C‑389/19. P. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Svéd Királyság

A Bíróság ítélete (első tanács), 2021. február 25.

„Fellebbezés – 1907/2006/EK rendelet – Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése, valamint az ezen anyagokra alkalmazandó korlátozások – Az ólom‑szulfokromát‑sárga és az ólom‑kromát molibdát‑szulfát‑vörös mint az említett rendelet XIV. mellékletébe felvett anyag(ok) bizonyos felhasználásait engedélyező európai bizottsági határozat – Különös aggodalomra okot adó anyagok – Az engedélyezés feltételei – Az alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó vizsgálat”

1. Jogszabályok közelítése – Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése – REACH‑rendelet – Különös aggodalomra okot adó anyagok – Engedélyező határozat – Az engedély megadásának feltételei – Az aggodalomra okot adó anyag használatára vonatkozó alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiánya – A Bizottság által végzett vizsgálat – Olyan körülmények fennállása, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg kellően az alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányát

   (1907/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (4), (12), (70) és (73) preambulumbekezdés, valamint 55. és 60. cikk)

   (lásd: 45. és 53–57. pont)

2. Jogszabályok közelítése – Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése – REACH‑rendelet – Különös aggodalomra okot adó anyagok – Engedélyező határozat – Megsemmisítés – Átmeneti szabályozás – A megsemmisített határozat joghatásainak fenntartása az új határozat meghozataláig – Az emberi egészség védelmére és a környezetvédelemre alapított igazolás

   (EUMSZ 264. cikk; 1907/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 56. cikk, (1) bekezdés, d) pont, és 58. cikk, (1) bekezdés d) pont)

   (lásd: 66–69., 72–74. pont)

Összefoglalás

A DCC Maastricht BV nevű társaság 2013. november 19‑én engedélyezési kérelmet nyújtott be az ólom‑szulfokromát‑sárga és az ólom‑kromát molibdát‑szulfát‑vörös – mint a különös aggodalomra okot adó anyagok listáján szereplő pigmentek – forgalomba hozatala céljából, mindkét anyag tekintetében azonos módon, hat különféle felhasználás tekintetében.

A Bizottság engedélyezte a kérelem tárgyát képező felhasználásokat, de ezen engedélyt korlátozásokhoz és előírásokhoz ( 1 ) kötötte (a továbbiakban: vitatott határozat). Az engedély megadását többek között ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az engedély jogosultjának továbbfelhasználói információt szolgáltatnak az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) részére az alternatív megoldások megfelelőségére és rendelkezésre állására vonatkozóan, az érintett felhasználásokat illetően, részletesen megindokolva a szóban forgó anyagok felhasználásának szükségességét.

A Svéd Királyság keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a vitatott határozat megsemmisítése iránt. A Törvényszék megsemmisítette ezt a határozatot azzal az indokkal, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot az alternatív anyagok rendelkezésre állásának vizsgálata során. Ez az intézmény fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz.

A Bíróság álláspontja

Az ügy érdemét illetően a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a Bizottság nem teljesítette az alternatív anyagok rendelkezésre állásának ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségét. Rámutat, hogy a Bizottság tévesen vélte úgy, hogy valamely helyettesítő anyag csak akkor fogadható el, ha a helyettesítés nem jár semmilyen teljesítményveszteséggel. A helyettesítő anyag ennyire korlátozott értelmezése ugyanis ellentétes lenne magának a REACH‑rendeletnek a céljával, amely arra irányul, hogy elősegítse a különös aggodalomra okot adó anyagoknak más megfelelő alternatív megoldásokkal való helyettesítését. ( 2 ) Márpedig elvi alapon eldönteni azt, hogy a helyettesítésnek mindennemű teljesítménycsökkenés nélkül kell történnie, nemcsak azt jelentené, hogy egy olyan újabb feltételt szabnánk, amely az említett rendeletben nem szerepel, hanem akadályt képeznénk e helyettesítésnél, következésképpen megfosztanánk ugyanezen rendeletet annak hatékony érvényesülésének nagy részétől.

Ugyanakkor a Bíróság kifogásolja a Törvényszék ítéletét abban a részében, amelyben az tévesen értékelte a vitatott határozat azonnali megsemmisítésének joghatásait. A REACH‑rendelet ugyanis lehetővé teszi az engedélyük lejárta után már engedélyezett felhasználásoknak az új engedélyezési kérelemről való határozathozatalig történő folytatását. Következésképpen a vitatott határozat azonnali hatállyal történő megsemmisítése újból hatályossá tette a szóban forgó anyagok korábbi engedélyezését. Márpedig a vitatott határozat bizonyos tekintetben korlátozta e különös aggodalomra okot adó anyagok alkalmazását. Ezért a vitatott határozat joghatásainak fenntartása iránti kérelem Törvényszék általi elutasítása növelte az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének kockázatát. A Bíróság ezért e kérdést illetően hatályon kívül helyezi a Törvényszék ítéletét, és elrendeli a vitatott határozat joghatásainak fenntartását mindaddig, amíg az Európai Bizottság nem hoz új határozatot a DCC Maastricht BV által benyújtott engedélyezési kérelemről.

( 1 ) A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o.; HL 2008. L 141., 22. o.; HL 2009. L 36., 84. o.; HL 2010. L 118., 89. o.; HL 2015. L 212., 39. o.) 60. cikkének (4) bekezdése. E rendelkezés értelmében a Bizottság csak akkor adhat ki engedélyt valamely vegyi anyag tekintetében, ha igazolják, hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai, és nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok és technológiák.

( 2 ) A REACH‑rendelet 55. cikke, valamint (4), (12), (70) és (73) preambulumbekezdése.