–

a német kormány képviseletében J. Möller, M. Hellmann, U. Bartl és E. Lankenau, meghatalmazotti minőségben,

–

a spanyol kormány képviseletében L. Aguilera Ruiz, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és M. Heller, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 7., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 131., 26. o., HL 2013. L 8., 19. o., HL 2013. L 281., 29. o.) 3. cikke b) pontjának az értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Bécsben (Ausztria) lakóhellyel rendelkező WV és a Landkreis Harburg (harburgi járás, Németország) (a továbbiakban: kérelmező szervezet) között, WV anyja részére fizetett tartásdíjelőleg megtérítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, aki Németországban rendelkezik lakóhellyel, és akinek jogai törvénynél fogva e közintézményre szálltak át.

3

Az új tagállamok csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) 2. cikke első bekezdésének szövege a következő:

„A jelen egyezmény rendelkezéseire figyelemmel a valamely Szerződő állam területén lakóhellyel rendelkező személyt – állampolgárságára tekintet nélkül – a lakóhelye szerinti bíróságok előtt lehet perelni.” [nem hivatalos fordítás]

4

A Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 2. pontja kimondja:

„A valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező személy más szerződő államban is perelhető:

[…]

5

A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23‑i hágai jegyzőkönyvet (a továbbiakban: hágai jegyzőkönyv) az Európai Közösség nevében a 2009. november 30‑i 2009/941/EK tanácsi határozattal (HL 2009. L 331., 17. o.; helyesbítés: HL 2017. L 37., 28. o.) hagyták jóvá.

6

A hágai jegyzőkönyv „Az alkalmazandó jogra irányadó általános szabály” című 3. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Amennyiben e jegyzőkönyv másként nem rendelkezik, a tartási kötelezettségekre irányadó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga.

(2)   A jogosult szokásos tartózkodási helyének megváltozása esetén a változás időpontjától az új szokásos tartózkodási hely szerinti állam joga alkalmazandó.”

7

A hágai jegyzőkönyv 10. cikke kimondja, hogy a közintézmények a jogosultnak nyújtott tartást helyettesítő ellátás megtérítésére vonatkozó igényüket az intézményre alkalmazandó jog alapján érvényesíthetik.

8

Az 4/2009 rendelet (8), (9), (10), (11), (14), (15), (44) és (45) preambulumbekezdésének szövege az alábbi:

[…]

[…]

9

A 4/2009 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ezt a rendeletet a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre kell alkalmazni.”

10

E rendelet 2. cikke így rendelkezik:

„(1)   Ennek a rendeletnek az alkalmazásában:

[…]

[…]”

11

Az 4/2009 rendelet 3. cikkének szövege a következő:

„A tagállamokban tartási kötelezettség tárgyában joghatósággal rendelkezik:

12

E rendeletnek „Az alkalmazandó jog meghatározása” című 15. cikke így rendelkezik:

„A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot a [hágai jegyzőkönyvvel] összhangban kell meghatározni azokban a tagállamokban, amelyekben ez a jogi eszköz kötelező erővel bír.”

13

E rendelet „Közintézmények mint kérelmezők” című 64. cikke kimondja:

„(1)   A határozatok elismerésének és végrehajthatóvá nyilvánításának, valamint a határozatok végrehajtásának érdekében benyújtott kérelem szempontjából a »jogosult« kifejezés olyan közintézményt is magában foglal, amely tartásra jogosult személy helyett jár el, vagy amely a tartás helyett nyújtott ellátások után visszatérítésre jogosult [helyesen: ellátások után megtérítésre jogosult].

(2)   A közintézményeknek azon jogára, hogy tartásra jogosult személyek helyett járjanak el, vagy hogy a jogosult számára tartás helyett nyújtott ellátások után visszatérítést igényeljenek [helyesen: ellátások után megtérítést igényeljenek], az adott intézményre vonatkozó jogot kell alkalmazni.

(3)   Közintézmények az alábbi határozatok elismerését és végrehajthatóvá nyilvánítását, vagy végrehajtását kérhetik:

(4)   A határozat elismerését és végrehajthatóvá nyilvánítását, illetőleg a határozat végrehajtását kérő közintézmény kérésre bemutatja a (2) bekezdésben foglalt jogának megállapításához szükséges, valamint a jogosult számára nyújtott ellátásokat igazoló dokumentumokat.”

14

A Bürgerliches Gesetzbuch (német polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB) „Tartásra kötelezett személyek” című 1601. §‑a a következőket írja elő:

„Az egyenes ági rokonok kötelesek egymást eltartani.”

15

A Sozialgesetzbuch XII (a szociális biztonságról szóló német törvénykönyv XII. könyve, a továbbiakban: SGB XII) „A polgári jog alapján tartásra kötelezett személlyel szembeni igények átszállása” című 94. §‑a (1) bekezdésének első mondata kimondja:

„Amennyiben a jogosult személyt az ellátások nyújtásának időtartama során a polgári jog alapján tartási igény illeti meg, ez az igény a felmerült kiadások összegének erejéig – a tartással kapcsolatos tájékoztatáshoz való joggal együtt – a szociális ellátást nyújtó intézményre száll át.”

16

Az SGB XII 94. §‑a (5) bekezdésének harmadik mondata szerint az e § (1) bekezdésének első mondata alapján átszálló igényekről polgári eljárás keretében kell határozni.

17

WV anyja, akit Kölnben (Németország) időskorú személyek gondozási intézményében helyeztek el, a BGB 1601. §‑a alapján egyenesági felmenőként tartásdíjra jogosult, amelynek megfizetésére a Bécsben (Ausztria) lakó WV köteles. WV anyja ugyanakkor rendszeresen részesül a kérelmező szervezettől az SGB XII alapján szociális segélyben. E szervezet arra hivatkozik, hogy az SGB XII 94. §‑a (1) bekezdése első mondatának megfelelően a szociális segély kedvezményezettjének WV‑vel szembeni követelése rá szállt át a WV anyja javára 2017 áprilisa óta nyújtott tartás fejében.

18

Az Amtsgericht Köln (kölni helyi bíróság, Németország), amely előtt WV ellen a kérelmező szervezet tartással kapcsolatban visszkeresetet indított, első fokon úgy ítélte meg, hogy a német bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal e kereset elbírálására. E bíróság szerint a 4/2009 rendelet 3. cikkének b) pontján alapuló joghatóságra csak az a természetes személy hivatkozhat, aki a tartásra jogosult.

19

A fellebbezési eljárásban az Oberlandesgericht Köln (kölni regionális felsőbíróság, Németország) hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. E bíróság úgy ítélte meg, hogy a tartásra jogosult számára a 4/2009 rendelet 3. cikkének a) és b) pontjában biztosított választási lehetőséget a tartást átvállaló kérelmező szervezet is gyakorolhatja.

20

A WV által az Oberlandesgericht Köln (kölni regionális felsőbíróság, Németország) határozatával szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában eljáró Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) arra keresi a választ, hogy a szociális segélyt folyósító közintézmény hivatkozhat‑e a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság joghatóságára a 4/2009 rendelet 3. cikkének b) pontja alapján, ha e közintézmény törvényi engedményezés folytán érvényesíti a tartásra kötelezettel szemben a tartásdíjról szóló nemzeti polgári jogi rendelkezésekre alapított követelését.

21

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság előzetesen kifejti, hogy az a követelés, amely a kérelmező szervezetre átszállt, megfelel a 4/2009 rendelet értelmében vett tartási kötelezettségnek minősülés feltételeinek, és hogy e szervezetnek az ilyen követelést polgári úton kell érvényesítenie.

22

Tekintettel arra, hogy a kérelmező szervezet által előterjesztett tartási visszkereset a 4/2009 rendelet hatálya alá tartozik, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy bár e rendeletet illetően a Bíróság még nem foglalt állást a jelen ítélet 20. pontjában kifejtett kérdésről, a német jogtudomány megosztott az erre adandó választ illetően. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis egyes szerzők igenlő választ adnak erre a kérdésre, kiemelve a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos határozatok végrehajtásának hatékonyságára irányuló törekvést, különösen annak elkerülése érdekében, hogy a tartás külföldön lakóhellyel rendelkező kötelezettje ne részesülhessen a közintézmény eljárásából eredően kedvezményes bánásmódban. Más szerzők ezzel szemben a Brüsszeli Egyezmény 5. cikke 2. pontjának értelmezésére vonatkozó, 2004. január 15‑iBlijdenstein ítéletben (C‑433/01, EU:C:2004:21) kialakított, a Brüsszeli Egyezmény 5. cikke 2. pontjának értelmezésére vonatkozó ellenkező megoldást támasztják alá, amely álláspontjuk szerint a 4/2009 rendelettel összefüggésben is alkalmazandó, ami azzal a következménnyel járna, hogy az a közintézmény, amely visszkereset útján tartásdíj‑megtérítési igényt érvényesít, a tartásra kötelezettel szemben nem hivatkozhatna az említett jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság joghatóságára.

23

A kérdést előterjesztő bíróság azon az állásponton van, hogy a Brüsszeli Egyezmény keretében érvényesülő „szabály/kivétel” típusú viszonytól eltérően a 4/2009 rendelet 3. cikkében írt joghatósági szabályok általános és vagylagos, tehát egymással egyenrangú joghatósági szabályok. Ezenkívül, még ha a 4/2009 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 10. pontja a jogosultat természetes személyként jelöli is meg, az említett bíróság úgy véli, hogy mind e rendeletnek a tartási követelések érvényesítésére vonatkozó rendelkezései, különösen annak 64. cikke, mind pedig e rendelet célkitűzései olyan megoldás mellett szólnak, amely biztosítja a tartási követelések behajtásának hatékonyságát azáltal, hogy a tartásra jogosult jogaiba törvényi engedményezés folytán lépő közintézmény számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy a 4/2009 rendelet 3. cikkében írt joghatósági szabályra hivatkozzon.

24

A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) azonban, mivel kétségei merültek fel az általa javasolt értelmezést illetően, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Hivatkozhat‑e [a 4/2009] rendelet 3. cikkének b) pontja alapján a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság joghatóságára valamely közintézmény, amely a tartásra jogosult részére a közjogi szabályok alapján szociális ellátást nyújtott, ha a szociális ellátás biztosítása folytán a tartásra jogosultnak a tartásra kötelezettel szembeni, a közintézményre törvény erejénél fogva bekövetkező engedményezés útján átszálló polgári jogi tartási követelését visszkeresetként érvényesíti?”

25

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az a közintézmény, amely visszkereset útján követeli a tartás címén olyan tartásra jogosult részére fizetett összeg megtérítését, akinek a tartásra kötelezettel szembeni jogai e közintézményre átszálltak, megalapozottan hivatkozik‑e az e jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróságnak a 4/2009 rendelet 3. cikkének b) pontján alapuló joghatóságára.

26

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratok alapján arra lehet következtetni, hogy a 4/2009 rendelet rendelkezései alkalmazhatók a közintézmény által benyújtott, az alapügyben szereplőhöz hasonló visszkereset keretében.

27

Ugyanis, amint azt a német kormány és az Európai Bizottság megjegyzi, a kérelmezőként eljáró közintézmény joga a családi és rokoni kapcsolatokból eredő tartási kötelezettségeken alapul, amely kötelezettségek az alapügyben a WV‑t az anyjával szemben terhelik. E jog gyakorlása keletkezteti az adós terhére a 4/2009 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó tartási kötelezettségeket.

28

Emellett fontos emlékeztetni arra, hogy a joghatósági szabályokról szóló rendelkezéseket önállóan kell értelmezni, különös tekintettel az adott rendelet céljaira és rendszerére, ezért a 4/2009 rendelet 3. cikkét a szövegére, a céljaira és azon rendszerre tekintettel kell értelmezni, amelynek a részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18‑iSanders és Huber ítélet, C‑400/13 és C‑408/13, EU:C:2014:2461, 24. és 25. pont).

29

A 4/2009 rendelet „Általános rendelkezések” címet viselő 3. cikkének szövegéből kitűnik, hogy e rendelet a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyekben eljáró tagállami bíróságok tekintetében általános joghatósági okokat állapít meg. A Brüsszeli Egyezmény releváns rendelkezéseitől eltérően, amelyeket a Bíróság a 2004. január 15‑iBlijdenstein‑ítélet (C‑433/01, EU:C:2004:21) alapjául szolgáló ügyben vizsgált, az említett 3. cikk nem tartalmaz sem olyan általános elvet, mint az alperes lakóhelye, sem olyan eltérő szabályokat, amelyeket szigorúan kellene értelmezni, mint például az ezen egyezmény 5. cikkének 2. pontjában előírt szabályt, hanem több, alternatív, egymással egyenrangú kritériumot – mint arra a közöttük lévő „vagy” kötőszó utal – állapít meg (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 5‑iR [Szülői felelősséggel és tartási kötelezettséggel kapcsolatos joghatóság] ítélet, C 468/18, EU:C:2019:666, 29. pont).

30

A 4/2009 rendelet 3. cikke így lehetőséget ad a tartásra jogosultnak, ha kérelmezőként jár el, hogy a tartási kötelezettséggel kapcsolatos követelését különféle joghatósági okok alapján érvényesítse, többek között vagy az alperes szokásos tartózkodási helyének bírósága előtt, e 3. cikk a) pontjával összhangban, vagy azon hely bírósága előtt, ahol a jogosult saját szokásos tartózkodási helye található, e cikk b) pontja szerint (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 5‑iR [Szülői felelősséggel és tartási kötelezettséggel kapcsolatos joghatóság] ítélet, C 468/18, EU:C:2019:666, 30. és 31. pont).

31

Mivel azonban a 4/2009 rendelet 3. cikkének szövege nem írja elő, hogy az a) és b) pontban megjelölt bíróságokhoz magának a tartásra jogosultnak kell fordulnia, e cikk nem tiltja meg, hogy a tartási kötelezettség megállapítására irányuló kérelmet – e rendelet céljainak és rendszerének tiszteletben tartása mellett – e bíróságok bármelyike előtt az említett jogosult jogaiba törvényi engedményezés folytán lépő közintézmény nyújtsa be.

32

Márpedig, amint arra mind a kérdést előterjesztő bíróság, mind a jelen ügyben érintett valamennyi fél hivatkozott, a 4/2009 rendeletnek sem a céljai, sem a rendszere nem képezi akadályát annak, hogy a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság e rendelet 3. cikkének b) pontja alapján joghatósággal rendelkezzen az ilyen közintézmény által benyújtott, tartási kötelezettség megállapítására irányuló kérelem elbírálására.

33

Ugyanis először, a 4/2009 rendelet 3. cikkének b) pontjában említett bíróság e kérelem elbírálására vonatkozó joghatóságának elismerése összhangban áll az e rendelet által követett célokkal, amelyek magukban foglalják, amint arra a Bíróságnak már lehetősége volt rámutatni, mind a hatáskörrel rendelkező bíróság és a tartásra jogosult közötti közelséget, mind pedig az e rendelet (45) preambulumbekezdésében felidézett, a tartási követelések nemzetközi érvényesítésének a lehető legnagyobb mértékben való megkönnyítéséhez fűződő célkitűzést (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18‑iSanders és Huber ítélet, C‑400/13 és C‑408/13, EU:C:2014:2461, 26., 28., 40. és 41. pont; 2020. június 4‑iFX [Tartási követelés végrehajtásával szembeni jogorvoslati kérelem] ítélet, C‑41/19, EU:C:2020:425, 40. és 41. pont).

34

Közelebbről, ha a tartásra jogosult jogaiba lépő közintézmény számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy e jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bírósághoz forduljon, az alkalmas a nemzetközi tartási követelések behajtásának hatékonyságának biztosítására, amely cél ezzel szemben csorbulna, ha az ilyen közintézmény meg lenne fosztva attól a jogától, hogy a 4/2009 rendelet 3. cikkének a) és b) pontjában a tartási kötelezettségekkel kapcsolatban a tartást kérelmező számára biztosított vagylagos joghatósági okokra hivatkozzon, akár az Európai Unióban, akár harmadik államban lakó alperessel szemben.

35

E tekintetben többek között meg kell jegyezni, amint azt a főtanácsnok az indítványának 38. és 40. pontjában tette, hogy mivel a 4/2009 rendelet 3. cikkének a) pontja a joghatóságra vonatkozó szabályainak alkalmazhatóságát nem köti ahhoz a feltételhez, hogy az alperes valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezzen, annak kizárása, hogy a jogosult jogaiba lépő közintézmény e jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bírósághoz forduljon, nagy valószínűséggel azt eredményezné, hogy e közintézmény az Unión kívül lenne kénytelen érvényesíteni a követelését, ha a tartás kötelezettjének lakóhelye harmadik államban van. Ez a helyzet, valamint az ebből eredő jogi és gyakorlati nehézségek, amint arra a főtanácsnok indítványának 42. pontjában rámutat, veszélyeztethetik a tartási követelések hatékony érvényesítését.

36

Ráadásul annak elismerése, hogy a tartásra jogosult jogaiba lépő közintézmény érvényesen fordulhat a 4/2009 rendelet 3. cikkének b) pontjában megjelölt bírósághoz, egyáltalán nem változtatja meg a megfelelő igazságszolgáltatáshoz fűződő, e rendelet által szintén követett célt.

37

E tekintetben, amint azt a Bíróság már kimondta, e célkitűzést nemcsak a bírósági szervezet optimalizálása szempontjából kell értelmezni, hanem a peres felek – tehát akár a felperes, akár az alperes – érdekével összefüggésben is, akik számára lehetőséget kell biztosítani többek között arra, hogy könnyen hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz, és előre láthassák a joghatósági szabályokat (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18‑iSanders és Huber ítélet, C‑400/13 és C‑408/13, EU:C:2014:2461, 29. pont; 2020. június 4‑iFX [Tartási követelés végrehajtásával szembeni jogorvoslati kérelem] ítélet, C‑41/19, EU:C:2020:425, 40. pont).

38

Márpedig a tartásra jogosult jogainak egy ilyen közintézményre történő átruházása nem érinti sem a tartásra kötelezett érdekeit, sem pedig az alkalmazandó joghatósági szabályok előreláthatóságát, mivel e kötelezettnek amúgy is számítania kell arra, hogy vagy a saját szokásos tartózkodási helye, vagy a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság előtt perelhető.

39

Másodszor az a tény, hogy a tartásra jogosult jogaiba törvényi engedményezés folytán lépő közintézmény e jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bírósághoz fordulhat, szintén összhangban áll a 4/2009 rendelet rendszerével, valamint annak szerkezetével, amint ezek többek között e rendelet (14) preambulumbekezdésében tükröződnek.

40

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 4/2009 rendelet 64. cikke kifejezetten olyan közintézmény kérelmezőkénti fellépéséről szól, amely a tartásra vagy a tartás címén teljesített szolgáltatás megtérítésére jogosult személy helyett jár el. Ily módon a 4/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése szerint az ilyen közintézmény a határozatok elismerésének és végrehajthatóvá nyilvánításának, valamint a határozatok végrehajtásának érdekében benyújtott kérelem szempontjából a „jogosult” fogalmába tartozik, amely kifejezés e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 10. pontja értelmében főszabály szerint kizárólag olyan természetes személyt jelöl, aki tartásra jogosult, vagy tartási igényt érvényesít. Ezenfelül és legfőképpen e rendelet 64. cikke (3) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy ez a közintézmény kérheti a tartás helyett nyújtott ellátások megfizetését kérő közintézmény kérelmére a kötelezett ellen hozott határozatok elismerését és végrehajthatóvá nyilvánítását, valamint végrehajtását.

41

E rendelkezés azt feltételezi, hogy az ilyen közintézménynek előzetesen lehetősége volt arra, hogy a 4/2009 rendelet 3. cikke b) pontjának megfelelően kijelölt bírósághoz forduljon annak érdekében, hogy az az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 1. pontja értelmében vett tartási kötelezettségek tárgyában határozatot hozhasson.

42

A fent hivatkozott rendelkezések összességéből következik, hogy a tartásra jogosult jogaiba törvényi engedményezés folytán lépő közintézmény maga nem hivatkozhat a „jogosulti” jogállásra a tartási kötelezettség fennállásának megállapítása érdekében, ám lehetővé kell tenni számára, hogy e célból a 4/2009 rendelet 3. cikkének b) pontja alapján a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bírósághoz forduljon. Miután e bíróság az eredeti eljárás helye szerinti államban határozatot hozott, az ilyen közintézmény jogosult lesz arra, hogy elismertesse a jogosulti jogállását adott esetben az e határozat megkeresett államban való elismerése, végrehajthatóvá nyilvánítása vagy végrehajtása iránti kérelem tekintetében, az említett rendelet 64. cikkének rendelkezései alapján.

43

Végül annak elismerése, hogy a tartásra jogosult jogaiba törvényi engedményezés folytán lépő közintézménynek lehetősége van arra, hogy a 4/2009 rendelet 3. cikkének b) pontja szerinti joghatóságra hivatkozzon, összhangban áll a hágai jegyzőkönyvvel is, amelyre e rendelet 15. cikke a tartási kötelezettségek területén alkalmazandó jog meghatározása kapcsán hivatkozik. Ugyanis, mivel egyrészt e jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy főszabály szerint a tartási kötelezettségeket a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga szabályozza, másrészt pedig az említett jegyzőkönyv 10. cikke, amelyet az említett rendelet 64. cikkének (2) bekezdése átvett, kimondja, hogy a jogosult számára szolgáltatást nyújtó közintézmény megtérítéshez való joga a jogosult számára tartást helyettesítő szolgáltatást nyújtó közintézményre vonatkozik, és e lehetőség az említett közintézményre alkalmazandó jog hatálya alá tartozik.

44

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az a közintézmény, amely visszkereset útján követeli a tartás címén olyan tartásra jogosult részére fizetett összeg megtérítését, akinek a tartásra kötelezettel szembeni jogai e közintézményre átszálltak, megalapozottan hivatkozik az e jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróságnak a 4/2009 rendelet 3. cikkének b) pontján alapuló joghatóságára.

45

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az a közintézmény, amely visszkereset útján követeli a tartás címén olyan tartásra jogosult részére fizetett összeg megtérítését, akinek a tartásra kötelezettel szembeni jogai e közintézményre átszálltak, megalapozottan hivatkozik az e jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróságnak a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet 3. cikkének b) pontján alapuló joghatóságára.