú szolgáltatások igénybevételének esetleges további alakulását kell figyelembe vennie. E szolgáltatások igénybe vevője ugyanis csak akkor hivatkozhat a „fogyasztói” minőségre, ha e szolgáltatások alapvetően nem szakmai használata – amelynek céljából kezdetben megkötötték a szerződést – a későbbiekben nem öltött magára alapvetően szakmai jelleget (lásd ebben az értelemben: 2018. január 25‑iSchrems ítélet, C‑498/16, EU:C:2018:37, 37. és 38. pont).

43

Negyedszer, azzal kapcsolatban, hogy B. B. rendszeresen játszott online pókert, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy munkanaponként átlagosan kilenc órát fordított e játékra.

44

Noha a 44/2001 rendeletben használt – és különösen az e rendelet 15. cikke (1) bekezdésében szereplő – fogalmakat egymástól függetlenül, elsősorban a hivatkozott rendelet szerkezetének és céljainak megfelelően kell értelmezni annak érdekében, hogy ezáltal e rendelet egységes alkalmazása valamennyi tagállamban biztosítva legyen, amint arra a jelen ítélet 28. pontja emlékeztet, a fogyasztói szerződések terén az európai jogalkotó által kitűzött célok tiszteletben tartásának, valamint az uniós jog koherenciájának biztosítása érdekében különösen a „fogyasztónak” a más uniós jogi rendeletekben szereplő fogalmait is figyelembe kell venni (2018. január 25‑iSchrems ítélet, C‑498/16, EU:C:2018:37, 28. pont).

45

E tekintetben a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) és a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmezése keretében a Bíróság megállapította, hogy valamely tevékenység rendszeres jellege olyan tényező lehet, amelyet figyelembe kell venni a „kereskedőnek” a „fogyasztó” fogalmával szemben történő minősítés során (lásd ebben az értelemben: 2018. október 4‑iKamenova ítélet, C‑105/17, EU:C:2018:808, 37. és 38. pont).

46

Ugyanakkor egyrészt valamely tevékenység rendszeres jellege csak egy a figyelembe veendő tényezők közül, és önmagában nem határozza meg egy természetes személynek a „kereskedő” fogalmára tekintettel történő minősítését (lásd ebben az értelemben: 2018. október 4‑iKamenova ítélet, C‑105/17, EU:C:2018:808, 39. pont).

47

Másrészt és mindenekelőtt, az alapjogvita tárgyát képező tevékenység különbözik a 2018. október 4‑iKamenova ítélethez (C‑105/17, EU:C:2018:808) vezető ügy tárgyát képező tevékenységtől, amely áruk értékesítéséből állt.

48

Noha az alapügy ténylegesen rendszeresnek minősíthető tevékenységre vonatkozik, e tevékenység folyamán ugyanakkor nem kerül sor áruk értékesítésére vagy szolgáltatások nyújtására, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi. Az e bíróság által nyújtott információkból az következik ugyanis, hogy B. B. nem ajánl fel a pókerjáték‑tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatásokat harmadik személyek részére, és e tevékenységet nem is jelentette be hivatalosan.

49

Ebben az összefüggésben következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy megvizsgálja az alapügy valamennyi ténybeli elemének fényében, hogy B. B. ténylegesen szakmai tevékenységén kívül esőnek tekinthető keretek között és attól függetlenül járt‑e el, és ebből levonja az e személynek a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „fogyasztói” minősítésére vonatkozó következtetéseket. E minősítés szempontjából az olyan tényezők, mint a pókerjátszmákon szerzett nyeremények összege, az esetleges ismeretek vagy szaktudás, valamint az érintett személy pókerjátékosi tevékenységének rendszeres jellege, önmagukban nem fosztják meg e személyt az e rendelkezés értelmében vett „fogyasztói” minőségétől.

50

A fenti megfontolások fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy egy olyan természetes személy, aki valamely tagállamban rendelkezik lakóhellyel, és aki egyrészt egy másik tagállamban székhellyel rendelkező társasággal internetes pókerjátékra vonatkozó szerződést kötött, amelynek általános feltételeit e társaság határozta meg, másrészt nem jelentette be hivatalosan e tevékenységet, és azt nem is kínálta fel harmadik személyek részére fizetős szolgáltatásként, nem veszíti el az e rendelkezés értelmében vett „fogyasztói” minőségét még akkor sem, ha e játékot magas napi óraszámban játssza, kiterjedt ismeretekkel rendelkezik, és e játékból jelentős nyereményekre tesz szert.

51

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 15. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy egy olyan természetes személy, aki valamely tagállamban rendelkezik lakóhellyel, és aki egyrészt egy másik tagállamban székhellyel rendelkező társasággal internetes pókerjátékra vonatkozó szerződést kötött, amelynek általános feltételeit e társaság határozta meg, másrészt nem jelentette be hivatalosan e tevékenységet, és azt nem is kínálta fel harmadik személyek részére fizetős szolgáltatásként, nem veszíti el az e rendelkezés értelmében vett „fogyasztói” minőségét még akkor sem, ha e játékot magas napi óraszámban játssza, kiterjedt ismeretekkel rendelkezik, és e játékból jelentős nyereményekre tesz szert.