1

Fellebbezésével az Asociación de fabricantes de morcilla de Burgos (a burgosi véres hurka gyártóinak egyesülete, Spanyolország) az Európai Unió Törvényszéke 2019. február 14‑i Asociación de fabricantes de morcilla de Burgos kontra Bizottság végzésének (T‑709/18, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2019:107) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzéssel a Törvényszék mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította az egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről („Morcilla de Burgos” [OFJ]) szóló, 2018. augusztus 29‑i (EU) 2018/1214 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2018. L 224., 3. o., a továbbiakban: vitatott rendelet) megsemmisítése iránt benyújtott keresetét.

2

A Törvényszék Hivatalába 2018. november 28‑án faxon benyújtott keresetlevéllel a felperes a vitatott rendelet megsemmisítése iránti keresetet indított, amelyet két további kérelemmel egészített ki.

3

Ezt a rendeletet 2018. szeptember 5‑én hirdették ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a vele szembeni jogorvoslati határidő 2018. november 29‑én járt le.

4

2018. november 29‑én a keresetlevél papíralapú, több aláírást tartalmazó változatban beérkezett a Törvényszék Hivatalába.

5

A Törvényszék az eljárási szabályzatának 126. cikke alapján úgy határozott, hogy az eljárás folytatása nélkül indokolt végzéssel határoz az ügyben, és a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította.

6

A megtámadott végzés 10. és 12. pontjában a Törvényszék először is emlékeztetett arra, hogy a jogvitára alkalmazandó eljárási szabályzata 73. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a] fél meghatalmazottja vagy ügyvédje köteles minden eljárási irat papíralapú változatának eredeti példányát saját kezű aláírásával ellátni”, és a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében e szabály betartásának elmaradása nem orvosolható. A Törvényszék ezt követően e végzés 15. pontjában megállapította, hogy a keresetlevél papíralapú változatát, amely a kereset fő részét, valamint a további kérelmeket tartalmazta, egyetlen eljárási iratnak kell tekinteni. A Törvényszék végül az említett végzés 6. pontjával összefüggésben értelmezendő 16. és 17. pontjában megállapította, hogy mivel az ezen az eljárási iraton elhelyezett egyetlen aláírás sem volt saját kezű aláírás, tekintve azok szkennelt jellegét, a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan és azt nem kell az Európai Bizottságnak kézbesíteni.

7

Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

8

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

9

A fellebbező egyetlen jogalapjával úgy érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzésben úgy ítélte meg, hogy az eljárási szabályzatának a 73. cikkében előírt és az ítélkezési gyakorlatban értelmezett követelményeket megsértették. Lényegében azt állítja, hogy e téves jogalkalmazás azon alapul, hogy a Törvényszék elferdítette a tényeket, mivel tévesen vélte úgy, hogy a keresetlevél szkennelt aláírásokat tartalmazott, miközben ezek az aláírások valójában minősített elektronikus aláírások, amelyeket az említett cikk értelmében vett saját kezű aláírásnak kell tekinteni.

10

Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből következően a fellebbezés jogkérdésekre korlátozódik. Ezért kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. E tények és bizonyítékok értékelése tehát – az elferdítés esetét kivéve – nem minősül jogkérdésnek, amelyet mint ilyet fellebbezés keretében a Bíróságnak kell megvizsgálnia (2019. november 13‑iOutsource Professional Services kontra EUIPO ítélet, C‑528/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:961, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

11

E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése, valamint hogy a fellebbező feladata, hogy pontosan megjelölje azokat a tényeket, amelyeket a Törvényszék elferdített, és bizonyítania kell azokat az elemzési hibákat, amelyek megítélése szerint ehhez az elferdítéshez vezettek (lásd különösen: 2019. november 13‑iOutsource Professional Services kontra EUIPO ítélet, C‑528/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:961, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

12

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az eljárást megindító keresetlevél eredeti változatának utolsó oldalán mindkét aláíró ügyvéd vonatkozásában egy saját kezű aláírás formáját öltő aláírás szerepel a következő nyomtatott megjegyzés kíséretében: „[az adott ügyvéd neve] nevében elektronikusan aláírva”, az egyes aláíró ügyvédek nevéhez kapcsolódó azonosító kóddal együtt, továbbá azon nap és óra feltüntetésével, amikor a minősített elektronikus aláírásokat azon állítólag elhelyezték. Továbbá ugyanezen eredeti változat 25. és 26. oldalán szerepel a fellebbező mindegyik ügyvédjének saját kezű aláírás formáját öltő aláírása.

13

Ami először is a keresetlevél 25. és 26., valamint utolsó oldalán szereplő, saját kezű aláírás formáját öltő aláírásokat illeti, a keresetlevél eredeti változatának fizikai vizsgálatából az következik, hogy saját kezű aláírások szkennelt képeiről van szó, amit a fellebbező nem vitat.

14

Ami másodszor a keresetlevél utolsó oldalán szereplő, állítólagosan minősített elektronikus aláírásokat illeti, meg kell állapítani, hogy – függetlenül attól a ténytől, hogy a fellebbező ügyvédjei rendelkeznek az ilyen aláírások használatát engedélyező nemzeti tanúsítvánnyal – tekintettel arra, hogy a keresetlevél eredeti változata papíralapú és nem elektronikus, ezen aláírásokat, bár azok tartalmazzák az „elektronikusan aláírt” formulát, nem lehet úgy tekinteni, mintha bármiféle elektronikus jellemzőkkel rendelkeznének, hanem azokat ugyanolyan pusztán nyomtatott megjegyzéseknek kell tekinteni, mint a keresetlevél bármelyik másik nyomtatott elemét.

15

Harmadszor, a fellebbező állításával ellentétben a keresetlevél eredeti, papíralapú változata nem tartalmaz minősített elektronikus aláírást, az legfeljebb a fellebbező mindegyik ügyvédjének minősített elektronikus aláírásával ellátott elektronikus dokumentum papírra nyomtatott változata.

16

A jelen ítélet előző három pontjából az következik, hogy annak a Törvényszék eljárási szabályzatának a jelen ügyre alkalmazandó változata 73. cikkének (1) bekezdése alapján történő vizsgálata céljából, hogy a keresetlevél eredeti változata saját kezű aláírást tartalmazott‑e, a Törvényszék csak a keresetlevél eredeti papíralapú változatának 25. és 26., valamint utolsó oldalán szereplő, saját kezű aláírás formáját öltő aláírásokat vehette figyelembe, amelyek, amint az a jelen ítélet 13. pontjából következik, szkennelt aláírások. E körülmények között nem lehet a Törvényszéknek felróni azt, hogy elferdítette volna a tényeket akkor, amikor azt állapította meg a megtámadott végzés 6. pontjában, hogy a keresetlevél nem a fellebbező képviselőinek saját kezű aláírását tartalmazta, hanem csak szkennelt aláírásokat.

17

Tekintettel arra, hogy a keresetlevél eredeti változata nem tartalmazhat minősített elektronikus aláírásokat, nem kell megvizsgálni a fellebbező azon alapuló érvét, hogy az ilyen aláírásokat saját kezű aláírásoknak kell tekinteni.

18

Mivel a keresetlevél eredeti, papíralapú változatán szereplő valamennyi aláírást tehát szkennelt aláírásnak kell tekinteni, és a fellebbező nem vitatja a Törvényszék által ezen aláírások vonatkozásában a megtámadott végzés 10–16. pontjában elfogadott érvelés relevanciáját, el kell utastani a fellebbező arra alapított kifogását, hogy a Törvényszék a tények elferdítését követően tévesen alkalmazta a jogot.

19

Továbbá, először is, a fellebbező azon kifogását illetően, hogy az ügyvédjei a keresetlevél benyújtása tekintetében teljesítették a Törvényszék Hivatala által telefonon közölt útmutatásokat, elegendő azt megállapítani, hogy a fellebbező nem azt állítja, hogy a Hivatal azt az útmutatást adta az ügyvédjeinek, hogy három példányban küldjék meg a csak a szkennelt aláírásokat és a minősített elektronikus aláírások nyomtatott formáját tartalmazó, eredeti papíralapú változatot, és hogy az így eljáró Hivatal őket megtévesztette.

20

Ami ezt követően azt a kifogást illeti, hogy a saját kezű aláírás követelményét a Törvényszék új eljárási szabályzatának hatálybalépése nyomán 2018. december 1‑jétől, azaz mindössze két nappal a keresetindítási határidő lejártát követően hatályon kívül helyezték, elegendő azt megállapítani, hogy a fellebbező nem vitatja azt, hogy az említett eljárási szabályzat alkalmazandó változata a 2018. december 1‑jét megelőző változat volt.

21

Végül, amennyiben a fellebbező az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazásának elvére hivatkozik, azt kell megállapítani, hogy azon a tényen túlmenően, hogy a jelen jogvita nem büntetőjogi keretbe illeszkedik, a keresetnek a Törvényszék által a megtámadott végzésben megállapított elfogadhatatlansága nem a fellebbező tekintetében kiszabott „szankció”, hanem annak a puszta következménye, hogy a fellebbező figyelmen kívül hagyott a Törvényszék eljárási szabályzatába foglalt eljárási szabályt.

22

A fenti megállapításokra tekintettel el kell utasítani a fellebbező által felhozott egyetlen jogalapot és következésképpen a fellebbezést.

23

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

24

A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott: