–

a Von Aschenbach & Voss GmbH képviseletében T. Lieber Rechtsanwalt,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Albenzio avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében kezdetben: M. França, N. Kuplewatzky és K. Blanck, később: K. Blanck, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfóliák behozatalára a 925/2009/EK tanácsi rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vámnak a kismértékben módosított egyes alumíniumfóliák behozatalára történő kiterjesztéséről szóló, 2017. február 16‑i (EU) 2017/271 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2017. L 40., 51. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) 1. cikke (1) bekezdésének érvényességére vonatkozik.

2

E kérelmet a Von Aschenbach & Voss GmbH (a továbbiakban: VA&V) és a Hauptzollamt Duisburg (duisburgi fővámhivatal, Németország) között a Kínából származó egyes alumíniumfóliák behozatala után fizetett dömpingellenes vámok megfizetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A dömpingellenes intézkedéseknek az Európai Unió általi elfogadását szabályozó, a vitatott rendelet elfogadásakor hatályos rendelkezéseket az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.; a továbbiakban: alaprendelet) tartalmazza.

4

Az alaprendelet „Alapelvek” című 1. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában a »hasonló termék« az a termék, amely a szóban forgó termékkel azonos, azaz vele minden tekintetben megegyezik, vagy ilyen termék hiányában egy másik termék, amely a szóban forgó termékkel ugyan nem egyezik meg minden tekintetben, de azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik.”

5

E rendelet 13. cikke, amelynek címe „Az intézkedések kijátszása”, a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, az e rendelet alapján kivetett dömpingellenes vámok kiterjeszthetők a hasonló, nem vagy csak kis mértékben módosított termékek harmadik országokból érkező behozatalára; vagy a hasonló, kis mértékben módosított termékeknek az intézkedések hatálya alá tartozó országból érkező behozatalára; vagy a termék alkatrészeinek behozatalára.

Ha a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, a 9. cikknek (5) bekezdésével összhangban kivetett maradék dömpingellenes vámot nem meghaladó dömpingellenes vámot ki lehet terjeszteni az intézkedések hatálya alá tartozó országokban található olyan vállalkozástól érkező behozatalra, amely egyedi vámban részesül.

A kijátszás a harmadik országok és az Unió, vagy az intézkedések hatálya alá tartozó ország egyes vállalkozásai és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének olyan megváltozását jelenti, amely olyan gyakorlat, eljárás vagy munka eredményeként áll elő, amelynek a vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka nincs, továbbá amelynek hatása a hasonló termékek árait és/vagy mennyiségét illetően bizonyítottan kárt okoz vagy aláássa a vám javító hatását, és bizonyítékok vannak a dömpingre a hasonló termékek korábban megállapított rendes értéke vonatkozásában, szükség esetén a 2. cikk rendelkezéseivel összhangban.

A harmadik albekezdésben említett gyakorlat, eljárás vagy munka magában foglalja többek között:

[…]

(3)   E cikk alapján a Bizottság kezdeményezésére vagy valamely tagállam, illetve bármely érdekelt fél kérelmére vizsgálatot kell indítani, ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az (1) bekezdésben meghatározott tényezőkre vonatkozóan. A vizsgálat megindítására bizottsági rendelet útján kerül sor, amelyben a vámhatóságot is utasítani lehet arra, hogy a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően tegye kötelezővé a behozatal nyilvántartásba vételét vagy kérjen biztosítékot. A Bizottság tájékoztatja továbbá a tagállamokat azt követően, hogy valamely érdekelt fél vagy tagállam vizsgálat megindítását igazoló kérelmet nyújtott be, és a Bizottság elvégezte annak megvizsgálását, vagy amennyiben a Bizottság maga állapította meg, hogy vizsgálatot kell indítani.

A vizsgálatokat a Bizottság folytatja le. A Bizottságot ebben segíthetik a vámhatóságok; a vizsgálatot kilenc hónapon belül kell lezárni.

Amennyiben a végleges ténymegállapítások az intézkedések kiterjesztését indokolják, erről a Bizottság intézkedik a 15. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében. Az intézkedések kiterjesztése attól az időponttól kezdődően hatályos, amikor a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően a nyilvántartásba vételt kötelezővé tették, vagy amikor biztosítékot kértek. E rendeletnek a vizsgálatok megindítására és lebonyolítására vonatkozó megfelelő eljárási rendelkezéseit e cikknek megfelelően kell alkalmazni.

(4)   A 14. cikk (5) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételt, vagy az intézkedéseket nem kell alkalmazni a behozatalra, ha azt olyan vállalkozás végzi, amely mentességet élvez.

A megfelelő bizonyítékkal alátámasztott, mentesség iránti kérelmet a vizsgálat megindítására vonatkozó bizottsági rendelet által megállapított határidőn belül kell benyújtani.

Amennyiben a kijátszásra irányuló gyakorlatra, eljárásra vagy munkára az Unión kívül kerül sor, mentesség adható az érintett termék olyan gyártójának/termelőjének, aki bizonyítani tudja, hogy nem áll kapcsolatban az intézkedés hatálya alá tartozó gyártóval/termelővel, továbbá nem vesz részt az intézkedéseknek az (1) és (2) bekezdése szerinti kijátszásában.

Amennyiben a kijátszásra irányuló gyakorlatra, eljárásra vagy munkára az Unión belül kerül sor, mentesség adható az olyan importőrnek, aki bizonyítani tudja, hogy nem áll kapcsolatban az intézkedés hatálya alá tartozó gyártóval/termelővel.

A mentességet a Bizottság határozata alapján kell megadni, és az a határozatban megállapított ideig és feltételek szerint hatályos. A Bizottság azt követően, hogy lezárta a vizsgálatát, tájékoztatja a tagállamokat.

Amennyiben a 11. cikk (4) bekezdésében megállapított feltételek teljesülnek, mentesség adható az intézkedések kiterjesztéséhez vezető vizsgálat lezárását követően is.

[…]

(5)   Az e cikkben foglaltak semmiképpen sem akadályozhatják a vámra vonatkozó hatályos rendelkezések rendes alkalmazását.”

6

Eredeti vizsgálatot követően az Európai Unió Tanácsa 2009. szeptember 24‑én elfogadta az Örményországból, Brazíliából és a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfóliák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 925/2009/EK tanácsi rendeletet (HL 2009. L 262., 1. o.; a továbbiakban: eredeti rendelet). Az intézkedések az eredeti rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett négy társaság kivételével valamennyi társaságra nézve 30%‑os értékvám formáját öltötték, többek között a Kínából származó behozatalra vonatkozóan.

7

Ezen intézkedések a legalább 0,008 mm, de 0,018 mm‑t meg nem haladó vastagságú, alátét nélküli, legfeljebb hengerelt, 650 mm‑nél nem szélesebb tekercsekben kiszerelt, 10 kg‑ot meghaladó tömegű, jelenleg az ex76071119 KN‑kód (7607 TARIC‑kód) alá tartozó alumíniumfóliákra (a továbbiakban: háztartási alumíniumfólia) vonatkoztak.

8

Az eredeti rendeletben megállapított intézkedések hatályvesztésük miatti felülvizsgálatát követően a Bizottság az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követően a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfóliák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a Brazíliából származó egyes alumíniumfóliák behozatalára vonatkozó eljárás megszüntetéséről szóló, 2015. december 17‑i (EU) 2015/2384 végrehajtási rendelettel (HL 2015. L 332., 63. o.) meghosszabbította a Kínából származó háztartási alumíniumfóliák behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedéseket (a továbbiakban: meglévő intézkedések).

9

A Bizottság kérelem alapján eljárva elfogadta a 2015/2384[…] végrehajtási rendelet által a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfóliák behozatalára kivetett dömpingellenes intézkedéseknek a Kínai Népköztársaságból származó egyes, enyhén módosított alumíniumfóliák behozatala révén történő esetleges kijátszására vonatkozó vizsgálat megindításáról, valamint e behozatalok nyilvántartásba vételének elrendeléséről szóló, 2016. május 31‑i (EU) 2016/865 végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 144., 35. o.). A szóban forgó vizsgálat közelebbről a jelen ítélet 16. pontjában ismertetett négy alumíniumfólia‑típusra vonatkozott, amelyek ugyanazon alapvető tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az a háztartási alumíniumfólia, amelyre a meglévő intézkedések alkalmazandók. Az első három típus ugyanazon KN‑kód alá tartozott, mint az érintett termék, szemben a negyedik típussal, viszont mindegyikük eltérő TARIC‑kódok alá tartozott.

10

E vizsgálatot követően a Bizottság 2017. február 16‑án elfogadta a vitatott rendeletet, amellyel lényegében kiterjesztette a meglévő intézkedéseket az említett Kínából származó, enyhén módosított alumíniumfóliák behozatalára, a háztartási alumíniumfóliákétól eltérő felhasználási célból behozott termékek kivételével.

11

E vonatkozásban a vitatott rendelet „Vizsgálat” cím alatt (10), (15), (16), (18) és (20) preambulumbekezdésében kimondja:

[…]

[…]

[…]

12

A vitatott rendeletnek „Az intézkedések kijátszására irányuló gyakorlatok megléte” cím alatt található (44)–(47) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

13

E vonatkozásban a vitatott rendelet „Következtetés” cím alatt (57)–(59) preambulumbekezdésében kimondja:

14

A vitatott rendelet (81)–(86) preambulumbekezdése „Független importőrök által kérelmezett mentesség” cím alatt a következőket írja elő:

15

E körülmények között a Bizottság a vitatott rendelet (89) preambulumbekezdésében megállapította, hogy „a Kínából származó érintett termék behozatalára vonatkozó, meglévő dömpingellenes intézkedéseket ki kell terjeszteni a [Kínai Népköztársaságból] származó vizsgált termék behozatalára”.

16

A vitatott rendelet 1. cikkének (1) és (4) bekezdése értelmében:

„(1)   A [Kínából] származó egyes alumíniumfóliák behozatalára a 925/2009/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésével kivetett, »az összes többi vállalatra« alkalmazandó végleges dömpingellenes vámot kiterjesztik a

[…]

(4)   Az (1) bekezdésben meghatározott termék mentesül a végleges dömpingellenes vám alól, amennyiben azt nem háztartási fóliaként történő felhasználás céljából importálták. A mentesség a meghatározott célra történő felhasználási eljárásra vonatkozó uniós vámrendelkezésekben, különösen az Uniós Vámkódex 254. cikkében megállapított feltételekhez kötött.”

17

A VA&V egy Németországban letelepedett független társaság, amely az alapügy tényállásának megvalósulása idején Kínából alumíniumfóliákat importált.

18

A 2016. július 21. és szeptember 15. közötti időszakban a VA&V a Zollamt Ruhrort (ruhrorti vámhivatal, Németország) hattételnyi, Kínából származó alumíniumfóliát jelentett be szabad forgalomba bocsátás céljából. E behozatalokat e vámhivatalnál „legalább 0,008 mm, de 0,018 mm‑t meg nem haladó vastagságú, hengerelt, 650 mm‑nél szélesebb tekercsekben kiszerelt alumíniumfóliákként” vették nyilvántartásba.

19

A ruhrorti vámhivatal elfogadta e vámáru‑nyilatkozatokat, és a behozatali vámról szóló határozatokkal csak vámot és a behozatalt terhelő forgalmi adót vetett ki.

20

A Bíróság elé terjesztett iratokból azonban kitűnik, hogy a VA&V, miután ezeket a tételeket behozta az Unióba, a tekercseket a háztartási fóliához használt szélességű, azaz 650 mm‑nél nem szélesebb tekercsekre hasíttatta fel, mielőtt ezeket a vevőinek, az úgynevezett „áttekercselőknek” értékesítette.

21

Így a duisburgi fővámhivatal a behozatali vámról szóló 2017. május 5‑i határozatával (a továbbiakban: 2017. május 5‑i határozat) a vitatott rendelet alapján a VA&V‑t e hat tétel vonatkozásában 413471 euró összegű dömpingellenes vám megfizetésére kötelezte.

22

A VA&V panaszt nyújtott be e határozattal szemben, amelyet a 2018. február 2‑i határozattal elutasítottak.

23

Ennek következtében a VA&V keresetet indított a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi adóügyi bíróság, Németország) előtt a 2017. május 5‑i határozat megsemmisítése, másodlagosan pedig felülvizsgálati kérelem előterjesztésének engedélyezése iránt.

24

Keresetének alátámasztására a VA&V azon vitatott rendelet érvénytelenségére hivatkozik, amely rendelet alapján e határozatot elfogadták, és azzal érvel, hogy e rendelet ellentétes az alaprendelettel.

25

A duisburgi fővámhivatal a 2018. február 2‑i határozatban szereplő indokokra hivatkozva a kereset elutasítását kéri.

26

A kérdést előterjesztő bíróság a vitatott rendelet 1. cikke (1) bekezdésének hatályát és azt vizsgálja, hogy e rendelkezés ellentétes‑e az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésével, amennyiben a 2015/2384 végrehajtási rendelettel a háztartási alumíniumfóliára kivetett dömpingellenes vámot kiterjeszti a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákra, és előírja, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák csak a vitatott rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett mentesülnek a dömpingellenes vám alól. E tekintetben többek között megjegyzi, hogy a vitatott rendelet 1. cikke (4) bekezdése konkrét végrehajtásának feltételei arra irányulnak, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák importőrét hátrányos helyzetbe hozzák.

27

Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a Bizottság milyen módon jutott arra a – szerinte nem kellően indokolt – megállapításra, hogy a vizsgált termékek 80%‑a kismértékben módosított termék. Előadja, hogy amennyiben e vámmértéket tévesen állapították meg, a Bizottság minden bizonnyal nyilvánvaló értékelési hibát követett el akkor, amikor a dömpingellenes vám kényszerítő hatásának aláásását értékelte. A vitatott rendelet 1. cikkének (1) bekezdése következésképpen érvénytelen. E tekintetben megjegyzi, hogy a Bizottság következtetéseit az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésére alapította, amikor a Kínából az Unióba irányuló export teljes volumenéből levonta az együttműködő vállalkozásoktól származó, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia volumenét. E bíróság kifejti, hogy a Bizottság annak megállapításával, hogy a Kínából származó export 20%‑a mindenképpen továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliából áll, a fennmaradó mennyiséget illetően úgy ítélte meg, hogy kismértékben módosított termékről van szó.

28

Végül az említett bíróság arra keresi a választ, hogy érvénytelen‑e a vitatott rendelet 1. cikkének (1) bekezdése, amennyiben a Bizottság e rendelet elfogadásakor nyilvánvaló értékelési hibát követett el, mivel nem vizsgálta az importált alumíniumfóliáknak az Unióban történő, meghatározott célú felhasználását. Ugyanezen bíróság szerint az alapügy körülményei – a szükséges idő hiányában – nem tették lehetővé a Bizottság számára, hogy elvégezze ezt a vizsgálatot.

29

A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt úgy véli, hogy a VA&V‑t a vitatott rendelet közvetlenül érinti.

30

E körülmények között a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi pénzügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

31

A Bizottság az 1994. március 9‑iTWD Textilwerke Deggendorf ítélet (C‑188/92, EU:C:1994:90) alapján azzal érvel, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel a VA&V nem nyújtott be az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti keresetet a vitatott rendelettel szemben az uniós bíróság előtt.

32

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon általános elv, amely biztosítja minden jogalany számára azt, hogy a neki sérelmet okozó nemzeti intézkedéssel szemben indított kereset keretében az annak alapjául szolgáló uniós jogi aktus érvénytelenségére hivatkozzon, nem zárja ki azt, hogy e jog azon feltételnek legyen alárendelve, hogy az érintett ne rendelkezzen azzal a joggal, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján közvetlenül kérhesse az uniós bíróságtól annak megsemmisítését. Mindazonáltal csak abban az esetben tekinthető úgy, hogy valamely személynek a fenti cikk hatodik bekezdésében előírt két hónapos határidőben a szóban forgó jogi aktus megsemmisítése iránt benyújtott kérelme kétségkívül elfogadható, ha kizárt, hogy e személy annak érvénytelenségére az illetékes nemzeti bíróság előtt hivatkozzon (lásd különösen: 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet, C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. szeptember 19‑iTrace Sport ítélet, C‑251/18, EU:C:2019:766, 29. pont).

33

Tehát csak abban az esetben tekinthető úgy, hogy a VA&V kétségkívül rendelkezett a vitatott rendelet megsemmisítése iránti kereshetőségi joggal az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján, ha kizárt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt e rendelet érvénytelenségére hivatkozzon.

34

Másodszor azon kérdést illetően, hogy a VA&V nyilvánvalóan nyújthatott‑e be keresetet a vitatott rendelettel szemben az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó fordulata alapján, mivel az olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amely őt közvetlenül érinti, és amely nem von maga után az említett rendelkezés értelmében vett végrehajtási intézkedéseket, elegendő rámutatni, hogy a 2017. május 5‑i határozattal kötelezték a vitatott rendelettel kiterjesztett dömpingellenes vámok megfizetésére. Ebből következik, hogy nem lehet úgy tekinteni, hogy e rendelet nyilvánvalóan nem von maga után végrehajtási intézkedéseket (lásd különösen: 2018. október 18‑iRotho Blaas ítélet, C‑207/17, EU:C:2018:840, 38. és 39. pont; 2019. szeptember 19‑iTrace Sport ítélet, C‑251/18, EU:C:2019:766, 31. pont).

35

Tehát kizárólag abban az esetben tekinthető úgy, hogy az olyan importőrt, mint a VA&V‑t, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében kétségkívül közvetlenül és személyében érinti a vitatott rendelet, ha nem hivatkozhat e rendelet érvénytelenségére a nemzeti bíróságok előtt.

36

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a dömpingellenes vámot bevezető rendeletek normatív jellegűek annyiban, amennyiben általában alkalmazandók az érintett gazdasági szereplőkre (2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet, C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. szeptember 19‑iTrace Sport ítélet, C‑251/18, EU:C:2019:766, 33. pont). Ugyanez a helyzet – azonos okok miatt – az olyan rendelet esetében, mint amilyen a dömpingellenes vám kijátszásra irányuló gyakorlatok miatti kiterjesztéséről szóló vitatott rendelet. Az ilyen rendelet célja ugyanis az eredeti rendelethez hasonló eredeti rendelet által bevezetett dömpingellenes vám hatályának kiterjesztése (2019. szeptember 19‑iTrace Sport ítélet, C‑251/18, EU:C:2019:766, 34. pont).

37

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából azonban az következik, hogy valamely gazdasági szereplőt a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet közvetlenül és személyében érinthet (2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet, C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 59. pont; 2019. szeptember 19‑iTrace Sport ítélet, C‑251/18, EU:C:2019:766, 35. pont).

38

E tekintetben először is, azon kérdést illetően, hogy a VA&V‑t közvetlenül érintette‑e a vitatott rendelet, elegendő megállapítani, hogy e rendelet közvetlenül érintette a jogi helyzetét, mivel a vele szemben kivetett dömpingellenes vám jogalapját képezte.

39

Ebből következik, hogy a VA&V‑t közvetlenül érintette a vitatott rendelet.

40

Másodszor, azon kérdést illetően, hogy a VA&V‑t a vitatott rendelet személyében érintette‑e, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság meghatározta a gazdasági szereplők azon egyes csoportjait, amelyeket a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletek közvetlenül érinthetnek, és azon lehetőség sérelme nélkül határozta meg e csoportokat, hogy más gazdasági szereplőket is személyükben érinthessen az ilyen rendelet bizonyos, rájuk nézve sajátos és őket minden más személytől megkülönböztető jellemzőik miatt (2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet, C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 59. pont; 2019. szeptember 19‑iTrace Sport ítélet, C‑251/18, EU:C:2019:766, 35. pont).

41

A dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet személyükben érintheti először is azokat, akiknek a szóban forgó termék gyártói és exportőrei közül a dömpingmagatartás – a kereskedelmi tevékenységükre vonatkozó adatokat felhasználva – betudható, másodszor érintheti az említett termék azon importőreit, amelyeknek viszonteladói árait figyelembe vették az exportárak képzése során, és amelyeket ennélfogva érintenek a dömpingmagatartás fennállására vonatkozó megállapítások, valamint harmadszor a szóban forgó termék exportőreivel kapcsolatban álló importőröket, különösen abban az esetben, ha az exportárat az ezen importőrök által az uniós piacon alkalmazott viszonteladói árak alapján számították, és abban az esetben, ha magát a dömpingellenes vámot is e viszonteladói árak alapján számították ki (2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet, C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 60–62. pont; 2019. szeptember 19‑iTrace Sport ítélet, C‑251/18, EU:C:2019:766, 36. pont).

42

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az importőr minőség önmagában nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy az importőrt a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet személyében érinti. valamely importőr egyénítése, még ha az említett exportőrökkel áll is kapcsolatban, annak bizonyítását követeli, hogy a kereskedelmi tevékenységére vonatkozó adatokat figyelembe vették a dömpingmagatartás megállapításához, vagy ennek hiányában más rá nézve sajátos és őt minden más személytől megkülönböztető jellemzőit kell igazolni (lásd különösen: 2019. szeptember 19‑iTrace Sport ítélet, C‑251/18, EU:C:2019:766, 37. pont).

43

Következésképpen nem lehet kizárni, hogy a szóban forgó termék importőre a rá nézve sajátos és őt minden más személytől megkülönböztető egyes jellemzői fennállásának bizonyítása folytán úgy tekinthető, hogy őt személyében érinti egy olyan, dömpingellenes vám kijátszási gyakorlatok miatti kiterjesztéséről szóló rendelet, mint a vitatott rendelet (2019. szeptember 19‑iTrace Sport ítélet, C‑251/18, EU:C:2019:766, 38. pont).

44

E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint az többek között a vitatott rendelet (16), (18) és (20) preambulumbekezdéséből kitűnik – a VA&V részt vett a vizsgálatban, és amint az e rendelet (81)–(86) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság megállapította, hogy a VA&V‑hoz hasonló független importőrök egyike sem részesülhet mentességben az alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdése alapján.

45

A Bizottság megállapította egyrészt, hogy a VA&V a vizsgálat alá vont terméket a feldolgozását megelőzően Kínából importálta háztartási alumíniumfólia formájában, másrészt pedig azt, hogy a kereskedelem szerkezete megváltozott, anélkül hogy ennek a VA&V részéről a vám kivetésén kívül megfelelő magyarázata vagy gazdasági indoka lett volna.

46

Ebben az összefüggésben és a VA&V állításával ellentétben az a tény, hogy nem közöltek vele önálló jogi aktus formájában meghozott „határozatot”, nem releváns annak meghatározása szempontjából, hogy létezett‑e megtámadható jogi aktus, mivel az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a jogi aktus vagy határozat formája az e jogi aktussal vagy határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága szempontjából főszabály szerint lényegtelen. A megtámadott jogi aktusok minősítése során ugyanis e jogi aktusok tényleges tartalmát és kibocsátójuk szándékát kell irányadónak tekinteni. Ennek kapcsán főszabály szerint azok az intézkedések minősülnek megtámadható jogi aktusnak, amelyek a közigazgatási eljárás végén véglegesen meghatározzák a Bizottság álláspontját, és amelyek a felperes érdekeit érintő kötelező joghatások kiváltására irányulnak, kizárva azokat a közbenső intézkedéseket, amelyek a végső határozat előkészítését szolgálják. A megtámadott jogi aktus minősítését tehát főszabály szerint nem befolyásolja az a körülmény, hogy ez az aktus megfelel‑e, vagy sem, bizonyos formai követelményeknek, vagyis a kibocsátója megfelelő címet adott‑e neki, kellőképpen megindokolták‑e, vagy az aktus említi‑e a jogalapját képező rendelkezéseket. Így az sem releváns, hogy ezt a jogi aktust nem nevezik „határozatnak” (2008. július 17‑iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑521/06 P, EU:C:2008:422, 42–44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a VA&V‑t a vitatott rendelet személyében érintette, és ennek következtében minden kétséget kizáróan jogosult volt annak megsemmisítését kérni.

48

A jelen ügyben a VA&V nem nyújtott be keresetet az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt két hónapos határidőn belül ezzel az Európai Unió Hivatalos Lapjában2017. február 17‑én közzétett rendelettel szemben.

49

Ennélfogva, mivel a VA&V minden kétséget kizáróan jogosult volt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján a vitatott rendelet megsemmisítése iránti kereset benyújtására, de e jogot nem gyakorolta, nem hivatkozhat e rendelet érvénytelenségére a 2017. május 5‑i határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereset alátámasztása érdekében.

50

Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan.

51

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi adóügyi bíróság, Németország) 2019. augusztus 21‑i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan.