–

a Corporis sp. z o.o. képviseletében P. Nowosielski és P. Mazgaj radcowie prawni,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében H. Tserepa‑Lacombe, M. Heller és S. L. Kalėda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25‑i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 335., 1. o.; helyesbítések: HL 2014. L 219., 66. o; HL 2016. L 319., 22. o.), valamint a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 324., 79. o.) értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Corporis sp. z o.o., Lengyelországban székhellyel rendelkező biztosítótársaság és a Gefion Insurance A/S, Dániában székhellyel rendelkező biztosítótársaság között közúti balesettel okozott károk megtérítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2009/138 irányelv (76), (105) és (127) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

4

Ezen irányelv 147. cikke szerint:

„Az a biztosító, amely első alkalommal kíván üzleti tevékenységet folytatni egy vagy több tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján, köteles először a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságait értesíteni, jelezve az általa vállalni kívánt kockázatok vagy kötelezettségek jellegét.”

5

Az említett irányelv 148. cikke előírja:

„(1)   A 147. cikkben előírt értesítéstől számított egy hónapon belül a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai a következőket küldik meg annak a tagállamnak vagy tagállamoknak, amelyeknek a területén a biztosító a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján üzleti tevékenységet kíván folytatni:

[…]

Ugyanakkor a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai erről a közlésről az érintett biztosítót is tájékoztatják.

(2)   Az a tagállam, amelynek területén egy nem‑életbiztosító a szolgáltatásnyújtás szabadságának alapján az I. melléklet A. részében meghatározott 10. ágazathoz tartozó, a fuvarozók felelősségbiztosításán kívüli kockázatokat kívánja biztosítani, előírhatja a [nem‑élet]biztosító számára, hogy megadja a következőket:

[…]”

6

Ugyanezen irányelvnek a „Gépjármű felelősségbiztosítás” című I. címe VIII. fejezete I. szakaszának 2. alszakaszában szereplő, „A kárigényt benyújtó személyek megkülönböztetéssel szembeni védelme” című 151. cikkének szövege a következő:

„A fogadó tagállam kötelezi a nem‑életbiztosítókat arra, hogy a területén bekövetkezett eseményekkel kapcsolatban kárigényt benyújtó személyek számára biztosítsák azt, hogy ne kerüljenek kedvezőtlenebb helyzetbe amiatt, hogy a biztosítóintézet az I. melléklet A. részében szereplő 10. ágazatba sorolt kockázatokat (a fuvarozói felelősség kivételével) a szolgáltatásnyújtás szabadsága, és nem az adott tagállamban lévő telephely útján biztosítja.”

7

A 2009/138 irányelv „Képviselő” című 152. cikke így rendelkezik:

„(1)   A 151. cikkben említett célokból a fogadó tagállam kötelezi a nem‑életbiztosítókat arra, hogy a területén honos vagy ott letelepedett képviselőt jelöljenek ki, aki összegyűjti a kárigényekkel kapcsolatos információkat, és megfelelő hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy a kárigényeket benyújtó károsultakkal szemben a biztosítót képviselje, és a károkat megtérítse, továbbá az adott tagállam illetékes bíróságai és hatóságai előtt is ellássa, vagy szükség esetén elláttassa a biztosító képviseletét a kárigények ügyében.

A képviselő kötelezhető arra, hogy a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai előtt képviselje a nem‑életbiztosítót a gépjármű‑felelősségbiztosítások meglétének és érvényességének ellenőrzése ügyében.

(2)   A fogadó tagállam nem kötelezheti a képviselőt arra, hogy az őt kijelölő nem‑életbiztosító nevében az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérő tevékenységet is folytasson.

[…]”

8

A 1393/2007 rendelet (8) preambulumbekezdése szerint:

„E rendelet nem alkalmazandó az eljárás helye szerinti tagállamban a fél meghatalmazott képviselője részére történő iratkézbesítésre, függetlenül a fél lakóhelyétől.”

9

E rendelet 1. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Ezt a rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amennyiben bírósági és bíróságon kívüli iratokat kell továbbítani az egyik tagállamból a másikba az utóbbiban történő kézbesítés céljából. […]”

10

Az 1964. november 17‑i Kodeks postępowania cywilnego (polgári perrendtartásról szóló törvény; Dz. U., 2018., 1360. tétel) 133. cikkének 2. §‑a kimondja:

„A jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére címzett eljárási iratokat vagy határozatokat a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviseletében bíróság előtt eljárni jogosult szerv, vagy az iratok átvételére meghatalmazott munkavállaló részére kell kézbesíteni.”

11

E törvény 177. cikke 1. §‑ának 6) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A bíróság hivatalból felfüggesztheti az eljárást, ha a felperes lakóhelye ismeretlen, vagy ha a felperes hibás címet adott meg, vagy az előírt határidőn belül nem jelölte meg az alperes lakcímét vagy azokat az adatokat, amelyek lehetővé teszik a bíróság számára a 208[…]. cikk szerinti azonosítószámok megállapítását, vagy ha egyéb rendelkezések alperes általi teljesítésének hiánya miatt az eljárás nem folytatható.”

12

Az említett törvény 182. cikke 1. §‑ának első mondata a következőképpen szól:

„A bíróság a felek együttes kérelmére vagy az örökös kérelmére, valamint a 177. cikk 1. §‑ának 5) és 6) pontjában említett okokból megszünteti a felfüggesztett eljárást, ha az eljárás folytatását a felfüggesztő határozat időpontjától számított egy éven belül nem kérelmezik.”

13

A 2015. szeptember 11‑i ustawa o działalności ubezpieczeniowej i reasekuracyjnej (biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységről szóló törvény; Dz. U., 2018., 999. tétel) 208. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja:

„A Lengyel Köztársaságtól eltérő […] tagállamban székhellyel rendelkező külföldi biztosítótársaság, amely a Lengyel Köztársaság területén fiókteleptől eltérő formában kíván a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján a törvény melléklete 10. ágazatának II. fejezete szerinti biztosítási tevékenységet folytatni (a fuvarozók felelősségbiztosítása kivételével), a székhelye szerinti ország felügyeleti hatóságán keresztül a következő információkat közli a felügyeleti hatósággal:

14

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Corporis Lengyelországban letelepedett biztosítótársaság, amely közlekedési balesetben érintett, Lengyelországban biztosított gépjármű tulajdonosával szembeni kártérítés engedményese. A Gefion Insurance Dániában székhellyel rendelkező biztosítótársaság, amely az e balesetben részt vevő másik személy kockázatait fedezi.

15

A Gefion Insurance a 2009/138 irányelv 152. cikke alapján a Lengyelországban székhellyel rendelkező Crawford Polska sp. z o.o.‑t jelölte ki olyan vállalkozásként, amely jogosult őt a Lengyelországban kárt szenvedett személyek felé képviselni. Ennek alapján a Gefion Insurance nevében kárrendezéssel megbízott Crawford Polska így eleget tett a Corporis által a szóban forgó káreseményre tekintettel benyújtott elsődleges kártérítési kérelemnek.

16

A Corporis ezenkívül azt kéri a Sąd Rejonowy Poznań – Stare Miastotól (Poznań – Stare Miasto‑i kerületi bíróság, Lengyelország), hogy fizessen meg 157,41 lengyel złoty (PLN) (hozzávetőleg 30 euró) késedelmi kamatokkal növelt összeget, valamint a kiadásokat.

17

E bíróság első fokon eljárva az 1393/2007 rendelet rendelkezései alapján elrendelte az eljárást megindító irat Gefion Insurance részére történő kézbesítését. E társaság megtagadta az irat átvételét azon okból, hogy ezen aktus lengyel nyelven került megszövegezésre.

18

2018. július 20‑i határozatával a Sąd Rejonowy Poznań – Stare Miasto (poznańi Poznań – Stare Miasto‑i kerületi bíróság) felszólította a Corporist, hogy az eljárás felfüggesztésének terhe mellett előlegezzen meg 5000 PLN (hozzávetőleg 1150 euró) összeget a Gefion Insurance számára címzett iratok dán nyelvre történő lefordításának költségeire.

19

A Corporis megtagadta ezen előleg kifizetését, arra hivatkozva, hogy a Gefion Insurance‑t egy Lengyelországban székhellyel rendelkező társaság, nevezetesen a Crawford Polska képviseli, amelynek feladata a Gefion Insurance lengyel nyelvű képviseletének biztosítása az eljáró nemzeti bíróság előtt. Ennélfogva semmi nem igazolja az említett eljárást megindító irat dán nyelvre történő lefordítására vonatkozó előleg fizetése iránti kérelmet.

20

2018. szeptember 13‑i határozatával a Sąd Rejonowy Poznań – Stare Miasto (Poznań – Stare Miasto‑i kerületi bíróság) felfüggesztette az eljárást, tekintettel arra, hogy az eljárás nem folytatható, mivel a Corporis nem előlegezte meg a Gefion Insurance számára címzett iratok lefordításának költségeit.

21

A Corporis e határozattal szemben keresetet indított a Sąd Okręgowy w Poznaniu (poznańi regionális bíróság, Lengyelország) előtt, többek között a biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységről szóló törvény 208. cikke 1. §‑ának megsértésére hivatkozva, amely a 2009/138 irányelv 152. cikkét ülteti át.

22

E bíróság szerint kétséges, hogy a Sąd Rejonowy Poznań – Stare Miasto (Poznań – Stare Miasto‑i kerületi bíróság) helyesen alkalmazta‑e az 1393/2007 rendelet rendelkezéseit, amikor elrendelte az eljárást megindító irat Dániában letelepedett biztosítótársaság, nem pedig annak Lengyelországban letelepedett és a 2009/138/EK irányelv 151. cikkével összefüggésben értelmezett 152. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően a kárrendezési megbízottként eljáró képviselője részére történő kézbesítését.

23

E körülmények között a Sąd Okręgowy w Szczecinie (poznańi regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a 2009/138[…] irányelv ezen irányelv 151. cikkével és az 1393/2007[…] rendelet (8) preambulumbekezdésével összhangban értelmezett 152. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy a nem‑életbiztosító kijelölt képviselője általi képviselete magában foglalja a közlekedési baleset miatti kártérítési eljárást megindító irat átvételét?”

24

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2009/138 irányelv ezen irányelv 151. cikkével és az 1393/2007 rendelet (8) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 152. cikkének (1) bekezdését, hogy egy képviselőnek a fogadó tagállamban a nem‑életbiztosító által történő kijelölése magában foglalja e képviselő meghatalmazását arra, hogy átvegye a közlekedési baleset miatti kártérítési eljárást megindító iratot?

25

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság kétségei többek között arra vonatkoznak, hogy az első fokon eljáró bíróság az 1393/2007 rendelet rendelkezései alapján helyesen utasította a Lengyelországban letelepedett biztosítótársaságot arra, hogy az eljárást megindító iratot egy Dániában letelepedett biztosítótársaságnak kézbesítse, vagy ezt az iratot a 2009/138 irányelv 152. cikke alapján az általa kijelölt vállalkozás számára kellett volna‑e kézbesíteni, amely ennélfogva jogosult volt arra, hogy azt a kárt szenvedett személyek, valamint az ezen tagállam bíróságai előtt képviselje.

26

Az előterjesztett kérdés megválaszolása céljából először is azt kell vizsgálni, hogy a 1393/2007 rendelet alkalmazandó‑e a jelen esetben.

27

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet 1. cikke (1) bekezdésének megszövegezése szerint e rendelet annyiban alkalmazandó polgári és kereskedelmi ügyekben, amennyiben bírósági vagy bíróságon kívüli iratokat kell továbbítani az egyik tagállamból a másikba az utóbbiban történő kézbesítés céljából.

28

Másrészről az említett rendelet (8) preambulumbekezdése kifejezetten kimondja, hogy e rendelet nem alkalmazandó az eljárás helye szerinti tagállamban a fél meghatalmazott képviselője részére történő iratkézbesítésre, függetlenül a fél lakóhelyétől.

29

A bíróság tárgykörre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának megfelelően az 1393/2007 rendelet rendszertani értelmezéséből az következik, hogy ez a bírósági iratok tagállamok közötti kézbesítésének csupán két esetét vonja ki a hatálya alól, mégpedig egyrészt, ha az irat címzettjének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ismeretlen, másrészt pedig, ha a címzett az eljárás helye szerinti tagállamban képviselőt hatalmazott meg. Ellenben más esetekben, amennyiben a bírósági iratok címzettje valamely másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel, ezen aktus kézbesítése az 1393/2007 rendelet hatálya alá esik, és ennélfogva azt e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében az e célból magában a rendeletben meghatározott eszközök útján kell végrehajtani (2012. december 19‑iAlder ítélet, C‑325/11, EU:C:2012:824, 24. és 25. pont; 2015. szeptember 16‑iAlpha Bank Cyprus ítélet, C‑519/13, EU:C:2015:603, 68. és 69. pont).

30

Márpedig nem vitatott, hogy a Gefion Insurance, a Corporis által neki címzett bírósági irat címzettje, a 2009/138 irányelv 152. cikke alapján a Crawford Polskát jelölte ki olyan jogalanynak, amely jogosult őt a Lengyelországban kárt szenvedett személyek és e tagállam bíróságai előtt képviselni.

31

Ebből következik, hogy a jelen ítélet 29. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel az 1393/2007 rendelet a jelen ügyben nem alkalmazható.

32

Mindemellett emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a 2009/138 irányelv (76) preambulumbekezdése kimondja – az uniós polgárok növekvő mobilitására tekintettel a gépjármű‑felelősségbiztosítást egyre inkább határokon átnyúló alapon nyújtják.

33

Így az ezen irányelv által létrehozott rendszer lehetővé teszi többek között a valamely tagállamban letelepedett biztosítótársaság számára, hogy fióktelep révén vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján valamely más tagállamban folytassa tevékenységét.

34

Ami e második lehetőséget illeti, amelyet a Gefion Insurance igénybe vett a szolgáltatásainak Lengyelországban történő nyújtására, azt az jellemzi, hogy nem szükséges jogalanyt létrehozni a fogadó tagállamban ahhoz, hogy ott ilyen tevékenységeket végezzen. E célból a 2009/138 irányelv 147. cikkének megfelelően elegendő többek között az, hogy az a biztosítóintézet, amely a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján első alkalommal kívánja folytatni tevékenységét a fogadó tagállamban, tájékoztatja a származási tagállam felügyeleti hatóságait a szándékáról, megjelölve az általa fedezni kívánt kockázatok és kötelezettségvállalások jellegét, valamint, hogy e hatóságok ezen irányelv 148. cikkének megfelelően továbbítják a fogadó tagállam hatóságainak az ezen irányelv 148. cikkének megfelelően az érintett biztosítóintézetre vonatkozó információkat.

35

Ugyanakkor, figyelembe véve a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján határokon átnyúló tevékenységet folytató biztosítóintézettel szembeni keresetindítás nehézségét, a 2009/138 irányelv 151. cikke előírja, hogy a fogadó tagállam megköveteli az érintett nem‑életbiztosítással foglalkozó biztosítóintézettől, hogy gondoskodjon arról, hogy az e tagállam területén bekövetkezett események miatti kártalanítás iránti kérelmet benyújtó személyek ne kerüljenek kedvezőtlenebb helyzetbe amiatt, hogy e vállalkozás a szolgáltatásnyújtás szabadsága, nem pedig az adott tagállamban lévő telephelyen keresztül fedezi a kockázatot.

36

E célból ezen irányelv 152. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően a fogadó tagállamnak meg kell követelnie az érintett nem‑életbiztosítási biztosítóintézettől, hogy a területén lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező olyan képviselőt jelöljön ki, aki elegendő jogkörrel rendelkezik ahhoz, hogy képviselje ezt a vállalkozást mind azon személyekkel szemben, akik kárt szenvedtek és emiatt kártérítést igényelhetnek, mind pedig az e személyek által e tagállam bíróságai és hatóságai előtt esetlegesen megindított bírósági eljárások keretében.

37

Mivel e rendelkezés nem pontosítja a biztosítóintézet képviselőjére e tekintetben ruházott jogkör pontos terjedelmét, és különösen azt, hogy a képviseleti jogkör magában foglalja‑e az említett képviselő azon lehetőségét, hogy bírósági iratok kézbesítését átvegye, az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően figyelembe kell venni az említett rendelkezés szövegkörnyezetét is, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2017. január 25‑iVilkas ítélet, C‑640/15, EU:C:2017:39, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2009/138 irányelv a (105) preambulumbekezdése értelmében többek között annak biztosítására irányul, hogy a biztosítási szerződés minden szerződő felét és kedvezményezettjét egyenlő bánásmódban kell részesíteni, függetlenül állampolgárságától vagy lakóhelyétől.

39

Ebben az összefüggésben ezen irányelv 151. cikkével összefüggésben értelmezett 152. cikke (1) bekezdésének célja az, hogy hatékony kártérítést tegyen lehetővé a gépjárműbalesetek azon károsultjai számára, akik olyan tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelyben valamely nem‑életbiztosítással foglalkozó biztosítóintézet szolgáltatást nyújt, annak ellenére, hogy ott nem rendelkezik telephellyel.

40

E vállalkozásnak az említett 152. cikk (1) bekezdésében előírt azon kötelezettsége ugyanis, hogy a fogadó tagállamban képviselőt jelöljön ki, magában foglalja, hogy az ilyen képviselő jogosult egyrészt a kártérítési ügyekkel kapcsolatos valamennyi szükséges információt összegyűjteni, másrészt pedig az említett vállalkozást nem csupán azon személyekkel szemben képviselni, akik az elszenvedett kár megtérítése címén kártérítést követelhetnek, hanem a fogadó tagállam bíróságai előtt indított kártérítési kérelmekkel kapcsolatos valamennyi bírósági eljárásban is.

41

Így az ilyen képviselő feladata az, hogy megkönnyítse a károsultak eljárását, és különösen az, hogy lehetővé tegye számukra, hogy panaszukat a saját nyelvükön, azaz a fogadó tagállam nyelvén nyújtsák be. Tehát a 2009/138 irányelv 152. cikke (1) bekezdésében előírt céllal ellentétes lenne, hogy e károsultakat, amennyiben az előzetes eljárást közvetlenül e képviselő előtt folytatták le, és noha a szóban forgó biztosító ellen közvetlenül indítható kereset, megfosszák annak lehetőségétől, hogy a bírósági iratokat közvetlenül e képviselőnek kézbesítsék kártérítés iránti keresetnek az említett nemzeti bíróság előtt történő benyújtása céljából (lásd analógia útján: 2013. október 10‑iSpedition Welter ítélet, C‑306/12, EU:C:2013:650, 24. pont).

42

E körülmények között meg kell állapítani, hogy az érintett nem‑életbiztosítással foglalkozó biztosítóintézet kárrendezési megbízottját megillető valamennyi jogkörből ez utóbbinak a közlekedési baleset miatti kártérítés tárgyában az eljárást megindító iratok kézbesítésére vonatkozó felhatalmazásának kizárása ellentétes lenne a gépjárműbalesetek károsultjai hatékony kártérítésének biztosítására irányuló célkitűzéssel.

43

Ezenkívül az ilyen kizárás ellentétes lenne a 2009/138 irányelv 151. cikkében foglalt, a kártérítési kérelmet benyújtó személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés megelőzésére irányuló céllal. Ugyanis, ha az ilyen személyek, miután tárgyalásokat folytattak az érintett nem‑életbiztosítással foglalkozó biztosítóintézet képviselőjével, és ellenőrizték vele a kártérítés követelésének lehetőségét, az eljárást megindító iratot e biztosítóintézettel a származási tagállamban, nem pedig ez utóbbinak a fogadó tagállamban fennálló képviselőjével kellene közölniük, további és költséges alaki követelmények vonatkoznak rájuk többek között a kártérítés összegének lefordításának szükségességére vonatkozóan, ami a kártérítés címén kért összegekhez viszonyítva aránytalan költségekkel járhat.

44

Márpedig, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a Sąd Rejonowy Poznań – Stare Miasto (Poznań – Stare Miasto‑i kerületi bíróság) azt kérte a Corporistól, hogy előlegezzen meg 5000 PLN (hozzávetőleg 1150 euró) összeget a Gefion Insurance számára címzett iratok dán nyelvre történő lefordításának költségeire, míg a Corporis e bíróság előtt 157,41 PLN (hozzávetőleg 30 euró) késedelmi kamatokkal növelt összeget, valamint a kiadások megfizetését kéri. E körülmények között nem zárható ki, hogy az ilyen fordítási költségek összege aránytalan a kártérítés címén követelt összeghez képest, aminek vizsgálata mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

45

A fenti megfontolásokra tekintettel azt kell válaszolni az előterjesztett kérdésre, hogy a 2009/138 irányelv ezen irányelv 151. cikkével és az 1393/2007 rendelet (8) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 152. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy képviselőnek a fogadó tagállamban a nem‑életbiztosító által történő kijelölése magában foglalja e képviselő meghatalmazását arra, hogy átvegye a közlekedési baleset miatti kártérítési eljárást megindító iratot.

46

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló (Szolvencia II) 2009. november 25‑i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ezen irányelv 151. cikkével és a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 152. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy képviselőnek a fogadó tagállamban a nem‑életbiztosító által történő kijelölése magában foglalja e képviselő meghatalmazását arra, hogy átvegye a közlekedési baleset miatti kártérítési eljárást megindító iratot.