1

Fellebbezésében a China Construction Bank Corp. (a továbbiakban: CCB) az Európai Unió Törvényszéke 2018. december 6‑i China Construction Bank kontra EUIPO – Groupement des cartes bancaires (CCB) ítéletének (T‑665/17, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2018:879) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának a Groupement des cartes bancaires és a CCB közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2017. június 14‑én hozott határozatával (R 2265/2016‑1. sz. ügy; a továbbiakban: vitatott határozat) szemben a CCB által előterjesztett, hatályon kívül helyezés iránti keresetet.

2

Az [európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendeletet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 158., 52. o.) módosította a 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.), amely 2016. március 23‑án lépett hatályba. A rendeletet később 2017. október 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.). Ugyanakkor, figyelemmel az ügy tényállásának időpontjára, a jelen fellebbezést a 207/2009 rendelet anyagi jogi rendelkezései alapján kell megvizsgálni.

3

A 207/2009 rendelet 8. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

[…]

[…]

(5)   A […] korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet továbbá oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve, hogy [európai uniós] védjegy esetén [az európai uniós] védjegy a[z Unióban], korábbi nemzeti védjegy esetén a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.”

4

2014. október 14‑én a CCB az alábbi megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozását kérte az EUIPO‑tól:

5

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 36. osztályba tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, és azok a következő leírásnak felelnek meg: „Banki szolgáltatások; pénzügyi értékbecslés (biztosítás, banki ügyletek, ingatlan); finanszírozási szolgáltatások; hitelkártya‑szolgáltatások; értékmegőrzés; régiségbecslés; ügynöki tevékenység; garanciaszolgáltatások; vagyonkezelői szolgáltatások”.

6

2015. május 7‑én a Groupement des cartes bancaires az előző pontban említett valamennyi szolgáltatás vonatkozásában felszólalást tett a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben. A felszólalás korábbi jogokon alapult, köztük a következő európai uniós védjegyen, amelyet 1999. november 12‑én lajstromoztak:

7

Ezt a védjegyet többek között a Nizzai Megállapodás szerinti 36. osztályba tartozó alábbi szolgáltatások vonatkozásában lajstromozták: „Biztosítás és finanszírozás, nevezetesen: biztosítás, pénzváltó irodák; utazási csekkek és hitellevelek kibocsátása; pénzügyletek, valutaügyletek, banki ügyletek; […] bank‑ és pénzügyi folyamatok elektronikus úton történő kezelése; […] előrefizetett, fizetési, hitel‑, készpénzkártyák kibocsátása és kezelése […]; elektronikus fizetési szolgáltatások […]; a kártyatulajdonosok részére bankjegykiadó automatákon keresztül nyújtott, pénzügyi ügyletekkel kapcsolatos szolgáltatások; […] azonosítással és hitelesítéssel kapcsolatos szolgáltatások; bármilyen távközlési eszköz útján nyújtott pénzügyi információs szolgáltatások”.

8

A felszólalás alapjául hivatkozott okok a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikke (5) bekezdésében foglalt okok voltak.

9

2016. október 4‑én az EUIPO felszólalási osztálya helyt adott a felszólalásnak azzal az indokkal, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében fennáll az összetévesztés veszélye. A rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére alapított okot nem vizsgálta meg.

10

A CCB fellebbezést nyújtott be, amelyet a vitatott határozattal elutasítottak.

11

A határozatban az EUIPO első fellebbezési tanácsa úgy ítélte meg, hogy az érintett fogyasztói kör részben szakemberekből, részben pedig végső fogyasztókból vagy a nagyközönségből áll, akik magas figyelmi szinttel rendelkeznek.

12

Az összetéveszthetőség értékelése szempontjából releváns területet illetően kifejtette, hogy az az Unió egész területére kiterjed, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a bejelentett védjegy lajstromozásának megtagadásához elegendő annak megállapítása is, hogy az Unió egy részében áll fenn az összetévesztés veszélye.

13

Ezt követően úgy ítélte meg, hogy a korábbi védjegy használata miatt az érintett francia fogyasztói kör ezt a védjegyet a „CB” kártyákra utalásként azonosítja. Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Groupement des cartes bancaires és a CCB közötti felszólalási eljárással kapcsolatban, a CCB által európai uniós védjegyként lajstromoztatni kívánt szómegjelölés tárgyában, az R 944/2013‑4. sz. ügyben 2014. augusztus 27‑én hozott határozatában már megállapítást nyert, hogy a CB szóvédjegy Franciaországban jóhírnevet élvez a Nizzai Megállapodás szerinti 36. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében. A Groupement des cartes bancaires által a jelen ügyben előterjesztett bizonyítékok alátámasztják a jóhírnév fennállását.

14

Az ütköző megjelölések összehasonlítását illetően az EUIPO első fellebbezési tanácsa a korábbi védjegy franciaországi jóhírnevét figyelembe véve úgy ítélte meg, hogy ezt a védjegyet annak erősen stilizált jellege ellenére „CB” betűcsoportként észlelik. A bejelentett védjegy ábrás eleme pedig csupán járulékosan kapcsolódik a „CCB” betűcsoportból álló domináns elemhez.

15

Következésképpen az ütköző megjelölések között bizonyos mértékű vizuális hasonlóság áll fenn. A megjelölések továbbá hangzásbeli szempontból az átlagosnál nagyobb mértékben hasonlóak. Fogalmi szinten ezzel szemben nem lehetséges összehasonlítani őket.

16

Az EUIPO első fellebbezési tanácsa úgy ítélte meg, hogy az ütköző megjelölésekkel jelölt szolgáltatások azonossága, a megjelölések hasonlósága és a korábbi védjegy franciaországi jóhírneve miatt az ütköző megjelölések közötti különbségek és az érintett fogyasztói kör átlagosnál magasabb figyelmi szintje ellenére sem zárható ki az összetéveszthetőség.

17

A fellebbezési tanács hozzátette, hogy az a tény, hogy a CCB bejelentett védjeggyel jelölt egyes szolgáltatásait a fogyasztók nem veszik rendszeresen igénybe, növeli annak lehetőségét, hogy még akár a magas szintű figyelmet tanúsító fogyasztókat is megtéveszti, hogy pontatlanul emlékeznek az ütköző megjelölések megjelenésére.

18

A fenti okok összessége miatt az EUIPO első fellebbezési tanácsa úgy vélte, hogy Franciaországban fennáll az összetévesztés veszélye, következésképpen az EUIPO felszólalási osztálya helyesen döntött úgy, hogy helyt ad a felszólalásnak.

19

2017. szeptember 27‑én a CCB keresetet nyújtott be a Törvényszékhez.

20

Többek között a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozott. A CCB ezzel a jogalappal az EUIPO első fellebbezési tanácsának a korábbi védjegy megkülönböztető képességére vonatkozó értékelését, az ütköző megjelölések hasonlóságára vonatkozó értékelését, és az összetéveszthetőség fennállására vonatkozó átfogó értékelését vitatta.

21

A korábbi védjegy megkülönböztető képességét illetően a CCB többek között azt kifogásolta, hogy az EUIPO első fellebbezési tanácsa nem határozta meg megfelelően azokat a szolgáltatásokat, amelyek tekintetében úgy ítélte meg, hogy a védjegy jóhírnévvel rendelkezik. A CCB szerint a Groupement des cartes bancaires által benyújtott bizonyítékok alapján nem állapítható meg az említett védjegynek az azzal jelölt valamennyi szolgáltatás vonatkozásában fennálló jóhírneve.

22

Az ütköző megjelölések hasonlóságának értékelésével kapcsolatban a CCB különösen arra hivatkozott, hogy az EUIPO első fellebbezési tanácsa az értékelés során tévesen vette figyelembe a korábbi védjegy jóhírnevét. A védjegyet a vitatott határozatban úgy elemezték, mintha szóvédjegyről lenne szó. Hasonlóképpen a védjegyként lajstromoztatni kívánt megjelölést is a szóeleme alapján, ábrás elemét figyelmen kívül hagyva elemezték.

23

A Törvényszék a keresetet mint megalapozatlant elutasította.

24

A CCP azt kéri, hogy a Bíróság:

25

Az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:

26

A CCB három fellebbezési jogalapot hoz fel.

27

Első jogalapjával azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az összetéveszthetőség fennállásának értékelése során, és ezzel megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját.

28

Ez a jogalap négy részből áll.

29

Először is a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az ütköző megjelölések hasonlóságának értékelésére irányuló vizsgálati szakaszban figyelembe vette a korábbi védjegy jóhírnevét, majd az összetéveszthetőség átfogó értékelése során ismét figyelembe vette azt. Így kétszeresen is figyelembe vette a korábbi védjegy megkülönböztető képességét.

30

A CCB hangsúlyozza, hogy az ütköző megjelölések hasonlóságának értékelése önálló vizsgálatnak minősül. Csak az összetéveszthetőség átfogó értékelése keretében játszik szerepet a korábbi védjegy megkülönböztető képességének mértéke, az ütköző megjelölések hasonlóságának és a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások hasonlóságának mértékéhez hasonlóan.

31

Másodszor, a Törvényszék tévesen ítélte meg az ütköző megjelölések ábrás jellegét. A Törvényszék a megjelöléseket úgy elemezte, mintha szómegjelölésekről lenne szó, figyelmen kívül hagyva így a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, amely szerint az ütköző megjelölések hasonlóságára irányuló értékelésnek a megjelölések által keltett összbenyomáson kell alapulnia, amely nyilvánvalóan magában foglalja az ábrás elemeiket is.

32

A Törvényszék azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta az ütköző megjelölések ábrás jellegét, tévesen mérlegelte a megjelölések vizuális és hangzásbeli összehasonlítását is. Mivel a szóban forgó megjelölések az érintett vállalkozások logóját tartalmazzák, és a logó jellegénél fogva vizuális támpontként szolgál, a Törvényszéknek nagyobb jelentőséget kellett volna tulajdonítania a vizuális összehasonlításnak. A Törvényszék túlértékelte a hangzásbeli összehasonlítás jelentőségét.

33

Harmadszor, a Törvényszék hibákat követett el azon szolgáltatások meghatározása során, amelyek tekintetében úgy ítélte meg, hogy a korábbi védjegy jóhírnevet élvez, és ennélfogva fokozott megkülönböztető képességgel rendelkezik. A Törvényszék azon megállapítását, miszerint a korábbi védjegy fokozott megkülönböztető képessége kiterjed a „pénzügyletekre, valutaügyletekre, banki ügyletekre”, nem támasztották alá bizonyítékkal és nem indokolták. A Törvényszék ezt a megállapítást a korábbi védjegy jóhírnevére alapította, holott ezt a jóhírnevet csupán a korábbi védjeggyel jelölt néhány szolgáltatás tekintetében bizonyították. A Törvényszék egyébiránt nem mondta ki egyértelműen, hogy az EUIPO első fellebbezési tanácsának nem kellett volna az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az R 944/2013‑4. sz. ügyben hozott határozatára támaszkodnia, amely a szóban forgó vállalkozások szóvédjegyeire vonatkozott, tehát más tárgya volt, mint a jelen ügynek.

34

Negyedszer, a Törvényszék elmulasztotta elvégezni az összetéveszthetőség átfogó értékelését.

35

Több releváns tényezőt sem vett ugyanis figyelembe. Így azt a tényt, hogy az érintett fogyasztói kör magas figyelmi szinttel rendelkezik, a CCB szerint bele kellett volna foglalni az összetéveszthetőség fennállásának átfogó értékelésébe, mivel e körülmény miatt kevésbé valószínű, hogy a fogyasztói kör rosszul emlékszik vissza az ütköző megjelölésekre, és összetéveszti a bejelentett védjeggyel jelölt szolgáltatások eredetét a korábbi védjeggyel jelölt szolgáltatásokéval. A Törvényszék pedig ahelyett, hogy figyelembe vette volna ezt a tényt, arra az általános szempontra támaszkodott, hogy az érintett fogyasztói kör rosszul emlékszik vissza az ütköző megjelölésekre.

36

A második jogalap az Európai Unió Bírósága alapokmányának az ítéletek indokolásának követelményére vonatkozó, ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszékre is alkalmazandó 36. cikkének megsértésén alapul.

37

A Törvényszék nem indokolta meg különösen azon megállapítását, miszerint a korábbi védjegy jóhírnevet élvez, és ezáltal fokozott megkülönböztető képességgel rendelkezik a pénzügyletek, a valutaügyletek és a banki ügyletek vonatkozásában. Semmilyen magyarázattal nem szolgált arra vonatkozóan, hogy a korábbi védjegy használatára vonatkozó bizonyítékok, amelyek kifejezetten a fizetési kártyákra vonatkoztak, hogyan igazolhattak ilyen általános következtetést.

38

A CCB az általa másodlagosan felhozott harmadik jogalappal azt rója fel a Törvényszéknek, hogy elferdítette a tényeket és a bizonyítékokat, először is azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta az ütköző megjelölések ábrás jellegét, másodszor hogy az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az R 944/2013‑4. sz. ügyben hozott határozatára támaszkodott, harmadszor pedig hogy a korábbi védjegynek fokozott megkülönböztető képességet tulajdonított a pénzügyi, valutaügyleti és banki szolgáltatások tekintetében.

39

Az EUIPO szerint a fellebbezést el kell utasítani.

40

Az első jogalap első részét illetően megjegyzi, hogy az EUIPO első fellebbezési tanácsa és a Törvényszék megvizsgálta a korábbi védjegy grafikai ábrázolását, és jogosan állapították meg, hogy a védjegyet stilizálása ellenére Franciaországban az érintett fogyasztói kör „CB” betűszóként észleli.

41

Az ütköző megjelölések hasonlóságának értékelése keretében a korábbi védjegy jóhírnevére csak a teljesség kedvéért hivatkoztak. Ha ezt a jóhírnevet teljes mértékben figyelmen kívül hagyták is ezen értékelés során, továbbra is a Törvényszék által kifejtett megállapítás vonatkozik a korábbi védjegynek az érintett fogyasztói kör általi észlelésére.

42

Az EUIPO egyébiránt úgy véli, hogy a fellebbezési tanács és a Törvényszék részéről helyénvaló volt az említett jóhírnév figyelembevétele. Megjegyzi, hogy az ütköző megjelölések hasonlóságát nem lehet kizárólag a megjelölések grafikai ábrázolása alapján értékelni. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy az említett megjelölések összehasonlításának a fogyasztói kör észlelésén kell alapulnia. Ezért minden olyan elem, amely befolyásolhatja ezt az észlelést – mint például a korábbi védjegy jóhírneve – releváns ezen összehasonlítás szempontjából.

43

Az első jogalap második részével kapcsolatban az EUIPO arra hivatkozik, hogy a CCB‑nek az ütköző megjelölések összehasonlítására vonatkozó érvei többségükben tényekre vonatkoznak, következésképpen elfogadhatatlanok.

44

Egyébiránt megjegyzi, hogy a Törvényszék helyesen állapíthatta meg, hogy a korábbi védjegy stilizálása nem elég szembetűnő ahhoz, hogy megakadályozza az érintett fogyasztói kört abban, hogy figyelmét a „CB” betűcsoportra összpontosítsa. A CCB tehát tévesen kifogásolja, hogy a Törvényszék az ütköző megjelöléseket úgy elemezte, mintha szóelemekről lenne szó.

45

Az EUIPO szerint az első jogalap harmadik részét mint elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel a tényekre vonatkozik.

46

A CCB által e rész keretében előadott érvek mindenképpen megalapozatlanok.

47

Ami pedig a figyelembe vett szolgáltatásokat illeti, az EUIPO úgy véli, hogy nem szükséges a szóban forgó védjegy által jelölt áruk vagy szolgáltatások széles kategóriájának valamennyi sajátos eleme tekintetében bizonyítani a fokozott megkülönböztető képességet.

48

Az első jogalap negyedik részét illetően az EUIPO arra hivatkozik, hogy az érintett fogyasztói kör figyelmének magas szintje nem zárja ki, hogy a fogyasztói kör rosszul emlékezzen vissza az ütköző megjelölésekre.

49

Az EUIPO szerint a második jogalapot is el kell utasítani.

50

A Törvényszék szerinte megfelelően indokolta a CCB azon érveinek elutasítását, miszerint nem bizonyították, hogy a korábbi védjegy a pénzügyletek, a valutaügyletek és a banki ügyletek vonatkozásában fokozott megkülönböztető képességgel rendelkezik.

51

A Törvényszék ugyanis kifejtette, hogy az EUIPO első fellebbezési tanácsának a korábbi védjegy fokozott megkülönböztető képességére vonatkozó megállapítását a jelen ügyben előterjesztett bizonyítékok kellően alátámasztják. Ebből következően nem kellett megvizsgálni többek között azt a kérdést, hogy a fellebbezési tanács helyesen hivatkozott‑e az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az R 944/2013‑4. sz. ügyben hozott határozatára. Ennek vizsgálata ugyanis nem érinthette volna a korábbi védjegy fokozott megkülönböztető képességének megállapítását.

52

Végül a harmadik jogalapot illetően az EUIPO úgy véli, hogy a CCB nem jelölte meg azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyeket szerinte a Törvényszék elferdített, és nem jelölte meg a megtámadott ítélet azon konkrét részeit sem, amelyek elferdítése szerinte nyilvánvaló.

53

Ez a jogalap tehát mindenképpen megalapozatlan. A CCB állításával ellentétben a Törvényszék nem hagyta figyelmen kívül az ütköző megjelölések ábrás jellegét, csupán a teljesség kedvéért hivatkozott az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az R 944/2013‑4. sz. ügyben hozott határozatára, és helyesen állapította meg, hogy a korábbi védjegy valamennyi érintett szolgáltatás vonatkozásában fokozott megkülönböztető képességgel rendelkezik.

54

Korábbi egyedi védjegyre alapított felszólalás esetén a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség úgy értelmezhető, mint annak veszélye, hogy a fogyasztói kör azt hiheti, hogy az ezen védjeggyel és a bejelentett védjeggyel érintett áruk vagy szolgáltatások ugyanazon vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymáshoz kapcsolódó vállalkozásoktól származnak. Ennek a veszélynek a fennállását az eset összes releváns tényezőjét figyelembe véve, átfogóan kell értékelni (2020. március 5‑iFoundation for the Protection of the Traditional Cheese of Cyprus named Halloumi kontra EUIPO ítélet, C‑766/18 P, EU:C:2020:170, 63. és 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

E tényezők között szerepel többek között az ütköző megjelölések és a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértéke, valamint a korábbi védjegy jóhírnevének erőssége és az akár önmagában rejlő, akár használat révén szerzett megkülönböztető képességének mértéke (2011. március 24‑iFerrero kontra OHIM ítélet, C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 64. pont; 2020. március 4‑iEUIPO kontra Equivalenza Manufactory ítélet, C‑328/18 P, EU:C:2020:156, 57. pont).

56

Ami az első jogalap első részét illeti, amellyel a CCB azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen vette figyelembe a korábbi védjegy jóhírnevét, következésképpen megkülönböztető képességét az ütköző megjelölések hasonlóságának értékelése során, emlékeztetni kell arra, hogy az ütköző megjelölések hasonlóságának vizsgálata a megjelölések által, önmagukban rejlő tulajdonságaik alapján az érintett fogyasztói körben kialakított összbenyomáson alapuló vizuális, hangzásbeli és fogalmi összehasonlításból áll (2020. március 4‑iEUIPO kontra Equivalenza Manufactory ítélet, C‑328/18 P, EU:C:2020:156, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), míg a korábbi védjegy megkülönböztető képessége arra vonatkozik, hogy a védjegy alkalmas‑e azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak mint adott vállalkozástól származóknak és így más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztethetőknek az azonosítására, amelyek vonatkozásában lajstromozták (lásd az európai uniós védjegyek megkülönböztető képességét illetően: 2018. szeptember 13‑iBirkenstock Sales kontra EUIPO ítélet, C‑26/17 P, EU:C:2018:714, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

Közelebbről tekintve a jóhírnévvel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy egy védjegy akkor élvez jóhírnevet, ha a releváns terület jelentős részén a jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett fogyasztói kör jelentős része ismeri. E tekintetben figyelembe kell venni különösen a védjegy piaci részesedését, a védjegyhasználat intenzitását, földrajzi kiterjedését és időtartamát, valamint a vállalkozás által a védjegy bevezetésére fordított összegek nagyságrendjét (2018. június 28‑iEUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 55. és 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

Következésképpen – az ütköző megjelölések hasonlóságának szempontjával ellentétben – a korábbi védjegy jóhírnevének és megkülönböztető képességének szempontja nem vonja maga után több megjelölés összehasonlítását, hanem csupán egyetlen megjelölésre vonatkozik, méghozzá arra, amelyet a felszólaló védjegyként lajstromoztatott. Mivel tehát ennek a két szempontnak alapvetően eltérő a jelentősége, az egyik szempont vizsgálata alapján nem lehet a másikkal kapcsolatban következtetéseket levonni. Még ha a korábbi védjegy jóhírnevének köszönhetően fokozott megkülönböztető képességgel is rendelkezik, e körülmény alapján nem lehet megállapítani, hogy a védjegy vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból milyen mértékben hasonló a bejelentett védjegyhez.

59

Következésképpen jogilag téves az ütköző megjelölések hasonlóságának a korábbi védjegy jóhírneve alapján történő megítélése.

60

A jelen esetben a Törvényszék a megtámadott ítélet indokolásának az ütköző megjelölések hasonlóságára vonatkozó részében, az 52. és 53. pontban azt állapította meg, hogy a védjegy jóhírneve és fokozott megkülönböztető képessége releváns lehet a védjegy által keltett összbenyomás domináns elemének meghatározása szempontjából. Az említett ítélet 54. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy a korábbi védjegy jóhírnevére tekintettel az EUIPO első fellebbezési tanácsa megalapozottan vélte úgy, hogy az érintett fogyasztó kör a korábbi védjegyet mint a CB betűszóból álló szóelemet észleli. Ugyanezen ítélet 58. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezési tanács helyesen járt el, amikor az ütköző megjelölések összehasonlítása során elsődlegesen vette figyelembe a korábbi védjegy ezen alkotóelemét.

61

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy bár a megjelölés domináns elemének meghatározása az ütköző megjelölések összehasonlítása szempontjából relevánsnak bizonyulhat (2015. október 22‑iBGW ítélet, C‑20/14, EU:C:2015:714, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ebből még nem következik, hogy a megjelölés jóhírneve és megkülönböztető képességének mértéke, amelyek a megjelölés egészét érintik, lehetővé teszik annak meghatározását, hogy az említett megjelölés mely alkotóeleme minősül dominánsnak az érintett fogyasztói kör észlelése szempontjából.

62

Ellenkezőleg, a 207/2009 rendelet nem értelmezhető úgy, hogy a védjegy jóhírneve vagy fokozott megkülönböztető képessége ahhoz a megállapításhoz vezethet, hogy a védjegyet alkotó egyik elem az ütköző megjelölések hasonlóságának értékelése szempontjából meghatározó a másikkal szemben.

63

A megtámadott ítélet 52. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a korábbi védjegy jóhírneve „befolyásolhatja a […] különböző alkotóeleme[k] közötti kapcsolatok észlelését”. Márpedig a szóban forgó korábbi védjegyhez hasonlóan erősen stilizált szóvédjegy jóhírneve éppen azon alapul, hogy az érintett fogyasztói kör jelentős része ismeri a védjegyet alkotó valamennyi szó‑ és ábrás elemet.

64

Ebből az következik, hogy a Törvényszék a jelen ítélet 59. pontjában foglaltak szerint tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az EUIPO első fellebbezési tanácsa megalapozottan következtetett a korábbi védjegy jóhírnevéből és fokozott megkülönböztető képességéből arra, hogy a védjegyet CB szóelemként észlelik, tehát ez a szóelem domináns, és ennek kell meghatározónak lennie az ütköző megjelölések hasonlóságának értékelésekor. Az első jogalap első része következésképpen megalapozott.

65

Mivel a korábbi védjegy jóhírnevét és megkülönböztető képességét a Törvényszék egyébként a megtámadott ítélet 38–48. pontjában vizsgálta, majd az ítélet 67. pontjában belefoglalta az összetéveszthetőség átfogó értékelésébe, azt is meg kell állapítani, hogy a Törvényszék által végzett vizsgálat ezen része – ahogyan ezt a CCB második jogalapjában állítja – nem rendelkezik‑e megfelelő indokolással.

66

A CCB közelebbről azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a jelen ítélet 21. pontjában ismertetett érveire válaszul, megfelelő indokolás nélkül azt állapította meg, hogy a korábbi védjegy jóhírnevet élvez, és így általános jelleggel fokozott megkülönböztető képességgel rendelkezik a „pénzügyletekre, a valutaügyletekre és a banki ügyletekre” vonatkozó szolgáltatások tekintetében.

67

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék ítéletének indokolásából világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a Törvényszék érvelésének oly módon, hogy hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott határozat indokait, a Bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (2016. december 1‑jei Klement kontra EUIPO ítélet, C‑642/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:918, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az a kérdés, hogy a Törvényszék ítéletének indokolása ellentmondásos vagy hiányos‑e, jogi kérdésnek minősül, amelyre a fellebbezés keretében lehet hivatkozni (2020. március 4‑iEUIPO kontra Equivalenza Manufactory ítélet, C‑328/18 P, EU:C:2020:156, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

A megtámadott ítélet 39–41. pontjában a Törvényszék részletesen indokolva kifejtette, hogy a vitatott határozatban a korábbi védjegy jóhírnevére vonatkozóan szereplő értékelést az EUIPO első fellebbezési tanácsa azon megállapításának lehet tekinteni, amely szerint a védjegy fokozott megkülönböztető képességgel rendelkezik.

69

Ezt követően az ítélet 44. pontjában egyértelműen kimondta, hogy a CCB, noha nem vitatta a korábbi védjegy bizonyos szolgáltatások tekintetében fennálló jóhírnevét, arra hivatkozott, hogy ez a jóhírnév nem állapítható meg a védjeggyel jelölt valamennyi szolgáltatás tekintetében. A Törvényszék az említett ítélet 45. pontjában úgy ítélte meg, hogy a CCB erre irányuló érvelésének megválaszolásához meg kell vizsgálni, hogy indokolt volt‑e a mindenekelőtt a vitatott határozatban szereplő azon értékelés, amely szerint a korábbi védjegy jóhírnévnek örvend a „pénzügyletekhez, a valutaügyletekhez és a banki ügyletekhez” kapcsolódó szolgáltatások általános kategóriája tekintetében.

70

Ugyanezen ítélet 46. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy ezt az értékelést a vitatott határozat 22–24. pontja megfelelően indokolja, mivel az e pontokban található adatok alátámasztják a korábbi védjegynek a francia fizetési rendszerben és a franciaországi bankkártyás tranzakciók végzésében betöltött jelentőségét és jóhírnevét.

71

Ez utóbbi tekintetében meg kell állapítani, hogy a CCB jogosan hivatkozik arra, hogy a korábbi védjegynek a bankkártyás tranzakciós rendszerben betöltött jelentősége és jóhírneve valóban lehetővé teszik annak megértését, hogy a Törvényszék miért vélte úgy, hogy a védjegy fokozott megkülönböztető képességgel rendelkezik a bankkártyás fizetésekre vonatkozó szolgáltatások tekintetében, de arra nem adnak választ, hogy a korábbi védjegy miért rendelkezik a pénzügyletek, a valutaügyletek és a banki ügyletek területén általános jelleggel fokozott megkülönböztető képességgel.

72

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a védjegy megkülönböztető képességét a védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások, valamint az érintett fogyasztói kör feltételezett észlelése alapján kell értékelni. Ebből következően a megkülönböztető képesség mértékét többek között az érintett védjegy piaci részesedése, a védjegy használatának intenzitása, földrajzi kiterjedése és időtartama, valamint az érintett fogyasztói kör azon hányada alapján kell meghatározni, amely az árukat vagy szolgáltatásokat az említett védjegynek köszönhetően egy meghatározott vállalkozástól származóként azonosítja (1999. június 22‑iLloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 22. és 23. pont; 218. június 19‑i Oberbank és társai ítélet, C‑217/13 EU:C:2014:2012, 39. és 41. pont).

73

A megtámadott ítélet 46. pontja ilyen elemekre hivatkozik, azonban azok a korábbi védjegy piaci részesedésére és Franciaországban történő használatának mértékére vonatkoznak, különösen a bankkártyás tranzakciók lebonyolítását lehetővé tévő szolgáltatásokat illetően.

74

Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 45. pontjában maga is megállapította, annak meghatározásához, hogy a fogyasztók szempontjából fennáll‑e az összetévesztés veszélye, meg kell vizsgálni a korábbi védjegynek a „pénzügyletek”, a „valutaügyletek” és a „banki ügyletek” vonatkozásában fennálló megkülönböztető képességét, mivel ezek a szolgáltatások a korábbi védjeggyel jelölt szolgáltatások részét képezik, és végső soron lényegében azonosak a bejelentett védjegy által érintett szolgáltatásokkal.

75

Márpedig a Törvényszék ezt követően nem végezte el ezt a vizsgálatot. A megtámadott ítélet 46. pontjában a Törvényszék csupán a korábbi védjegynek a bankkártyás tranzakciók lebonyolítását lehetővé tévő szolgáltatások alkategóriájában fennálló jóhírnevére hivatkozott. Az ítélet 47. pontjában pedig a CCB arra vonatkozó kifogásának elutasítására szorítkozott, hogy a vitatott határozat figyelembe vette az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa által az R 944/2013‑4. sz. ügyben hozott határozatot.

76

Ily módon megállapítható, hogy a megtámadott ítélet nem tartalmazza a korábbi védjegy jóhírnevének és megkülönböztető képességének a „pénzügyletek”, a „valutaügyletek” és a „banki ügyletek” vonatkozásában a védjeggyel jelölt szolgáltatások alapján megfelelően lefolytatandó értékelését, pedig az említett védjeggyel megjelölt szolgáltatások ezen szélesebb köre – amint az a megtámadott ítélet 45. pontjából kitűnik – volt az a szempont, amely alapján meg kellett állapítani, hogy fennáll‑e annak veszélye, hogy a fogyasztók tévesen azt hihetik, hogy a CCB által a bejelentett védjeggyel jelölve nyújtott szolgáltatások a Groupement des cartes bancaires‑től vagy egy ahhoz kapcsolódó vállalkozástól származnak.

77

Ebből az következik, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 48. pontjában megfogalmazott azon következtetés, amely szerint a korábbi védjegy megkülönböztető képességét a vitatott határozat helyesen értékelte, nem kellően indokolt. Ez az indokolási hiba az összetéveszthetőség fennállásának a Törvényszék által a megtámadott ítéletnek a többek között az említett 48. pontjára utaló 67. pontjában elvégzett átfogó értékelését is érinti. E körülmények között a második jogalapnak helyt kell adni.

78

Az első jogalap első részének vizsgálata keretében megállapított téves jogalkalmazásra és a második jogalap vizsgálata keretében megállapított indokolási hiányosságra tekintettel a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni anélkül, hogy szükséges lenne az első jogalap második, harmadik és negyedik részének, illetve a harmadik jogalapnak a vizsgálata.

79

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy ha a fellebbezés megalapozott, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

80

A jelen esetben a Bíróság rendelkezik az összes ahhoz szükséges információval, hogy a keresetről határozatot hozzon.

81

A korábbi védjegy megkülönböztető képessége – amint arra a jelen ítélet 55. és 72. pontja emlékeztet – releváns tényezőnek minősül az összetéveszthetőség átfogó értékelése szempontjából, és azt a védjeggyel érintett áruk vagy szolgáltatások, valamint az érintett fogyasztói kör feltételezett észlelése alapján kell meghatározni.

82

Ezzel a tényezővel kapcsolatban az EUIPO első fellebbezési tanácsa a vitatott határozat 22–25. pontjában annak megállapítására szorítkozott, hogy a korábbi védjegy Franciaországban jóhírnevet élvez a bankkártyás tranzakciók lebonyolítását lehetővé tévő szolgáltatások ágazatában. A korábbi védjeggyel jelölt szolgáltatások jóval szélesebb köre ellenére az EUIPO első fellebbezési tanácsa elmulasztotta megvizsgálni e védjegy megkülönböztető képességét, és az általa jelölt szolgáltatásokat általánosabban vette figyelembe.

83

A vitatott határozat 30. pontjából egyébiránt kitűnik, hogy az EUIPO első fellebbezési tanácsa az ütköző megjelölések hasonlóságának értékelése során a korábbi védjegy jóhírnevére támaszkodott. A jelen ítélet 58. és 59. pontjában kifejtett okokból ez a megközelítés téves.

84

Ebből az következik, hogy megalapozott a CCB által a Törvényszék előtt a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalap keretében előadott azon érvelés, amely szerint az EUIPO első fellebbezési tanácsa tévesen értékelte az ütköző megjelölések hasonlóságát, és nem határozta meg megfelelően azokat a szolgáltatásokat, amelyekre tekintettel a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vizsgálni kellett. Következésképpen e jogalapnak helyt kell adni, és a vitatott határozatot hatályon kívül kell helyezni.

85

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikke (2) bekezdésének értelmében, ha a fellebbezés megalapozott és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

86

E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet annak 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

87

Egyébiránt az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése értelmében az elsőfokú eljárásban beavatkozó felet, amennyiben nem ő terjesztette elő a fellebbezést, csak akkor lehet a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére kötelezni, ha részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában.

88

A jelen ügyben a Groupement des cartes bancaires, amely az elsőfokú eljárásban beavatkozóként vett részt, viszonválaszt nyújtott be a Bíróság Hivatalához annak érdekében, hogy egyszerre válaszoljon a CCB fellebbezésére és válaszbeadványára. Ugyanakkor ezt a viszonválaszt, amelyet nem előzött meg válaszbeadvány a Groupement des cartes bancaires részéről, az eljárási szabályzat 175. cikkének megfelelően, amely szerint a viszonválasz célja a válaszbeadvány kiegészítése, az eljárási szabályzatban nem szereplő iratnak minősítették, és ezért nem csatolták az ügy irataihoz.

89

Noha emiatt a Groupement des cartes bancaires‑t úgy kell tekinteni, mint amely nem vett részt a Bíróság előtti eljárásban, és így nem kötelezhető a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére, határozni kell e fél vonatkozásában az elsőfokú eljárásban felmerült költségekről. A Bíróságnak ugyanis, amikor a keresetet elbírálva a jogvita tárgyában jogerősen határoz, az elsőfokú eljárásban felmerült költségekről is határoznia kell.

90

Mivel a CCB mind a fellebbezéssel, mind pedig a keresettel összefüggésben pernyertes lett, és azt kérte, hogy a Bíróság az EUIPO‑t és a Groupement des cartes bancaires‑t kötelezze a költségek viselésére, a fentiekre tekintettel az EUIPO‑t kötelezni kell mind a jelen fellebbezés, mind az elsőfokú eljárás keretében felmerült saját költségein felül a CCB részéről a jelen fellebbezési eljárás keretében felmerült valamennyi költség, valamint a CCB részéről az elsőfokú eljárásban felmerült költségek felének viselésére. A Groupement des cartes bancaires maga viseli saját költségeit, valamint a CCB részéről az elsőfokú eljárásban felmerült költségek felét.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott: