1.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28‑i 834/2007/EK tanácsi rendelet, ( 2 ) valamint az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK tanácsi rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló, 2008. szeptember 5‑i 889/2008/EK bizottsági rendelet ( 3 ) értelmezésére vonatkozik.

2.

E kérelmet a Natumi GmbH és a Landesamt für Natur, Umwelt und Verbraucherschutz Nordrhein‑Westfalen (az észak‑rajna‑vesztfáliai természet‑, környezet‑ és fogyasztóvédelmi hatóság, Németország) által képviselt Land Nordrhein‑Westfalen (Észak‑Rajna‑Vesztfália tartomány, Németország) között folyamatban lévő jogvitában nyújtották be, amelynek tárgya egy nem ökológiai termelésből származó terméknek, jelen esetben a lithothamnium algának (Lithothamnium calcareum) az élelmiszer‑feldolgozásban alkalmazott vitatott használata és az ökológiai termelési módszerre, valamint a kalcium jelenlétére utaló kifejezések ezen feldolgozott élelmiszerek címkézésében történő alkalmazása.

3.

Ez az ügy alkalmat nyújt a Bíróságnak, hogy megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításához felhasználható‑e egy olyan anyag, amely ugyan szerepel az engedélyezett nem ökológiai mezőgazdasági eredetű összetevők korlátozó listáján, azonban az uniós jog vagy az uniós joggal összeegyeztethető tagállami szabályozás által nem engedélyezett ásványi anyagként vagy mikroelemként kerül felhasználásra. Ugyanis lényegében erről szól a Bíróságnak előterjesztett kérdés.

4.

A jelen indítványban azt javasolom a Bíróságnak, hogy nemleges válasz adjon erre a kérdésre.

5.

A 834/2007 rendelet a (3), (5), (20), (22) és (25) preambulumbekezdésében a következőképpen szól:

[…]

[…]

[…]

[…]

6.

E rendelet „Cél és hatály” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ez a rendelet alapot szolgáltat az ökológiai termelés fenntartható fejlődéséhez, és eközben biztosítja a belső piac hatékony működését, garantálja a tisztességes versenyt, biztosítja a fogyasztói bizalmat és védi a fogyasztók érdekeit.

Az e rendeletben foglalt szabályok alátámasztására közös célokat és elveket határoz meg az alábbiakra vonatkozóan:

(2)   Ezt a rendeletet a következő, mezőgazdaságból – beleértve az akvakultúrát is – származó termékekre kell alkalmazni, amennyiben ezeket a termékeket már forgalmazzák vagy forgalmazni kívánják:

[…]

(4)   Ezt a rendeletet az e cikkben meghatározott termékekre vonatkozó, a [z uniós] jognak megfelelő egyéb, többek között az élelmiszereket és az állatélelmezést érintő [uniós] vagy nemzeti rendelkezések – például a termelésre, feldolgozásra, forgalmazásra, címkézésre és ellenőrzésre vonatkozó rendelkezések – sérelme nélkül kell alkalmazni.”

7.

A 834/2007 rendeletnek „Az ökológiai élelmiszerek feldolgozására alkalmazandó konkrét elvek” című 6. cikke értelmében:

„[A] feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállítása a következő konkrét elveken alapul:

8.

E rendeletnek „A tengeri moszat termesztésére vonatkozó szabályok” című 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tengerekben vadon termő tengeri moszatok és azok részeinek gyűjtése ökológiai termelési módnak tekinthető, feltéve, hogy:

[…]”

9.

A 834/2007 rendelet 14. cikke (1) bekezdése d) pontjának iv. alpontja előírja:

„[a]z állattartásra a következő szabályok alkalmazandók:

[…]

10.

Ugyanezen rendelet „Feldolgozott élelmiszerek előállításának általános szabályai” című 19. cikkének (2) bekezdése előírja:

„Az ökológiai feldolgozott élelmiszerek összetételére a következő feltételek alkalmazandók:

[…]”

11.

Az említett rendelet „Egyes termékek és anyagok feldolgozásban történő felhasználásának kritériumai” című 21. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A termékek és anyagok ökológiai termelésben való használatának engedélyezése és a 19. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett, termékek és anyagok korlátozott listára való felvételük és a korlátozott jegyzékbe való felvétele [helyesen: a termékek és anyagok ökológiai termelésben való használatának engedélyezése és a 19. cikk (2)bekezdésének b) és c) pontjában említett, a termékek és anyagok korlátozott jegyzékbe való felvétele] a II. címben megállapított célok és elvek, valamint a következő kritériumok függvényében történik, amelyeket összességükben kell értékelni:

[…]

(2)   A[z Európai] Bizottság a 37. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határoz az e cikk (1) bekezdésében említett termékek és anyagok engedélyezéséről, valamint a korlátozott jegyzékbe való felvételéről, és megállapítja a használatukra, valamint szükség esetén a termékek visszavonására vonatkozó különös feltételeket és korlátozásokat.

[…]”

12.

A 834/2007 rendeletnek az „Ökológiai termelésre utaló kifejezések használata” című 23. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendelet alkalmazásában egy termék akkor tekintendő ökológiai termelésre utaló kifejezéssel megjelölt terméknek, ha a címkézésen, a reklámanyagokban vagy kereskedelmi okmányokban a termék, az összetevők vagy a takarmány‑alapanyagok leírásában olyan kifejezéseket használnak, amelyek a vásárló számára azt sugallják, hogy a termék, az összetevők vagy a takarmány‑alapanyagok az e rendeletben megállapított szabályokkal összhangban készültek. Különösen, a mellékletben felsorolt kifejezéseket, a belőlük képzett szavakat vagy rövidítéseket, önmagukban vagy összetételben – például »bio« és »öko« – a [z Európai Unió] egészében és bármely [uniós] nyelven használni lehet olyan termék címkézésére és reklámozására, amely az e rendeletben megfogalmazott vagy e rendeleten alapuló követelményeknek eleget tesz.

Az élő vagy feldolgozatlan mezőgazdasági termékek címkézésén vagy reklámozásában kizárólag akkor használhatók ökológiai termelésre utaló kifejezések, ha az adott termék valamennyi összetevője is az e rendeletben megállapított követelményekkel összhangban készült.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kifejezéseket nem lehet a[z Unió] egészében és bármely [uniós] nyelven használni olyan termék címkézésére, reklámozására és olyan termékkel összefüggő kereskedelmi anyagban, amely nem tesz eleget az e rendeletben megfogalmazott követelményeknek, kivéve ha a kifejezések nem élelmiszerben vagy takarmányban található mezőgazdasági termékekre vonatkoznak, vagy egyértelmű módon nem hozhatók összefüggésbe az ökológiai termeléssel.

Nem használhatók továbbá a címkézésen vagy reklámban alkalmazott olyan kifejezések – beleértve a védjegyekben használt kifejezéseket is – vagy gyakorlatok, amelyek azt a látszatot keltve, hogy egy termék vagy annak összetevői eleget tesznek az e rendeletben megfogalmazott követelményeknek, a fogyasztót vagy a felhasználót félrevezethetik.

[…]

(4)   A feldolgozott élelmiszer tekintetében az (1) bekezdésben említett kifejezések az alábbi esetekben használhatók:

[…]”

13.

A 889/2008 rendelet (20) és (21) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

14.

A 889/2008 rendelet II. címének a „Tengerimoszat‑termelés” című 1a. fejezete a „Hatály” című 6a. cikkében előírja:

„E fejezet részletes termelési szabályokat határoz meg a tengeri moszatra vonatkozóan.

E fejezet alkalmazásában a »tengeri moszat« magában foglalja a többsejtű tengeri algát, a fitoplanktont és a mikroalgát is.”

15.

E rendelet 22: cikkének d) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A 834/2007[…] rendelet 14. cikke (1) bekezdése d) pontja iv. alpontjának alkalmazásában ökológiai takarmány feldolgozásához és ökológiai állatok takarmányozásához kizárólag az alábbi anyagok használhatók:

[…]

16.

A 889/2008 rendelet 27. cikke (1) bekezdése f) pontjának szövege a következő:

„A 834/2007[…] rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásában az ökológiai élelmiszerek feldolgozásához az alábbi anyagok használhatók, kivéve a borágazatot, amelynek esetében a 3a fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni:

[…]

17.

A 889/2008 rendelet 28. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A 834/2007[…] rendelet 19. cikke (2) bekezdésének c) pontja alkalmazásában az e rendelet IX. mellékletében felsorolt, nem ökológiai mezőgazdasági összetevők felhasználhatók ökológiai élelmiszerek feldolgozásához.”

18.

A 889/2008 rendelet V. melléklete „[a] 22. cikk d) pontjában, a 24. cikk (2) bekezdésében és a 25 m. cikk (1) bekezdésében említett takarmány‑alapanyagok[ról]” szól. E melléklet 1. pontja tartalmazza az „[á]sványi eredetű takarmány‑alapanyagok” felsorolását, amelyek között szerepel többek között a tengeri állatok mésztartalmú héja, az algamész, a lithothamnium, a kalcium‑glükonát és a kalcium‑karbonát.

19.

E rendelet VIII. mellékletének A. része, amellyel összefüggésben a 27. cikket értelmezni kell, pontosítja, hogy a kalcium‑karbonát (E 170) nem használható sem színezékként, sem a termékek kalciummal való dúsításához.

20.

Az említett rendeletnek „A 28. cikkben említett, nem ökológiai termelésből származó mezőgazdasági eredetű összetevők” című IX. mellékletének 1. része a „[f]eldolgozatlan növényi termékek[ről], illetve azokból feldolgozással előállított termékek[ről]” szól. 1.3. pontjában szerepelnek az „algák, ideértve a tengeri moszatot, amelyek a nem ökológiai élelmiszergyártásban engedélyezettek”.

21.

A vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló, 2006. december 20‑i 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek ( 9 )„A vitaminok és ásványi anyagok hozzáadására vonatkozó követelmények” című 3. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Az élelmiszerekhez csak az I. mellékletben felsorolt vitaminok és/vagy ásványi anyagok adhatók hozzá, a II. mellékletben felsorolt formában, az e rendeletben meghatározottaknak megfelelően.”

22.

Az 1925/2006 rendeletnek az „Élelmiszerekhez hozzáadható vitaminok és ásványi anyagok” című I. melléklete az „Ásványi anyagok” című 2. pontjában többen között a kalciumot is megemlíti.

23.

E rendeletnek az „Élelmiszerekhez adható vitaminok és ásványi anyagok” című II. melléklete a 2. pontjában az „[á]sványi anyagok” között említi többek között a kalcium‑karbonátot, a kalcium‑citrát‑malátot, a kalcium citromsavval alkotott sóit, a kalcium‑glükonátot, a kalcium‑glicerofoszfátot, a kalcium‑laktátot, a kalcium‑ortofoszforsavval alkotott sóit, a kalcium‑hidroxidot, a kalcium‑malátot, a kalcium‑oxidot, a kalcium‑szulfátot és a kalcium‑foszforil oligoszacharidokat.

24.

Az 1169/2011/EU rendelet ( 10 ) 2. cikke (2) bekezdése f) pontjának fogalommeghatározása szerint „összetevő”„minden anyag vagy termék, beleértve az aromákat, az élelmiszer‑adalékanyagokat és élelmiszerenzimeket is, vagy összetett összetevő bármely összetevőjét is, amelyet élelmiszer előállításánál vagy elkészítésénél használnak fel, és a késztermékben még jelen van, akár módosult formában is; a szermaradványok nem minősülnek összetevőnek”.

25.

E rendelet 2. cikke (2) bekezdésének s) pontja a „tápanyag” fogalmát a következőképpen határozza meg: „az e rendelet XIII. melléklete A. részének 1. pontjában felsorolt fehérje, szénhidrát, zsír, rost, nátrium, vitamin és ásványi anyag, és a valamely ezen kategóriába tartozó vagy azok alkotórészét képező anyagok”.

26.

Az alapügy felperese, a Natumi szója‑ és rizsitalok gyártásával foglalkozik, amelyeket előrecsomagoltan értékesít. Ezen italokhoz lithothamniumot, vagyis vörös korallalgát adnak hozzá por alakban, amelyet ezen algák elpusztult maradványainak megtisztításával összezúzásával és szárításával nyernek ki. Az említett alga elsősorban kalcium‑karbonátot és magnézium‑karbonátot tartalmaz.

27.

A Natumi többek között a „Soja Drink Calcium” nevű italt forgalmazza, amelyet „bio” címkével, és az alábbi megjelölésekkel lát el: „kalcium”, magas kalciumtartalmú tengeri algával”, és „Lithothamnium tengeri algából származó, kiváló minőségű kalciummal”.

28.

2005. február 16‑án az Észak‑Rajna‑Vesztfália tartomány értesítette a Natumit, hogy a kalcium‑karbonátnak ökológiai termékekben ásványi anyagként való felhasználása nem megengedett, és pontosította, hogy ez a tilalom arra az esetre is vonatkozik, amikor a dúsításra algák hozzáadásával kerül sor.

29.

Az alapügy alperese pénzbírság kiszabására irányuló eljárást indított a Natumival szemben, amelynek következtében ez utóbbi 2005. július 14‑én vitatásra irányuló keresetet nyújtott be a Verwaltungsgericht Düsseldorf (düsseldorfi közigazgatási bíróság, Németország) előtt.

30.

Miután ez a bíróság elutasította a keresetét, a Natumi fellebbezést nyújtott be az Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein‑Westfalenhez (Észak‑Rajna‑Vesztfália tartomány közigazgatási felsőbírósága, Németország). Az eljárást a felek közös kérelmére az új uniós rendeletek elfogadásáig felfüggesztették.

31.

2016. május 19‑i ítéletével e bíróság elutasította a Natumi fellebbezését, mivel úgy vélte, hogy a lithothamnium algának az élelmiszerekhez való hozzáadása az időközben hatályba lépett uniós szabályok értelmében nem engedélyezett. Az említett bíróság szerint a 889/2008 rendelet IX. mellékletének 1.3. pontja kizárólag az étkezési algákra vonatkozik. Bár ezek a rendelkezések nem tartalmaznak kifejezett utalást a tengeri moszatok fogyasztható jellegére, ezt az értelmezést megerősíti az a tény, hogy az e rendelet IX. mellékletének 1.1. és 1.2. pontjában említett egyéb anyagoknak éppúgy fogyaszthatóknak kell lenniük, mint a 834/2007 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő algáknak. Márpedig a lithothamnium alga a mész sejtfalakban való nagy fokú lerakódása miatt nem fogyasztható. Mindenesetre a lithothamnium alga elhalást követően fennmaradt, elmeszesedett maradványai nem mezőgazdasági összetevőknek, hanem olyan ásványi anyagoknak minősülnek, amelyeknek ökológiai termékekhez való hozzáadása főszabály szerint nem engedélyezett.

32.

A Natumi a másodfokon hozott ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesverwaltungsgerichthez (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország).

33.

A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) úgy véli, hogy először is az alapjogvita kimenetele attól függ, hogy lehetővé teszi‑e a 889/2008 rendelet IX. mellékletének 1.3. pontjával összhangban értelmezett 28. cikke az élő és/vagy elhalt Lithothamnium calcarnium algának az ökológiai élelmiszerek összetevőjeként történő felhasználását.

34.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint, mivel ez az 1.3 pont nem tartalmaz semmilyen, az algák fogyaszthatóságára vonatkozó korlátozást, elegendő, ha az algát összetevőként használják. Úgy véli, hogy a Natumi által benyújtott 2015. március 30‑i bizottsági véleményt ekként kell értelmezni.

35.

E bíróság ezzel szemben kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az algák megfelelnek‑e a 834/2007 rendelet 21. cikke (1) bekezdése ii. pontjában foglalt feltételeknek, mivel nem tűnik úgy, hogy az alga felhasználása nélkül lehetetlen lenne az élelmiszer előállítása vagy tartósítása, vagy az uniós jogszabályok alapján megállapított élelmezési előírások tiszteletben tartása.

36.

Az említett bíróság azonban úgy véli, hogy még az elhalt alga is – kalciumtartalmától függetlenül – mezőgazdasági eredetű összetevő marad, és hogy a lithothamniumnak a 889/2008 rendelet állati takarmányozásra vonatkozó V. mellékletében „ásványi eredetű” alapanyagként történő besorolása nem vihető át az élelmiszer előállításra.

37.

Ezért a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a lithothamnium algának, és különösen az ezen elhalt, begyűjtött, szárított és finomra őrölt algák lerakódásaiból nyert pornak ökológiai élelmiszerek előállítása során történő felhasználása a 834/2007 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a 889/2008 rendelet 28. cikkével és IX. mellékletének 1.3. pontjával összefüggésben értelmezett c) pontja alapján megengedett.

38.

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy egy ilyen összetevőt tartalmazó termék címkéjén feltüntethető‑e a kalciumra, vagyis egy ásványi anyagra történő hivatkozás.

39.

A kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy a 834/2007 rendelet 23. cikke (1) bekezdése első albekezdésének második mondata értelmében az „ökológiai” és a „bio” kifejezés csak olyan termék vonatkozásában használható, amely az e rendeletben megfogalmazott vagy e rendeleten alapuló követelményeknek eleget tesz. Márpedig a 834/2007 rendelet 19. cikke előírja, hogy az olyan adalékanyagok, mint az ásványi anyagok és nyomelemek (e rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja), valamint a nem ökológiai mezőgazdasági összetevők (az említett rendelet 19. cikke (2) bekezdésének c) pontja) hozzáadásának feltétele az ugyanezen rendelet 21. cikke szerinti engedély megléte. Ezen engedélyezésről a Bizottság határoz.

40.

A 834/2007 rendelet végrehajtásáról szóló 889/2008 rendelet a 27. cikke (1) bekezdésének f) pontjában előírja, hogy az ásványi anyagokat főszabály szerint csak korlátozó feltételek mellett lehet felhasználni, különös tekintettel arra a feltételre, hogy a normál fogyasztásra szánt élelmiszerben való felhasználásuknak jogilag közvetlenül előírva kell lennie. A 889/2008 rendelet 28. cikke szerint a nem ökológiai mezőgazdasági összetevőket akkor lehet felhasználni, ha szerepelnek e rendelet IX. mellékletében.

41.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy noha főszabály szerint a 834/2007 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a 889/2008 rendelet 27. cikke (1) bekezdésének f) pontjával összefüggésben értelmezett b) pontja alapján, amely az ásványi anyagok használatát szigorú feltételekkel korlátozza, a kalciumra, azaz egy ásványi anyagra történő hivatkozás megtéveszthetőnek minősülhet, erről nincs szó olyankor, amikor ez a kalcium olyan összetevőből származik, amelynek – amennyiben felhasználása engedélyezett – természetes módon magas a kalciumtartalma.

42.

E körülmények között a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

43.

A Natumi, Észak‑Rajna‑Vesztfália tartomány, a görög és az olasz kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. E felek, az olasz kormány kivételével, az előírt határidőn belül válaszoltak a Bíróság által nekik írásbeli megválaszolás céljából feltett kérdésekre.

44.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a lithothamnium kétségtelenül egy alga, és a hozzáadásával előállított ökológiai élelmiszerek „ökológiai” címkéjének megőrzésével kapcsolatos kérdést egy nem ökológiai mezőgazdasági összetevő hozzáadása alapul vételével kell megvizsgálni. Ugyanakkor a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy e kérdést az ásványi anyagok ökológiai élelmiszerekhez való hozzáadása szempontjából kell vizsgálni.

45.

Következésképpen az alkalmazandó szabályozást aszerint vizsgálom, hogy a hozzáadott összetevő „ásványi anyagnak” vagy „nem ökológiai mezőgazdasági összetevőnek” minősül‑e, majd a lithothamniumnak e rendelkezés értelmében vett ásványi vagy növényi jellegével foglalkozom.

46.

Előzetesen, az élő és az elhalt lithothamnium szinte teljesen megegyező összetételére tekintettel úgy vélem, hogy a Bíróság elé terjesztett első és második kérdést együtt kell tárgyalni, és tekintve, hogy e kérdésekre nemleges választ kell adni, a harmadik kérdés megválaszolása szükségtelen.

47.

Emlékeztetőül, az élelmiszerek ökológiai minőségének a címkén való feltüntetését a 834/2007 rendelet, valamint az ez utóbbi alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 889/2008 rendelet szabályozza.

48.

A 834/2007 rendelet előír néhány olyan elvet, amely az „ökológiai” megjelölést igénylő valamennyi élelmiszerre alkalmazandó:

49.

A 889/2008 rendelet határozza meg a 834/2007 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában előírt listákra való felvétel szabályait.

50.

Először is, többek között a 834/2007 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontjában felsorolt adalékanyagok, ásványi anyagok és egyéb mikrotápanyagok vonatkozásában a 889/2008 rendelet 27. cikke (1) bekezdése f) pontjának i. alpontjában előírja, hogy a normál fogyasztásra szánt élelmiszerben való felhasználásukat a jognak közvetlenül elő kell írnia, vagyis azt közvetlenül az uniós jog rendelkezéseinek vagy az uniós joggal összeegyeztethető nemzeti jogi rendelkezéseknek kell megkövetelniük. Következésképpen az élelmiszerek semmiképpen sem hozhatók forgalomba normál fogyasztásra szánt élelmiszerként, ha ásványi anyagokat, vitaminokat, aminosavakat vagy mikroelemeket nem adnak hozzájuk.

51.

E rendelet 27. cikke (1) bekezdése f) pontjának ii. alpontja arra az esetre is kitér, amikor az élelmiszerek az egészséggel vagy a táplálkozással, illetve valamely fogyasztói csoport egyedi szükségleteivel kapcsolatos sajátos jellemzőik vagy hatásuk miatt kerülnek forgalomba hozatalra, amelyek tekintetében ásványi anyagok, vitaminok, aminosavak vagy mikrotápanyagok hozzáadása csak akkor lehetséges, ha azt a másodlagos jog különböző szabályai engedélyezik.

52.

Amint az a 2018/1584 végrehajtási rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, a 27. cikk szövege a Bíróság Herbaria Kräuterparadies ügyben 2014. november 5‑én hozott ítéletére ( 11 ) figyelemmel módosult. Ez az ítélet elveti bárminemű lehetőségét annak, hogy – hacsak ezt a nemzeti vagy uniós jogszabályok nem írják elő – az ásványi anyagok vagy más mikrotápanyagok hozzáadását követően az „organikus” címke megőrizhető legyen, és emlékeztet arra, hogy nem minősül a nemzeti vagy uniós jogalkotó által bevezetett szabálynak az a tény, hogy az egészségre vagy tápanyag‑összetételre vonatkozó állítások használatának feltétele például ásványi anyagok hozzáadása.

53.

A Bíróság e következtetését a 834/2007 rendelet 21. cikkének és a 889/2008 rendelet 27. cikke (1) bekezdése f) pontjának teleologikus és rendszertani értelmezésére alapítja, amely megerősíti, hogy az olyan anyagok, mint az ásványi anyagok és vitaminok, csak akkor használhatók fel az ökológiai élelmiszerek feldolgozása során, ha valamely uniós jogi szabály vagy azzal összeegyeztethető nemzeti jogi szabály közvetlenül előírja felhasználásukat ahhoz, hogy ezen élelmiszerek forgalmazhatók legyenek. ( 12 )

54.

A Bíróság emlékeztetett arra, hogy a 834/2007 rendelet 21. cikke csak szigorú feltételek mellett jogosítja fel a Bizottságot anyagok engedélyezésére és azoknak az e cikkben említett korlátozott jegyzékre való felvételére, nevezetesen amennyiben ezen anyagok nem helyettesíthetők más, e rendelet III. címe 4. fejezetének megfelelően engedélyezett alternatívákkal, és ha felhasználásuk elkerülhetetlen. ( 13 )

55.

A 2014. november 5‑i Herbaria Kräuterparadies ítéletben ( 14 ) a Bíróság emellett elvként mondja ki, hogy az uniós jog nem biztosítja, hogy a gazdasági szereplő mindazokkal a megjelölésekkel forgalmazhassa termékeit, amelyeket előnyösnek tart e termékek értékesítésének elősegítése érdekében. ( 15 )

56.

Ezért ebben a szakaszban el tudom fogadni, hogy a Bíróság a 834/2007 rendelet 21. cikke alapján értelmezte megszorítóan a 889/2007 rendelet 27. cikke (1) bekezdésének f) pontját.

57.

Másodszor, e nem ökológiai mezőgazdasági összetevők hozzáadásának esetére a 889/2008 rendelet 28. cikke pontosítja, hogy „[a] 834/2007/EK rendelet 19. cikke (2) bekezdésének c) pontja alkalmazásában [a 889/2008] rendelet IX. mellékletében felsorolt, nem ökológiai mezőgazdasági összetevők felhasználhatók ökológiai élelmiszerek feldolgozásához”.

58.

E rendelet a IX. mellékletének 1.3. pontjában kimondja: „Egyéb: algák, ideértve a tengeri moszatot, amelyek a nem ökológiai élelmiszergyártásban engedélyezettek”.

59.

Ugyanakkor az ökológiai tárgyú szabályozás, és különösen a 834/2007 rendelet 21. cikkének megszorító értelmezése miatt, amelyen a Bíróság által a 2014. november 5‑i Herbaria Kräuterparadies ítéletben ( 16 ) elfogadott, az ásványoknak az ökológiai élelmiszerekhez való hozzáadására vonatkozó megszorító értelmezés alapul, felmerülhet annak kérdése, hogy milyen kapcsolat áll fenn e 21. cikk és a 889/2008 rendelet IX. cikkében foglalt korlátozó listára történő felvétel között.

60.

Ugyanis a 834/2007 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy „[a] termékek és anyagok ökológiai termelésben való használatának engedélyezése és a 19. cikk (2)bekezdésének b) és c) pontjában említett, termékek és anyagok korlátozott jegyzékbe való felvétele a II. címben megállapított célok és elvek, valamint a következő kritériumok függvényében történik, amelyeket összességükben kell értékelni:

61.

A 834/2007 rendelet 21. cikkéből arra kell‑e következtetni, hogy a 889/2008 rendelet IX. mellékletében említett jegyzékbe való egyszerű felvétel egyenértékű az összetevő valamennyi élelmiszerben minden esetben történő felhasználásának engedélyezésével, vagy épp ellenkezőleg, az e 21. cikkben meghatározott kritériumok teljesülését minden egyes élelmiszer esetében a korlátozó listán szereplő összetevő felhasználásának célja alapján kell megvizsgálni?

62.

Másképp fogalmazva, a 834/2007 rendelet 21. cikkében foglalt kritériumokat – nevezetesen más ökológiailag engedélyezett alternatívák hiányát, valamint a hozzáadás nélkül az élelmiszerek előállításának vagy tartósításának, illetve az élelmezési előírásoknak való megfelelés lehetetlenségét – az összetevő korlátozott jegyzékre való felvételének vagy az egyes élelmiszerek ellőállításának időpontjában kell‑e értékelni?

63.

Az agrár‑élelmiszeriparra alkalmazandó szabályok előreláthatóságának igénye arra enged következtetni, hogy a korlátozott listára történő felvétel elegendő annak megállapításához, hogy teljesülnek a 834/200 rendelet 21. cikkében foglalt kritériumok.

64.

Az „ökológiai” megjelölés filozófiája azonban világos: a nem ökológiai elemek hozzáadását minimálisra kell csökkenteni.

65.

Ez az iránymutatás a 834/2007 rendelet (3), (5), (20), (22) és (25) preambulumbekezdésében szerepel. Az így bemutatott elvet e rendelet 6. cikke rögzíti, amely – emlékeztetőül – többek között rámutat, hogy a feldolgozott ökológiai élelmiszerek gyártása több olyan elven alapul, mint amilyen a b) pontban meghatározott, az élelmiszer‑adalékanyagok, a főként technológiai és ízjavító funkcióval rendelkező, nem ökológiai összetevők és a mikrotápanyagok, valamint a technológiai segédanyagok alkalmazásának minimálisra korlátozása, és ezek alkalmazásának kizárólag az alapvető technológiai szükséglet esetén vagy speciális élelmezési célokból való lehetővé tétele.

66.

Sharpston főtanácsnok a Herbaria Kräuterparadies ügyre ( 17 ) vonatkozó indítványának 42. pontjában kijelentette, hogy „[e] rendelkezések nyelvezete ( 18 ) világossá teszi, hogy szűken kell őket értelmezni – ahogyan ezt megerősíti a 834/2007 rendelet (22) preambulumbekezdése, amelynek értelmében az ökológiai termékek iránti fogyasztói bizalom fenntartása érdekében az ökológiai termelésre alkalmazandó követelmények alóli felmentéseket szigorúan korlátozni kell az indokolt esetekre”.

67.

Márpedig, azok az elemek, amelyekből Sharpston főtanácsnok kiindult, nem ökológiai mezőgazdasági összetevők hozzáadása esetén is alkalmazhatók, ami lehetővé teszi annak megfontolását, hogy a 889/2008 rendelet IX. mellékletében szereplő korlátozó listára felvett összetevők csak akkor legyenek felhasználhatók egy adott élelmiszerben, ha ezen élelmiszer vonatkozásában megfelelnek a 834/2007 rendelet 21. cikkében foglalt feltételeknek, nevezetesen, hogy nincs egyenértékű ökológiai alternatívájuk, és elengedhetetlenek az élelmiszerek előállításához vagy tartósításához.

68.

Ezen elemzés tárgya elsősorban kétségtelenül a 889/2008 rendelet IX. mellékletében különbségtétel nélkül feltüntetett algák használatának szabályozása lenne, egyúttal azonban lehetővé tenné az ökológiai termelésben anyagoknak vagy termékeknek jelentős technológiai tulajdonságokkal rendelkező algák felhasználásával történő hozzáadására vonatkozó szigorú szabályok megkerülését.

69.

A jelen ügyben bizonytalannak tűnhet a szóban forgó terméknek, vagyis a Phymatolithon calcareum ( 19 ) néven is ismert lithothamniumnak az uniós jog szerinti besorolása.

70.

Ez az „ásványi anyagként”, vagy „mezőgazdasági eredetű, nem ökológiai összetevőként” történő besorolás – amint azt az előzőekben kifejtettem – jelentőséggel bír az élelmiszerekhez az „ökológiai” megjelölés megőrzésével vagy elvesztésével járó hozzáadásra vonatkozó szabályozás meghatározása vonatkozásában.

71.

Ugyanis, ha ezt az algát a 834/2007 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében „ásványi anyagnak” kellene minősíteni, a 889/2008 rendelet 27. cikke (1) bekezdésének f) pontja kizárná az „ökológiai” címke megőrzését a lithothamnium hozzáadását követően, mivel egyetlen uniós vagy nemzeti jogszabályi rendelkezés sem írja elő a növényi italok kalciummal történő dúsítását.

72.

Ezzel szemben, ha a lithothamniumot a 889/2008 rendelet IX: melléklete értelmében vett algának kellene tekinteni, akkor hozzáadható lenne a 834/27 rendelet 19. cikke (2) bekezdése c) pontjának és a 889/2008 rendelet 28. cikkének együttes alkalmazásával feldolgozott élelmiszer ökológiai minősítésének veszélyeztetése nélkül, feltéve hogy a 834/2007 rendelet 21. cikkében foglalt feltételek teljesülnek.

73.

Ha ragaszkodunk a 889/2008 rendelethez, a lithothamniumot kizárólag e rendeletnek „A 22. cikk d) pontjában, a 24. cikk (2) bekezdésében és a 25 m. cikk (1) bekezdésében említett takarmány‑alapanyagok” című V. melléklete említi, ( 20 ) az algamésszel és a tengeri állatok mésztartalmú héjával ( 21 ) azonos kategóriában mint ásványi anyagot, azzal a pontosítással, hogy e melléklet eredeti változatában ezek az anyagok a „kalcium” kategóriájába tartoztak.

74.

Ezzel szemben, amint az a fentiekben a jelen indítvány 58. pontjában említést nyert, e rendelet IX. mellékletének 1.3. pontja megelégszik a nem ökológiai élelmiszergyártásban engedélyezett algák – ideértve a tengeri moszatot – megemlítésével.

75.

Ennélfogva a lithothamnium jellegét illetően két értelmezés lehetséges:

76.

Következésképpen úgy tűnik, hogy a kizárólag a 834/2007 rendeleten és a 889/2008 rendeleten alapuló egyik vagy másik minősítés mellett szóló érvek nem elég meggyőzőek valamelyik minősítés elfogadásához.

77.

A lithothamnium, ha más uniós jogi szövegekben jelenik meg, vagy csak „összetevőnek” ( 22 ), vagy „tengeri moszatnak”, (növényi) „algának” ( 23 ) illetve „ásványi anyagnak” ( 24 ) minősül.

78.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a lithothamnium az élelmiszerek, azon belül kétségkívül a takarmányok területén „ásványi anyagnak”, míg a kozmetikai termékek vonatkozásában egyszerűen „összetevőnek”, a környezetvédelem területén pedig „algának”, tehát növénynek minősül. Ezeket a minősítésbeli különbségeket a szóban forgó szabályozások eltérő céljaival lehet magyarázni.

79.

Így a 92/43 irányelv vonatkozásában a lithothamniumot valamely állat‑ vagy növényfajhoz kell kapcsolni, míg az állati takarmányok területén azt a tápanyagbevitele bevitele alapján vizsgálják. Ezzel szemben a kozmetikai termékek növényi vagy állati minősítésének nincs jelentősége mindaddig, amíg összetevőként használhatóak.

80.

A lithothamnium összetett jellegének ezen teleológiai értékelése összhangban áll azzal, amit a Bizottság a Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszában javasolt.

81.

A Bizottság a mikrotápanyagnak az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által megfogalmazott, az anyag funkciójából eredő, alábbi meghatározásából indul ki: „A normál növekedéshez és fejlődéshez, valamint az egészség megőrzéséhez a szervezet által csekély mennyiségben hasznosított tápanyagok, például vitaminok és ásványi anyagok”.

82.

Az ezzel ellentétes érvelés azt jelentené, hogy engedélyezetté válna az ökológiai élelmiszerek főként kalcium‑karbonátból álló lithothamnium hozzáadásával történő kalciummal való dúsítása, jóllehet a 889/2008 rendelet „A feldolgozott ökológiai élelmiszerek, élesztők és élesztőtartalmú termékek előállításához használt egyes termékek és anyagok a 27. cikk (1) bekezdésének a) pontja és a 27a. cikk a) pontja szerint” című VIII. mellékletének az „Élelmiszer‑adalékanyagok, beleértve a hordozóanyagokat” című A. része előírja, hogy a kalcium‑karbonát „nem használható színezékként vagy a termékek kalciummal való dúsításához”.

83.

Így tehát megmutatkozik a Natumi álláspontjának minden ellentmondásossága, mivel a késztermékkel kapcsolatos tápanyag‑összetételre vonatkozó állításaiban annak kalciumban gazdag jellegére kíván hivatkozni, miközben tagadja, hogy a lithothamnium az élelmiszerhez való hozzáadása időpontjában ásványi anyagnak minősül.

84.

Márpedig emlékeztetek arra, hogy az 1925/2006 rendelet „Élelmiszerekhez adható vitamin‑ és ásványianyag‑vegyületek” című II. Melléklete az „[á]sványi anyagokra” vonatkozó 2. pontjában megemlíti többek között az „ásványi anyagokat”, különösen a kalcium‑karbonátot, a kalcium‑kloridot, a kalcium‑citrát‑malátot, a kalcium citromsavval alkotott sóit, a kalcium‑glükonátot, a kalcium‑glicerofoszfátot, a kalcium‑laktátot, a kalcium ortofoszforsavval alkotott sóit, a kalcium‑hidroxidot, a kalcium‑malátot, a kalcium‑oxidot, kalcium‑szulfátot és a kalcium‑foszforil oligoszacharidokat. Így kizárólag ezeket az ásványi anyagokat lehet kalciumként hozzáadni az élelmiszerekhez: a lithothamnium nem tartozik ezek közé. Következésképpen a Natumi úgy véli, hogy e hozzáadás tekintetében kalcium‑karbonát formájú kalciumról van szó.

85.

Következésképpen úgy vélem, hogy a lithothamniumot az „ökológiai” megjelölésre vonatkozó szabályozás keretében „ásványi anyagnak” kell minősíteni, ami ezen „ökológiai” megjelölés elveszítése mellett kizárja az ökológiai élelmiszerhez való hozzáadását, mivel a hozzáadást sem az uniós jog, sem a német jog nem írja elő. A lithothamnium ugyanis a nem ökológiai élelmiszerek kalciummal való dúsításához is felhasználható.

86.

Egyrészt tájékoztatásképpen érdemes megjegyezni, hogy a Natumi által a Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszban és annak mellékleteiben említett termékek egyikét a Marigot Ltd „AquaminTM” néven forgalmazta, amely az Amerikai Egyesült Államokban folytatott ökológiai termelésben engedélyezett anyagok jegyzékébe történő felvétel iránti kérelem tárgyát képezte.

87.

2007. március 2‑án a Phymatolithon calcareumra vagy Lithothamnium corallioidera vonatkozó kérelem érkezett a National Organic Standards Boardhoz (NOSB) (országos ökológiai szabványügyi tanács, Amerikai Egyesült Államok). ( 25 ) Miután igazolnia kellett, hogy a termék „általánosan biztonságosnak elismert” („Generally Recognized as Safe”), a Marigot kérelme 2. mellékleteként benyújtotta a US Food and Drug Administration (élelmiszer‑biztonsági és gyógyszerészeti hivatal, Egyesült Államok) illetékes szervének 2000. április 21‑i levelét, amely az eljárás érdekében módosította a termék megnevezését azért, hogy összetétele alapján „tengeri algából nyert kalciumként” minősíthesse, mivel úgy vélte, hogy az alkalmazott „mésztartalmú tengeri alga” kifejezés nem írja le megfelelően a szóban forgó anyagot, tekintve, hogy ez pontatlan módon azt jelenti, hogy az anyag legfőbb jellemzője inkább alga, nem pedig a kalcium. ( 26 )

88.

Az NOSB a vizsgálatot követően 2008. november 19‑én megállapította, ( 27 ) hogy nem szükséges hozzáadni az „AquaminTM F‑et” az ökológiailag engedélyezett termékek jegyzékéhez, mivel az már engedélyezett volt az „ásványi tápanyagok” jegyzékének megfelelően. ( 28 )

89.

Így az Egyesült Államokban 2008 óta az „AquaminTM F” ásványi anyagként ökológiailag engedélyezett. Ez alátámasztja azt, hogy a lithothamnium növényként vagy ásványi anyagként történő besorolása a szóban forgó szabályozástól függ.

90.

Másrészt érdemes megemlíteni, hogy elfogadták az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. május 30‑i (EU) 2018/848 európai parlamenti és tanácsi rendeletet, ( 29 ) amely 24. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjába beépíti a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállítása során egyes termékek és anyagok Bizottság általi engedélyezésére vonatkozó mechanizmus, valamint a korlátozó listákra élelmiszer‑adalékanyagként és technológiai segédanyagként, vagy feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításához használandó nem ökológiai mezőgazdasági eredetű összetevőkként történő felvételük elvét. E cikk (4) bekezdése megismétli a 834/2007 rendelet 21. cikke jelenlegi változatában előírt követelményeket.

91.

A Bizottság által a 2018/848 rendelet 24. cikkének (9) bekezdése alapján 2020 októberében készített végrehajtási rendelettervezet ( 30 ) – amelynek elfogadása hamarosan várható ( 31 ) – V. mellékletének B. részében felsorolja az e célra engedélyezett termékeket és anyagokat, és csak két név szerint említett algafajt őriz meg (arame és hijiki alga) azon nem ökológiai mezőgazdasági összetevők között, amelyek hozzáadhatók az ökológiai élelmiszerekhez. A Natumi benyújtott egy korábbi szövegtervezetet, amely három algafajt tartalmazott: (wakame, arame és hijiki alga).

92.

Ezen túlmenően a végrehajtási rendelettervezet 7. cikkének második bekezdésében előírja, hogy a nem ökológiai mezőgazdasági összetevők feldolgozott ökológiai élelmiszerekhez való hozzáadásának engedélyezését nem kell figyelembe venni, amennyiben ezen összetevőket élelmiszer‑adalékanyagként és technológiai segédanyagként, vagy a 2018/848 rendelet II. melléklete IV. részének 2.2.2. pontjában felsorolt termékeként vagy anyagokként használják, mint amilyenek többek között az ásványi anyagok.

93.

A 2018/848 rendelet és az említett végrehajtási rendelettervezet – ideértve annak mellékleteit is – kétségtelenül nem alkalmazható a jelen ügyben, azonban ezek bemutatják az ökológiai élelmiszerekkel kapcsolatosan követett tendenciát, amely a nem ökológiai elemeknek az ökológiai élelmiszerekhez való hozzáadása lehető legteljesebb korlátozására irányul. Ráadásul, mivel a lithothamnium algát a melléklet már nem említi a nem ökológiai összetevők között, a továbbiakban az ezen új rendeletek hatálybalépésének időpontjától nem engedélyezett az olyan nem ökológiai élelmiszerekben való használata, mint amilyenek a növényi italok.

94.

Így ezek a kiegészítő információk csak megerősítik azt a meggyőződésemet, hogy a lithothamniumot az élelmiszeriparban a 834/2007 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „ásványi anyagnak” kell minősíteni, és a használatát előíró uniós jogi szabály vagy azzal összeegyeztethető nemzeti jogi szabály hiányában egy adott élelmiszerben való felhasználása következtében ez utóbbit többé nem illeti meg az „organikus” megjelölés.

95.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:

A 2012. március 8‑i 203/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelettel, a 2012. június 14‑i 505/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelettel, a 2014. április 8‑i 354/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelettel, a 2016. április 29‑i (EU) 2016/673 bizottsági végrehajtási rendelettel és a 2018. október 22‑i (EU) 2018/1584 bizottsági végrehajtási rendelettel módosított, az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló, 2008. szeptember 5‑i 889/2008/EK bizottsági rendeletnek az e rendelet IX. melléklete 1.3. pontjával összhangban értelmezett 28. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a lithothamnium alga (Lithothamnium calcareum) összetétele miatt nem használható fel az ökológiai élelmiszerek feldolgozásához, amikor hozzáadásának fő célja a kalciummal való dúsítás. Ebben az esetben az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28‑i 834/2007/EK tanácsi rendelet 19. cikke (2) bekezdése b) pontjának és a módosított 889/2008 rendelet 27. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó „ásványi anyagnak” kell tekinteni, amely az e rendelet 27. cikke (1) bekezdésének f) pontja alapján nem engedélyezett.