–

a Vereniging van Effectenbezitters képviseletében J. van der Beek advocaat,

–

a BP plc képviseletében W. H. van Hemel, A. F. J. A. Leijten, O. J. W. Schotel és J. S. Kortmann advocaten,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Wils, R. Troosters és M. Heller, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 7. cikke 2. pontjának értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a hágai (Hollandia) székhelyű Vereniging van Effectenbezitters (értékpapír‑tulajdonosok egyesülete, Hollandia, a továbbiakban: VEB) és a tevékenységét világszinten folytató, létesítő okirat szerinti székhellyel Londonban (Egyesült Királyság) rendelkező BP plc társaság között azon személyek által elszenvedett károk megtérítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, akik BP‑törzsrészvényeket – különösen hollandiai befektetési számlán keresztül – vásároltak, birtokoltak vagy értékesítettek.

3

Az 1215/2012 rendelet (15) és (16) preambulumbekezdésének szövege a következő:

4

Az 1215/2012 rendelet „Joghatóság” című II. fejezetében található többek között az „Általános rendelkezések” című 1. szakasz és a „Különös joghatóság” című 2. szakasz. E rendelet ezen 1. szakaszban lévő 4. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

5

Az 1215/2012 rendelet e 2. szakaszában lévő 7. cikkének szövege a következő:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:

[…]

[…]”

6

Az 1994. július 1‑jén hatályba lépett Burgerlijk Wetboek (holland polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BW) 3:305a. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Minden teljes jogképességgel rendelkező alapítvány vagy egyesület keresetet nyújthat be a bírósághoz más személyek hasonló érdekeinek védelme érdekében, feltéve hogy az ilyen védelmet az alapszabályának megfelelően látja el.

[…]

(3)   Pénzbeli kártérítés nem képezheti az (1) bekezdés szerinti kérelem tárgyát.

[…]”

7

A VEB a holland jog szerint teljes jogképességgel rendelkező egyesület, amelynek az alapszabályában meghatározott célja a részvényesek érdekeinek képviselete. Többek között a BW 3:305a. cikke szerinti kollektív kereseteket indíthat.

8

A BP kőolaj‑ és földgáztársaság, amely világszinten folytatja tevékenységét. Törzsrészvényeit a londoni (Egyesült Királyság) és a frankfurti (Németország) tőzsdén jegyzik. A törzsrészvényekből származtatott American Depository Shares részvényeket a New York‑i (Egyesült Államok) tőzsdén jegyzik.

9

A BP által bérelt, a Mexikói‑öbölben található Deepwater Horizon olajfúró tornyon 2010. április 20‑án több ember halálát, illetve sérülését okozó robbanás történt. E robbanás környezeti károkat is okozott.

10

2015‑ben a VEB a BW 3:305a. cikke alapján a BP‑vel szemben a Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) előtt kollektív keresetet indított mindazon személyek nevében, akik a 2007. január 16. és 2010. június 25. közötti időszakban hollandiai befektetési számlán, vagy Hollandiában székhellyel rendelkező banknál és/vagy befektetési társaságnál vezetett befektetési számlán keresztül BP‑törzsrészvényeket vásároltak, birtokoltak vagy értékesítettek (a továbbiakban: BP‑részvényesek).

11

Ezen eljárás keretében a VEB azt kéri, hogy a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) a következőket állapítsa meg:

12

A BP vitatta a holland bíróság joghatóságát, és arra hivatkozott, hogy e bíróság nem alapíthatja joghatóságát az 1215/2012 rendeletre.

13

A rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) megállapította, hogy nem rendelkezik joghatósággal a VEB kereseti kérelmeinek elbírálására. A Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia) fellebbezés alapján helybenhagyta a joghatóság hiányát megállapító ítéletet. Ez utóbbi bíróság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben tisztán vagyoni kárról van szó, amelyet a befektetők állítása szerint olyan események, nevezetesen BP cselekményei és/vagy mulasztásai következtében szenvedtek el Hollandiában, amelyek nem Hollandiában következtek be. A kárnak egy Hollandiában vezetett befektetési számlára való bekövetkezése önmagában nem elegendő a holland bíróság joghatóságának az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján történő megállapításához, mivel e célból más különös körülmények is szükségesek. Az a tény, hogy a BP világszintű befektetői közösséget szólít meg, amelybe a holland befektetők is tartoznak, valamint az a tény, hogy a VEB nagyszámú befektető érdekeit képviseli, akiknek többsége Hollandiában rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel, nem minősül ilyen különös körülménynek.

14

A VEB felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Hoge Raad der Nederlandenhez (Hollandia legfelsőbb bírósága).

15

E felülvizsgálati kérelemben a VEB többek között arra hivatkozott, hogy az ügy körülményei hasonlóak a 2015. január 28‑iKolassa ítélet (C‑375/13, EU:C:2015:37) és a 2018. szeptember 12‑iLöber ítélet (C‑304/17, EU:C:2018:701) alapjául szolgáló ügyek körülményeihez, amelyekben a Bíróság kimondta, hogy a felperes lakóhelye szerinti bíróságok joghatósága igazolt, mivel ténylegesen a felperes lakóhelye volt a kárt okozó esemény helye vagy a kár bekövetkezésének helye. A VEB azt állította, hogy az értékpapírok értékvesztését nem a pénzügyi piacok kockázatai okozták, hanem az, hogy a BP valótlan, hiányos és megtévesztő információkat szolgáltatott az olajkiömlésről, így a BP megszegte a jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségét. Következésképpen a részvényesek olyan befektetési döntéseket hoztak, amelyeket nem hoztak volna meg, ha a tények közlése valósághűen és teljeskörűen megtörtént volna. Amint a valós információ ismertté vált, a részvényeik értéke csökkent, ami kárt okozott nekik. Tekintettel arra, hogy a részvényeket, vagy legalábbis a részvényeseknek az e részvényekkel kapcsolatos követeléseit Hollandiában lévő befektetési számlán vagy Hollandiában működő bank és/vagy befektetési vállalkozás befektetési számláján kezelték (írták jóvá és terhelték meg), a részvényeknek a BP jogellenes cselekménye miatti leértékeléséből eredő kár közvetlenül Hollandiában jelent meg e befektetési számlán. A VEB ezért véli úgy, hogy a holland bíróságok joghatósággal rendelkeznek a kérelmei elbírálására. A holland bíróságok e joghatóságához nem szükséges semmilyen különös, sem további körülmény.

16

Ellenkérelmében a BP többek között azt állította, hogy a 2015. január 28‑iKolassa ítélet (C‑375/13, EU:C:2015:37) szerint pusztán az a tény, hogy a kár közvetlenül a felperes bankszámláján következett be, nem elegendő a lakóhelye szerinti bíróságok joghatóságának elismeréséhez. Kifejtette, hogy az ezen ítéletben elfogadott megoldás olyan körülményeken alapult, amelyek összességükben tették lehetővé a felperes lakóhelye szerinti bíróságok joghatóságának elismerését. Az olyan tisztán vagyoni kár, amely közvetlenül a kérelmező bankszámláján jelenik meg, önmagában nem minősíthető az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti releváns kapcsolótényezőnek, még azon kockázat hiányában sem, hogy a károsult fél utólag manipulálja a kár bekövetkezésének helyét azáltal, hogy úgy dönt, hogy a választása szerinti államban nyit bankszámlát. További körülmények hiányában tehát annak a helynek a bírósága, ahol a bankszámla fennáll, nem rendelkezik joghatósággal. A BP szerint érvei a megindított eljárás kollektív vagy egyéni jellegétől függetlenül alkalmazandók.

17

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a 2015. január 28‑iKolassa ítéletben (C‑375/13, EU:C:2015:37) és a 2018. szeptember 12‑iLöber ítéletben (C‑304/17, EU:C:2018:701) vitatott tényállás és az előtte folyamatban lévő jogvita tényállása hasonló, mivel e három ügyben a befektetők pusztán pénzbeli kárt szenvedtek el, amely közvetlenül bankszámlán vagy befektetési számlán következett be, mivel e kár az e bankszámlán vagy befektetési számlán tartott értékpapírok értékének csökkenéséből ered.

18

Ezzel szemben e tények különböznek abban, hogy az alapügyben vitatott pénzbeli kárt valótlan, hiányos és megtévesztő információknak a BP által sajtóközlemények, az internetes oldalán közzétett jelentések, éves beszámolók és éves jelentések, valamint a vezető tisztségviselők által nyilvánosan tett nyilatkozatok útján történő terjesztése okozta, nem pedig – mint az első két ügyben – az ilyen információknak valamely meghatározott tagállam területén való hozzáférhetővé tétele. Az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság továbbá úgy véli, hogy a BP ezen információk benyújtásakor nem egyedül a holland befektetőkhöz, illetve nem célzottan a holland befektetőkhöz fordult. A Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) által megállapított tényállásból kitűnik, hogy az alapügy nem pénzügyi termékek holland másodlagos piacon történő adásvételére vonatkozik, hanem a BP londoni vagy frankfurti tőzsdén jegyzett törzsrészvényeinek Hollandiában lévő befektetési számlán vagy Hollandiában működő bank és/vagy befektetési vállalkozás befektetési számláján keresztül történő megvásárlására.

19

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a 2015. január 28‑iKolassa ítélet (C‑375/13, EU:C:2015:37) és a 2018. szeptember 12‑iLöber ítélet (C‑304/17, EU:C:2018:701) annyiban is jelentősen különbözik a jelen ügytől, hogy a jelen ügy kollektív kereseten alapul, ami további problémákat okozhat a kár bekövetkezési helyének meghatározása tekintetében. Mivel az ilyen kereset hasonló érdekek védelmére irányul, figyelmen kívül maradnak a károsult felek egyéni körülményei. Minthogy a kollektív kereset nem foglalkozik az egyedi ügyletek sajátosságaival, kérdéses, hogy adott esetben meg kell‑e állapítani további különös körülményeket, és ha igen, hogyan.

20

E bíróság kifejti, hogy ha azt feltételezzük, hogy az eljáró holland bíróság joghatósággal rendelkezik a VEB kérelmeinek a BW 3:305a. cikke szerinti kollektív kereset keretében való elbírálására, és e bíróság úgy ítéli meg, hogy a BP jogellenesen járt el a részvényeseivel szemben, e részvényesek ezen az alapon egyénileg új eljárást indíthatnak a pénzbeli kártérítés megfizetése iránt. Ebben az esetben fontos lenne tudni, hogy ilyen keresetek megindíthatók‑e a kollektív kereset elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság előtt. Ez a kérdés akkor merülhet fel, ha BP részvényesének lakóhelye vagy bankszámlája és/vagy befektetési számlája vezetésének hollandiai helye kívül esik az eljáró bíróság illetékességi területén. Felmerül továbbá a kérdés, hogy mely tényező határozza meg, illetve mely tényezők határozzák meg a belső illetékességet.

21

E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

22

Együtt vizsgálandó első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját akként kell‑e értelmezni, hogy az olyan befektetési döntésekből eredő tisztán pénzbeli kárnak valamely befektetési számlán való közvetlen bekövetkezése, amelyeket tőzsdén jegyzett nemzetközi társaságtól származó, világszerte könnyen hozzáférhető, de valótlan, hiányos vagy megtévesztő információk nyomán hoztak, bizonyos körülmények között lehetővé teszi azon tagállam valamely bírósága joghatóságának a kár bekövetkezési helyére alapított megállapítását, amelyben a számlát vezető bank vagy befektetési vállalkozás működik, ha e társaságot e tagállamban nem terhelték jogszabályban előírt közzétételi kötelezettségek.

23

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, mivel az 1215/2012 rendelet (34) preambulumbekezdésének megfelelően e rendelet hatályon kívül helyezi a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendeletet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o., helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o. és HL 2011. L 124., 47. o.), és annak helyébe lép, amely pedig a polgári és kereskedelmi ügyekben az új tagállamoknak az ezen egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.; a továbbiakban: brüsszeli egyezmény) helyébe lépett, a Bíróság által az utóbbi jogi aktusok rendelkezései tekintetében adott értelmezés az 1215/2012 rendeletre is irányadó, amennyiben ezek a rendelkezések „egyenértékűnek” tekinthetők. Ez a helyzet egyfelől e módosított egyezmény és a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjával, másfelől az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjával (2020. július 9‑iVerein für Konsumenteninformation ítélet, C‑343/19, EU:C:2020:534, 22. pont).

24

Emlékeztetni kell arra is, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjában szereplő különös joghatósági szabályt önállóan és szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 12‑iLöber ítélet, C‑304/17, EU:C:2018:701, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Az 1215/2012 rendelet 4. cikkében előírt joghatóság, vagyis az alperes lakóhelye szerinti tagállam bíróságainak joghatósága minősül ugyanis főszabálynak. E főszabály alól csupán kivételeket képeznek az említett rendelet azon különös és kizárólagos joghatósági szabályai, amelyek egyes, taxatív jelleggel felsorolt eseteiben az alperest az esettől függően másik tagállam bírósága előtt kell vagy másik tagállam bírósága előtt is lehet perelni (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 12‑iLöber ítélet, C‑304/17, EU:C:2018:701, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjában található „azon hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” kifejezés magában foglalja egyrészt azt a helyet, ahol a kár bekövetkezett, másrészt azt a helyet, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető akár az egyik, akár a másik hely bírósága előtt (2020. július 9‑iVerein für Konsumenteninformation ítélet, C‑343/19, EU:C:2020:534, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Ezt a „hely, ahol a káresemény bekövetkezett” kifejezést nem lehet olyan kiterjesztően értelmezni, hogy az magában foglaljon minden olyan helyet, ahol érzékelhetőek egy ténylegesen máshol bekövetkezett kárt okozó cselekmény hátrányos következményei (2018. szeptember 12‑iLöber ítélet, C‑304/17, EU:C:2018:701, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Ezen ítélkezési gyakorlatot követve a Bíróság kifejtette továbbá, hogy e fogalom nem jelenti a kérelmező lakóhelyét, ahol vagyonának központja található, kizárólag azon az alapon, hogy pénzbeli kára a vagyona egy részének valamely másik tagállamban történt elvesztéséből ered (2004. június 10‑iKronhofer ítélet, C‑168/02, EU:C:2004:364, 21. pont, 2016. június 16‑iUniversal Music International Holding ítélet, C‑12/15, EU:C:2016:449, 35. pont).

29

Míg önmagában az a tény, hogy a felperest pénzbeli következmények érik, nem indokolhatja a felperes lakóhelye szerinti bíróságok joghatóságának megállapítását, a joghatóság ilyen módon történő megállapítása indokolt, amennyiben e lakóhely ténylegesen a kárt okozó esemény vagy a kár bekövetkezésének helye (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 12‑iLöber ítélet, C‑304/17, EU:C:2018:701, 24. és 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Jelen esetben az alapeljárás a kár bekövetkezése helyének meghatározására vonatkozik.

31

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a kár bekövetkezésének helye az a hely, ahol az állítólagos kár ténylegesen megvalósul (2018. szeptember 12‑iLöber ítélet, C‑304/17, EU:C:2018:701, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

E tekintetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy nem kizárt, hogy a felperes lakóhelye szerinti bíróságok a káresemény bekövetkeztének jogcímén joghatósággal rendelkeznek valamely certifikát kibocsátójának az e certifikátra vonatkozó tájékoztató okán, valamint az e kibocsátót terhelő egyéb törvényes tájékoztatási kötelezettségek megsértése okán fennálló felelőssége megállapítására irányuló kereset ügyében eljárni, különösen akkor, ha az említett kár közvetlenül e felperesnek az e bíróságok illetékességi területén működő banknál vezetett bankszámláján következik be (2018. szeptember 12‑iLöber ítélet, C‑304/17, EU:C:2018:701, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

A kár bekövetkezésének így meghatározott helye ugyanis megfelel a 1215/2012 rendelet céljának, amely az Unióban letelepedett személyek jogi védelmének azáltali megerősítésében nyilvánul meg, hogy e rendelet lehetővé teszi mind a felperesnek, hogy könnyen azonosíthassa, mely bíróság előtt indíthat keresetet, mind pedig az alperesnek, hogy észszerűen kiszámíthassa, mely bíróság előtt indítható ellene kereset, tekintettel arra, hogy valamely certifikát kibocsátójának, aki nem teljesíti a tájékoztatóra vonatkozó törvényes kötelezettségeit, az ezen certifikátra vonatkozó tájékoztatónak más tagállamokban történő közzététele során számítania kell arra, hogy nem kellően tájékoztatott, e tagállamokban lakóhellyel rendelkező gazdasági szereplők e certifikátokba befektetnek és károsodnak (lásd ebben az értelemben: 2015. január 28‑iKolassa ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 56. pont és 2018. szeptember 12‑iLöber ítélet, C‑304/17, EU:C:2018:701, 35. pont).

34

Meg kell jegyezni, hogy ez az előreláthatósági cél nem ugyanolyan módon biztosított, ha abban a tagállamban, ahol a tőzsdén jegyzett értékpapírok valamely másik államban történő megvásárlására szolgáló befektetési számla található, ezen értékpapírok kibocsátójára nem vonatkoznak jogszabályban előírt közzétételi kötelezettségek. Ugyanis, amint azt a főtanácsnok indítványának 29. pontjában hangsúlyozta, a részvényesek számláinak székhelyére és elhelyezkedésére vonatkozó kritériumok nem teszik lehetővé a kibocsátó társaság számára, hogy előre láthassa azon bíróságok joghatóságának meghatározását, amelyek előtt perelhető, ami ellentétes lenne az 1215/2012 rendelet (16) preambulumbekezdésében említett azon céllal, hogy a jogbiztonság elvének biztosítása érdekében elkerüljék annak lehetőségét, hogy az alperest olyan tagállam bírósága előtt pereljék, amelyre észszerűen nem számíthatott.

35

Ebből következik, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, tőzsdén jegyzett társaság esetében kizárólag azon tagállami bíróságok joghatósága állapítható meg a kár bekövetkezési helyének jogcímén, amelyekben e társaság a tőzsdei jegyzés érdekében eleget tett a jogszabályban előírt közzétételi kötelezettségeknek. Az ilyen társaság ugyanis kizárólag e tagállamokban láthatja észszerűen előre a befektetési piac létezését és a felelősségének megállapítását.

36

Végül, ami azt a kérdést illeti, hogy az alapeljárásban indított keresethez hasonló kereset kollektív jellege milyen mértékben teszi lehetővé a befektetők lakóhelyétől való elvonatkoztatást, meg kell állapítani, hogy az eddigi megfontolásokból az következik, hogy az önmagában nem meghatározó a káresemény bekövetkezési helyének az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának alkalmazásával történő megállapításának szempontjából.

37

A fentiekre tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját akként kell értelmezni, hogy az olyan befektetési döntésekből eredő tisztán pénzbeli kárnak valamely befektetési számlán való közvetlen bekövetkezése, amelyeket tőzsdén jegyzett nemzetközi társaságtól származó, világszerte könnyen hozzáférhető, de valótlan, hiányos vagy megtévesztő információk nyomán hoztak, nem teszi lehetővé azon tagállam valamely bírósága joghatóságának a kár bekövetkezési helyére alapított megállapítását, amelyben a számlát vezető bank vagy befektetési vállalkozás működik, ha e társaságot e tagállamban nem terhelték jogszabályban előírt közzétételi kötelezettségek.

38

Harmadik és negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy ha az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján joghatósággal rendelkezik az alapeljárásban indított kollektív kereset elbírálására, akkor joghatósággal rendelkezik‑e a befektetők által később egyénileg indított kártérítési keresetek elbírálására is.

39

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás nem az ilyen egyéni kártérítési keresetekre vonatkozik. Ebből következik, hogy e kérdések ebben a szakaszban hipotetikus jellegűek, és az azokra adott válasznak az e jogvita megoldásához való szükségessége nem bizonyított. E körülmények között, mivel a Bíróság feladata a tagállamok igazságszolgáltatásához való hozzájárulás, és nem általános vagy hipotetikus kérdésekre vonatkozó tanácsadó vélemények megfogalmazása, e kérdések elfogadhatatlanok (lásd analógia útján: 2020. november 26‑iSögård Fastigheter ítélet, C‑787/18, EU:C:2020:964, 76., 80. és 81. pont).

40

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban résztvevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 2. pontját akként kell értelmezni, hogy az olyan befektetési döntésekből eredő tisztán pénzbeli kárnak valamely befektetési számlán való közvetlen bekövetkezése, amelyeket tőzsdén jegyzett nemzetközi társaságtól származó, világszerte könnyen hozzáférhető, de valótlan, hiányos vagy megtévesztő információk nyomán hoztak, nem teszi lehetővé azon tagállam valamely bírósága joghatóságának a kár bekövetkezési helyére alapított megállapítását, amelyben a számlát vezető bank vagy befektetési vállalkozás működik, ha e társaságot e tagállamban nem terhelték jogszabályban előírt közzétételi kötelezettségek.