–

a The Software Incubator Ltd képviseletében O. Segal QC és E. Meleagros solicitor,

–

a Computer Associates (UK) Ltd képviseletében J. Dhillon QC, D. Heaton barrister, valamint C. Hopkins és J. Mash solicitors,

–

a német kormány képviseletében J. Möller, M. Hellmann és U. Bartl, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében L. Armati és L. Malferrari, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18‑i 86/653/EGK tanácsi irányelv (HL 1986. L 382., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 177. o.) 1. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a The Software Incubator Ltd és a Computer Associates (UK) Ltd (a továbbiakban: Computer Associates) között, az e két társaság közötti szerződés megszűnését követő kártérítés megfizetése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből való kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló, 2020. január 30‑i (EU) 2020/135 határozatával (HL 2020. L 29., 1. o.; a továbbiakban: kilépési megállapodás) az Európai Unió Tanácsa az Európai Unió és az Európai Atomenergia‑közösség (EAK) nevében jóváhagyta a kilépési megállapodást, amelyet csatoltak e határozathoz.

4

A kilépési megállapodásnak „Az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő ügyek” címet viselő 86. cikke a 2. és 3. pontjában a következőket mondja ki:

„2.   Az Európai Unió Bírósága továbbra is joghatósággal rendelkezik arra, hogy az átmeneti időszak vége előtt az Egyesült Királyság bíróságai által hozzá benyújtott kérelemre előzetes döntést hozzon.

3.   E fejezet alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy az Európai Unió Bírósága előtti eljárás abban az időpontban indult, vagy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet abban az időpontban nyújtották be, amikor az eljárást megindító iratot a Bíróság vagy – az ügy típusától függően – a Törvényszék hivatala nyilvántartásba vette”.

5

A kilépési megállapodás 126. cikkének megfelelően az átmeneti időszak e megállapodás hatálybalépésének napján kezdődik és 2020. december 31‑én ér véget.

6

A 86/653 irányelv második és harmadik preambulumbekezdése kimondja:

„mivel a kereskedelmi képviseletre vonatkozó nemzeti jogszabályok eltérései alapvetően befolyásolják a versenyfeltételeket, és e tevékenység folytatását [az Európai Unión] belül, valamint mind a kereskedelmi ügynököket a megbízóikkal szemben megillető védelemre, mind a kereskedelmi ügyletek biztonságára nézve hátrányosak; továbbá mivel ezen eltérések alapvetően gátolják a kereskedelmi képviseleti szerződések létrejöttét és működését, amennyiben az ügynök és a megbízó különböző tagállamokban telepedett le;

mivel a tagállamok közötti áruforgalmat az egységes piaci feltételekhez hasonló feltételek mellett célszerű folytatni, és ez szükségessé teszi a tagállamok jogrendszereinek közelítését a közös piac megfelelő működéséhez szükséges mértékig; mivel ebben a megközelítésben a nemzetközi magánjogi szabályok – a kereskedelmi képviseletre vonatkozóan – nem oldják fel a fent említett ellentmondásokat, még egységes szabályok megalkotása esetén sem, éppen ezért szükséges a javasolt harmonizáció, ezen szabályok létezése ellenére.”

7

Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ezen irányelv által előírt harmonizációs intézkedéseket a tagállamoknak a kereskedelmi ügynökök és megbízóik közötti viszonyokat szabályozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseire kell alkalmazni.

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában »kereskedelmi ügynök« az önálló vállalkozóként működő közvetítő, aki folyamatos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy más javára (a továbbiakban: »megbízó«) áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytasson, vagy arra, hogy a megbízó javára és annak nevében ilyen ügyletekre tárgyalásokat folytasson, és azokat megkösse.”

(3)   Ezen irányelv alkalmazásában nem minősülnek kereskedelmi ügynöknek különösen az alábbi személyek:

8

Az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Ezen irányelv rendelkezései nem alkalmazhatóak:

9

Ugyanezen irányelv 3. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   Tevékenységének kifejtése során a kereskedelmi ügynök köteles gondoskodni a megbízó érdekeinek érvényesítéséről, valamint megfelelő gondossággal és jóhiszeműen eljárni.

(2)   A kereskedelmi ügynök köteles különösen:

10

A 86/653 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A megbízó köteles különösen:

11

Ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A felek közötti erre vonatkozó külön megegyezés hiányában – a tagállamoknak a díjazás mértékére vonatkozó kötelező rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül – a kereskedelmi ügynököt tevékenysége kifejtésének helyén az ügynöki szerződés tárgyát képező áruk forgalmazásával megbízott kereskedelmi ügynökökre vonatkozó szokásos mértékű díjazás illeti meg. Ha ilyen szokásjogi gyakorlat nincs, a kereskedelmi ügynököt az ügylet jellegének figyelembevételével megállapított méltányos díjazás illeti meg.”

12

A 86/653 irányelvet az Egyesült Királyság jogába a Commercial Agents (Council Directive) Regulations 1993 (Statutory Instruments 1993/3053) (a kereskedelmi ügynökökről szóló tanácsi irányelv átültetéséről szóló 1993. évi rendelkezések [1993/3053. sz. jogi aktus; a továbbiakban: rendelkezések) ültette át. Az említett rendelkezések 2. szabályának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelkezésekben:

»kereskedelmi ügynök« az önálló vállalkozóként működő közvetítő, aki folyamatos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy más javára (a továbbiakban: megbízó) áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytasson, vagy arra, hogy a megbízó javára és annak nevében áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytasson, és azokat megkösse; […]”.

13

A Computer Associates társaság az alkalmazások adatközponton keresztül történő telepítésére és kezelésére szolgáló alkalmazásszolgáltatást automatizáló szoftvert (a továbbiakban: szoftver) forgalmaz. A szoftver arra szolgál, hogy nagy szervezetek, mint a bankok és a biztosítótársaságok különböző működési környezetében koordinálja és automatikusan elvégezze más szoftveralkalmazások telepítését és újabb változatra frissítését, hogy az alapul szolgáló alkalmazások teljesen integrálódjanak a szoftver működési környezetébe.

14

A Computer Associates elektronikus úton felhasználási engedélyt adott vevőinek a szóban forgó szoftver használatára egy meghatározott területen, engedélyezett számú végfelhasználó számára.

15

E szoftver felhasználási engedélyének megadása olyan kötelezettségek betartásától függött, amelyek értelmében a vevő többek között nem volt jogosult az említett szoftver engedély nélküli részéhez való hozzáférésre, a szoftver visszaállítására vagy átalakítására, bérbeadására, átengedésére, átruházására vagy alhasznosítására.

16

A kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott információkból kitűnik, hogy a szóban forgó szoftver felhasználási engedélyét akár időbeli korlátozás nélkül, akár határozott időre meg lehetett adni. A szerződés másik félnek felróható lényeges kötelezettségszegés miatt történő megszüntetése vagy az utóbbi fizetésképtelensége esetén e szoftvert a vevőnek vissza kellett szolgáltatnia a Computer Associates számára, törölnie kellett vagy meg kellett semmisítenie. A gyakorlatban a legtöbb felhasználási engedélyt nem korlátozták időben. A Computer Associates e tekintetben fenntartotta valamennyi jogát, nevezetesen többek között az említett szoftverhez fűződő szerzői jogokat, címeket, szabadalmakat, védjegyeken fennálló jogokat és egyéb vagyoni érdekeket.

17

2013. március 25‑én a Computer Associates szerződést kötött a The Software Incubatorral. E szerződés 2.1. szakasza értelmében ez utóbbi társaság a Computer Associates nevében eljár annak érdekében, hogy a potenciális vevőket Írországban és az Egyesült Királyságban „[szóban forgó szoftver] népszerűsítése, reklámozása és értékesítése érdekében” felkeresse. Az említett szerződés értelmében a The Software Incubator kötelezettségei e szoftver népszerűsítésére és értékelésére korlátozódtak. A The Software Incubator nem volt jogosult e szoftverre vonatkozó tulajdonjog átruházására.

18

2013. október 9‑i levelével a Computer Associates felmondta a The Software Incubatorral kötött szerződést.

19

A The Software Incubator a 86/653 irányelvet átültető nemzeti szabályozás rendelkezései alapján kártérítési keresetet indított a Computer Associates ellen a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (felsőbíróság [Anglia és Wales], Queen’s Bench kollégium, Egyesült Királyság) előtt. A Computer Associates vitatta, hogy a The Software Incubatorral fennálló jogviszonya ügynöki szerződésnek minősülne, és azt állította, hogy számítógépes szoftvernek egy vevő részére elektronikus úton, az említett szoftverre vonatkozó, időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedéllyel együtt történő szolgáltatása nem minősül az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében „áruk eladásának”.

20

2016. július 1‑jei határozatával a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (felsőbíróság [Anglia és Wales], Queen’s Bench kollégium) helyt adott a The Software Incubator keresetének, és 475000 font sterling (GBP) (hozzávetőleg 531000 euró) összegű kártérítés nyújtását rendelte el. E bíróság ebben az összefüggésben úgy ítélte meg, hogy az 1993/3053 rendelet értelmében vett „áru értékesítésének” olyan önálló fogalommeghatározással kell bírnia, amelynek magában kell foglalnia egy szoftver szolgáltatását.

21

A Computer Associates ezzel az ítélettel szemben fellebbezést terjesztett a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales], [polgári kollégium], Egyesült Királyság) elé. 2018. március 19‑i határozatával e bíróság megállapította, hogy egy vevőnek elektronikus úton átadott szoftver nem minősül a 86/653 irányelvnek a Bíróság által értelmezett 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „árunak”. E bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a The Software Incubator e rendelkezés értelmében nem minősül „kereskedelmi ügynöknek”, és elutasította kártérítési kérelmét.

22

A The Software Incubator e határozatot megtámadta a Supreme Court of the United Kingdom [az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága] előtt.

23

E bíróság a 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének értelmezését kéri a Bíróságtól, amely annak a meghatározásához szükséges a számára, hogy az „áru eladásának” tárgyalásával megbízott „kereskedelmi ügynök” fogalma alkalmazandó‑e számítógépes szoftvernek egy vevő részére elektronikus úton történő szolgáltatása tekintetében, amely szoftver felhasználását időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedély szabályozza.

24

E körülmények között a Supreme Court of the United Kingdom (legfelsőbb bíróság, Egyesült Királyság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a kilépési megállapodás 86. cikkéből – amely 2020. február 1‑jén lépett hatályba – az következik, hogy a Bíróság továbbra is hatáskörrel rendelkezik arra, hogy előzetes döntést hozzon az Egyesült Királyság bíróságainak a 2020. december 31‑ig tartó átmeneti időszak lejárta előtt előterjesztett kérelmeiről, ami a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetében fennáll.

26

Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az „áruk eladásának” a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy az magában foglalhatja számítógépes szoftvernek egy vevő részére vételár megfizetése fejében, elektronikus úton történő szolgáltatását, amennyiben e szolgáltatást az említett szoftverre vonatkozó, időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedély nyújtása kíséri.

27

E tekintetben a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a kereskedelmi ügynök fogalmát az irányelv alkalmazásában úgy határozza meg, hogy az „olyan önálló vállalkozóként működő közvetítő, aki folyamatos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy más javára, (megbízó) áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytasson, vagy arra, hogy a megbízó javára és annak nevében ilyen ügyletekre tárgyalásokat folytasson, és azokat megkösse”.

28

E rendelkezés három szükséges és elégséges feltételt ír elő ahhoz, hogy valamely személy „kereskedelmi ügynöknek” minősülhessen. Először is e személynek önálló vállalkozóként működő közvetítőnek kell lennie. Másodszor e személynek folyamatos szerződéses viszonyban kell állnia a megbízóval. Harmadszor olyan tevékenységet kell gyakorolnia, amely vagy áruknak a megbízó javára való eladására vagy vételére irányuló tárgyalásokból áll, vagy abból, hogy a megbízó javára és annak nevében ilyen ügyletekre irányuló tárgyalásokat folytat és ilyen ügyleteket köt (2018. november 21‑iZako ítélet, C‑452/17, EU:C:2018:935, 23. pont).

29

A jelen ügyben e feltételek közül csak a harmadikról van szó, amennyiben annak tárgyát a megbízó számára „áru eladására” irányuló tárgyalás képezi. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 86/653 irányelv nem határozza meg az „áruk eladásának” fogalmát, és egyáltalán nem utal a nemzeti jogra az e fogalomnak tulajdonítandó jelentést illetően.

30

E körülmények között az „áruk eladása” fogalmat az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, tekintettel az uniós jog egységes alkalmazásának az egyenlőség elvével összefüggő követelményeire. E fogalom tehát az uniós jog önálló fogalmának minősül, amelynek hatályát nem lehet meghatározni a tagállamok jogában ismert fogalmakra vagy a nemzeti szinten alkalmazott osztályozásokra való hivatkozással (lásd, analógia útján: 2020. július 9‑iRL [A késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv] ítélet, C‑199/19, EU:C:2020:548, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az olyan kifejezés jelentését és terjedelmét, amelyre vonatkozóan az uniós jog nem ad meghatározást, annak a köznyelvben elfogadott szokásos jelentését alapul véve kell értelmezni, figyelembe véve azon kontextust, amelyben e kifejezést használják, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek e kifejezés a részét képezi (2020. június 4‑iTrendsetteuse ítélet, C‑828/18, EU:C:2020:438, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

E tényezőkre tekintettel kell meghatározni, hogy a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő „áruk eladása” fogalma magában foglalhatja‑e számítógépes szoftvernek egy vevő részére vételár megfizetése fejében, az említett szoftver időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedélyével együtt, elektronikus úton történő szolgáltatását.

33

E rendelkezés szövegét illetően meg kell állapítani, hogy az általános jelleggel utal az „áruk eladásának” fogalmára, anélkül hogy meghatározná az „eladás” vagy az „áruk” fogalmát, és azokat egyébiránt ezen irányelv egyetlen más rendelkezése sem határozza meg.

34

Először is, ami az „áruk” fogalmát illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint áruk alatt pénzben kifejezhető értékkel rendelkező termékeket kell érteni, amelyek – mint ilyen termékek – alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék (lásd ebben az értelemben: 2006. október 26‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑65/05, EU:C:2006:673, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Ebből az következik, hogy az említett kifejezés általános meghatározása folytán vonatkozhat olyan számítógépes szoftverre, mint amely az ügy tárgyát képezi, amennyiben annak kereskedelmi értéke van, és kereskedelmi ügylet tárgyát képezheti.

36

Ezenkívül pontosítani kell, hogy egy szoftver „árunak” minősíthető, függetlenül attól, hogy azt fizikai adathordozón, vagy – mint a jelen esetben – letöltés útján elektronikus formában adják át.

37

Egyrészt ugyanis, amint arra a főtanácsnok indítványának 55. pontjában rámutatott, az „áruk” kifejezés alkalmazása a 86/653 irányelv különböző nyelvi változataiban nem mutat különbséget aszerint, hogy materiális vagy immateriális javakról van szó.

38

Másrészt a Bíróság már kimondta, hogy a számítógépes program CD ROM‑on vagy DVD‑n történő eladása gazdasági szempontból hasonló a számítógépes program internetről való letöltéséhez, az online átadás ugyanis funkcionálisan egyenértékű az anyagi adathordozó átadásával (2012. július 3‑iUsedSoft ítélet, C‑128/11, EU:C:2012:407, 61. pont).

39

Következésképpen a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „áruk” kifejezés magában foglalhat egy számítógépes szoftvert, függetlenül attól, hogy ezt a szoftvert milyen adathordozón adják át.

40

Másodszor, az általánosan elfogadott meghatározás szerint az „eladás” olyan megállapodás, amellyel valamely személy a vételár megfizetése ellenében a tulajdonában lévő anyagi vagy immateriális javakon fennálló tulajdonjogot egy másik személynek engedi át (2012. július 3‑iUsedSoft ítélet, C‑128/11, EU:C:2012:407, 42. pont).

41

A számítógépes program példánya eladásának sajátos esete tekintetében a Bíróság kimondta, hogy a számítógépes program példányának letöltése és az arra vonatkozó felhasználói szerződés megkötése szétválaszthatatlan egységet alkot. A számítógépes program példánya letöltésének ugyanis nincs értelme, ha az említett példányt annak birtokosa nem használhatja. E a két ügyletet tehát a jogi minősítésük érdekében együttesen kell megvizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2012. július 3‑iUsedSoft ítélet, C‑128/11, EU:C:2012:407, 44. pont).

42

Ekként a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy számítógépes program példányának letöltés útján történő rendelkezésre bocsátása és az arra vonatkozó felhasználási szerződés megkötése, amely arra irányul, hogy lehetővé tegye az említett példány vevők általi tartós használatát a vételár megfizetése ellenében, amelynek lehetővé kell tennie, hogy a szerzői jog jogosultja a tulajdonában álló mű példánya gazdasági értékének megfelelő díjazásban részesülhessen, magában foglalja az érintett számítógépes program példánya tulajdonjogának átruházását (lásd ebben az értelemben: 2012. július 3‑iUsedSoft ítélet, C‑128/11, EU:C:2012:407, 45. és 46. pont).

43

Következésképpen a 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének szövegére tekintettel meg kell állapítani, hogy számítógépes szoftvernek egy vevő részére vételár megfizetése fejében, az említett szoftver időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedélyével együtt, elektronikus úton történő szolgáltatása tartozhat az „áruk eladása” e rendelkezés értelmében vett fogalma alá.

44

Ezt az értelmezést támasztja alá az a szövegkörnyezet is, amelybe ez a cikk illeszkedik.

45

A 86/653 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése és 2. cikke ugyanis előír bizonyos jól meghatározott kivételeket a „kereskedelmi ügynök” fogalmát, illetve ezen irányelv hatályát illetően (2018. november 21‑iZako ítélet, C 452/17, EU:C:2018:935, 40. pont).

46

Márpedig e kivételek egyike sem érinti az említett irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerinti „kereskedelmi ügynök” tevékenységének tárgyát képező „áruk eladásának” jellegét.

47

Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok indítványának 66. és 67. pontjában lényegében rámutatott, az „áruk eladása”, mint amelyet a jelen ítélet 43. pontja leír, nem akadályozza meg sem azt, hogy a kereskedelmi ügynök, illetve a megbízó jogait és kötelezettségeit a 86/653 irányelv 3–5. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően végrehajtsák, sem pedig azt, hogy a kereskedelmi ügynök az ezen irányelv 6. cikkének rendelkezéseivel összhangban díjazásban részesüljön.

48

Végül az említett értelmezést megerősítik az említett irányelv céljai, amely irányelv – amint az második és harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik – arra irányul, hogy a kereskedelmi ügynököket védje a megbízóikkal fennálló kapcsolatukban, növelje a kereskedelmi ügyletek biztonságát, és a kereskedelmi képviseletről szóló jogszabályok közelítésével megkönnyítse a tagállamok közötti áruforgalmat (2018. november 21‑iZako ítélet, C‑452/17, EU:C:2018:935, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

E tekintetben a 86/653 irányelv által biztosított védelem hatékony érvényesülése sérülne, ha a szoftver szolgáltatását a jelen ítélet 43. pontjában említett feltételek mellett ki kellene zárni az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „áruk eladásának” fogalma alól.

50

Az említett rendelkezés ezen értelmezése ugyanis kizárná e védelem köréből azon személyeket, akik modern technológiai eszközök segítségével a kereskedelmi ügynökök feladataihoz hasonló feladatokat látnak el, és akiknek a feladata materiális áruk eladása, különösen a vevők felkutatása és értékesítése révén.

51

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő „áruk értékesítésének” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalhatja számítógépes szoftvernek egy vevő részére vételár megfizetése fejében, elektronikus úton történő szolgáltatását, amennyiben e szolgáltatást az említett szoftverre vonatkozó, időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedély nyújtása kíséri.

52

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18‑i 86/653/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő „áruk értékesítésének” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalhatja számítógépes szoftvernek egy vevő részére vételár megfizetése fejében, elektronikus úton történő szolgáltatását, amennyiben e szolgáltatást az említett szoftverre vonatkozó, időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedély nyújtása kíséri.