1

Fellebbezéseikben egyrészt a Scandlines Danmark ApS és a Scandlines Deutschland GmbH, másrészt pedig a Stena Line Scandinavia AB közül az előbbiek a 2018. december 13‑iScandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet (T‑630/15, a továbbiakban: első megtámadott ítélet, EU:T:2018:942) hatályon kívül helyezését kérik, az utóbbi pedig a 2018. december 13‑iStena Line Scandinavia kontra Bizottság ítélet (T‑631/15, nem tették közzé, a továbbiakban: második megtámadott ítélet, EU:T:2018:944) (a továbbiakban együtt: megtámadott ítéletek) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletekkel a Törvényszék megsemmisítette a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésre irányuló projekt finanszírozására vonatkozó SA.39078 (2014/N) (Dánia) állami támogatásról szóló, 2015. július 23‑i C(2015) 5023 final bizottsági határozatot (HL 2015. C 325., 5. o.) (a továbbiakban: vitatott határozat), amennyiben az Európai Bizottság akként határozott, hogy nem emel kifogást a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetés tervezése, megépítése és üzemeltetése érdekében a Dán Királyság által a Femern A/S részére odaítélt intézkedésekkel szemben.

2

Csatlakozó fellebbezéseiben a Bizottság a megtámadott ítéletek annyiban történő hatályon kívül helyezését kéri, amennyiben azok a Scandlines Danmark és a Scandlines Deutschland által benyújtott keresetet, valamint a Stena Line Scandinavia által benyújtott keresetet elfogadhatónak nyilvánították annyiban, amennyiben azok a dán hátországi vasúti és közúti összeköttetések tervezése, megépítése és üzemeltetése érdekében a Dán Királyság által a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedésekre vonatkoznak.

3

Az [EUMSZ 108.] cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 1. cikkének h) pontja értelmében az „érdekelt fél [helyesen: érintett fél]” fogalma alatt érteni kell többek között az olyan vállalkozásokat vagy vállalkozások társulásait, amelyek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, különösen a támogatás kedvezményezettjét, a versenytárs vállalkozásokat és a szakmai szövetségeket.

4

E rendelet 4. cikkének (1)–(4) bekezdése így rendelkezik:

„(1)   A Bizottság megvizsgálja a bejelentést közvetlenül annak kézhezvétele után. A 8. cikk sérelme nélkül a Bizottság a (2), (3) vagy (4) bekezdés szerint határozatot hoz.

(2)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy a bejelentett intézkedés nem valósít meg támogatást, megállapítását határozatban rögzíti.

(3)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy nem merült fel kétség a bejelentett intézkedés [belső] piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, és amennyiben az a[z EUMSZ 107. cikk] (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, a Bizottság úgy határoz, hogy az intézkedés összeegyeztethető a [belső] piaccal (a továbbiakban: »kifogást nem tartalmazó határozat« [helyesen: kifogást nem emelő határozat”]). A határozat megjelöli, hogy a Szerződésben szereplő melyik kivétel került alkalmazásra.

(4)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy kétség merült fel a bejelentett intézkedés [belső] piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, a[z EUMSZ 108. cikk] (2) bekezdése szerinti eljárás kezdeményezéséről dönt (továbbiakban: »hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező határozat« [helyesen: hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat]).”

5

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.), amely 2015. október 14‑től hatályon kívül helyezte a 659/1999 rendeletet, az előző pontban hivatkozottakkal azonos rendelkezéseket tartalmaz.

6

A jogvita tárgya a Dánia és Németország között, Lübecktől (Németország) északra található Fehmarn‑szoroson áthaladó összeköttetés projektjének (a továbbiakban: projekt) finanszírozása. A projekt egyrészt a dániai Lolland‑szigeten található Rødby település és a németországi Fehmarn‑szigeten található Puttgarden település közötti, hozzávetőleg 19 km hosszú, villamosított vasútvonallal és közúttal felszerelt süllyesztett alagút megépítéséből, másrészt pedig a dániai hátországi közúti és a vasúti összeköttetések, így különösen a Ringsted (Dánia) és Rødby közötti, hozzávetőleg 120 km hosszú vasúti összeköttetés bővítéséből és korszerűsítéséből áll. A projektet a Dán Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2008. szeptember 3‑án aláírt és 2009‑ben ratifikált szerződés hagyta jóvá.

7

A projekt becsült összköltsége, amely a 2014. évi rögzített áraknak felel meg, 64,4 milliárd dán korona (DKK) (hozzávetőleg 8,7 milliárd euró), amelyből 54,9 milliárd DKK‑t (hozzávetőleg 7,4 milliárd eurót) az állandó összeköttetés tervezésére és megépítésére, 9,5 milliárd DKK‑t (hozzávetőleg 1,3 milliárd eurót) pedig a dániai hátországi közúti és a vasúti összeköttetések korszerűsítéseinek tervezésére és megépítésére szántak.

8

A 2008. szeptember 3‑án aláírt említett szerződés, valamint a 2015. május 4‑i Lov no 575 om anlæg og drift af en fast forbindelse over Femern Bælt med tilhørende landanlæg i Danmark (a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetés és a dániai hátországi összeköttetések megépítéséről és üzemeltetéséről szóló 575. sz. törvény) értelmében a projekt végrehajtásával két dán állami vállalkozást bíztak meg. Ezek közül az első, a 2005‑ben alapított Femern A/S feladata az állandó összeköttetés finanszírozása, megépítése és üzemeltetése. A második, a 2009‑ben alapított Femern Landanlæg A/S feladata a dániai hátországi közúti és a vasúti összeköttetések finanszírozása, megépítése és üzemeltetése. A Femern Landanlæg a dán államhoz tartozó Sund & Bælt Holding A/S leányvállalata. A Femern azt követően, hogy létrehozták a Femern Landanlæget, ez utóbbi vállalkozás leányvállalatává vált.

9

Az érintett vasúti összeköttetések tulajdonjoga meg fog oszlani a dán országos vasúti pályahálózat‑működtető, a Banedanmark (20%) és a Femern Landanlæg (80%) között.

10

A projektet a Femern és a Femern Landanlæg által a nemzetközi pénzügyi piacokon a dán állam kezességvállalása mellett beszerzett kölcsönökből, illetve a dán nemzeti bank által nyújtott kiegészítő kölcsönökből finanszírozzák. E társaságok ezzel szemben nem kaphatnak kölcsönöket az állandó összeköttetés, valamint a dániai hátországi közúti és a vasúti összeköttetések finanszírozásán, tervezésén, megépítésén és üzemeltetésén kívüli egyéb tevékenységeikre. E két vállalkozás a dán államtól is tőkejuttatásban részesült.

11

A Femern fogja beszedni az állandó összeköttetés használói által fizetett díjakat a tartozásának visszafizetése érdekében, és osztalékot fog fizetni a Femern Landanlæg részére, amelyet az a saját tartozásának kiegyenlítésére fog felhasználni.

12

A Femern Landanlæg fogja megkapni azon használati díjak 80%‑át, amelyeket a vasúttársaságok a vasúti összeköttetések használatáért fizetnek a Banedanmark részére, összhangban e vasúti összeköttetések tulajdonjogának a Femern Landanlæg és e pályahálózat‑működtető közötti megosztásával.

13

A Banedanmark fogja viselni a dániai hátországi vasúti összeköttetések üzemeltetésével kapcsolatos összes költséget, a fenntartásukkal összefüggő költségeket ugyanakkor megosztják a Femern Landanlæg és a Banedanmark között a tulajdoni részesedéseik arányában.

14

A projektet egy tervezési szakasz előzte meg, amelynek finanszírozását a dán hatóságok bejelentették a Bizottságnak.

15

A Bizottság az N 157/2009. számú, a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetés tervezési szakaszának finanszírozására irányuló állami támogatásról szóló, 2009. július 13‑i határozatával (HL 2009. C 202., 2. o.) megállapította egyrészt, hogy a projekt tervezésének finanszírozásával összefüggő intézkedések esetében előfordulhat, hogy azok nem is minősülnek állami támogatásnak, másrészt pedig azok mindenképp összeegyeztethetők lennének a belső piaccal. A Bizottság tehát akként határozott, hogy a 659/1999 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében nem emel kifogást.

16

A dán hatóságok 2014. december 22‑én bejelentették a Bizottságnak a projekt állami finanszírozásával kapcsolatos részletes szabályokat, amely finanszírozás a két vállalkozás jegyzett tőkéjéhez való hozzájárulásokból, valamint állami kezességvállalásokból és kölcsönökből állt.

17

A Bizottság a vitatott határozatban jóváhagyta ezeket az intézkedéseket. A Bizottság különösen úgy ítélte meg, hogy a dániai hátországi vasúti összeköttetések finanszírozása érdekében a Femern Landanlæg részére odaítélt állami finanszírozási intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak, azzal az indokkal, hogy ezek az intézkedések nem váltanak ki versenytorzítást, mivel nem áll fenn verseny az országos vasúthálózat működtetésének és üzemeltetésének„piacán” vagy „piacáért”, továbbá hogy az e vállalkozáshoz tartozó vasúti összeköttetéseket a Banedanmark ugyanolyan feltételek mellett korszerűsíti és üzemelteti, mint a dán országos vasúthálózat többi szakaszát.

18

A Bizottság azt is megállapította, hogy ezek az intézkedések nem alkalmasak arra, hogy érintsék a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel a szóban forgó vasúthálózat működtetését és üzemeltetését olyan, földrajzilag elkülönült és lezárt nemzeti piacon végzik, amely nincs kitéve a versenynek.

19

Az állandó összeköttetés finanszírozása érdekében a Femern részére odaítélt intézkedéseket illeti, a Bizottság jelezte, hogy ha azok állami támogatásnak minősülnének, akkor az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján mindenképp összeegyeztethetők lennének a belső piaccal.

20

A Törvényszék Hivatalához 2015. november 10‑én benyújtott keresetlevelével a Scandlines Danmark és a Scandlines Deutschland keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

21

A Törvényszék Hivatalához 2016. április 6‑án benyújtott beadványában a Dán Királyság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson az eljárásba. A Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke a 2016. június 29‑i végzésével megengedte e beavatkozást, és helyt adott a felperesek által a Dán Királyság vonatkozásában előterjesztett bizalmas kezelés iránti kérelemnek.

22

A Törvényszék Hivatalához 2016. április 7‑én benyújtott beadványában a Föreningen Svensk Sjöfart (a továbbiakban: FSS), egy svédországi székhelyű hajótulajdonosi egyesület, valamint a Naturschutzbund Deutschland (NABU) eV, egy németországi székhelyű környezetvédelmi szervezet kérte, hogy a felperesek kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék ötödik tanácsának elnöke 2016. november 30‑i végzésével megengedte e beavatkozásokat, és helyt adott a felperesek által az FSS és a NABU vonatkozásában előterjesztett bizalmas kezelés iránti kérelemnek.

23

Az első megtámadott ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a vitatott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság akként határozott, hogy nem emel kifogást az állandó összeköttetés tervezése, megépítése és üzemeltetése érdekében a Dán Királyság által a Femern részére odaítélt intézkedések ellen, ezt meghaladó részében pedig a Törvényszék elutasította a keresetet.

24

A Törvényszék Hivatalához 2015. november 11‑én benyújtott keresetlevelével a Stena Line Scandinavia keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

25

A Törvényszék Hivatalához 2016. április 6‑án benyújtott beadványában a Dán Királyság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke a 2016. június 29‑i végzésével megengedte e beavatkozást.

26

A Törvényszék Hivatalához 2016. április 7‑én benyújtott beadványában az FSS kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék ötödik tanácsának elnöke 2016. november 30‑i végzésével megengedte e beavatkozást.

27

A második megtámadott ítéletben a Törvényszék az első megtámadott ítéletben levezetett indokolással megegyező indokok alapján, a második megtámadott ítélet 162–165. pontjában kifejtett további pontosítások mellett megsemmisítette a vitatott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság akként határozott, hogy nem emel kifogást az állandó összeköttetés tervezése, megépítése és üzemeltetése érdekében a Dán Királyság által a Femern részére odaítélt intézkedések ellen. A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasította.

28

A Bíróság elnöke a 2019. október 22‑iScandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság végzésével (C‑174/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1096) megengedte a Rederi Nordö‑Link AB, a Trelleborg Hamn AB és az Aktionsbündnis gegen eine feste Fehmarnbeltquerung eV (a továbbiakban: Aktionsbündnis) részére, hogy a Scandlines Danmark és a Scandlines Deutschland kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak.

29

A Bíróság elnöke a 2019. október 22‑iStena Line Scandinavia kontra Bizottság végzésével (C‑175/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1095) megengedte a Rederi Nordö‑Link, a Trelleborg Hamn és az Aktionsbündnis részére, hogy a Stena Line Scandinavia kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak.

30

A Bíróság elnöke a 2020. szeptember 2‑i végzésével az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és az ítélet meghozatala céljából egyesítette a C‑174/19. P. és a C‑175/19. P. sz. ügyeket.

31

A Scandlines Danmark és a Scandlines Deutschland azt kéri, hogy a Bíróság:

32

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

33

A Dán Királyság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és adjon helyt a csatlakozó fellebbezésnek.

34

Az FSS azt kéri, hogy a Bíróság:

35

A NABU azt kéri, hogy a Bíróság:

36

A Rederi Nordö‑Link, a Trelleborg Hamn és az Aktionsbündnis azt kéri, hogy a Bíróság:

37

A Stena Line Scandinavia azt kéri, hogy a Bíróság:

38

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

39

A Dán Királyság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és adjon helyt a Bizottság csatlakozó fellebbezésének.

40

Az FSS azt kéri, hogy a Bíróság:

41

A Rederi Nordö‑Link, a Trelleborg Hamn és az Aktionsbündnis azt kéri, hogy a Bíróság:

42

A C‑174/19. P. sz. ügyben a Scandlines Danmark és a Scandlines Deutschland a fellebbezésük alátámasztása érdekében hét jogalapra hivatkozik. Az első és a második jogalap a dániai hátországi vasúti összeköttetésekkel kapcsolatos projektrész finanszírozását illetően a Törvényszék által lefolytatott értékelés ellen irányul, míg a többi jogalap az állandó összeköttetés finanszírozásával kapcsolatban a Törvényszék által lefolytatott értékelésre vonatkozik. A C‑175/19. P. sz. ügyben a Stena Line Scandinavia a fellebbezésének alátámasztása érdekében hat jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében megegyeznek a fellebbezők által a C‑174/19. P. sz. ügyben felhozott első hat jogalappal.

43

A Bizottság és a Dán Királyság elöljáróban azt állítja, hogy elfogadhatatlan a fellebbezők által felhozott harmadik, negyedik, ötödik és hatodik jogalap, amelyeket arra alapítanak, hogy a Törvényszék az ösztönző hatással, a dániai hátországi összeköttetések költségeinek támogathatóságával és a Femern részére odaítélt intézkedésekből eredő versenytorzítással kapcsolatban tévesen alkalmazta a jogot. A fellebbezők a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (1) bekezdésére és az e rendelkezéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra hivatkoznak, amikor azt állítják, hogy e jogalapok elfogadhatatlanok, amennyiben azok a megtámadott ítéleteknek az indokolása, nem pedig azok rendelkező része ellen irányulnak.

44

A fellebbezők azt állítják, hogy fennáll az eljáráshoz fűződő érdekük, továbbá hogy e jogalapok elfogadhatók, különösen mivel lehetővé teszik annak elkerülését, hogy a megtámadott ítéletek azon indokai, amelyeket ekként vitatnak, ítélt dolognak minősüljenek. A NABU és az FSS lényegében osztja a felperesek érvelését.

45

Az eljárási szabályzat 169. cikkének (1) bekezdése értelmében fellebbezésben foglalt kérelmeknek a Törvényszék határozata rendelkező részében szereplő döntésének egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére kell irányulniuk.

46

A megtámadott ítéletekben a Törvényszék a vitatott határozat azon indokait semmisítette meg, amelyek az állandó összeköttetés vonatkozásában a Femern részére odaítélt intézkedésekre vonatkoznak.

47

Márpedig a harmadik, negyedik, ötödik és hatodik jogalapjukban a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor ezen intézkedések ösztönző hatását, a dániai hátországi összeköttetések költségeinek támogathatóságát és az említett intézkedések által okozott versenytorzítást értékelte.

48

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a fellebbezők e jogalapokkal a megtámadott ítéleteknek nem a rendelkező részét próbálják kétségbe vonni, hanem azok indokolását, ha pedig a Bíróság helyt adna e jogalapoknak, az nem eredményezhetné az egyes megtámadott ítéletek rendelkező részének egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezését.

49

A fentiekből következik, hogy e jogalapokat mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.

50

Ezt az értékelést nem kérdőjelezheti meg a NABU és az FSS által a megtámadott ítéletek azon indokainak ítélt dolog jellegére alapított érv, amelyeket e jogalapok érintenek.

51

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az kövtkezik, hogy az ítélt dolog hatálya az ítélet indokolásának csak azon részeire terjed ki, amelyek az ítélet rendelkező részének szükséges alátámasztását képezik, és ennélfogva attól elválaszthatatlanok (lásd: 2018. július 25‑iSociété des produits Nestlé és társai kontra Mondelez UK Holdings & Services ítélet, C‑84/17 P, C‑85/17 P és C‑95/17 P, EU:C:2018:596, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

Olyan esetben, amikor a Törvényszék hatályon kívül helyezi a Bizottság valamely határozatát, azok az indokok, amelyekre tekintettel e bíróság elveti a felek által hivatkozott érvek némelyikét, nem tekinthetők olyanoknak, mint amelyekre kiterjed az ítélt dolog hatálya (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑iSociété des produits Nestlé és társai kontra Mondelez UK Holdings & Services ítélet, C‑84/17 P, C‑85/17 P és C‑95/17 P, EU:C:2018:596, 53. pont).

53

A C‑174/19. P. és C‑175/19. P. sz. ügyekben felhozott harmadik, negyedik, ötödik és hatodik jogalap olyan érvekre vonatkozik, amelyeket az elsőfokú eljárásban fejtettek ki, és amelyeket a Törvényszék a megtámadott ítéletekben elutasított. E körülmények között a fellebbezők által a harmadik, negyedik, ötödik és hatodik jogalapjukban előadott érvek nem járhatnak számukra előnnyel, és nem is alkalmasak arra, hogy befolyásolják a megtámadott ítéletek rendelkező részének azon részét, amely megsemmisíti a vitatott határozatnak a Femern részére odaítélt intézkedésekre vonatkozó indokolását.

54

A fentiekből következik, hogy a C‑174/19. P. és a C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott harmadik, negyedik, ötödik és hatodik jogalapot mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.

55

A C‑174/19. P. sz. ügyben felhozott hetedik jogalapjukkal a Rederi Nordö‑Link és az Aktionsbündnis által támogatott fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék az első megtámadott ítélet 40–52. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor elfogadhatatlanként elutasította a vasúti díjakból álló támogatási intézkedésekre és a dán állam tulajdonát képező eszközök használatára vonatkozó jogalapjaikat azzal az indokkal, hogy ezen intézkedésekre nem vonatkozott a vitatott határozat. A NABU és az FSS lényegében osztja ezt az érvelést.

56

A fellebbezők e tekintetben az ezen ítélet és a 2018. december 13‑iScandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság végzés (T‑890/16, nem tették közzé, EU:T:2018:1004) közötti ellentmondásra hivatkoznak, amely végzésben a Törvényszék megállapította, hogy az említett intézkedésekre vonatkozik e határozat. A fellebbezők azt állítják, hogy ez az ellentmondás sérti az EUMSZ 263. cikk első és negyedik bekezdését, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét.

57

A Bizottság és a Dán Királyság azt állítja, hogy a hetedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani, a Bizottság pedig ezenkívül úgy véli, hogy e jogalap mindenesetre hatástalan.

58

E tekintetben ki kell emelni, hogy a Törvényszék az első megtámadott ítéletben nem a fellebbezők által előadott értelemben foglalt állást.

59

Egyrészt ugyanis a Törvényszék ezen ítélet 48. pontjában a fellebbezők ezen intézkedésekre vonatkozó érveit akként utasította el, hogy azok újak, következésképpen pedig elfogadhatatlanok. Másrészt – és a teljesség kedvéért – a Törvényszék ezen ítélet 52. pontjában nem állapította meg, hogy a 2015. évi építkezésre vonatkozó határozat nem terjedt ki a vasúti díjakra és a dán állam tulajdonát képező eszközök térítésmentes használatára, hanem kizárólag annyit tett, hogy elutasította a fellebbezők által az e határozat ezen intézkedésekre vonatkozó indokolásának hiányára alapított érvet, mivel úgy ítélte meg, hogy ez az érv szigorú értelemben véve nem az említett határozat indokolásának hiányára vonatkozott. Másfelől a Törvényszék ezen 52. pontban kizárólag a fellebbezők állításaira hivatkozott, anélkül hogy bármilyen módon belebocsátkozott volna azon kérdés értékelésébe, hogy e határozat ténylegesen kiterjedt‑e az említett intézkedésekre (2021. szeptember 3‑iScandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság végzés, C‑173/19 P, nem tették közzé, EU:C:2021:699, 53. pont).

60

A fentiekből következően a C‑174/19. P. sz. ügyben felhozott hetedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

61

Első jogalapjukban, amely négy részből áll, a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdését, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, sem pedig komoly nehézségekkel nem szembesült annak megállapítása során, hogy a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések nem alkalmasak a verseny torzítására. Második jogalapjukban a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék ugyanígy tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy ezek az intézkedések nem alkalmasak arra, hogy érintsék a tagállamok közötti kereskedelmet.

62

Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében, ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

63

Másfelől, mivel a fellebbezők első és második jogalapja az eljárási jogaik állítólagos megsértésére vonatkozik, emlékeztetni kell arra is, hogy a 659/1999 rendelet 4. cikke a bejelentett támogatási intézkedések előzetes vizsgálatára irányuló olyan szakaszt hoz létre, amelynek célja, hogy a Bizottság előzetesen véleményt formálhasson a szóban forgó támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségéről. E szakaszt követően a Bizottság megállapíthatja akár azt, hogy az adott intézkedés nem minősül támogatásnak, akár pedig azt, hogy az az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik. Ez utóbbi esetben, ha az intézkedés nem vet fel kétségeket a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, a Bizottság azt a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja azáltal, hogy kifogást nem emelő határozatot fogad el. Ennek hiányában a Bizottságnak meg kell indítania a hivatalos vizsgálati eljárást (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑iBizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 43., 44. és 46. pont).

64

Amikor a Bizottság kifogást nem emelő határozatot fogad el, nemcsak azt állapítja meg, hogy az intézkedés a belső piaccal összeegyeztethető, hanem bennefoglaltan ugyan, de szükségképpen mellőzi az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében és a 659/1999 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében szabályozott hivatalos vizsgálati eljárás megindítását is (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑iBizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 45. pont).

65

Márpedig az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében szabályozott eljárás nélkülözhetetlen, ha a Bizottságnak komoly nehézséget okoz annak megállapítása, hogy valamely támogatás a belső piaccal összeegyeztethető‑e. A Bizottság tehát valamely állami támogatás javára hozandó határozat elfogadásakor csak abban az esetben szorítkozhat az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálati szakaszra, ha az első vizsgálat során megbizonyosodott arról, hogy ez az állami támogatás összeegyeztethető a belső piaccal. Ezzel szemben, ha az említett első vizsgálat során a Bizottság ezzel ellentétes következtetésre jut, vagy nem tudja minden kétséget kizáróan megállapítani e támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét, úgy köteles minden szükséges véleményt beszerezni, valamint e célból az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást megindítani (2009. április 2‑iBouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság ítélet, C‑431/07 P, EU:C:2009:223, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66

Mivel a „komoly nehézségek” kritériuma objektív jellegű, az ilyen nehézségek fennállását nemcsak az előzetes vizsgálatot követően elfogadott bizottsági határozat elfogadásának körülményei, hanem azon értékelések között is keresni kell, amelyekre a Bizottság támaszkodott (2016. december 21‑iClub Hotel Loutraki és társai kontra Bizottság ítélet, C‑131/15 P, EU:C:2016:989, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

Ez az elemzés tehát annak eldöntését foglalja magában, hogy azon információk és bizonyítékok értékelésének, amelyekkel a Bizottság a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszában rendelkezett, objektíve kétségeket kellett volna‑e ébresztenie az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, mivel az ilyen kétségek olyan hivatalos vizsgálati eljárás megindításához kell, hogy vezessenek, amelyben részt vehetnek a 659/1999 rendelet 1. cikkének h) pontja szerinti érintett felek, ugyanezen elvek pedig akkor is irányadók, ha a Bizottságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a vizsgált intézkedés egyáltalán az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősül‑e (lásd ebben az értelemben: 2016. december 21‑iClub Hotel Loutraki és társai kontra Bizottság ítélet, C‑131/15 P, EU:C:2016:989, 32. és 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

A C‑174/19. P. és a C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott első jogalapjuk első részében a beavatkozó felek által támogatott fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések nem érinthetik a versenyt, jóllehet az állandó összeköttetés és a vasúti összeköttetések olyan integrált projektet alkotnak, amelynek keretében nem vitatott, hogy a Femern részére odaítélt intézkedések alkalmasak a verseny torzítására. Az FSS és a NABU lényegében osztja ezt az érvelést.

69

A fellebbezők szerint a Törvényszék tévesen vélte úgy, hogy a Femern Landanlæg tevékenységei nem foglalják magukban a Fehmarn‑szoroson keresztül történő szállításiszolgáltatás‑nyújtást, miközben ezen összeköttetések és az állandó összeköttetés egyetlen integrált projektnek minősülnek, és azokat éppen abból a célból alakították ki, hogy e szoroson keresztül szállítási szolgáltatásokat nyújtsanak. Így az egyrészt a Femern, másrészt pedig a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések tárgya azonos, és az a Fehmarn‑szoroson keresztül történő szállításiszolgáltatás‑nyújtásból áll.

70

Ezenkívül – és mindenesetre – azok az intézkedések, amelyeket egyedül a vasúti összeköttetésekre ítéltek oda, ugyanolyan módon torzítják a versenyt, mint az állandó összeköttetés vasúti infrastruktúráira szánt intézkedések.

71

Következésképpen a Törvényszék az első megtámadott ítélet 88. pontjában és a második megtámadott ítélet 63. pontjában tévesen vélte úgy, hogy a Femern és a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések ugyanarra a projektre vonatkoznak, de eltérő a tárgyuk és a kedvezményezettjeik.

72

A felperesek azt is kifejtik, hogy a Bizottság és a Dán Királyság által felhozott elfogadhatatlansági kifogás megalapozatlan.

73

Az FSS a maga részéről azt állítja, hogy az a körülmény, hogy a projektet két különböző társaság hajtotta végre, nem igazolja, hogy az odaítélt finanszírozási intézkedéseket külön‑külön vizsgálják, és úgy véli, hogy a versenyre gyakorolt hatások elemzését a projekt egészének szintjén kellett volna elvégezni. Arra hivatkozik, hogy a projekt dániai hátországi vasúti összeköttetésekre vonatkozó része összefügg az állandó összeköttetés létezésével, továbbá hogy az előbbiek finanszírozását ezenkívül a Femern által a Femern Landanlæg részére fizetett osztalékok biztosítják.

74

A Rederi Nordö‑Link azt állítja, hogy a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések mindenképpen érintik a Fehmarn‑szoroson áthaladó szállítási szolgáltatások piacát, valamint az olyan upstream piacokon folyó versenyt, mint például az építkezési anyagok szállításának piaca, valamint az olyan downstream piacokon folyó versenyt, mint például a dán vasúti szállítási szolgáltatások piaca.

75

A Bizottság arra hivatkozik, hogy a fellebbezők nem jelölik meg pontosan a megtámadott ítéletek indokolásának vitatott pontjait.

76

Hozzáteszi, hogy a C‑174/19. P. és a C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott első jogalap első része mindenesetre megalapozatlan.

77

A Dán Királyság elöljáróban arra hivatkozik, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem foglalt véglegesen állást arról a kérdésről, hogy a Femern részére odaítélt intézkedések alkalmasak‑e a verseny torzítására, de még csak arról a kérdésről sem, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából vállalkozásról van‑e szó. A Dán Királyság azt állítja, hogy ilyen minősítés sem a Femern, sem pedig a Femern Landanlæg esetében nem alkalmazható.

78

A Dán Királyság ezenkívül azt állítja, hogy a fellebbezők a Bíróság előtt ugyanazokra az érveket hozzák fel, mint amelyeket a Törvényszék elutasított.

79

A Dán Királyság azt is kifejti, hogy ezek az érvek azért is elfogadhatatlanok, mert a fellebbezők nem jelölik meg pontosan a megtámadott ítéletek indokolásának vitatott pontjait, a hátországi összeköttetések célját és rendeltetését illetően pedig a Törvényszék által lefolytatott ténybeli értékelést is kétségbe vonják, anélkül hogy a Törvényszék általi elferdítésre hivatkoznának.

80

A Dán Királyság végül azt állítja, hogy a két ügyben felhozott első jogalap első része mindenesetre megalapozatlan.

81

Ami a Bizottság és a Dán Királyság által felhozott azon elfogadhatatlansági kifogást illeti, amelyet arra alapítanak, hogy nincsenek kellően pontosan azonosítva a megtámadott ítéletek indokolásának vitatott pontjai, látható, hogy e pontokat a fellebbezők világosan megjelölik.

82

Elegendő ugyanis megállapítani, hogy a Scandlines Danmark és a Scandlines Deutschland a C‑174/19. P. sz. ügyben felhozott első jogalap első részének indokolásaképpen kifejtett érvelésük alátámasztása érdekében kifejezetten utaltak az első megtámadott ítélet 87–93. pontjára, különösen pedig ezen ítélet 88. pontjára, amelyekben a Törvényszék arról határozott, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából releváns‑e az, hogy a vizsgált intézkedések ugyanazon projekthez tartoznak‑e. A Stena Line Scandinavia a C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott első jogalap első részének alátámasztása érdekében maga is utalt a második megtámadott ítélet 62–71. pontjára, különösen pedig annak 63. pontjára.

83

Ezt az elfogadhatatlansági kifogást tehát el kell utasítani.

84

Hasonlóképp, a Dán Királyság által felhozott azon elfogadhatatlansági kifogásnak, amely azon alapul, hogy a fellebbezők az első jogalapjuk első részében csupán megismételték az első fokon előadott érveket, nem lehet helyt adni, mivel a fellebbezők ezekkel az érvekkel a Törvényszék azon értékelését vitatják, amelynek alapján a Törvényszék az első megtámadott ítélet 87–93. pontjában és a második megtámadott ítélet 62–71. pontjában elutasította az érveiket.

85

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ha valamely fél nem alapíthatná a fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené (lásd többek között: 2016. december 21‑iClub Hotel Loutraki és társai kontra Bizottság ítélet, C‑131/15 P, EU:C:2016:989, 31. pont).

86

Ezzel szemben, amint azt a Dán Királyság állítja, elfogadhatatlanok a fellebbezők által annak alátámasztása érdekében felhozott érvek, hogy a Femern Landanlæg tevékenységei magukban foglalják a Fehmarn‑szoroson keresztül történő szállításiszolgáltatás‑nyújtást, mivel ezen érvekkel a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság újból értékelje a tényeket, anélkül hogy e tények Törvényszék általi elferdítésére hivatkoznának. A tények és bizonyítékok értékelése ugyanis – az elferdítésük esetét kivéve – nem minősül olyan jogkérdésnek, amelyet mint ilyet fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kellene vizsgálnia (lásd ebben az értelemben: 2021. március 2‑iBizottság kontra Olaszország és társai ítélet, C‑425/19 P, EU:C:2020:154, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

87

Végeredményben, amint azt a főtanácsnok is jelezte az indítványának 92. pontjában, a projekt integrált jellegére vonatkozó érvekből – így különösen a projekt céljára és annak finanszírozási módjaira vonatkozó érvekből – egyáltalán nem következik, hogy a Femern Landanlæg tevékenységei kiterjednek a Fehmarn‑szoroson keresztül történő szállításiszolgáltatás‑nyújtásra is.

88

Egyébiránt a Rederi Nordö‑Link által felhozott azon érvek, amelyek szerint a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések érintették a versenyt az olyan upstream piacokon is, mint például az építkezési anyagok szállításának piaca, valamint az olyan downstream piacokon is, mint például a dán vasúti szállítási szolgáltatások piaca, valójában az első megtámadott ítélet 91. pontjára és a második megtámadott ítélet 66. pontjára vonatkoznak, amelyekben a Törvényszék a megtámadott ítéletek azon pontjaira utalt, amelyek a verseny fennállására vonatkoznak. Az ilyen érvek tehát nem relevánsak abból a szempontból, hogy milyen jogi következtetéseket kell levonni abból, ha a vizsgált különböző intézkedések ugyanazon projekthez tartoznak, következésképpen pedig ezekre az érvekre nem lehet eredményesen hivatkozni az első jogalap első részének alátámasztása érdekében.

89

Az első jogalap első részének értékelése szempontjából az sem releváns, hogy a Femern és a Femern Landanlæg az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásoknak minősülnek‑e.

90

Végül az állami intézkedések által követett célok jellegének és igazolásuknak semmilyen hatásuk nincs az ilyen intézkedések támogatássá minősítésére. Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése ugyanis nem tesz különbséget az állami beavatkozás okai vagy célkitűzései szerint, hanem azt annak hatásai alapján határozza meg (2021. március 4‑iBizottság kontra Fútbol Club Barcelona ítélet, C‑362/19 P, EU:C:2011:169, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

91

A fentiekből következik, hogy még ha a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések olyan projekt részét képezik is, amelynek egészében vett célja, amint arra a főtanácsnok is rámutatott az indítványának 99. pontjában, hogy az északi országok és Közép‑Európa között javítsa a személy‑ és áruszállítás feltételeit, ez nem változtat azon, hogy ezeket az intézkedéseket önmagában ezen okból nem lehet a Femern részére odaítélt intézkedésekkel átfogóan értékelni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alapján, mivel e vállalkozások egyikének és másikának tevékenységei elkülönülnek egymástól. Nem vitatott ugyanis, hogy amint a projekt megvalósításra kerül, a Femern Landanlæg tevékenységei a vasúti összeköttetések működtetésére és üzemeltetésére fognak korlátozódni, míg a Femern tevékenységei csak az állandó összeköttetésre vonatkoznak majd, ezenkívül pedig e különböző infrastruktúrák egymástól függetlenül használhatók.

92

A fentiekből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az első megtámadott ítélet 88. pontjában és a második megtámadott ítélet 63. pontjában megállapította, hogy a Femern Landanlæg részére odaítélt azon intézkedések, amelyeket ugyanazon projekt keretében fogadtak el, mint amely a Femern javára szóló és a Bizottság által állami támogatásoknak minősített intézkedéseket ír elő az állandó összeköttetés vonatkozásában, „önmagában ezen indok” alapján nem minősülhetnek állami támogatásoknak, mivel e két intézkedéstípusnak eltérő célja és kedvezményezettjei vannak. A Törvényszék ezért azt is helyesen tette, hogy az első megtámadott ítélet 90–92. pontjában és a második megtámadott ítélet 65–67. pontjában különbséget tett az egyik és a másik vállalkozás részére odaítélt intézkedések versenyre gyakorolt hatásai között.

93

A fentiekből következik, hogy a fellebbezők által a C‑174/19. P. és a C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott első jogalap első része részben elfogadhatatlan, részben pedig megalapozatlan, következésképpen azt el kell utasítani.

94

A C‑174/19. P. és a C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott első jogalapjuk második és harmadik részében – amelyeket együtt kell megvizsgálni – a beavatkozó felek által támogatott fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a dán vasúti infrastruktúra működtetésének piaca nem volt nyitott a verseny előtt. A Törvényszék az első megtámadott ítélet 108–120. pontjában és a második megtámadott ítélet 83–95. pontjában tévesen utasította el az arra alapított érveiket, hogy a dán vasúti infrastruktúra működtetése és üzemeltetése vonatkozásában mind de facto, mind pedig de iure verseny áll fenn. A NABU és az FSS lényegében osztja ezt az érvelést.

95

A fellebbezők elöljáróban előadják, hogy az érveik arra is irányulnak, hogy vitassák a Törvényszék által az első megtámadott ítélet 94–96. pontjában és a második megtámadott ítélet 69–71. pontjában végzett azon értékelést, amely szerint a hátországi vasúti összeköttetések a nemzeti vasúthálózat részét képezik.

96

Ami a de iure fennálló versenyt illeti, a fellebbezők úgy vélik, hogy a dán jogszabályok által a dán vasúti infrastruktúra üzemeltetésére, működtetésére és karbantartására vonatkozóan kialakított azon engedélyezési rendszer, amelynek keretében ahhoz, hogy valaki vasúti infrastruktúrát működtethessen, engedélyt kell beszereznie a közlekedésért felelős nemzeti hatóságtól, és amelyet 2015‑ben biztonsági jóváhagyási rendszer váltott fel, magában foglalja, hogy e tevékenységek nyitottak a verseny előtt, legalábbis ami a vasúti infrastruktúra működtetésének „piacáért” folyó versenyt illeti. Minden olyan társaság ugyanis, amely beszerezte az engedélyt és a biztonsági jóváhagyást, ezáltal jogosult arra, hogy vasúti infrastruktúrát üzemeltessen. Dániában egyébként a vasúti infrastruktúrának több üzemeltetője is létezik.

97

A fellebbezők hivatkoznak arra az „elemzési keretre”, amelyről a Bizottság a vasutakkal, a metrókkal és a helyi közlekedéssel kapcsolatos infrastruktúrákról szóló dokumentumban („Infrastructure Analytical Grid for Railway, Metro and local transport infrastructure”) tesz említést, és amelyben az szerepel, hogy a vasúti infrastruktúra működtetése csak akkor van lezárva a verseny elől, ha a működtetés és az üzemeltetés jogi monopólium tárgyát képezi, ami azt feltételezi, hogy valamely szolgálatás jogszabálynál fogva egy kizárólagos szolgáltató részére legyen fenntartva, az ilyen szolgáltatásnyújtás pedig minden egyéb szolgáltató számára egyértelműen tiltva legyen.

98

Márpedig Dániában nem ez a helyzet, az engedélyezési rendszer pedig lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy versenyezzenek egymással mind az infrastruktúra kiépítése és üzemeltetése, mind pedig a meglévő infrastruktúrán keresztül történő szolgáltatásnyújtás terén abban az esetben, ha a Femern Landanlæg vagy a Banedanmark alvállalkozásba adná a tevékenységeit.

99

A fellebbezők ezenkívül utalnak olyan más olyan gazdasági ágazatokra, amelyekben valamely tevékenység szintén egy hálózat használatán alapul, mint például a távközlés, a villamos energia vagy a gáz, ennek alapján pedig előadják, hogy a versenynek való kitettség megállapítása kizárólag attól a rendszertől függ, amelyet azért hoztak létre, hogy lehetővé tegyék a versenytárs gazdasági szereplők számára az infrastruktúrához való hozzáférést, függetlenül attól, hogy azok ténylegesen jelen vannak‑e a piacon.

100

Hasonlóképp, a fellebbezők szerint a Törvényszék az első megtámadott ítélet 112. pontjában és a második megtámadott ítélet 87. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy a Banedanmarkon kívüli egyéb vállalkozások is engedélyeket szereztek, és a vasúti hálózat „természetes monopóliumokként” jellemezhető szakaszain működtetési és üzemeltetési tevékenységeiket gyakorolják, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a nemzeti vasúthálózat üzemltetésének és működtetésének „piacán” vagy „piacáért” verseny áll fenn.

101

Ezenkívül az a tény, hogy – mint azt a Törvényszék az első megtámadott ítélet 111. pontjában és a második megtámadott ítélet 86. pontjában felidézte – az uniós jog nem követeli meg a vasúti infrastruktúra működtetésének a verseny előtti megnyitását, továbbá hogy más tagállamok gazdasági szereplői – mint azt a Törvényszék az első megtámadott ítélet 113. pontjában és a második megtámadott ítélet 88. pontjában kifejtette – Dániában hivatkozhatnak a származási országuk által kiadott engedélyekre, nem releváns.

102

Mindenesetre a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések torzítják a versenyt az olyan upstream piacokon, mint például az építkezési anyagok szállításának piaca, valamint az olyan downstream piacokon, mint például a dániai szállítási szolgáltatások piaca.

103

A fellebbezők ezt követően hasonló érvekkel arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy de facto verseny áll fenn azon a piacon, amelyen a Femern Landanlæg tevékenykedik, figyelemmel különösen az olyan társaságok jelenlétére, amelyek jogosultak a helyi, az országos hálózattól elkülönülő vasúthálózatok működtetésére.

104

A fellebbezők hivatkoznak továbbá az olyan állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a széles sávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazására vonatkozó európai uniós iránymutatásról szóló bizottsági közleményre (HL 2013. C 25., 1. o.), amelyet az infrastruktúrák kiépítése és üzemeltetése érdekében lehet nyújtani a gazdasági szereplőknek, ennek alapján pedig előadják: annak eldöntése szempontjából, hogy a Femern Landanlaeg részére nyújtott támogatás állami támogatásnak minősül‑e, az a releváns kritérium, hogy e gazdasági szereplő olyan feltételek mellett részesült‑e finanszírozásban, amelyek megfelelnek a piaci feltételeknek, vagy sem. A jelen ügyben a fellebbezők úgy vélik, hogy nem ez volt a helyzet.

105

A válaszukban a fellebbezők azt állítják, hogy a Bizottság és a Dán Királyság által felhozott elfogadhatatlansági kifogások megalapozatlanok.

106

Az FSS hangsúlyozza, hogy a Bizottság által a vitatott határozatban lefolytatott elemzés újszerű, mivel azok a ritka esetek, amelyekben ezen intézmény arra a következtetésre jutott, hogy a verseny nem torzul, mindeddig lényegében olyan másodlagos jelentőségű tevékenységeket érintettek, amelyeket leggyakrabban a határoktól távol gyakoroltak, és amelyek tisztán helyi hatásokkal jártak.

107

Az FSS azt állítja, hogy a Dániában alkalmazott engedélyezési rendszerre tekintettel a Törvényszék tévesen állapította meg a vasúti infrastruktúra „piacáért” folytatott verseny hiányát, mivel a hátországi összeköttetések üzemeltetésének piacát bármely érdekelt gazdasági szereplőnek oda lehetett volna ítélni. Még ha minden egyes vasúti infrastruktúra rendelkezik is a természetes monopólium jellemzőivel, ez nem jelenti azt, hogy a gazdasági szereplők ne versenyezhetnének egymással e „piacért”, vagyis torzítja a versenyt az, ha e vállalkozások közül csupán az egyik részesül pénzügyi támogatásban.

108

Még abban az esetben is, ha e piacok törvényes monopólium folytán le lennének zárva a verseny előtt, az FSS szerint a pénzügyi támogatás hatással van a közlekedési ágazatban folyó versenyre. Így az infrastruktúra kiépítéséhez nyújtott állami finanszírozásnak az ágazat versenyképessége tekintetében jelentős következményekkel kell járnia más közlekedési módok rovására, csökkentve többek között a más tagállamokban letelepedett vállalkozások azon esélyét, hogy szállítási szolgáltatásaikat ezen állam piacán nyújthassák. Az FSS hivatkozik különösen a 2003. július 24‑iAltmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet (C‑280/00, EU:C:2003:415) 77. és 78. pontjára, valamint a 2019. április 30‑iUPF kontra Bizottság ítéletre (T‑747/17, EU:T:2019:271) hivatkozik.

109

Az FSS azt is előadja, hogy a dániai hátországi vasúti összeköttetések finanszírozása jelentős versenyhatásokkal jár majd az upstream piacokon, különösen az építőiparban, mivel az ilyen munkákat végző vállalkozások forgalma növekedni fog.

110

Az FSS szerint a hátországi összeköttetések finanszírozása ugyanúgy érintheti a versenyt, mint bármely egyéb olyan hálózati iparági infrastruktúra esetében, amely valamely természetes monopólium jellemzőivel rendelkezik. Így a Bizottságnak minden egyes esetben alaposan meg kellene vizsgálnia az ilyen infrastruktúrák finanszírozását az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok alapján. Az FSS e tekintetben hivatkozik az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében említett „állami támogatás” fogalmáról szóló bizottsági közlemény (HL 2016. C 262., 1. o.) 214. és azt követő pontjaira.

111

A NABU, a Rederi Nordö‑Link, a Trelleborg Hamn és az Aktionsbündnis osztja ezt az érvelést. A Rederi Nordö‑Link azt is előadja, hogy a törvényi monopólium fennállása nem elegendő a verseny hiányának megállapításához, mivel a vasúti infrastruktúra versenyben áll más közlekedési infrastruktúrákkal, például a kikötőkkel.

112

A Bizottság azt állítja, hogy a fellebbezők érvei elfogadhatatlanok, mivel a Törvényszék a megtámadott ítéletekben nem állapította meg azt, hogy jogi szempontból nem áll fenn verseny.

113

Ezenkívül a fellebbezőknek az esetleges de facto versenyre vonatkozó érvei nem jelölik meg kellő pontossággal a megtámadott ítéletek indokolásának vitatott pontjait, következésképpen pedig elfogadhatatlanok.

114

A Bizottság azt is kifejti, hogy a Törvényszék előtt nem hozták fel azt az érvet, amely szerint az upstream és a downstream piacokon torzult a verseny, ennélfogva pedig ez az érv új jogalapnak minősül.

115

Végül a Bizottság szerint a tények értékelésére vonatkozó részükben elfogadhatatlanként el kell utasítani azokat az érveket, amelyekkel a fellebbezők azt vitatják, ahogyan a Törvényszék – különösen az első megtámadott ítélet 110. és 112. pontjában, valamint a második megtámadott ítélet 85. és 87. pontjában – a dán jogot értelmezte.

116

A Bizottság másodlagosan azt állítja, hogy a két ügyben felhozott első jogalap második és harmadik része megalapozatlan.

117

A Dán Királyság azzal érvel, hogy az első jogalap e két része elfogadhatatlan, mivel azok csupán megismétlik az elsőfokú eljárásban felhozott érveket, és a tények Törvényszék általi értékelésére vonatkoznak, miközben a fellebbezők e tények semmilyen elferdítésére nem hivatkoznak.

118

A Dán Királyság továbbá azt állítja, hogy a két ügyben felhozott első jogalap második és harmadik része megalapozatlan.

119

A Bizottság és a Dán Királyság állításával ellentétben a fellebbezők kellő pontossággal megjelölték a megtámadott ítéletek indokolásának általuk vitatott pontjait.

120

A C‑174/19. P. sz. ügyben a fellebbezés 35. pontja a Törvényszék által a „de lege” verseny hiányára vonatkozóan az első megtámadott ítélet 108–116. pontjában, különösen annak 110. pontjában kifejtett elemzésre vonatkozik. Hasonlóképp, e fellebbezés 47. pontja ezen ítélet 117–120. pontjára vonatkozik, amelyekben a Törvényszék arról a kérdésről határozott, hogy ugyanezen piac „de facto” nyitott‑e a verseny előtt. Hasonló megállapítások tehetők a C‑175/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezéssel kapcsolatban, mivel a Stena Line Scandinavia pontosan megjelöli a második megtámadott ítélet 83–91. pontját, különösen annak 85. pontját, valamint ezen ítélet 92–95. pontját.

121

Egyébiránt ki kell emelni, hogy nem kifogásolható a fellebbezőkkel szemben, hogy nem említették kifejezetten a megtámadott ítéletek indokolásának azon pontjait, amelyekben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság helyesen vélte úgy, hogy a szóban forgó intézkedések nem eredményeznek versenytorzítást, mivel a Törvényszék az első megtámadott ítélet 133. és 134. pontjában, valamint a második megtámadott ítélet 108. és 109. pontjában átfogó jelleggel vonta le a verseny torzításával és a kereskedelem érintettségével kapcsolatos értékeléséből eredő jogi következtetéseket.

122

El kell utasítani a Bizottság által felhozott azon elfogadhatatlansági kifogást is, amely azon alapul, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletekben nem állapította meg azt, hogy jogi szempontból nem áll fenn verseny. Az első megtámadott ítélet 97. és 98., valamint 108–116. pontjából, továbbá az ezen ítélet 108. pontját megelőző, „Az érintett piacok »de lege« megnyitása az 1249. sz. törvény által” címből ugyanis kifejezetten kitűnik, hogy a Törvényszék a szóban forgó intézkedéseket a versenytorzítás kritériumára tekintettel vizsgálta meg. Ezek az értékelések a második megtámadott ítélet 72. és 73., valamint 83–91. pontjában is szerepelnek.

123

Egyébiránt a Dán Királyság által felhozott, arra alapított elfogadhatatlansági kifogás, hogy a fellebbezők érvei csupán megismétlik az elsőfokú eljárásban előadott érveket, túl általánosnak és pontatlannak tűnik ahhoz, hogy annak helyt lehessen adni.

124

Ezzel szemben részben helyt kell adni a Bizottság és a Dán Királyság által felhozott, arra alapított elfogadhatatlansági kifogásnak, hogy a fellebbezők a tények Törvényszék általi értékelését vitatták, anélkül hogy a tények elferdítésére hivatkoztak volna, vagy bizonyították volna azok elferdítését.

125

E tekintetben fel kell idézni: ahhoz, hogy az állítólagos elferdítést meg lehessen állapítani, annak nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy le kellene folytatni a tények és a bizonyítékok újbóli értékelését (lásd ebben az értelemben többek között: 2021. március 2‑iBizottság kontra Olaszország és társai ítélet, C‑425/19 P, EU:C:2021:154, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 107. pont).

126

A fentiekből következik, hogy a fellebbezők nem vitathatják a Törvényszék által az első megtámadott ítélet 94–96. pontjában és a második megtámadott ítélet 69–71. pontjában kialakított azon értékelést, amely szerint a projekt tárgyát képező dániai hátországi vasúti összeköttetések a dán nemzeti vasúti hálózat részét képezik, miközben a fellebbezők nem hivatkoztak elferdítésre ezen értékelés vitatása érdekében, amely értékelés lényegében az első megtámadott ítélet 95. pontjában és a második megtámadott ítélet 70. pontjában tett azon megállapításon alapul, amely szerint a Ringsted és Rødby között meglévő, a Banedanmarkhoz tartozó vasúti összeköttetés bővítéséből és korszerűsítéséből álló vasúti összeköttetéseket a Banedanmark azon szabályok szerint fogja működtetni, amelyek a nemzeti hálózat egészére vonatkoznak, következésképpen ezen összeköttetések csupán hozzákapcsolják az állandó összeköttetést a meglévő nemzeti hálózathoz, ezáltal pedig annak szerves részévé válnak.

127

A fentiekből következik az is, hogy azon piacok Törvényszék általi elemzését, amelyeken a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések torzíthatják a versenyt, a fellebbezők szintén nem vitathatják oly módon, hogy az egyes fellebbezéseikben olyan egyéb piacokon bekövetkező versenytorzulásra hivatkoznak, amelyek a Törvényszék által elemzett piacokhoz képest az értékesítési lánc előző és következő szintjén helyezkednek el.

128

Ezzel szemben, ellentétben azzal, amit a Bizottság egyebek mellett állít, a fellebbezők azokkal az érveikkel, amelyek a Törvényszék által az első megtámadott ítélet 110. és 112. pontjában, valamint a második megtámadott ítélet 85. és 87. pontjában lefolytatott azon értékelés ellen irányulnak, amely szerint a dán engedélyezési rendszer nem foglalja magában azt, hogy a nemzeti vasúti infrastruktúra üzemeltetésének és működtetésének piaca nyitott legyen a verseny előtt, nem csupán a tények Törvényszék általi értékelésének vitatására szorítkoznak, hanem ezek az érvek kiterjednek arra a jogi értékelésre is, amelyet a Törvényszék e rendszer vonatkozásában végzett, ami az érintett „piacért” folyó verseny fennállását illeti olyan kontextusban, amelyben az infrastruktúra üzemeltetésének egy része monopólium tárgyát is képezi, vagyis ezeket az érveket a fellebbezés szakaszában elfogadhatónak kell tekinteni.

129

Mint az a jelen ítélet 62. pontjában megállapításra került, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásként” minősítés megköveteli többek között azt, hogy a szóban forgó intézkedés e rendelkezés értelmében torzítsa a versenyt, vagy azzal fenyegessen.

130

Mint azt a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében említett „állami támogatás” fogalmáról szóló közleményének 188. és 219. pontjában lényegében kifejti, az a körülmény, hogy valamely tagállam egy jogi monopólium alá tartozó közszolgáltatást állami vállalkozásra bíz, bizonyos körülmények között nem eredményez versenytorzítást, a valamely jogi monopólium alá tartozó infrastruktúra üzemeltetőjének nyújtott előny pedig ilyen körülmények között nem torzíthatja a versenyt. Ugyanakkor – mint azt a Bizottság e közlemény 188. pontjának b) alpontjában szintén pontosítja – ahhoz, hogy ilyen körülmények között kizárható legyen a torzítás, az szükséges, hogy a jogi monopólium nemcsak a „piacon”, hanem a „piacért” folyó versenyt is kizárja olyan értelemben, hogy kiküszöböljön minden olyan potenciális versenyt, amely arra irányulna, hogy valaki a szóban forgó szolgáltatás kizárólagos szolgáltatójává váljon (lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑iArriva Italia és társai ítélet, C‑385/18, EU:C:2019:1121, 57. pont).

131

A jelen esetben a fellebbezők nem vitatták a Törvényszék által az első megtámadott ítélet 112. pontjában és a második megtámadott ítélet 87. pontjában tett azon megállapítást, amely szerint a Banedanmark jogi monopólium rendszerében működteti a nemzeti vasúti hálózatot.

132

Ennélfogva nem vitatott, hogy a Banedanmark ilyen jogi monopóliummal rendelkezik a tulajdonában lévő nemzeti vasúti infrastruktúra működtetésére és üzemeltetésére, továbbá hogy a hátországi vasúti összeköttetések ezen infrastruktúra részét képezik.

133

A megtámadott ítéletekből az is következik, hogy a projekt megvalósítását követően továbbra is a Banedanmark felel majd a vasúti összeköttetések működtetéséért és üzemeltetéséért, ideértve azokat is, amelyek a Femern Landanlæghez tartoznak majd.

134

Egyébiránt, jóllehet különösen az első megtámadott ítélet 112. pontjából és a második megtámadott ítélet 87. pontjából kitűnik, hogy a dán szabályozás lehetővé teszi a bizonyos feltételeknek megfelelő vállalkozások számára, hogy a vasúthálózat egyes szakaszainak működtetése és üzemeltetése céljából engedélyt szerezzenek, e hálózat olyan részeiről van szó, amelyek elkülönülnek a nemzeti vasúthálózattól.

135

E tekintetben nem bizonyították, de még csak nem is állították, hogy az engedélyek, illetve utóbb a biztonsági jóváhagyások megadása lehetővé tenné a Banedanmarkon kívüli egyéb vállalkozások számára, hogy a nemzeti vasúti infrastruktúra működtetésének és üzemeltetésének piacán vagy piacáért kifejtsék tevékenységeiket.

136

Hozzá kell tenni: annak alapján, hogy a Banedanmark jogi monopóliummal rendelkezik a nemzeti vasúti infrastruktúra működtetésére és üzemeltetésére, megállapítható, hogy a Dán Királyság jogalkotási intézkedések alapján köteles arra, hogy e nemzeti infrastruktúra működtetését és üzemeltetését kizárólagos jelleggel ítélje oda e vállalkozás részére, abban az értelemben, ahogyan azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata megköveteli (lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑iArriva Italia és társai ítélet, C‑385/18, EU:C:2019:1121, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

137

Ezenkívül a Törvényszék, miután az első megtámadott ítélet 113. pontjában és a második megtámadott ítélet 88. pontjában megállapította, hogy a dán jogszabályok lehetővé teszik az Unió más tagállamaiban letelepedett gazdasági szereplők számára, hogy a származási országukban kiadott engedélyekre hivatkozzanak, nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor ebből azt vezette le, hogy a dániai vasúti infrastruktúra működtetésének vagy üzemeltetésének piaca önmagában emiatt nincs kitéve a versenynek.

138

Ami az FSS által a 2019. április 30‑iUPF kontra Bizottság ítélet (T‑747/17, EU:T:2019:271) 97. pontjára alapított, azzal összefüggésben felhozott érvet illeti, hogy még ilyen monopólium fennállása esetén is meg kell vizsgálni a más közlekedési módokkal folytatott potenciális verseny fennállását, e 97. pontból kitűnik, hogy ez az ügy a jelen ügyektől eltérő olyan helyzetre vonatkozott, amelyben a Bizottság nem a monopólium mellett kínált kikötői szolgáltatások vonatkozásában állapította meg potenciális verseny fennállását, hanem a kikötők által kínált olyan szállítási szolgáltatások vonatkozásában, amelyek bizonyos mértékig versenyben álltak a más kikötők vagy más szállítási szolgáltatók által kínált szolgáltatásokkal.

139

Végül, ellentétben azzal, amit a fellebbezők állítanak, a Törvényszék által az első megtámadott ítélet 111. pontjában és a második megtámadott ítélet 86. pontjában tett azon megállapítás, amely szerint az uniós jog elismeri, hogy a vasúti infrastruktúra természetes monopóliumnak minősül, annak vizsgálata szempontjából releváns, hogy a Banedanmark részére biztosított jogi monopólium a dán jog által előírtaktól függetlenül ellentétes‑e az uniós joggal.

140

A fentiekből következik, hogy a Törvényszék az első megtámadott ítélet 110. és 112. pontjában, valamint a második megtámadott ítélet 85. és 87. pontjában helyesen állapította meg, hogy a vasúti infrastruktúra működtetésére vonatkozó engedélyezési rendszert létrehozó dán jogszabályok nem foglalják magában azt, hogy „de lege” verseny állna fenn a nemzeti infrastruktúra azon működtetésének és üzemeltetésének „piacán” vagy „piacáért”, amelyek tekintetében a Banedanmark jogi monopóliummal rendelkezik.

141

Hozzá kell tenni: e megállapításon nem változtat az a tény, ha a szóban forgó intézkedéseket odaítélik egy olyan másik vállalkozásnak, mint a Femern Landanlæg, amelyet a dán jogalkotó azért hozott létre, hogy biztosítsa a projekten belül a dániai hátországi vasúti összeköttetésekre vonatkozó rész finanszírozását, és amely ezen összeköttetések üzemeltetéséért és karbantartásáért is felelős lesz.

142

Hangsúlyozni kell különösen azt, hogy a Törvényszék az első megtámadott ítélet 119. pontjában és a második megtámadott ítélet 94. pontjában megállapította – anélkül, hogy ezt vitatták volna –, hogy sem a Femern Landanlægre vonatkozó dán jogszabályokból, sem pedig e társaság alapszabályából nem következik, hogy e társaság a projekt megvalósítása érdekében rábízott feladatokon kívül egyéb tevékenységeket is gyakorolna vagy gyakorolhatna.

143

Azon kérdés vizsgálata során, hogy a vitatott támogatási intézkedések érinthetik‑e a tagállamok közötti kereskedelmet, releváns a Törvényszék által az első megtámadott ítélet 132. pontjában és a második megtámadott ítélet 107. pontjában tett azon megállapítás is, amely szerint az a körülmény, hogy a Banedanmark a dán vasúthálózat karbantartásával kapcsolatos tevékenységeket más társaságokkal versenyezve gyakorolja, és beléphet más nemzeti piacokra is, még ha azt bizonyítottnak is feltételezzük, nem támasztja alá egyrészt azt, hogy azok az intézkedések, amelyeket a Femern Landanlæg – nem pedig a Banedanmark – részére ítéltek oda, a Banedanmark javát szolgáló közvetett támogatásnak minősülnek, másrészt pedig azt sem, hogy az ilyen intézkedések versenytorzításokat válthatnak ki azon a piacon, amelyen a Femern Landanlæg tevékenykedik.

144

Az eddigiekből következik, hogy a Törvényszék helyesen utasította el azokat az érveket, amelyeket a fellebbezők az első jogalapjuk azon második része keretében hoztak fel, amely az azon piacon fennálló „de lege” versenyre vonatkozik, amelyen a Femern Landanlæg működik.

145

Ugyanezen okokból nem cáfolhatják ezt az elemzést a fellebbezők által az első jogalapjuk harmadik része keretében felhozott, a versenynek való „de facto” kitettségre vonatkozó azon érvek, amelyek hasonlóak a versenynek való „de lege” kitettség vonatkozásában felhozott érvekhez.

146

Ami a fellebbezők azon érvét illeti, amely szerint az elemzés szempontjából releváns kritérium valójában az, hogy a Femern Landanlæg olyan feltételek mellett részesült‑e finanszírozásban, amelyek megfelelnek a piaci feltételeknek, vagy sem, emlékeztetni kell arra, hogy olyan külön feltételről van szó, amely az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás minősítéshez szükséges, és amely nem releváns azon kérdés szempontjából, hogy az a piac, amelyen a vállalkozás működik, nyitott‑e a verseny előtt.

147

A fentiekből következik, hogy a C‑174/19. P. és C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott első jogalap második és harmadik részét mint részben elfogadhatatlanokat, részben pedig mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

148

A C‑174/19. P. és a C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott első jogalapjuk negyedik részében a beavatkozó felek által támogatott fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék az első megtámadott ítélet 121–127. pontjában és a második megtámadott ítélet 96–102. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések versenyre gyakorolt hatásainak értékelése szempontjából megkülönböztette egyrészt a vasúti infrastruktúra megépítésére és karbantartására, másrészt pedig az ezen infrastruktúra működtetésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységeket. A NABU és az FSS lényegében osztja ezt az érvelést.

149

A fellebbezők azt állítják, hogy a dán engedélyezési rendszer, amelynek helyébe utóbb a biztonsági jóváhagyások rendszere lépett, megkülönböztetés nélkül lefedi e tevékenységek összességét. Kifejtik, hogy a dán jog akként határozza meg a pályahálózat‑működtetőt, hogy az magában foglalja az e tevékenységért felelős összes jogalanyt.

150

A fellebbezők hozzáteszik, hogy azok az indokok, amelyek alapján a Törvényszék különbséget tesz e tevékenységek között, nem tűnnek ki a megtámadott ítéletekből, mivel e különbségtétel nem következik az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló, 2012. november 21‑i 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvből (HL 2012. L 343., 32. o.; helyesbítés: HL 2015. L 67., 32. o.), amelyet pedig megemlít az első megtámadott ítélet 101–104. pontja és a második megtámadott ítélet 76–79. pontja. A fellebbezők hivatkoznak különösen ezen irányelv 3. cikkének 2. pontjára, amely akként határozza meg a „pályahálózat‑működtető” fogalmát, hogy abba beletartozik minden olyan szervezet vagy cég, amely elsősorban a vasúti infrastruktúra „igazgatásáért és fenntartásáért” felelős, valamint ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdésére, amely további pontosítás nélkül a pályahálózat‑működtető által ellátott „alapvető funkciókra” utal.

151

A fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és elferdítette a bizonyítékokat, amikor az első megtámadott ítélet 125. és 127. pontjában, valamint a második megtámadott ítélet 100. és 102. pontjában úgy ítélte meg, hogy sem a dán jogszabályokból, sem pedig a vitatott határozatból vagy a Femern Landanlæg alapszabályából nem tűnik ki, hogy e vállalkozás a vasúthálózat megépítésével és karbantartásával kapcsolatos feladatokat más gazdasági szereplőkkel versenyezve lenne köteles ellátni.

152

A fellebbezők hozzáteszik, hogy a Dán Királyság állításával ellentétben az első megtámadott ítélet 125. pontja és a második megtámadott ítélet 100. pontja ellen irányuló érvek – amely pontokban a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Femern Landanlæg nem képes e feladatokat ellátni – nem tekinthetők új és következésképpen elfogadhatatlan jogalapnak, mivel az e pontokban foglalt értékelés nem következik a vitatott határozatból, ennélfogva pedig azt nem lehetett a Törvényszék előtt vitatni.

153

A Rederi Nordö‑Link, a Trelleborg Hamn és az Aktionsbündnis szintén azt állítja, hogy a Törvényszék az első megtámadott ítélet 122. és 127. pontjában, valamint a második megtámadott ítélet 97. és 102. pontjában elferdítette a bizonyítékokat, ideértve a vitatott határozatot is, amikor úgy ítélte meg, hogy a Femern Landanlæg pályahálózat‑működtetési és ‑üzemeltetési tevékenységei nem terjednek ki e hálózat megépítésére és karbantartására.

154

A Bizottság és a Dán Királyság úgy véli, hogy az első jogalap negyedik része megalapozatlan.

155

A Dán Királyság hozzáteszi, hogy azok az érvek, amelyekkel a felperesek a dán jogszabályok Törvényszék általi értelmezését vitatják, új érvek, és azokat mint elfogadhatatlanokat mindenképp el kell utasítani.

156

Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy a Törvényszék, miután az első megtámadott ítélet 122–124. pontjában, valamint a második megtámadott ítélet 98–100. pontjában ismertette a releváns nemzeti rendelkezéseket, az első megtámadott ítélet 125. pontjában és a második megtámadott ítélet 100. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Femern Landanlæg felelős a vasúti összeköttetések megépítésével és üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységek végrehajtásáért, viszont nem képes arra, hogy más gazdasági szereplőkkel versenyezve saját maga ellássa a hálózat karbantartásával és megépítésével kapcsolatos feladatokat. Így a felperesek állításával ellentétben ennek az értékelésnek nem elégtelen az indokolása.

157

Ezt követően, anélkül hogy határozni kellene a Dán Királyság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról, meg kell állapítani, hogy hatástalanokként mindenképp el kell utasítani a fellebbezők által annak bizonyítása érdekében előadott érveket, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, amikor úgy ítélte meg, hogy a Femern Landanlæg nem köteles ellátni a vasúti infrastruktúra megépítésével és karbantartásával kapcsolatos feladatokat.

158

Mint azt ugyanis mind a Bizottság, mind pedig a Dán Királyság hangsúlyozza, sem az első megtámadott ítélet 125. pontjából, sem pedig a második megtámadott ítélet 100. pontjából nem következik, hogy a Femern Landanlæg ne lenne felelős a vasúti összeköttetések megépítéséért és karbantartásáért. A Törvényszék csupán arra utalt, hogy e vállalkozás „nem képes saját maga ellátni” e feladatot, vagy még inkább, mint azt a Törvényszék az első megtámadott ítélet 127. pontjában és a második megtámadott ítélet 102. pontjában pontosította, hogy az említett vállalkozás „nem gyakorolja közvetlenül” e tevékenységeket, anélkül hogy a tények ezen értékelését vitatták volna.

159

Egyébiránt a megtámadott ítéletek 9. pontjában a Törvényszék a projekt ismertetése keretében emlékeztetett arra, hogy a Femern Landanlæg lesz „felelős” a hátországi vasúti összeköttetések megépítéséért és működtetéséért, „ideértve [azok] karbantartás[á]t is”, és hogy ennek költségeit a tulajdoni arányában fogja viselni, míg a másik részt a Banedanmark viseli. Ezenkívül az első megtámadott ítéletnek különösen a 124. pontjából, a második megtámadott ítéletnek pedig különösen a 99. pontjából az következik, hogy a Banedanmark lesz felelős e tevékenységek végrehajtásáért.

160

A fentiekből következik, hogy az a különbségtétel, amelyet a Törvényszék az első megtámadott ítélet 122. pontjában és a második megtámadott ítélet 97. pontjában állított fel egyfelől a vasúti infrastruktúra megépítésének és karbantartásának azon piacai között, amelyeken a Femern Landanlæg nem „tevékenykedik”, másfelől pedig a vasúti infrastruktúra „szigorú értelemben vett” működtetésének és üzemeltetésének piacai között, kizárólag annak elhatárolásán alapul, hogy e különböző tevékenységeket konkrétan e vállalkozás valósítja‑e meg vagy sem.

161

Márpedig, mint azt a Bizottság is hangsúlyozza, a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések által a versenyre gyakorolt hatás értékelése szempontjából azokat a tevékenységeket kell figyelembe kell venni, amelyeket e vállalkozás konkrétan és ténylegesen saját maga végez.

162

Mivel a Femern Landanlæg nem képes arra, hogy saját maga gondoskodjon a vasúti összeköttetések megépítésével, akár pedig az azok karbantartásával járó tevékenységek ellátásáról, a Törvényszék az első megtámadott ítélet 126. pontjában és a második megtámadott ítélet 101. pontjában helyesen állapította meg: az, hogy a dán vasúthálózaton léteznek az e tevékenységeket megvalósító társaságok – különösen azt követően, hogy a szerződések odaítélése érdekében ajánlattételi felhívás útján történő versenyeztetést bonyolítanak le –, nem bizonyíthatja, hogy a vasúti infrastruktúra működtetésére vagy üzemeltetésére irányuló, a Femern Landanlæg által e területen gyakorolt tevékenységek szintén ki lennének téve a versenynek.

163

Azon érveket illetően, amelyek szerint e vállalkozás tevékenységeit mégis versenynek kitett piacon gyakorolják, mint ez kitűnik többek között a Dániában fennálló engedélyezési rendszerből, meg kell állapítani, hogy ezek az érvek valójában a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések által a versenyre gyakorolt hatásra vonatkoznak, amely az első jogalap második és harmadik részének képezi a tárgyát.

164

A fentiekből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a Femern Landanlæg tevékenységein belül megkülönböztette a vasúthálózat megépítésére és karbantartására irányuló tevékenységeket az e hálózat szigorú értelemben vett üzemeltetésére irányuló tevékenységektől.

165

Ennélfogva a C‑174/19. P. és C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott első jogalap negyedik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

166

Mivel az első jogalap valamennyi részét el kell utasítani, az első jogalapot el kell utasítani.

167

A C‑174/19. P. és a C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott második jogalapjukban a fellebbezők, az FSS és a Rederi Nordö‑Link azt állítja, hogy a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel hatással lehetnek a versenyre mind a vasúti infrastruktúra működtetésének piacán, mind pedig a Fehmarn‑szoroson keresztül történő szállítás piacán. Figyelembe kell venni a két tagállamot összekötő projekt határokon átnyúló jellegét is.

168

A Bizottság és a Dán Királyság azt állítja, hogy a második jogalap elfogadhatatlan, mivel a fellebbezők nem határozták meg pontosan a megtámadott ítéletek általuk vitatott pontjait, mindenesetre pedig e jogalap megalapozatlan.

169

A Dán Királyság hozzáteszi, hogy azok az érvek, amelyekkel a fellebbezők az első megtámadott ítélet 129–132. pontját és a második megtámadott ítélet 104–107. pontját vitatják, anélkül hogy a tényeknek vagy bizonyítékoknak a Törvényszék általi elferdítésére hivatkoznának, elfogadhatatlanok, mivel azok a tényeknek a Törvényszék általi értékelésére vonatkoznak.

170

A Bizottság és a Dán Királyság állításával ellentétben a C‑174/19. P. és C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott második jogalap kellő pontossággal megjelöli a megtámadott ítéletek vitatott pontjait, amennyiben a fellebbezők ezen ítéletek közül különösen az elsőnek a 128–132. pontjára, a másodiknak pedig a 103–107. pontjára utalnak, amelyekben a Törvényszék a fellebbezők arra vonatkozó érveiről határozott, hogy a vitatott támogatási intézkedések érintették‑e a tagállamok közötti kereskedelmet.

171

Ki kell emelni azt is, hogy a fellebbezőkkel szemben nem lehet azt kifogásolni, hogy nem hivatkoztak volna kifejezetten a megtámadott ítéletek azon pontjaira, amelyekben a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó intézkedések nem érinthették a kereskedelmet, mivel az első megtámadott ítélet 133. és 134. pontjában, valamint a második megtámadott ítélet 108. és 109. pontjában a Törvényszék átfogó jelleggel utasította el a fellebbezők első jogalapját és a harmadik jogalapjuk második részén belül az első kifogást, amelyeket arra alapítottak, hogy a vasúti összeköttetések tervezése, megépítése és üzemeltetése érdekében a Femern Landanlæg részére odaítélt intézkedések elemzését illetően megsértették az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését és azt a kötelezettséget, hogy megindítsák a hivatalos vizsgálati eljárást.

172

Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az első jogalap második és harmadik részének vizsgálatából az következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság helyesen állapította meg a verseny hiányát a nemzeti vasúti infrastruktúra működtetésének és üzemeltetésének piacán.

173

A fentiekből következik, hogy a Törvényszék akkor sem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az első megtámadott ítélet 129. és 130. pontjában, valamint a második megtámadott ítélet 104. és 105. pontjában megállapította egyrészt azt, hogy e piacon a verseny hiánya megakadályozza a más tagállamokban letelepedett társaságokat abban, hogy belépjenek e piacra, másrészt pedig azt, hogy a tervezésről szóló, a vitatott határozat (13) preambulumbekezdésében hivatkozott törvény és az építésről szóló, e határozat (50) preambulumbekezdésében hivatkozott törvény nem teszi lehetővé a Femern Landanlæg számára, hogy a vasúti összeköttetések tervezésére, megépítésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységeken kívüli egyéb tevékenységekben vegyen részt.

174

Így a Törvényszék az első megtámadott ítélet 131. pontjában és a második megtámadott ítélet 106. pontjában levonhatta azt a következtetést, hogy a fellebbezők nem tudták bizonyítani, hogy a Femern Landanlæg számára megengedett lenne a projekttel kapcsolatos tevékenységektől eltérő tevékenységek végzése, ezáltal pedig beléphetne más tagállamok piacaira.

175

Mint azt a Dán Királyság hangsúlyozza, e pontok a Törvényszék által végzett azon ténybeli értékelés körébe tartoznak, amellyel kapcsolatban kifejezetten nem hivatkoztak semmilyen elferdítésre, és nem is bizonyítottak ilyen elferdítést.

176

Ami a fellebbezők arra alapított érvét illeti, hogy a projekt határokon átnyúló jellegű, mivel lehetővé teszi majd két tagállam összekapcsolását, meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap keretében vizsgált intézkedések mindazonáltal egyedül a dániai hátországi vasúti összeköttetésekre vonatkoznak, amelyeknek a felperesek által hivatkozott értelemben nincs „határokon átnyúló” jellege. A finanszírozásuk továbbá az állandó összeköttetés finanszírozásától eltérő értékelés tárgyát képezi, mint az kitűnik különösen az első megtámadott ítélet 88. pontjából és a második megtámadott ítélet 63. pontjából.

177

A fentiekből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az első megtámadott ítélet 133. pontjában és a második megtámadott ítélet 108. pontjában úgy ítélte meg, hogy a tagállamok közötti kereskedelem érintettségére vonatkozó kritériumot illetően a Bizottság által lefolytatott vizsgálat nem valósított meg téves jogalkalmazást, továbbá hogy a Bizottság nem szembesült olyan komoly nehézségekkel sem, amelyek alapján köteles lett volna megindítani a hivatalos vizsgálati eljárást.

178

Ebből következik, hogy a C‑174/19. P. és C‑175/19. P. sz. ügyben felhozott második jogalap nem megalapozott.

179

Következésképpen, mivel a fellebbezők által a fellebbezéseik alátámasztása érdekében felhozott valamennyi jogalap elutasításra került, e fellebbezéseket teljes egészükben el kell utasítani.

180

Csatlakozó fellebbezéseiben a Bizottság egyetlen jogalapra hivatkozik, amely azon alapul, hogy a Törvényszék tévedett, amikor hallgatólagosan elismerte, hogy a fellebbezők kereshetőségi joggal rendelkeznek a vitatott határozattal szemben, amennyiben e határozat a Femern Landanlæg javára elfogadott intézkedésekre vonatkozik.

181

A fellebbezők, a NABU és az FSS a maguk részéről e csatlakozó fellebbezések elfogadhatatlanságára hivatkoztak.

182

E tekintetben anélkül, hogy határozni kellene a csatlakozó fellebbezések elfogadhatatlanságára alapított e kifogásról, meg kell állapítani egyrészt azt, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletekben – mint azt a főtanácsnok is kiemelte az indítványának 43. pontjában – nem hozott határozatot a fellebbezők által a vitatott határozattal szemben hozzá benyújtott keresetek elfogadhatóságáról annyiban, amennyiben e határozat a Femern Landanlæg javára elfogadott intézkedésekre vonatkozik, másrészt pedig azt, hogy a Törvényszék helyesen járhatott el így, mivel nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor e kereseteket érdemben elutasította.

183

A fentiekből következik, hogy a csatlakozó fellebbezéseket el kell utasítani.

184

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

185

Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

186

A fellebbezőket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeiken felül a Bizottság részéről a fellebbezésekkel összefüggésben felmerült költségek viselésére.

187

Mivel a Bizottság a csatlakozó fellebbezések keretében pervesztes lett, úgy kell határozni, hogy maga viselje az e fellebbezésekkel összefüggésben felmerült saját költségeit.

188

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése szerint, ha nem az elsőfokú eljárásban beavatkozó fél terjesztette elő a fellebbezést, az elsőfokú eljárásban beavatkozó felet csak akkor lehet a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére kötelezni, ha részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában. Ha e fél részt vesz az eljárásban, a Bíróság dönthet úgy, hogy e fél maga viseli saját költségeit.

189

E rendelkezéseknek megfelelően az elsőfokú eljárásba beavatkozó Dán Királyság, FSS és NABU, amelyek részt vettek a Bíróság előtti eljárásban, maguk viselik saját költségeiket azokban az ügyekben, amelyekben beavatkoztak.

190

Végül az eljárási szabályzat 140. cikkének (3) bekezdése szerint, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazni kell, a Bíróság elrendelheti, hogy az e cikk (1) és (2) bekezdésében nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket.

191

E rendelkezéseknek megfelelően a Rederi Nordö‑Link, a Trelleborg Hamn és az Aktionsbündnis mindkét ügyben maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: