1

Fellebbezésével a Litván Köztársaság az Európai Unió Törvényszéke 2018. november 22‑i Litvánia kontra Bizottság ítéletének (T‑508/15, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2018:828) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2015. június 22‑i (EU) 2015/1119 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2015. L 182., 39. o.) azon részében való megsemmisítésére irányuló keresetét, amelyben az a Litván Köztársaság tekintetében 5%‑os pénzügyi átalánykorrekciót ír elő, kizárva ezzel a „Korengedményes nyugdíjazás” intézkedés címén a 2010. október 16‑tól 2013. október 15‑ig terjedő időszakban folyósított finanszírozásból 1938300,08 euró összeget (a továbbiakban: vitatott határozat).

2

A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmánnyal (HL 2003. L 236., 33. o.) módosított, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 160., 80. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 391. o.) (a továbbiakban: 1257/1999 rendelet) 10. cikkét e rendelet „Vidékfejlesztési intézkedések” címet viselő II. címének „Korengedményes nyugdíjazás” című IV. fejezete foglalta magában. E cikk (1) bekezdésében így rendelkezett:

„A mezőgazdasági tevékenységet végzők korengedményes nyugdíjazásának támogatása a következő célkitűzésekhez járul hozzá:

3

Az említett rendelet 11. cikkének (1) bekezdése így rendelkezett:

„A mezőgazdasági üzemet átruházó személynek:

4

Ugyanezen rendelet 33b. cikke (1) bekezdésének második albekezdése úgy határozta meg a „részben önellátó mezőgazdasági üzemeket”, mint „azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek elsősorban saját fogyasztásukra termelnek, de megtermelt termékeik egy részét értékesítik”.

5

Az 1257/1999 rendelet 33k. cikkéből az következik, hogy az e rendelet „Vidékfejlesztési intézkedések” címet viselő II. címe alatt található „Az új tagállamokra vonatkozó külön intézkedések” című IXa. fejezete „Eltérések” című III. alfejezetének rendelkezései azokat az eseteket határozták meg, amelyekben többek között a Litván Köztársaság is eltérhetett az az I., IV., V. és VII. fejezetben megállapított rendelkezésekre vonatkozó jogosultsági kritériumoktól.

6

Ugyanezen rendelet 33 m. cikkének (1) bekezdése így szólt:

„A 11. cikk (1) bekezdésének második francia albekezdésétől eltérve, azok a litvániai mezőgazdasági termelők, akik számára tejkvótát osztottak ki, abban az esetben jogosultak korengedményes nyugdíjra, ha az átruházás időpontjában nem érik el a 70 éves kort.

A támogatás összege az e rendelet I. mellékletében meghatározott maximális összegektől függ, és azt a tejkvóta nagysága, valamint az üzemben folytatott mezőgazdasági tevékenységek összessége alapján kell kiszámítani.

Az átruházó számára kiosztott tejkvótákat kiegészítő kompenzációs kifizetés nélkül kell a nemzeti tejkvótatartalékba visszajuttatni.”

7

A 2006. június 19‑i 1463/2006/EK rendelettel (HL 2006. L 277., 1. o.) módosított, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 277., 1. o.), (a továbbiakban: 1698/2005 rendelet) 20. cikkében így rendelkezett:

„A mezőgazdasági és erdészeti ágazat versenyképességére irányuló támogatás az alábbiakra vonatkozik:

[…]

[…]”

8

Az 1698/2005 rendelet 23. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege az alábbi volt:

„(1)   A 20. cikk a) pontjának iii. alpontjában előírt támogatásban részesülnek:

2.   Az átadó:

9

E rendelet 34. cikkének (1) bekezdése így rendelkezett:

„A 20. cikk d) pontjának i. alpontjában előírt, az elsődlegesen saját fogyasztásra termelő, illetve a termelés egy részét értékesítő gazdaságoknak (»félig önellátó gazdaságoknak«) nyújtandó támogatás az üzleti tervet benyújtó mezőgazdasági termelőkre vonatkozik.”

10

Az említett rendelet 94. cikkének második bekezdése úgy rendelkezett, hogy azt a 2007. január 1‑jével kezdődő programozási időszakra vonatkozó közösségi támogatásra kell alkalmazni.

11

A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; a továbbiakban: 1306/2013 rendelet) 52. cikkének (2) bekezdése az alábbiakat írja elő:

„A Bizottság a kizárásra kerülő pénzösszegeket különösen abból a szempontból vizsgálja meg, hogy mekkora a feltárt meg nem felelés jelentősége. A Bizottság kellően figyelembe veszi a jogsértés jellegét és az Uniónak okozott pénzügyi veszteséget. A Bizottság a kizárást a jogosulatlanul kifizetett összegek azonosítására alapozza, és amennyiben ezek az összegek arányos mértékű erőfeszítéssel nem azonosíthatók, extrapolált vagy átalánykorrekciót alkalmazhat. Átalánykorrekciót kizárólag akkor lehet alkalmazni, amikor az ügy természetéből adódóan, vagy mert a tagállamok nem nyújtották be a Bizottság számára a szükséges információkat, arányos mértékű erőfeszítéssel nem lehet pontosabban megállapítani az Uniónak okozott pénzügyi kár mértékét.”

12

A 2004. augusztus 3‑i C(2004) 2949 végleges határozattal és a 2007. október 19‑i C(2007) 5076 végleges határozattal az Európai Bizottság jóváhagyta a 2004 és 2006, illetve 2007 és 2013 közötti időszakokra vonatkozó vidékfejlesztési terveket, előírva az üzleti célú mezőgazdasági tevékenység keretében történő „korengedményes nyugdíjazás” intézkedés végrehajtását.

13

A jogvita előzményeit a Törvényszék a megtámadott ítélet 23–44. pontjában ismertette, és azok, amennyiben a jelen eljáráshoz szükséges, a következőképpen foglalhatók össze.

14

A Bizottság 2009. április 20. és 24. között az „Üzleti célú mezőgazdasági tevékenység keretében történő korengedményes nyugdíjazás” intézkedés megfelelőségvizsgálatát végezte a 2004 és 2006 közötti évekre vonatkozó vidékfejlesztési terv tekintetében az 1257/1999 rendelettel, a 2007 és 2013 közötti évekre vonatkozó vidékfejlesztési terv tekintetében pedig az 1698/2005 rendelettel összhangban.

15

Az 1290/2005/EK tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21‑i 885/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 171, 90. o.; a továbbiakban: 885/2006 rendelet) 11. cikkével összhangban a Bizottság ezen eljárás végén, 2012. október 9‑i levelében megküldte végleges álláspontját a litván hatóságoknak. A Bizottság e levélben, miután idézte az egyeztető szerv véleményét és a 2012. január 27‑i zárójelentésében foglalt megállapításait, fenntartotta álláspontját a mezőgazdasági termelő által, korengedményes nyugdíjazás intézkedésére való jogosultságot megelőzően történő „üzleti célú mezőgazdasági tevékenység gyakorlása” fogalom értelmezésére vonatkozóan. A Bizottság közelebbről, említést téve a „részben önellátó mezőgazdaság” intézkedés keretében Litvániában létrehozott üzemekről, azt a következtetést vonta le, hogy a Litván Köztársaság által utólag meghatározott üzleti célú mezőgazdasági tevékenység ahhoz vezethet, hogy ilyen tevékenységeket végzőknek minősülnek az olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek nem teljesítik a minimálfeltételeket ahhoz, hogy részben önellátó mezőgazdasági üzemeknek legyenek tekinthetők. E tekintetben a Bizottság egy olyan, két tehenet számláló mezőgazdasági üzemet hozott fel példaként, amelyet a litván hatóságok üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet végző mezőgazdasági üzemnek tekintettek, noha ez az üzem nem tejesítette a minimálfeltételeket ahhoz, hogy részben önellátó üzemnek lehessen tekinteni. A Bizottság ebből arra következtet, hogy a litván hatóságok által utólagosan végzett vizsgálatok nem voltak alkalmasak annak bizonyítására, hogy a pénzügyi kockázat kisebb a javasolt pénzügyi korrekciónál. Következésképpen a Bizottság megállapította, hogy mivel a litván hatóságok hiányosan ültették át az uniós jogszabályokban foglalt követelményeket, pénzügyi átalánykorrekciót kell alkalmazni.

16

Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2013. február 26‑i 2013/123/EU bizottsági végrehajtási határozattal (a továbbiakban: 2013/123 végrehajtási határozat) ezen intézmény a Litván Köztársasággal szemben 5%‑os, összesen 3033008,85 euró összegű pénzügyi korrekciót szabott ki a „Korengedményes nyugdíjazás” intézkedés címén a jogsértés időtartama alatt, azaz 2007. július 8. és 2010. október 15. között folyósított összegek tekintetében.

17

A Bizottság összefoglaló jelentésében összegezte a megfelelőségvizsgálati eljárás keretében végzett ellenőrzéseket követően végrehajtott pénzügyi korrekciók indokait. A Bizottság rámutatott többek között arra, hogy a litván hatóságok nem bizonyították, hogy az „üzleti célú mezőgazdasági tevékenység” fogalmának az utólagosan végzett ellenőrzés során megállapított fogalma összhangban áll a részben önellátó mezőgazdasági üzemek fogalmával, következésképpen az e hatóságok által végzett utólagos ellenőrzés nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a pénzügyi kockázat kisebb, mint a kiszabott átalánykorrekció.

18

A Litván Köztársaság nem vitatta az e pénzügyi átalánykorrekciót megállapító 2013/123 végrehajtási határozatot.

19

2014. június 27‑én a Bizottság szolgálatai a 885/2006 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének harmadik bekezdése és 16. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalos közleményt küldtek a Litván Köztársaságnak a 2010. október 16. és 2013. október 15. között „Üzleti célú mezőgazdasági tevékenység keretében történő korengedményes nyugdíjazás” intézkedés címén folyósított összegek tekintetében.

20

A Bizottság rámutatott, hogy kiegészítő hivatalos közleményről van szó a 2013/123 végrehajtási határozathoz vezető vizsgálatra vonatkozóan, amely kimondja, hogy ezen időszak tekintetében újabb pénzügyi korrekciót kell kiszabni a Litván Köztársasággal szemben az e vizsgálat összefoglaló jelentésében említett okokkal azonos okokból.

21

E tekintetben a Bizottság számos, a 2013/123 végrehajtási határozat elfogadása során szerkesztett dokumentumra hivatkozott, ideértve saját, 2012. október 9‑i végleges álláspontját is. Csatolta továbbá mellékletben az e határozatra vonatkozó összefoglaló jelentést, amely szerint a litván hatóságok nem bizonyították, hogy az „üzleti célú mezőgazdasági tevékenység” fogalmának utólagosan végzett ellenőrzés során kialakított meghatározása összhangban áll a részben önellátó mezőgazdasági üzemek fogalom meghatározásával, következésképpen az e hatóságok által végzett utólagos ellenőrzés nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a pénzügyi kockázat kisebb, mint a kiszabott átalánykorrekció. A Bizottság szolgálatai tehát azt a következtetést vonták le, hogy e hiányosságok folytán újabb 5%‑os átalánykorrekciót kell alkalmazni.

22

2014. július 17‑én a litván mezőgazdasági miniszter írásban fejezte ki egyet nem értését a Bizottság szolgálatai által javasolt korrekcióval, és kérte, hogy a vitát bocsássák az egyeztető szerv elé. E levelében a litván mezőgazdasági miniszter kiemelte a javasolt új korrekció aránytalan jellegét, mivel az a kár, amely az Uniót a 2010. október 16. és 2013. október 15. közötti időszak tekintetében érheti, mindössze 16788,34 euró összeget tesz ki. A miniszter emlékeztetett továbbá a kérelmek litván hatóságok által végzett utólagos ellenőrzésének terjedelmére, valamint azon kritériumokra, amelyek alapján ezen ellenőrzést végzik. A miniszter ezenfelül előadta, hogy jogellenes az olyan mennyiségi kritériumok alkalmazására vonatkozó kötelezettség, mint az érintett mezőgazdasági üzem mérete vagy a kapott jövedelem összege. E vonatkozásban jellemezte Litvánia konkrét helyzetét és azon esetleges negatív következményeket, amelyekhez az „üzleti célú mezőgazdasági tevékenység” gyakorlása fogalomnak a „részben önellátó mezőgazdasági üzemek” fogalomhoz való közelítése vezethet.

23

2014. december 17‑én az egyeztető szerv jelezte, hogy nem lehetséges egyezségre jutni, mivel folyamatos pénzügyi korrekcióról van szó, lévén hogy az eredeti pénzügyi korrekciót a 2013/123 végrehajtási határozat állapította meg, amely határozatot nem vitattak.

24

2015. március 10‑én a Bizottság tájékoztatta a litván hatóságokat, hogy az eredeti pénzügyi korrekció kiszabását lehetővé tevő okok alapvető módosulásának hiányában, tekintettel továbbá arra, hogy a litván hatóságok a legcsekélyebb korrekciós intézkedéseket sem fogadtak el, indokolt ugyanezen 5%‑os pénzügyi átalánykorrekció alkalmazása a „Korengedményes nyugdíjazás” intézkedés címén kifizetett kiadások tekintetében.

25

2015. június 22‑én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot. E határozatban a Bizottság az 1306/2013 rendelet 52. cikke alapján 5%‑os, összesen 1938300,08 euró összegű pénzügyi korrekciót szabott ki a Litván Köztársasággal szemben a 2010. október 16. és 2013. október 15. közötti időszakban „Korengedményes nyugdíjazás” intézkedés címén folyósított összegek tekintetében, azzal az indokkal, hogy a Litván Köztársaság nem ellenőrizte megfelelő módon a mezőgazdasági termelőket terhelő kötelezettséget, amelynek értelmében üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet kell folytatniuk, mielőtt korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatásban részesülhetnének.

26

A Törvényszék Hivatalához 2015. szeptember 2‑án benyújtott keresetlevelével a Litván Köztársaság keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt, amelynek keretében egyetlen, az 1306/2013 rendelet 52. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozott, az arányosság elvével összefüggésben. E jogalap két részből állt, és azon alapultak egyrészt, hogy a vitatott határozattal kiszabott pénzügyi korrekció nem veszi figyelembe a jogsértés jellegét és az Uniónak okozott pénzügyi kárt, másrészt hogy e pénzügyi átalánykorrekció aránytalan.

27

A megtámadott ítélettel a Törvényszék e jogalapot, és ezzel a keresetet elutasította.

28

A Litván Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

29

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Litván Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

30

Fellebbezése alátámasztásául a Litván Köztársaság két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap keretében e tagállam azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta az 1257/1999 rendelet 33 m. cikkének (1) bekezdését, amikor azt állapította meg, hogy a tejkvóta megléte nem tekinthető nyilvánvaló bizonyítéknak arra vonatkozóan, hogy valamely litván mezőgazdasági termelő üzleti célú mezőgazdasági tevékenységben vesz részt. Második jogalapjának keretében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, amikor úgy ítélte meg a megtámadott ítélet 74–79. pontjában, hogy a litván kormány nem bizonyította, hogy a tejkvóta megléte azt jelenti, hogy az érintett mezőgazdasági termelő üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytat.

31

Az első jogalap két részből áll.

32

Első jogalapjának első részével a Litván Köztársaság lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 72., 82. és 83. pontjában tévesen értelmezte és alkalmazta az 1257/1999 rendelet 33 m. cikkét. Közelebbről azt rója fel, hogy a Törvényszék e rendelkezést nem akként értelmezte, hogy a tejkvóta litván mezőgazdasági termelőnek való kiosztása meghatározó kritérium e termelő korengedményes nyugdíjazás rendszerében való támogathatósága szempontjából.

33

A Litván Köztársaság szerint ez az értelmezés magának az 1257/1999 rendelet 33 m. cikke (1) bekezdésének a szövegéből következik, mivel e rendelkezés azt írja elő, hogy azok a litvániai mezőgazdasági termelők, akik számára tejkvótát osztottak ki, abban az esetben jogosultak korengedményes nyugdíjra, ha az átruházó számára kiosztott tejkvótákat visszajuttatják a nemzeti tejkvótatartalékba, és a támogatás összegét a tejkvóta nagysága függvényében kell kiszámítani.

34

Ezenkívül a Litván Köztársaság arra hivatkozik, hogy az 1257/1999 rendelet 33 m. pontjának (1) bekezdésében előírt eltérés a tejipari ágazat litvániai helyzete kifejezett figyelembevételének az eredménye. Következésképpen a „tejkvóta” fogalmának e rendelkezésben való használata egyáltalán nem elhanyagolható.

35

Első jogalapjának második részével a Litván Köztársaság lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta saját ítélkezési gyakorlatát, amikor a megtámadott ítélet 72., 78. és 84. pontjában azt állapította meg, hogy önmagában a tejkvóta megléte vagy önmagában valamely vágásra szánt állat adatbankban való bejegyzése nem elegendő annak megállapításához, hogy a mezőgazdasági termelő üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytat. Közelebbről a Litván Köztársaság a 2015. február 25‑iLengyelország kontra Bizottság ítéletre (T‑257/13, nem tették közzé, EU:T:2015:111) utal, amely szerint a termelésre vonatkozó kritériumok kizárólag annak meghatározásához szükségesek, hogy a mezőgazdasági termelő kap‑e valós jövedelmet, és azoknak nem céljuk a mezőgazdasági termelő gazdasági dinamizmusára vonatkozó minimális küszöbérték bevezetése, amely alatt e termelőt nem lehetne úgy tekinteni, hogy üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytat.

36

A Litván Köztársaság azt állítja tehát, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy egyetlen, napi 2–3 liter tej eladását biztosító tehén vagy egy egyetlen – később levágott – példányból álló tehenészet léte elhanyagolható jellegű, következésképpen nem alkalmas valós jövedelem biztosítására. Ezzel a Törvényszék olyan minimálküszöböt vezetett be, amely alatt egy mezőgazdasági üzem nem tekinthető úgy, hogy üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytat.

37

A Bizottság azt állítja, hogy ezen első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

38

Az első jogalap első részét illetően a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi.

39

Amint azt az 1257/1999 rendelet 10. cikke pontosan meghatározza, e rendelet a mezőgazdasági tevékenységet végzők korengedményes nyugdíjazásának támogatására irányul többek között jövedelem biztosításával azoknak az idősebb gazdálkodóknak, akik úgy határoznak, hogy beszüntetik gazdálkodási tevékenységüket, és annak ösztönzésével, hogy az említett idősebb gazdálkodók helyébe olyan gazdálkodók lépjenek, akik képesek szükség esetén javítani a fennmaradó mezőgazdasági üzem gazdasági életképességét.

40

A mezőgazdasági termelőnek ahhoz, hogy a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás e rendszerében jogosultságot szerezzen, három, e rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében felsorolt feltételt kell teljesítenie, nevezetesen véglegesen fel kell hagynia minden kereskedelmi célú gazdálkodási tevékenységgel; legalább 55 évesnek kell lennie, de még a rendes nyugdíjkorhatár alatt, és az átruházást megelőző 10 éven keresztül ilyen gazdálkodási tevékenységet kell végeznie.

41

Az 1257/1999 rendelet 33 m. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a Litván Köztársaságra alkalmazható eltérésről rendelkezik a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás említett rendszerétől. E rendelkezés értelmében ugyanis „[a] 11. cikk (1) bekezdésének második francia albekezdésétől eltérve, azok a litvániai mezőgazdasági termelők, akik számára tejkvótát osztottak ki, abban az esetben jogosultak korengedményes nyugdíjra, ha az átruházás időpontjában nem érik el a 70 éves kort”.

42

Az 1257/1999 rendelet 33 m. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szövege nem vet tehát fel kételyt arra vonatkozóan, hogy az általa előírt eltérés kizárólag az érintett litván mezőgazdasági termelők életkorára vonatkozik. Egyrészt világosan rámutat, hogy az e rendelet 11. cikke (1) bekezdésének „második francia bekezdésétől” való eltérésről rendelkezik. Másrészt az említett rendelet 33 m. cikke (1) bekezdése első albekezdésének többek között francia, spanyol, olasz, portugál és angol változatában szereplő „[feltéve] ha” szót rögtön a mezőgazdasági termelők életkorának megjelölése követi.

43

Következésképpen, ellentétben azzal, amit a Litván Köztársaság lényegében állít, az 1257/1999 rendelet 33 m. cikke (1) bekezdésének első albekezdése nem tér el az e rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében kimondott, üzleti célú mezőgazdasági tevékenység gyakorlására vonatkozó feltételtől azzal, hogy a tejkvóta meglétét teszi a tevékenység gyakorlására vonatkozóan döntő kritériummá. E kvóta meglétének említése valójában csak azon litván mezőgazdasági termelők azonosítását célozza, akik az említett rendelkezés által előírt, életkoron alapuló eltérésre jogosultak lehetnek.

44

Ezen eltérés tehát nem mentesítheti a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatásban részesülni kívánó mezőgazdasági termelőket annak bizonyítása alól, hogy teljesítik az 1257/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében felsorolt többi feltételt, köztük azt, hogy üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytattak.

45

E megállapítást nem kérdőjelezheti meg az, hogy az e rendelet 33 m. cikkének (1) bekezdésében foglalt eltérés, amint arra a Litván Köztársaság rámutat, a tejipari ágazat litvániai helyzete kifejezett figyelembevételének az eredménye. Ugyanis, amint az a jelen ítélet 43. pontjában megállapítást nyert, a kvóta meglétének említése kizárólag azon litván mezőgazdasági termelők azonosítását célozza, akik az említett rendelkezés által előírt, életkoron alapuló eltérésre jogosultak lehetnek a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatási rendszerben. Csak azok a litván mezőgazdasági termelők jogosultak ugyanis ezen, életkorhoz kapcsolódó eltérésre, akik számára tejkvótát osztottak ki.

46

A Törvényszék tehát nem alkalmazta a tévesen a jogot, amikor azt állapította meg egyrészt a megtámadott ítélet 72. pontjában, hogy önmagában az, hogy tejkvótát osztottak ki az érintett számára, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a mezőgazdasági termelő üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytat, másrészt ezen ítélet 83. pontjában, hogy az 1257/1999 rendelet 33 m. cikkének (1) bekezdése kizárólag a mezőgazdasági termelők minimális életkora tekintetében fogalmaz meg eltérést a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás rendszerében való jogosultság megszerzéséhez, és ez az eltérés nem mentesíti e termelőket az e rendszerben való jogosultság megszerzéséhez előírt többi feltétel teljesítésére vonatkozó kötelezettség alól.

47

Következésképpen az első jogalap első részét, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

48

Az első jogalap második részével kapcsolatban, amellyel a Litván Köztársaság azt állítja, hogy a Törvényszék – a saját, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban – olyan minimálküszöböt határozott meg, amely alatt a mezőgazdasági termelőről azt feltételezik, hogy nem folytat üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet, meg kell állapítani, hogy a jogalap e része a megtámadott ítélet téves és hiányos olvasatán alapul.

49

Ugyanis, ellentétben a fellebbező állításával, a Törvényszék helytálló módon elemezte e helyzetet az 1257/1999 rendeletre és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra tekintettel.

50

Ekként kitűnik a megtámadott ítélet 52–56. pontjából először is, hogy a Törvényszék mindössze arra emlékeztetett, hogy a megfelelőségvizsgálati eljárás keretében – amely eljárás átalánykorrekcióhoz vezethet – a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és annak igazolásához, hogy megtagadja az Unió költségvetésének bizonyos kiadásokkal való terhelését, az érintett tagállam által kifizetett költségekre vonatkozóan általa táplált komoly és észszerű kétségre okot adó bizonyítékot kell előterjesztenie. A tagállam feladata tehát annak bizonyítása, hogy a Bizottság által megtagadott finanszírozásra való jogosultság feltételei fennállnak.

51

Másodszor, a Törvényszék emlékeztetett rá ezen ítélet 65–67. pontjában, hogy az érintett mezőgazdasági termelőnek ahhoz, hogy a korengedményes nyugdíjazás rendszerében támogatható legyen, korábban üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet kellett folytatnia. E tekintetben a Törvényszék kifejtette az említett ítélet 68. pontjában, hogy az a körülmény, hogy az érintett mezőgazdasági termelő saját és családja szükségleteinek kielégítésére korlátozódó tevékenységet folytatott, nem tekinthető azonosnak az „üzleti célú mezőgazdasági üzem” minősítésnek megfelelő, jövedelemszerző tevékenység gyakorlásával. A Törvényszék kifejtette továbbá ugyanezen ítélet 69. pontjában, hogy a termeléshez kötődő kritériumok kizárólag annak meghatározásához szükségesek, hogy az érintett mezőgazdasági termelő valós jövedelemben részesül‑e, és e kritériumoknak nem céljuk a mezőgazdasági üzem gazdasági dinamizmusára vonatkozó olyan minimálküszöb bevezetése, amely alatt a termelő nem részesülhet korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatásban, noha tevékenységét üzleti célból gyakorolta.

52

Márpedig a jelen ügyben, amint arra a Törvényszék emlékeztetett a megtámadott ítélet 70–72. pontjában, a Bizottság arra vonatkozóan táplált kételyeket, hogy önmagában az a körülmény, hogy egy litván mezőgazdasági termelő szerepel azon termelők adatbázisában, akik számára tejkvótát osztottak ki, releváns kritérium‑e annak megállapításához, hogy e termelő üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytatott, miközben elegendő, hogy egyetlen tehene és napi 2 vagy 3 liter eladandó teje legyen ahhoz, hogy ezen adatbázisba bejegyezzék, és ennélfogva jogosult legyen a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatásra.

53

A Litván Köztársaság feladata lett volna tehát annak bizonyítása, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok, és hogy a tejkvóta‑adatbázisban szereplő, ilyen kicsi üzemek is valódi és nem elhanyagolható jövedelmet biztosítanak, ekként megfelelnek az üzleti célú mezőgazdasági tevékenység gyakorlása 1257/1999 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti kritériumának, anélkül, hogy figyelembe kellene venni e tekintetben az érintett mezőgazdasági üzem gazdasági dinamizmusának terjedelmét.

54

Márpedig a Törvényszék, miután ezen ítélet 73–77. pontjában értékelte a Litván Köztársaság által benyújtott valamennyi bizonyítékot, azokból azt a következtetést vonta le ugyanezen ítélet 78. pontjában, hogy e tagállam nem tudta eloszlatni a Bizottság arra vonatkozó komoly és észszerű kételyét, hogy a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatásban olyan litván mezőgazdasági termelők részesülnek, akik, noha szerepelnek a tejkvótákra vonatkozó adatbázisokban, mindössze egyetlen tehénnel rendelkeznek, nem tekinthetők tehát úgy, hogy üzleti célú mezőgazdasági tevékenység keretében jövedelemre tesznek szert.

55

A fenti megfontolásokból az következik, hogy – ellentétben a fellebbező állításával – a Törvényszék egyáltalán nem határozott meg olyan minimálküszöböt, amely alatt az üzleti célú mezőgazdasági tevékenység – a jelen esetben egyetlen tehén által történő tejtermelés – hiányát kell feltételezni.

56

Következésképpen a Törvényszék mindezek alapján helytállóan állapította meg a megtámadott ítélet 89. pontjában, hogy a Bizottságnak lehettek kételyei a litván mezőgazdasági termelők mezőgazdasági ágazatra vonatkozó adatbázisaiba való nyilvántartásba vételével kapcsolatban, mint amilyen azon termelők adatbázisa, akik számára tejkvótát osztottak ki, ami kritérium annak meghatározásához, hogy az érintett termelő üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytatott, mielőtt a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatásra jogosulttá válna.

57

E körülmények között az első jogalap második részét, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

58

A fentiek fényében az első jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

59

Második jogalapjával a Litván Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 74–79. pontjában elferdítette a bizonyítékokat, amikor azt állapította meg, hogy e tagállam nem bizonyította, hogy a tejkvóta megléte alátámasztja üzleti célú mezőgazdasági tevékenység fennállását.

60

A második jogalap két részre tagolódik.

61

Második jogalapjának első részével a Litván Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 74. pontjában a tagállam által benyújtott bizonyítékokból azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy a korengedményes nyugdíjazás intézménye a tejkvótarendszerhez kötődik, és a litván mezőgazdasági termelők e kvóták adatbázisában való nyilvántartása a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás biztosításának döntő kritériuma. E tekintetben a Litván Köztársaság rámutat, hogy a Törvényszék előtt hivatkozott a Bizottság által 2005 áprilisában a tejtermék‑ágazat támogatását célzó intézkedések nemzeti alkalmazására vonatkozóan végzett vizsgálatra, valamint az Európai Unió Számvevőszékének 4/2008. sz., a tejkvótáknak az Európai Unióhoz 2004. május 1‑jén csatlakozott tagállamokban történő bevezetéséről szóló különjelentésére.

62

A Litván Köztársaság szerint e dokumentumok mutatóul szolgáltak a piaci részesedés tekintetében, következésképpen alkalmasak voltak annak bizonyítására, hogy az a litván mezőgazdasági termelő, aki számára tejkvótát osztottak ki, üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytat. Kevéssé lényeges e tekintetben, hogy semmilyen ellenőrzésre nem került sor a tejkvótákra vonatkozó adatbázisok alapján a 2009. április 20. és 24. között a korengedményes nyugdíjazás intézménye keretében végzett vizsgálat során, mivel a tejkvóták rendszerét a Bizottság 2004 óta ismeri.

63

A Litván Köztársaság úgy véli továbbá, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 74. pontjában, hogy a tejkvótarendszer nem kapcsolódik a vidékfejlesztési intézkedésekhez, mint amilyen a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó intézkedés. Az 1257/1999 rendelet 33 m. cikkének (1) bekezdéséből egyértelműen következik ugyanis, hogy a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás összegének kiszámítása során figyelembe kell venni az üzemnek kiosztott tejkvóta nagyságát, ami ekként megerősíti, hogy a tejkvóta döntő kritérium e támogatás nyújtása szempontjából.

64

Második jogalapjának második részével a Litván Köztársaság felrója, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 75–79. pontjában nem vette figyelembe az előtte annak alátámasztása céljából benyújtott bizonyítékokat, hogy a tejkvóták litván mezőgazdasági termelőknek történő kiosztása bizonyítja, hogy azok tejet forgalmaznak, és megfelelő számú állatot tartanak.

65

E tagállam azt állítja mindenekelőtt, hogy e bizonyítékok az elsőfokú eljárást megindító keresetlevele 38. pontjának (1) bekezdésében, valamint első fokon benyújtott válaszának 21. és 33. pontjában szerepeltek.

66

Ezt követően a Litván Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe az általa pervezető intézkedések címén feltett kérdésekre e tagállam által adott válaszokat, noha e válaszok kilenc olyan kritériumot említenek, amelyek azt bizonyítják, hogy az érintett termelőknek a termelésből jövedelmük származott, következésképpen üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytattak.

67

A Litván Köztársaság azt állítja továbbá, hogy – ellentétben a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 76–78. pontjában foglalt állításával – ő egyértelműen válaszolt arra a kérdésre, hogy önmagában az, hogy a mezőgazdasági termelő szerepel a tejkvótákra vonatkozó adatbázisban, azt jelenti‑e, hogy e termelőt úgy kell tekinteni, mint aki üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytat. E tekintetben e tagállam arra hivatkozik, hogy az általa a Törvényszék előtt adott válaszban kifejezetten rámutatott, hogy „[ő] mindig is azt az álláspontot tartotta fenn a Bizottsággal való együttműködési eljárás egészének folyamán, hogy az adatbázisokba való bejegyzés kellő jogalapnak minősül annak megerősítéséhez, hogy ténylegesen üzleti célú mezőgazdasági tevékenység gyakorlásáról van szó […]”.

68

Litvánia úgy véli végül, hogy – ellentétben a Törvényszék megtámadott ítélet 79. pontjában foglalt állításával – más érvek is alátámasztják arra vonatkozó álláspontját, hogy valamely mezőgazdasági termelő tejkvótákra vonatkozó adatbázisokba való bejegyzése relevanciával bír annak meghatározása szempontjából, hogy üzleti célú mezőgazdasági tevékenységről van‑e szó. A Törvényszéknek tehát figyelembe kellett volna vennie a Litvánia által az e bíróság által feltett kérdésekre adott válaszokat is, amelyek azt bizonyítják, hogy a litván termelők 43%‑ának nem osztottak ki tejkvótát, ami kiderül a litván hatóságok által az érintett mezőgazdasági termelő piaci részesedésének és jövedelmének valós jellegére vonatkozóan végzett vizsgálatból.

69

A Bizottság vitatja ezen érvelés megalapozottságát.

70

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből és az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy a Bíróságnak nincs hatásköre a tényállás megállapítására és főszabályként a Törvényszék által az e tényállás alátámasztására elfogadott bizonyítékok vizsgálatára. Amennyiben ugyanis a bizonyítékok megszerzése szabályszerűen történt, valamint az általános jogelveket, és a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag a Törvényszék feladata annak mérlegelése, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt tulajdonít. E mérlegelés tehát – eltekintve e bizonyítékok elferdítésétől – nem minősül a Bíróság felülvizsgálati jogkörébe tartozó jogkérdésnek.

71

Ilyen elferdítés akkor valósul meg, ha a meglévő bizonyítékok értékelése új bizonyítékok felhasználása nélkül is nyilvánvalóan tévesnek mutatkozik. Az ilyen elferdítésnek azonban nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére. Amennyiben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, pontosan meg kell jelölnie az e bíróság által állítólagosan elferdített bizonyítékokat, és bizonyítania kell azokat az értékelési hibákat, amelyek megítélése szerint a Törvényszéket ehhez az elferdítéshez vezették (2019. szeptember 19‑iLengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑358/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:763, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

„A ténykörülmények elferdítése” című, az alábbiak szerint összefoglalt – jogalapjával, amely szerint „a Törvényszék […] elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 74–79. pontjában megállapította, hogy a litván kormány nem bizonyította, hogy a tejkvóta megléte azt jelenti, hogy a kérelmező üzleti célú mezőgazdasági tevékenységet folytat, ami lényegében nem felel meg a Törvényszéknek megküldött ügyiratoknak” – a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék két tekintetben is elferdítette a bizonyítékokat.

73

Először is, ami a bizonyítékoknak a megtámadott ítélet 74. pontjában történő elferdítését illeti a Törvényszék azon megállapításával kapcsolatban, amely szerint a Bizottság vélhette úgy, hogy a tejkvótarendszer nem kapcsolódik a vidékfejlesztési intézkedésekhez, mint amilyen a korengedményes nyugdíjazás intézménye, azt mindenképpen el kell utasítani.

74

A megtámadott ítélet e pontjából, amelyet ezen ítélet 73. pontjával összefüggésben kell értelmezni, kitűnik ugyanis, hogy a Törvényszék annak megállapítására szorítkozott, hogy, noha mindkét, a Litván Köztársaság által hivatkozott dokumentum a tejkvótarendszerrel kapcsolatos, azok mindazonáltal nem bizonyítják, hogy a tejkvótákra vonatkozó adatbázis működése tárgyát képezte a 2009. április 20. és 24. között a korengedményes nyugdíjazás intézkedés keretében végzett vizsgálatnak, és hogy következésképpen a Bizottságnak tudomása volt a tejkvótarendszer és a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás rendszere közötti kapcsolatról. A Törvényszék tehát a bizonyítékok értékelésére vonatkozó önálló jogköre gyakorlásának keretében vonta le e bizonyítékokból azt a következtetését az említett ítélet 74. pontjában, hogy a Bizottság vélhette úgy, hogy a tejkvótarendszer nem kapcsolódik a vidékfejlesztési intézkedésekhez, mint amilyen a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó intézkedés.

75

Ekként a Törvényszék egyáltalán nem ferdítette el a tényeket és a bizonyítékokat.

76

Másodszor, el kell utasítani a Litván Köztársaság azon kifogását is, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 75–79. pontjában elferdítette a bizonyítékokat, amikor nem vette figyelembe az annak alátámasztását célzó bizonyítékokat, hogy a tejkvótában való részesüléshez a litván mezőgazdasági termelőknek bizonyítaniuk kell, hogy a tejet forgalmazzák.

77

Meg kell állapítani ugyanis, hogy a második jogalap második része valójában azon alapul, hogy a Törvényszék nem vette tekintetbe a fellebbező által előtte benyújtott bizonyítékokat. Ugyanakkor elegendő annyit megállapítani, hogy, amint az a jelen ítélet 54. pontjából következik, a Törvényszék ezen ítélet 75–81. pontjában figyelembe vett a fellebbező által előterjesztett minden bizonyítékot. E kifogást tehát el kell utasítani.

78

A fenti megfontolások fényében a második jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

79

Mivel a Litván Köztársaság által fellebbezése alátámasztásául előadott mindkét jogalapot megalapozatlannak kell nyilvánítani, a fellebbezést egészében el kell utasítani.

80

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Litván Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott: