1.

A Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) által benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18‑i 86/653/EGK tanácsi irányelv ( 2 ) 1. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2.

A 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése úgy határozza meg a kereskedelmi ügynököt, mint önálló vállalkozóként működő közvetítőt, akinek a tevékenysége többek között áruknak egy – megbízónak nevezett – másik személy javára történő eladására vagy vételére terjed ki. A jelen ügyben felmerülő fő kérdés arra vonatkozik, hogy egy számítógépes szoftvernek a megbízó vevői részére a szoftver állandó felhasználási engedélyével együtt, elektronikus úton történő szolgáltatása e rendelkezés értelmében „áruk”„eladásának” minősíthető‑e.

3.

Következésképpen a jelen ügyben a Bíróságnak az első alkalommal nyílik lehetősége arra, hogy a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerinti „eladás” és „áruk” fogalmának értelmezéséről határozzon. Az alapeljárásban erre annak eldöntése érdekében van szükség, hogy a 86/653 irányelv alkalmazandó‑e egy, a szóban forgó szoftver népszerűsítésével megbízott ügynökre, és így helyt lehet‑e adni az ezen irányelven alapuló kártérítési kérelemnek.

4.

A 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában »kereskedelmi ügynök« az önálló vállalkozóként működő közvetítő, aki folyamatos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy más javára (a továbbiakban: »megbízó«) áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytasson, vagy arra, hogy a megbízó javára és annak nevében ilyen ügyletekre tárgyalásokat folytasson, és azokat megkösse.”

5.

A 86/653 irányelvet az Egyesült Királyság jogába a módosított Commercial Agents (Council Directive) Regulations 1993 (Statutory Instruments 1993/3053) (a kereskedelmi ügynökökről szóló tanácsi irányelv átültetéséről szóló rendelkezések [1993/3053. sz. törvényen alapuló jogi aktus]; a továbbiakban: rendelkezések) ültette át. ( 3 ) Az említett rendelkezések 2. szabályának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelkezésekben

»kereskedelmi ügynök« az önálló vállalkozóként működő közvetítő, aki folyamatos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy más javára (a továbbiakban: megbízó) áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytasson, vagy arra, hogy a megbízó javára és annak nevében áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytasson, és azokat megkösse; […]”.

6.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a Computer Associates UK Ltd (a továbbiakban: Computer Associates) olyan társaság, amely egy úgynevezett alkalmazáskiadás‑automatizáló szoftver típusú számítógépes szoftvert (a továbbiakban: szoftver) forgalmaz. A szoftver összetett, drága és nem egyedi, vagyis nem kifejezetten egy adott vevő számára készül. A szoftver arra szolgál, hogy nagy szervezetek, mint a bankok és a biztosítótársaságok különböző működési környezetében koordinálja és automatikusan elvégezze más szoftveralkalmazások telepítését és újabb változatra frissítését, hogy az alapul szolgáló alkalmazások teljesen integrálódjanak a szoftver működési környezetébe.

7.

A The Software Incubator Ltd (a továbbiakban: Software Incubator) Scott Dainty tulajdonában álló társaság.

8.

2013. március 25‑án a Computer Associates és a Software Incubator írásbeli megállapodást kötött (a továbbiakban: megállapodás).

9.

A megállapodás 2.1. pontja értelmében a Software Incubator S. Daintyn keresztül vállalta, hogy a Computer Associates nevében eljár annak érdekében, hogy a potenciális vevőket Írországban és az Egyesült Királyságban „a termék népszerűsítése, reklámozása és értékesítése érdekében” felkeresse. A „termék” a megállapodás 1. preambulumbekezdésének megfelelően a szoftvert jelölte. Ennek megfelelően a megállapodás szempontjából a Computer Associates volt a megbízó és a Software Incubator az ügynök.

10.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglaltak szerint a szoftver alapeljárásban történő szolgáltatására a következőképpen került sor. Először is, a Computer Associates a szoftvert elektronikus úton adta át vevőinek, egy olyan internetes portálra vezető hivatkozást tartalmazó e‑mailen, ahonnan a vevők a szoftvert letöltötték. Noha fennállt a lehetőség arra, hogy a szoftvert fizikai adathordozón adják át, a gyakorlatban ezzel nem éltek.

11.

Ezenkívül a megállapodás 4.1. pontja szerint a Computer Associates kizárólagos joggal rendelkezett arra, hogy meghatározza a vevőivel szemben a szoftver felhasználási engedélyének feltételeit, a megállapodás 6.1. pontja szerint pedig a Computer Associates írt elő és szedett be a vevőktől a szoftver felhasználásával kapcsolatos minden esedékes díjat. A Software Incubator ügynökkénti hatásköre tehát arra terjedt ki, hogy népszerűsítse a Computer Associates által a vevőinek adott szoftverfelhasználási engedélyeket. A Software Incubator nem volt jogosult a szoftverre vonatkozó jogcím vagy tulajdonjog átruházására.

12.

E tekintetben a Computer Associates és vevői közötti megállapodások szerint ( 4 ) a vevő a legtöbb esetben időbeli korlátozás nélküli, vagyis határozatlan időre szóló engedélyt kapott a szoftver használatára. Az engedély többek között lehetővé tette a vevő számára, hogy a szoftvert telepítse és engedélyezett számú végfelhasználó számára üzembe helyezze a meghatározott területen, valamint az engedélyezett végfelhasználóknak a szoftverhez hozzáférést biztosítson. Az engedély feltétele volt továbbá, hogy a vevő megfeleljen azon követelményeknek, hogy – többek között – nem fér hozzá a szoftver azon részéhez vagy nem használja fel a szoftver azon részét, amelynek felhasználására nem jogosult, valamint hogy nem bontja szét, módosítja vagy fejti vissza a szoftvert, és nem adja kölcsön, engedi át, ruházza át a szoftvert vagy ad alengedélyt a felhasználására. A Computer Associates és kapcsolódó szervezetei fenntartották a szoftverhez fűződő minden jogot, jogcímet, szerzői jogot, szabadalmat, védjegyet, üzleti titkot és minden egyéb vagyoni érdeket. Bármelyik fél felmondhatta a vonatkozó megállapodást a másik fél súlyos szerződésszegése vagy fizetésképtelensége esetén, amely esetben az engedélyt visszavonták, és a vevőnek a szoftver minden példányát vissza kellett juttatnia, illetve meg kellett semmisítenie azokat.

13.

2013. október 9‑i levelével a Computer Associates felmondta a Software Incubatorral kötött megállapodást.

14.

A Software Incubator keresetet indított a Computer Associates ellen a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (felsőbíróság [Anglia és Wales], Queen’s Bench kollégium, Egyesült Királyság) előtt, amelyben többek között kártérítést követelt a 86/653 irányelv 17. cikkét végrehajtó rendelkezések alapján. A Computer Associates tagadta, hogy felelősséggel tartozna, többek között azzal az indokkal, hogy a rendelkezések nem alkalmazandóak, mivel a Software Incubator által népszerűsített szoftver szolgáltatása a kereskedelmi ügynöknek a – 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését végrehajtó – rendelkezések 2. szabálya (1) bekezdésében szereplő meghatározása alkalmazásában nem minősül „áruk eladásának”.

15.

2016. július 1‑jei ítéletével ( 5 ) a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (felsőbíróság [Anglia és Wales], Queen’s Bench kollégium) megállapította, hogy a szoftver időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedélyével együtt történő elektronikus szolgáltatása a rendelkezések 2. szabályának (1) bekezdése értelmében „áruk eladásának” minősül, és e rendelkezések alapján többek között 475000 font sterling (körülbelül 531100 euró) kártérítést ítélt meg a Software Incubator részére. E bíróság szerint az „áruk eladásának” a rendelkezések alkalmazásában önálló fogalommeghatározással kell bírnia, és e meghatározás nem zárja ki a szoftver mint „áru” szolgáltatását amiatt, hogy az nem fizikai jellegű, illetve mint „eladást” amiatt, hogy a szoftverhez fűződő szellemi tulajdonjogok általában nem kerülnek teljes mértékben átruházásra.

16.

A Computer Associates ezzel az ítélettel szemben fellebbezést terjesztett a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) elé (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales], [polgári kollégium], Egyesült Királyság).

17.

2018. március 19‑i ítéletével ( 6 ) a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales], [polgári kollégium]) megállapította, hogy az elektronikus úton, és nem valamely fizikai adathordozón szolgáltatott szoftver nem minősül „árunak” a rendelkezések 2. szabályának (1) bekezdése értelmében. E bíróság szerint a jogforrások hierarchiája miatt ezt a megállapítást kellett tennie, az azzal kapcsolatos aggályok ellenére, hogy e megközelítés a technológiai fejlődés fényében meghaladottnak tűnhet, és így nem vizsgálta meg, hogy a szoftver használatára vonatkozó engedélyek Computer Associates vevői részére történő megadása e rendelkezés alapján „eladásnak” minősül‑e. Ennek következtében e bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Software Incubator a rendelkezések értelmében nem volt kereskedelmi ügynök, és a rendelkezések alapján benyújtott kártérítési igényét elutasította.

18.

2019. március 28‑i végzésével a Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) engedélyezte a Software Incubator részére, hogy a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales], [polgári kollégium],) határozatával szemben jogorvoslatot kérjen.

19.

A kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy nem egyértelmű, hogy a kereskedelmi ügynök 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő, az „áruk eladására” korlátozódó meghatározása alkalmazandó‑e az alapeljárásban fennálló helyzetre.

20.

E körülmények között a Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az alapeljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

21.

A Bírósághoz írásbeli észrevételeket a Software Incubator, a Computer Associates, a német kormány és az Európai Bizottság nyújtott be. A Software Incubator, a Computer Associates és a Bizottság ezenkívül válaszolt a Bíróság által eljárási szabályzata 62. cikkének (1) bekezdése alapján feltett írásbeli kérdésekre.

22.

Mialatt ez az ügy a Bíróság előtt folyamatban volt, az Egyesült Királyság 2020. január 31‑én kivált az Európai Unióból. A Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás ( 7 ) 86. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bíróság továbbra is joghatósággal rendelkezik arra, hogy a megállapodás 126. cikkében meghatározott átmeneti időszak vége előtt, amely főszabály szerint 2020. december 31., az Egyesült Királyság bíróságai által hozzá benyújtott kérelemre előzetes döntést hozzon. Ezenkívül e megállapodás 89. cikkének (1) bekezdése szerint az e Bíróság által akár az átmeneti időszak vége előtt, akár későbbi időpontban hozott ítéletek teljes egészében kötelező erővel bírnak az Egyesült Királyságra nézve és az Egyesült Királyságban.

23.

Következésképpen, tekintettel arra, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet 2019. május 28‑án terjesztették elő, a Bíróság továbbra is joghatósággal rendelkezik arra, hogy e kérelemről határozzon, és a Supreme Court of the United Kingdomot (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) köti a Bíróság által a jelen eljárásban hozandó ítélet.

24.

A Software Incubator úgy érvel, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre igenlő választ kell adni. Véleménye szerint az „áruk” 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalma kiterjed a szoftverre, függetlenül attól, hogy azt fizikai vagy nem fizikai úton szolgáltatják. Azzal érvel, hogy e rendelkezés szövege nem tesz különbséget a materiális és az immateriális javak között, és a rendelkezés keletkezéstörténetére tekintettel az uniós jogalkotó csak a „szolgáltatásokat” kívánta kizárni az irányelv hatálya alól, az immateriális javakat nem.

25.

A Software Incubator azt állítja, hogy az „áruk” más uniós jogterületeken fennálló fogalma nem nyújt sok segítséget, mivel a szóban forgó uniós jogi rendelkezések összefüggéseitől és célkitűzéseitől függ. Ugyanakkor rámutat, hogy a számítógépes szoftvert „áruként” kezelik például a védjegyekre ( 8 ) és az orvostechnikai eszközökre ( 9 ) vonatkozó uniós intézkedésekben, és hogy a szoftver – a villamos energiához hasonlóan – a Bíróság áruk szabad mozgására vonatkozó ítélkezési gyakorlatában ( 10 ) az „áruk” fogalommeghatározása alá tartozik. Véleménye szerint nem releváns, hogy az újabb uniós fogyasztóvédelmi intézkedések, többek között a 2011/83 irányelv ( 11 ) és a 2019/770 irányelv ( 12 ) különbséget tesznek az áruk eladására irányuló szerződések és a digitális tartalom, például számítógépes szoftver szolgáltatására irányuló szerződések között, mivel ez az említett irányelvek különös célkitűzéseit tükrözi, és a 2019/770 irányelv mindenesetre ugyanolyan védelmet nyújt a fogyasztóknak, függetlenül attól, hogy a digitális tartalmat fizikai vagy nem fizikai adathordozón szolgáltatják.

26.

A Software Incubator azt állítja, hogy álláspontja összhangban áll a 86/653 irányelvvel elérni kívánt célkitűzésekkel, mivel azon kereskedelmi ügynöknek, amely elektronikus úton szolgáltatott számítógépes szoftvert értékesít, ugyanolyan védelemre van szüksége, mint annak, amely azt fizikai adathordozón értékesíti, és ezek lényegében a 86/653 irányelv első preambulumbekezdésében hivatkozott azonos „kereskedelmi […] közvetítői tevékenység[ek]”. Mivel a számítógépes szoftver csak fizikai környezetben képes működni, oly módon, hogy azt számítógépes hardverre töltik le, véleménye szerint mesterséges azt „árunak” minősíteni, ha lemezen szolgáltatják, és nem annak, ha letöltéssel. Egy ilyen különbségtétel ezenkívül a belső piaci verseny torzulásához is vezet, mivel a megbízó megkerülhetné a 86/653 irányelvből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy termékeit elektronikus formában szolgáltatja. A Software Incubator azt állítja továbbá, hogy mivel a kereskedelmi ügynök szerepe az ügyletek megtárgyalása, és a számítógépes szoftver szolgáltatásának módját nem feltétlenül határozzák meg a tárgyalási szakaszban, a 86/653 irányelv alkalmazhatósága nem függhet attól, hogy a megbízó milyen utat választ azt követően, hogy a kereskedelmi ügynök betöltötte e szerepét.

27.

A Software Incubator úgy érvel, hogy a második kérdésre is igenlő választ kell adni, mivel az „áruk eladásának” a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalma magában foglalja a szoftver időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedély alapján történő szolgáltatását. Azzal érvel, hogy a 2004. február 10‑i Mavrona végzés ( 13 ) nyomán e rendelkezés értelmezése során a hangsúlyt a kereskedelmi ügynök és a megbízó közötti szerződéses viszony tartalmára, az ezen ügynök által folytatott tevékenységre, valamint az ügynök érdekeire és védelmi igényére kell helyezni, amelyek mind azonosak attól függetlenül, hogy a szoftvert fizikai vagy nem fizikai úton, adásvételi szerződés vagy időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedély alapján szolgáltatják. Hangsúlyozza, hogy a szoftver felhasználására vonatkozó, a szellemi tulajdonjogokkal összefüggő korlátozások nem relevánsak, mivel ezek érdemben nem különböznek az adásvételi szerződések alapján értékesített termékekhez fűződő szellemi tulajdonjogok jogosultjai által előírt korlátozásoktól. Azt állítja továbbá, hogy álláspontját alátámasztja a Bíróság 2012. július 3‑i UsedSoft ítélete, ( 14 ) amelyben a Bíróság egy számítógépes program időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedély alapján történő szolgáltatását „eladásnak” tekintette egy olyan helyzetben, amely hasonló volt a jelen ügyhöz, ahol a vevő megfizetett egy díjat a Computer Associates részére, és megkapta a szoftvert, amelyet további díjfizetés nélkül határozatlan ideig használhatott, amelynek használata tekintetében azonban a szoftverhez fűződő szellemi tulajdonjogok miatt korlátozások álltak fenn.

28.

A Computer Associates szerint az első kérdésre nemleges választ kell adni, mivel az elektronikus úton szolgáltatott számítógépes szoftver a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében nem minősül „árunak”. Véleménye szerint az e rendelkezésben szereplő „áruk” szokásos jelentése csak a materiális és hordozható javakra utal, amit más nyelvi változatok is mutatnak, ( 15 ) nem vonatkozik tehát az immateriális javakra, például a nem fizikai úton szolgáltatott szoftverre. Azzal érvel, hogy a 86/653 irányelv elfogadásakor az internet, a számítógépes szoftverek és a letöltések jelenlegi formájukban nem léteztek, tehát az „áruk” fogalmát nem értelmezhették úgy, hogy az az immateriális javakra is vonatkozik, és e fogalom azóta változatlan maradt. Azt állítja továbbá, hogy ami a 86/653 irányelv keletkezéstörténetét illeti, az uniós jogalkotó szándékosan korlátozta ezen irányelv hatályát az „árukra”, és nem fogadták el az ügynökök tágabb – többek között a „termékekkel” foglalkozó ügynököket magában foglaló – kategóriájára történő lehetséges alkalmazást.

29.

A Computer Associates azt állítja, hogy a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésének hatása és elhelyezkedése kontextuális szempontból alátámasztja álláspontját, mivel ez az irányelv hatályát körülhatároló központi rendelkezés. Rámutat, hogy a 2004. február 10‑i Mavrona végzés ( 16 ) alapján a Bíróság a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében használt szöveget juttatja érvényre, és még ha kívánatos is a további harmonizáció, az nem vezethető be bírósági határozattal. Azt állítja, hogy az „áruk” fogalma más uniós jogterületeken, többek között az áruk szabad mozgása, ( 17 ) a vámok ( 18 ) és a hozzáadottérték‑adó (a továbbiakban: héa) ( 19 ) területén csak materális javakra vonatkozik, és nincs szükségszerű összefüggés az „áruknak” a 86/653 irányelvben és a védjegyek lajstromozásához használt osztályozási rendszerben fennálló jelentése között. Hangsúlyozza továbbá, hogy az újabb uniós fogyasztóvédelmi intézkedések, többek között a 2011/83 és a 2019/770 irányelv, valamint a 2019/771 irányelv, ( 20 ) relevánsak, különösen, mivel azt mutatják, hogy amennyiben az uniós jogalkotó szándéka arra irányul, hogy valamely uniós intézkedés a szóban forgókhoz hasonló, fizikai adathordozó nélküli számítógépes szoftverekre is vonatkozzon, úgy ezt kifejezetten biztosítja, nem pedig az „áruk” kifejezést használja.

30.

A Computer Associates szerint álláspontja összhangban áll a 86/653 irányelvvel, mivel ezen irányelv célja – amint az a második preambulumbekezdéséből kitűnik –, hogy a tagállamok közötti „áruforgalom” tekintetében egységes piaci feltételeket biztosítson, és az 1. és 2. cikke értelmében a harmonizációs célkitűzése szükségképpen erre az „áruforgalomra” korlátozódik. Hangsúlyozza, hogy az a tény, miszerint a 86/653 irányelv alapján a fizikai adathordozón szolgáltatott számítógépes szoftver „árunak” minősül, azonban, ha e szoftvert nem fizikai adathordozón szolgáltatják, az nem minősül árunak, nem önkényes, különösen, mivel ez az irányelv hatályából következik, valamint – amint azt a 2011/83, a 2019/770 és a 2019/771 irányelv mutatja – az áruk és a digitális tartalom közötti különbségeket tükrözi.

31.

A Computer Associates előadja, hogy amennyiben az első kérdésre nemleges választ kell adni, úgy nem szükséges foglalkozni a második kérdéssel, és másodlagosan, hogy az „áruk eladásának vagy vételének” fogalma nem foglalja magában a szoftver egy példányára vonatkozó felhasználási engedély megadását. Azt állítja, hogy a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő „áruk eladás[a]” kifejezés szokásos jelentése az áruk tulajdonjogának vagy azokra vonatkozó jogcímnek az eladóról a vevőre történő átruházását jelöli, amint az más nyelvi változatokból kitűnik. ( 21 ) Véleménye szerint ugyanakkor az időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedély jelen ügy körülményei között történő megadása nem jár a szoftver tulajdonjogának vagy arra vonatkozó jogcímnek az átruházásával. A Computer Associates vevőivel kötött megállapodások ugyanis kizárták az ilyen átruházást, mivel a szoftverre vonatkozó jogcím továbbra is a Computer Associatest és kapcsolódó szervezeteit illette meg, és a vevőkre egyéb tulajdonjogot nem ruháztak át. Egy ilyen engedély tehát nem a hagyományos értelemben vett „áruk eladása”, hanem a szoftver használatára vonatkozó ideiglenes engedély, amely szerződésszegés vagy fizetésképtelenség esetén megszűnhet. Azt állítja továbbá, hogy a UsedSoft ítélet ( 22 ) a szóban forgó uniós jogszabály sajátos megfogalmazása és összefüggései miatt nem releváns, amint azt az újabb ítélkezési gyakorlat ( 23 ) is megerősíti. Mindenesetre az említett ítéletben szereplő azon megállapítás, hogy az „eladás” a tulajdonjog átruházását jelöli, az ellen szól, hogy a 86/653 irányelvben szereplő „áruk eladását” úgy értelmezzék, hogy az a szoftver felhasználási engedélyének megadására is vonatkozik.

32.

A német kormány előadja, hogy a két kérdésre együttesen azt a választ kell adni, hogy valamely számítógépes szoftver egy példányának a megbízó vevői számára csak elektronikus úton, nem pedig fizikai adathordozó formájában, e szoftver időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedélyével együtt történő szolgáltatása esetén a 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének értelmében „áruk eladásáról” van szó. Rámutat, hogy a 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének német nyelvi változata az irányelv hatályának a materiális javakra történő korlátozása ellen szól, mivel a „Ware” (áru) főnév szokásos jelentése az immateriális javakat is magában foglalja.

33.

A német kormány azt állítja, hogy a Bíróság nem támaszkodhat az elsődleges uniós jogban az áruk és szolgáltatások szabad mozgása tekintetében fennálló különbségtételre, mivel a 86/653 irányelv tárgya a kereskedelmi ügynökök tevékenységének harmonizálása, az irányelv hatályát tehát erre a háttérre tekintettel, funkcionálisan kell meghatározni, így lehetőség szerint a kereskedelmi ügynök számára legkedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Hangsúlyozza, hogy a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő „áruk eladásának” a csak a materiális javakra kiterjedő, szűk értelmezése aláássa az irányelv által elérni kívánt, a kereskedelmi ügynökök védelmére irányuló célt, mivel így a németországi kereskedelmi ügynökök hagyományos tevékenységi körének jelentős része már nem tartozna az irányelv hatálya alá.

34.

A német kormány szerint az ilyen szűk értelmezés méltánytalan eredményhez vezet, mivel a 86/653 irányelv védelemben részesíti azt a kereskedelmi ügynököt, aki egy adott terméket fizikai formában értékesít, nem részesíti azonban védelemben, ha ugyanazt a terméket digitális formában értékesíti. Ez az értelmezés lehetővé teszi továbbá a megbízó számára, hogy megkerülje az irányelv kötelező rendelkezéseit azáltal, hogy olyan megállapodást alakít ki, amelyben az ügylet tárgya nem materiális dolog. A német kormány szerint, bár a számítógépes szoftverek forgalmazása a 86/653 irányelv megszövegezésekor nem volt előre látható, az uniós jogalkotó szándéka nem irányult arra, hogy a kereskedelmi ügynökök védelmét véletlenszerű technológiai fejlődéstől tegye függővé.

35.

A Bizottság előadja, hogy a két kérdésre együttesen azt a választ kell adni, hogy a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése kiterjed valamely számítógépes szoftver egy példányának a megbízó vevői számára elektronikus úton, nem pedig fizikai adathordozón történő szolgáltatására. Hangsúlyozza, hogy a 86/653 irányelvben szereplő „áruk eladása” az uniós jog önálló fogalma, és azt dinamikusan, a technológiai fejlődést figyelembe véve kell értelmezni. Javasolja továbbá a kérdések fordított sorrendben történő vizsgálatát.

36.

A Bizottság azt állítja, hogy a UsedSoft ítélet ( 24 ) alátámasztja azt a megállapítást, hogy valamely szoftver időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedélyének megadása a 86/653 irányelv értelmében „eladásnak” minősül. Az említett ítélethez hasonlóan itt a vevő díj megfizetése ellenében a szoftver tartós használatára való jogot szerez, és az ügylet jellege szempontjából nem releváns, hogy a szoftvert letöltés útján vagy fizikai adathordozón bocsátják rendelkezésre, amint azt a későbbi ítélkezési gyakorlat ( 25 ) is megismételte.

37.

A Bizottság véleménye szerint az „áruk” fogalmát illetően a más uniós jogterületekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat nem meghatározó, mivel az az alkalmazandó jogszabályoktól és a konkrét körülményektől függ. Álláspontja szerint az immateriális javakként értékesített számítógépes szoftverek a 86/653 irányelv alapján sensu lato„áruknak” minősülnek, és azokat nem kívánták kizárni az irányelv hatálya alól, amikor az irányelvet a döntéshozatali eljárás során akként módosították, hogy az ne terjedjen ki a „szolgáltatásokra”. Kiemeli, hogy az uniós jogszabályok a számítógépes szoftverekkel összefüggésben már meghaladták a materális vagyontárgyakra helyezett hagyományos hangsúlyt és az áruk és szolgáltatások közötti dichotómiát, amint azt a 2011/83 és a 2019/770 irányelv mutatja. A Bizottság szerint a tág megközelítés összhangban áll a 86/653 irányelvnek a kereskedelmi ügynökök védelmére irányuló célkitűzésével. E célkitűzéssel ellentétes lenne ugyanis, ha egy, azonos feltételek mellett, ugyanazon megbízónak dolgozó kereskedelmi ügynököt pusztán a technológiai fejlődés vagy a vevőnek a számítógépes szoftver szolgáltatásával kapcsolatos preferenciája miatt megfosztanák a védelemtől. Előadja továbbá, hogy – a UsedSoft ítélet ( 26 ) analógiájára – a 86/653 irányelv hatékony érvényesülése sérülne, ha a megbízó megkerülhetné az irányelv alapján fennálló kötelezettségeit oly módon, hogy termékeit elektronikus úton szolgáltatja, különösen, mivel az értékesítés e formája a számítógépes szoftverek vonatkozásában igen elterjedt.

38.

A kérdést előterjesztő bíróság két kérdésével lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy először is, „árunak” minősül‑e valamely, a szóban forgóhoz hasonló számítógépes szoftver, amelyet a megbízó vevői számára elektronikus úton, nem pedig fizikai adathordozó formájában szolgáltatnak, és másodszor, hogy az ilyen szoftvernek – a vevők számára díj megfizetése ellenében a szoftver határozatlan időre történő használatához való jogot biztosító – időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedély alapján történő szolgáltatása a kereskedelmi ügynök 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő meghatározása alkalmazásában „eladásnak” minősül‑e.

39.

A két kérdés abból ered, hogy – amint az a Software Incubator, a Computer Associates és a Bizottság által benyújtott észrevételekből kitűnik – az „áruk” fogalma az Egyesült Királyság jogában és másutt is hagyományosan a materiális és hordozható javakra korlátozódott, vagyis olyanokra, amelyek általában fizikailag megérinthetőek és elmozdíthatóak, az „eladás” fogalmához pedig a tulajdonjog átruházása kapcsolódott, ami az eladott dolog és azzal való rendelkezési jog megszerzését jelenti, és így érintkezik a tulajdon és a birtoklás kapcsolódó fogalmaival. E fogalmakat azonban megkérdőjelezi a számítógépes szoftver, ( 27 ) amely általános jelleggel olyan számítógépes programok együttesét jelöli, amelyek lehetővé teszik a számítógép működését, és azt, hogy bizonyos feladatokat elvégezzen. ( 28 ) Ez különösen manapság van így, mivel a számítógépes szoftvereket általában letöltés útján szolgáltatják, nem pedig fizikai adathordozón, például CD‑n vagy DVD‑n, és erre a szoftver használatának szabályozására szolgáló – általában időben korlátlan – engedély megadásával együtt kerül sor, amint azt a jelen ügy is szemlélteti. Következésképpen a számítógépes szoftverek jogi minősítése az EU‑ban és más országokban különböző összefüggésekben, ( 29 ) például az alábbiakban tárgyalt uniós fogyasztóvédelmi intézkedések ( 30 ) keretében jelentős vitát váltott ki.

40.

Nem tagadható, hogy az „eladás” és az „áruk” fogalma a nemzeti és az uniós jogban eltérően értelmezhető. Közelebbről, ezek a nemzeti magánjogban, valamint az elsődleges és másodlagos uniós jog számos területén alapvető fogalmakat jelentenek. Mindemellett a jelen ügyben a Bíróságnak e fogalmakat a 86/653 irányelv sajátos összefüggésében, és különösen az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kereskedelmi ügynök lényegi jellemzőire tekintettel kell értelmeznie.

41.

E tekintetben megjegyzem, hogy a jelen ügy által felvetett kérdéseket a Bíróság még nem vizsgálta. ( 31 ) E kérdések megválaszolásához először néhány előzetes észrevételt kell tenni a 86/653 irányelvre és a kereskedelmi ügynök meghatározására, valamint a 2012. július 3‑i UsedSoft ítéletre ( 32 ) vonatkozóan (A. rész). Ezt követően megvizsgálom az első kérdésben említett „áruk” 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalmának értelmezését (B. rész). Végül rátérek az „eladás” e rendelkezésben szereplő fogalmának a második kérdésben felvetett értelmezésére (C. rész). ( 33 )

42.

Ezen elemzés alapján arra a következtetésre jutok, hogy valamely számítógépes szoftver szóban forgókhoz hasonló, időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedéllyel együtt, elektronikus úton történő szolgáltatása a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése alapján „áruk”„eladásának” minősül, ezért ez az irányelv alkalmazandó az alapeljárásban fennálló helyzetre.

43.

Emlékeztetni kell arra, hogy a 86/653 irányelv az Unióban a kereskedelmi ügynöki tevékenységet szabályozó lényeges jogi eszköz. ( 34 ) Amint azt a Bíróság elismerte, az irányelv célja – amint az második és harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik – az, hogy a kereskedelmi ügynököket védje a megbízóikkal fennálló kapcsolatukban, növelje a kereskedelmi ügyletek biztonságát, és a kereskedelmi képviseletről szóló jogszabályok közelítésével megkönnyítse a tagállamok közötti áruforgalmat. ( 35 ) E célból a 86/653 irányelv harmonizált szabályokat állapít meg a kereskedelmi ügynökök és megbízóik jogaira és kötelezettségeire, a kereskedelmi ügynökök díjazására és a kereskedelmi ügynöki szerződés megkötésére és megszüntetésére, különösen a szerződés megszűnése esetén a kereskedelmi ügynököknek járó – kötelező jellegű – kártalanításra vagy kártérítésre vonatkozóan. ( 36 )

44.

A 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése nyitja meg az utat az ezen irányelv által a kereskedelmi ügynököknek nyújtott védelemhez, amennyiben valamely személynek meg kell felelnie az e fogalommeghatározásban szereplő feltételeknek ahhoz, hogy az irányelv hatálya alá tartozzon. Amint azt a Bíróság megállapította, a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése három szükséges és elégséges feltételt ír elő ahhoz, hogy valamely személy kereskedelmi ügynöknek minősülhessen: először is e személynek önálló vállalkozóként működő közvetítőnek kell lennie; másodszor, e személynek folyamatos szerződéses viszonyban kell állnia a megbízóval; és harmadszor, olyan tevékenységet kell gyakorolnia, amely vagy áruknak a megbízó javára való eladására vagy vételére irányuló tárgyalásokból áll, vagy abból, hogy a megbízó javára és annak nevében ilyen ügyletekre irányuló tárgyalásokat folytat és ilyen ügyleteket köt meg, ( 37 ) amely utóbbiról itt szó van.

45.

A harmadik feltételt illetően a Bíróság úgy értelmezte a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését, hogy az kizárja az olyan kereskedelmi ügynököket, akik nem áruk, hanem szolgáltatások eladásával vagy vételével foglalkoznak. ( 38 ) A Bíróságnak azonban mindeddig nem kellett tisztáznia az „eladás” és az „áruk” e rendelkezés szerinti fogalmát. Ezt részben az indokolhatja, hogy számos ügy olyan nemzeti jogszabályokat érintett, amelyek a kereskedelmi ügynök tág meghatározását tartalmazták, ( 39 ) így nem tették szükségessé a kérdés további vizsgálatát. ( 40 )

46.

Rá kell mutatni továbbá, hogy a 2012. július 3‑i UsedSoft ítélet ( 41 ) releváns a jelen ügy szempontjából, még ha más összefüggésbe illeszkedik is. Az ügy a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23‑i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 42 ) 4. cikke (2) bekezdésének és 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan egy német bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozott. Az említett ügyben felmerülő egyik fő kérdés arra irányult, hogy valamely számítógépi program egy példányának időbeli korlátozás nélküli licenc alapján, letöltés útján történő szolgáltatása „első eladás[nak] vagy tulajdonjog[a] más módon való első átruházásá[nak]” minősül‑e, amely a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján kimeríti az e példány terjesztéséhez való jogot. ( 43 )

47.

Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy az e rendelkezésben szereplő „eladás” fogalmát önálló uniós jogi fogalomnak kell tekinteni, és az az általánosan elfogadott meghatározás szerint olyan megállapodást jelöl, amellyel valamely személy a vételár megfizetése ellenében a tulajdonában lévő materiális vagy immateriális javakon fennálló tulajdonjogot egy másik személynek engedi át. ( 44 ) Ennek alapján a Bíróság úgy határozott, hogy valamely számítógépi program egy példányának időbeli korlátozás nélküli licenc megadásával együtt történő szolgáltatása magában foglalja e példány tulajdonjogának átruházását, tehát a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében „eladásnak” minősül. ( 45 ) E következtetés levonása során a Bíróság megállapította, hogy közömbös, hogy a számítógépi program példányát letöltés vagy valamely fizikai adathordozó útján bocsátották a vevő rendelkezésére. ( 46 ) A Bíróság ezenkívül azzal érvelt, hogy az „eladás” kifejezés tág értelmezésének hiányában – amely magában foglalja a termék forgalmazásának valamennyi olyan formáját, amelynek az a jellemzője, hogy korlátlan időtartamra és a szerzői jog jogosultja számára a tulajdonában álló mű példánya gazdasági értékének megfelelő díjazás megszerzését lehetővé tevő vételár megfizetése ellenében a számítógépi program valamely példányán használati jogot biztosít – sérülne a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének hatékony érvényesülése, mivel a jogkimerülés szabályának megkerüléséhez elég volna, ha a szolgáltatók a szerződést „licencnek”, és nem „eladásnak” minősítenék. ( 47 )

48.

A Bíróság megállapította továbbá, hogy a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési jog kimerülése egyaránt vonatkozik a számítógépi programok materális és immateriális példányaira. ( 48 ) Megjegyezte különösen, hogy e rendelkezés szövege nem tesz különbséget e tekintetben. ( 49 ) A Bíróság továbbá úgy ítélte meg, hogy a számítógépi program fizikai adathordozón történő eladása gazdasági szempontból hasonló a letöltéséhez, az online átadás ugyanis funkcionálisan egyenértékű a fizikai adathordozó átadásával. Ezért a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének az egyenlő bánásmód elvének fényében való értelmezése indokolja e módszerek azonos kezelését. ( 50 )

49.

A Bíróság UsedSoft ítéletben követett megközelítését a későbbi ítélkezési gyakorlat ( 51 ) is átvette. Amint azt a 2019. december 19‑i Nederlands Uitgeversverbond és Groep Algemene Uitgevers ítélet ( 52 ) mutatja, az a körülmény, hogy a Bíróság a UsedSoft ítéletben tett megállapításait megkülönböztette a más helyzetekben felmerülő körülményektől, rávilágít arra, hogy a számítógépes programok más digitális termékekhez képest különleges jellegűek, különösen a materiális és az immateriális formában történő szolgáltatás egyforma kezelése tekintetében.

50.

Következésképpen a UsedSoft ítéletből következik, hogy funkcionális és gazdasági szempontból valamely számítógépes szoftver elektronikus úton, időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedéllyel együtt történő szolgáltatása képezheti „eladás” tárgyát, valamint, hogy a fizikai és nem fizikai adathordozón történő átadás hasonló hatásokkal jár. Ez az ítélet ezért alátámasztja azt az álláspontot, amely szerint a számítógépes szoftver jelen ügy körülményei között történő szolgáltatása a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében „áruk”„eladásának” minősül. Elemzésemben erre az ítéletre később még visszatérek (lásd a jelen indítvány 74., 85. és 87. pontját).

51.

Amint azt a jelen indítvány 38. pontjában említettem, a Bíróság elé terjesztett első kérdés arra vonatkozik, hogy az itt szóban forgókhoz hasonló, elektronikus úton szolgáltatott számítógépes szoftver a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése alapján „árunak” minősül‑e.

52.

A Computer Associates által előadott érvek szerint a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő „áruk” fogalmának körébe csak materiális javak tartoznak, nem tartoznak tehát ide az itt szóban forgókhoz hasonló, nem fizikai úton szolgáltatott számítógépes szoftverek. A Software Incubator, a német kormány és a Bizottság nem ért egyet ezzel.

53.

Amint az a jelen indítvány 4. pontjában látható, a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése nem utal a nemzeti jogra. Ezért az e rendelkezésben szereplő kifejezéseket, és különösen az „áruk” kifejezést az állandó ítélkezési gyakorlat ( 53 ) szerint az egész Unióban önállóan és egységesen, a nemzeti jogszabályoktól függetlenül kell értelmezni. ( 54 ) Ezt az értelmezést e rendelkezés szövegét, azon kontextust, amelybe illeszkedik, és azon szabályozás céljait figyelembe véve kell keresni, amelynek az részét képezi. ( 55 ) A rendelkezés keletkezéstörténete szintén releváns elemeket hordozhat értelmezése szempontjából. ( 56 )

54.

Ennek alapján arra a következtetésre jutok, hogy az itt szóban forgóhoz hasonló, elektronikus úton szolgáltatott számítógépes szoftver a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában az „áruk” fogalmának körébe tartozik. Erre a következtetésre a következő okok alapján jutottam.

55.

Ami a 86/653 irányelv szövegét illeti, az „áruk” kifejezést nem csak az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése használja, hanem az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja, 6. cikkének (1) bekezdése és 20. cikke (2) bekezdésének b) pontja is. Ugyanakkor e rendelkezések egyike sem határozza meg e kifejezés jelentését vagy hatályát. A Computer Associates által előadott érvekre hivatkozva, a 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének más nyelvi változataiban használt szavak nem látszanak alátámasztani e rendelkezés azon értelmezését, amely szerint az a materális kavakra korlátozódna. ( 57 ) Például a német kormány szerint a német nyelvi változat alátámasztaná az „áruk” olyan értelmezését, hogy az az immateriális javakra is kiterjed (lásd a jelen indítvány 32. pontját). E nyelvi változatok ezenkívül nem azt látszanak mutatni, hogy az „áruk” szükségképpen a materális javakra korlátozódnának.

56.

E tekintetben megjegyzendő, hogy a jelen ügy körülményei különböznek a 2004. február 10‑i Mavrona végzés ( 58 ) alapjául szolgáló ügyben fennálló körülményektől. E végzésben a Bíróság elutasította annak lehetőségét, hogy a 86/653 irányelv hatályát kiterjessze a bizományosokra, akik a megbízó javára, azonban saját nevükben járnak el, többek között azon az alapon, hogy ez ellentétes a 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének kifejezett szövegével. A jelen ügyben ezzel szemben nem a harmonizáció 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése által meghatározott alkalmazási körének túllépéséről van szó, hanem az e rendelkezésben szereplő olyan kifejezések Bíróság általi értelmezéséről, mint például az „áruk” kifejezés, melynek maga a szöveg nem határozott meg egyértelmű jelentést.

57.

Következésképpen a 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének szövege nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy az itt szóban forgókhoz hasonló, elektronikus úton szolgáltatott számítógépes szoftver e rendelkezés alapján „árunak” minősül‑e. E rendelkezés mindazonáltal nem tesz különbséget a szóban forgó áruk materális vagy immateriális jellege szerint. Lehetővé teszi tehát az „áruk” tág értelmezését, amely minden ilyen materális és immateriális dologra kiterjed, amely kereskedelmi ügylet tárgyát képezheti.

58.

A 86/653 irányelv keletkezéstörténete alátámasztja ezt az értelmezést. A Bizottság javaslatában ( 59 ) a kereskedelmi ügynökök meghatározását tartalmazó rendelkezés „határozatlan számú kereskedelmi ügyletre” hivatkozott, vagyis az árukra és a szolgáltatásokra egyaránt kiterjedt. ( 60 ) A javaslat nem ad az „áruk” kifejezésre vonatkozó pontos magyarázatot egy, a javaslatban szereplő másik rendelkezéshez képest, amely a kereskedelmi ügynök részére az ügynöki szerződés megszűnésekor a megbízó tulajdonára vonatkozóan biztosított zálogjoggal összefüggésben „ingóságokra és más tulajdonra” hivatkozott. ( 61 ) E rendelkezések – bizonyos kiegészítésekkel – a Bizottság módosított javaslatában ( 62 ) is megmaradtak az Európai Parlament általi első olvasatot ( 63 ) és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét ( 64 ) követően.

59.

A Tanács által a módosított javaslat tárgyában tartott első ülésen ( 65 ) azonban a dán küldöttség úgy ítélte meg, hogy a javaslatnak „az áruk eladására kiterjedő kereskedelmi ügyletekre kell korlátozódnia”, amivel az ír és az egyesült királysági küldöttség is egyetértett. Ezt tükrözik az e küldöttségek által a kereskedelmi ügynök meghatározására vonatkozóan tett észrevételek, amelyek szerint kérték, hogy a „kereskedelmi ügyleteket” úgy határozzák meg, mint a „termékek eladására irányuló szerződéseket”. ( 66 )

60.

Következésképpen a Bizottság kiadott egy, az irányelvjavaslat hatályáról szóló munkadokumentumot, ( 67 ) amelyben kifejtette azzal kapcsolatos álláspontját, hogy e hatály hogyan korlátozható. Megjegyezte többek között, hogy a szolgáltatásokat ki lehetne zárni, mivel kevés olyan szolgáltatás létezik, amelyre az irányelvjavaslat alkalmazandó lenne. Véleménye szerint azonban elengedhetetlen volt, hogy a javaslat hatálya kiterjedjen a gazdasági szempontból különös jelentőséggel bíró ágazatokban, vagyis az áruk eladása és vétele területén működő kereskedelmi ügynökökre. A Bizottság jelezte, hogy mivel a kereskedelmi ügynökök bizonyos árukat, például nyersanyagokat és mezőgazdasági termékeket ritkán vesznek vagy adnak el, az irányelvjavaslat vonatkozhatna csak azokra az ügynökökre, amelyek ipari termékeket vesznek vagy adnak el, a szolgáltatásokra vagy a nyersanyagokra azonban nem.

61.

Következő ülésén ( 68 ) a Tanács e munkadokumentumot figyelembe véve jelezte, hogy azt a megoldást részesíti előnyben, amely szerint az irányelvjavaslat „legalább az áruk eladásával és vételével összefüggő tevékenységekre kiterjedne”. E tekintetben, bár számos küldöttség támogatta a szolgáltatásokat kizáró megközelítést, a dán, az ír és az egyesült királysági küldöttség fenntartásokat fogalmazott meg egy olyan megoldással szemben, amely az áruk eladásán kívül bármi mást szabályozna. Így ezen ülés jegyzőkönyve szerint: „Mivel sem ezt a kérdést, sem pedig azt a kérdést nem sikerült rendezni, hogy az irányelv az árukra, a termékekre vagy a materiális javakra terjedjen ki, a munkacsoport által az egyeztetései céljára elfogadott kiinduló feltételezés az volt, hogy az irányelv az áruk eladásával vagy vételével foglalkozó kereskedelmi ügynökökre lesz alkalmazandó”. ( 69 ) Ez megjelent a kereskedelmi ügynök meghatározásában, amely az áruk eladására vagy vételére hivatkozott. ( 70 )

62.

Ezt a megközelítést a 86/653 irányelv elfogadott szövege is megtartotta. ( 71 ) A kereskedelmi ügynöknek a megbízó „ingóságaira és más tulajdonára” vonatkozó zálogjogáról szóló rendelkezés tervezetét a döntéshozatali eljárás során módosították, majd később törölték. ( 72 )

63.

Következésképpen a „termékek”, „materiális vagyontárgyak” vagy „ingóságok” helyett az „áruk” kifejezés használatával kapcsolatos megállapodásból levezethető, hogy a kifejezés célja az volt, hogy tág értelemben a kereskedelmi ügynökök fő tevékenységét jelentő ügyletek tárgyára terjedjen ki, ( 73 ) és nem feltétlenül korlátozódott materális és hordozható javakra. Ez az értelmezés összhangban áll a történeti összefüggéssel is, amelybe a 86/653 irányelv illeszkedik, ugyanis akkoriban elkészült egy, a nemzetközi adásvételi szerződések esetén a képviseletről szóló nemzetközi egyezmény, ( 74 ) amely a nemzetközi kereskedelemben részt vevő kereskedelmi ügynökök akkori fő tevékenységeivel összhangban az áruk eladására korlátozódott. ( 75 ) A Computer Associates állításával ellentétben a fent említett dokumentumokban vannak arra utaló jelek, hogy az irányelvnek a „termékekre” történő lehetséges alkalmazásának nem az volt a célja, hogy az „áruknál” tágabb legyen, hanem – tekintettel különösen az „ipari termékekre” való hivatkozásra – inkább az, hogy a kereskedelem tárgyát képező bizonyos típusú árukat jelöljön, amelyek a kereskedelmi ügynökök tevékenységének fontos részét alkották.

64.

A 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének összefüggései még inkább megerősítik azt az álláspontot, hogy az „áruk” e rendelkezésben szereplő fogalma értelmezhető úgy, hogy az a materális és immateriális javakra egyaránt kiterjed. Közelebbről, ez az értelmezés nem akadályozza a kereskedelmi ügynököt abban, hogy ellássa a 86/653 irányelv szerinti fő feladatait, amelyek – amint az az irányelv 3., 4. és 17. cikkéből kitűnik – abban állnak, hogy a megbízónak új vevőket szerezzen, és a már meglévő vevőkkel az üzlet nagyságrendjét növelje. ( 76 )

65.

Ez az értelmezés nem zárja ki a 86/653 irányelv más olyan rendelkezéseinek működését sem, amelyekben az „áruk” kifejezés szerepel. E tekintetben az, hogy a megbízónak a 86/653 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján rendelkezésre kell bocsátania az áruk leírását; az, hogy a kereskedelmi ügynök megfelelő díjazása az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően azon a díjazáson alapul, amelyet a szóban forgó árukkal foglalkozó ügynököknek nyújtanak; valamint az a követelmény, amely szerint ahhoz, hogy a kereskedelmi ügynök számára előírt kereskedelmi korlátozó záradék érvényes legyen, annak a 20. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján arra az árufajtára kell vonatkoznia, amelyre az ügynöki szerződés kiterjedt, attól függetlenül érvényesülne, hogy az áruk materális vagy immateriális jellegűek.

66.

Ezt a jelen ügy körülményei is mutatják. Amint azt a jelen indítvány 9. pontjában megjegyeztem, a szoftvert a megállapodásban áruba bocsátott „termékként” kezelték, amelynek népszerűsítésével, reklámozásával és értékesítésével a Software Incubatort megbízták. Ezenkívül e megállapodás szerint i. a Software Incubator köteles volt jelentős időt és erőfeszítést fordítani a Computer Associate szoftverrel kapcsolatos értékesítéseinek és vevőihez fűződő kapcsolatainak fejlesztésére; ii. a Software Incubator jutalékának kiszámítása a szoftver eladásain alapult; és iii. a megállapodás kereskedelmi korlátozó záradékot tartalmazott, amely megtiltotta a Software Incubatornak, hogy a szoftverrel versengő tevékenységeket folytasson. Ennek alapján meg kell állapítani, hogy úgy tűnik, az a körülmény, miszerint a szoftvert nem fizikai úton szolgáltatták, nem akadályozta meg a Software Incubatort vagy a Computer Associatest abban, hogy teljesítse a megállapodásból eredő kötelezettségeit.

67.

A Computer Associates által előadott érvekkel ellentétben, bár a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése az irányelv hatályának körülhatárolása szempontjából központi rendelkezést jelent, ebből nem következik, hogy az „áruk” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag materiális javakra vonatkozik. A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján (lásd a jelen indítvány 44. pontját) a kereskedelmi ügynök e rendelkezésben szereplő meghatározása inkluzív abban az értelemben, hogy minden olyan személy, aki megfelel az ott rögzített feltételeknek, kereskedelmi ügynöknek minősül, feltéve, hogy nem tartozik az irányelv 1. cikkének (3) bekezdése és 2. cikkének (1) bekezdése szerinti kizárások hatálya alá. E kizárások általában bizonyos személyek foglalkozására és tevékenységeire hivatkoznak, nem pedig az értékesített áruk típusára. ( 77 )

68.

Ezen túlmenően az „áruk” fogalmának más uniós jogterületeken követett értelmezése nem kérdőjelezi meg az elemzésemet. Közelebbről, a vámokra ( 78 ) és a héára ( 79 ) vonatkozó uniós intézkedések összefüggésében, ahol az „áruk” kifejezés a materális javakra korlátozódik, a nem fizikai úton szolgáltatott számítógépes szoftver nem minősül „árunak”, míg a védjegyekre ( 80 ) és az orvostechnikai eszközökre ( 81 ) vonatkozó uniós intézkedések összefüggésében a szoftvereket az „áruk” egy típusaként sorolják be. Ezek a példák különböznek a jelen ügy kontextusától, ahol az „áruk” 86/653 irányelvben szereplő fogalmát nem korlátozták kifejezetten a materális javakra, és nem is tértek ki a számítógépes szoftverekre.

69.

Hasonlóképpen, az áruk szabad mozgásával összefüggésben a Bíróság következetesen tág értelemben, úgy határozta meg az „árukat”, mint „pénzben kifejezhető értékű termékeket […], amelyek ilyenként kereskedelmi ügyletek tárgyát képezhetik”. ( 82 ) Így például immateriális jellegük ellenére e meghatározás körébe tartoznak az elektronikus játékok, a számítógépes játékokat is ideértve, ( 83 ) és a villamos energia. ( 84 ) Tekintettel arra, hogy – amint az a jelen ügy körülményeiből egyértelműen kitűnik – a szoftver pénzben kifejezett értékű termék, és az kereskedelmi ügyletek tárgyát képezte, úgy tűnik, hogy az egyértelműen e meghatározás körébe tartozna. Véleményem szerint a Computer Associates állításával ellentétben a Bíróságnak a Sacchi ítéletben ( 85 ) tett azon megállapítása, amely szerint a televíziós jelek továbbítása szolgáltatásnak, míg a televíziós jelek sugárzásához használt termékek árunak minősülnek, valamint a Jägerskiöld ítéletben ( 86 ) tett azon megállapítása, amely szerint a horgászati jogok és a horgászati engedélyek szolgáltatásnak, nem pedig árunak minősülnek, ezen ügyek sajátos körülményeivel függ össze, és nem az „áruknak” ebben az összefüggésben a materális javakra történő általános korlátozását mutatja.

70.

Álláspontom szerint a 2011/83, a 2019/770 és a 2019/771 irányelv sem támasztja alá a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő „áruk” a materiális javakra korlátozódó értelmezését. Röviden, ezek az irányelvek a fogyasztói szerződésekre vonatkozó uniós jog kulcsfontosságú jogi eszközei. ( 87 ) A 2011/83 irányelv a digitális tartalom biztosítására vonatkozó fogyasztói szerződésekre terjed ki, és bár a fizikai adathordozón szolgáltatott digitális tartalom„árunak” minősül, a nem fizikai adathordozón szolgáltatott digitális tartalom nem minősül sem adásvételi szerződésnek, sem szolgáltatási szerződésnek, és különös szabályok kerülnek meghatározásra. ( 88 ) Így ez az irányelv nem rendezi az ilyen digitális tartalom besorolásának kérdését ( 89 ), és az „ingóságként” meghatározott „áru” kategóriájától elkülönülő sui generis kategóriát hoz létre arra vonatkozóan. ( 90 )

71.

A 2019/770 és a 2019/771 irányelv is ehhez hasonló. A 2019/770 irányelvet a digitális tartalom biztosítására és digitális szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződésekre kell alkalmazni, a továbbításhoz használt – fizikai vagy nem fizikai – adathordozótól függetlenül, és az irányelv még magára a fizikai hordozóra is kiterjed, amennyiben azt kizárólag digitálistartalom‑hordozóként használják. ( 91 ) Az irányelv az ilyen szerződések jogi természetének kérdését azonban a nemzeti jogra hagyja. ( 92 ) A 2019/770 irányelv kiegészítő jelleggel az áruk adásvételére irányuló fogyasztói szerződésekre vonatkozó harmonizált szabályokat határoz meg, ahol az áruk magukban foglalják a „digitális elemeket tartalmazó árukat” is, amelyek olyan „ingóságokat” jelölnek, amelyek funkciójuk betöltése céljából digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást foglalnak magukban, vagy azzal össze vannak kapcsolva. ( 93 ) Ez az irányelv tehát az „árukat” az „ingóságokra” korlátozza, a digitális árukra vonatkozóan pedig különös szabályokat határoz meg.

72.

Ennek alapján meg kell állapítani különösen, hogy e három irányelv az uniós jogalkotó azon szándékát mutatja, hogy a fogyasztói szerződésekben különös szabályokat alakítson ki a digitális tartalom figyelembevétele érdekében, a számítógépes szoftvert is beleértve, anélkül, hogy megzavarná az „áruk” hagyományos fogalmát, amelyet – a 86/653 irányelvtől eltérően – kifejezetten az ingóságokhoz köt. Ezenkívül a 2019/770 irányelv azonosan kezeli a digitális tartalom szolgáltatásának fizikai és nem fizikai módját, ami amellett szól, hogy a 86/653 irányelvben úgy értelmezzük az „árukat”, hogy az mindkettőre kiterjed.

73.

Végül, egyetértek a Software Incubator, a német kormány és a Bizottság azon álláspontjával, amely szerint a 86/653 irányelvvel elérni kívánt célkitűzésekkel összhangban áll az „áruk” olyan értelmezése, amely a materiális és az immateriális javakra egyaránt vonatkozik. Közelebbről, rá kell mutatni, hogy az „áruk” fogalmának a materális javakra történő korlátozása azzal a hatással járna, hogy nem részesítené védelemben azokat a kereskedelmi ügynököket, amelyek ugyanazon, azonban nem fizikai formában szolgáltatott dolog eladására vonatkozó tárgyalásokat folytatnak. Ez korlátozná a kereskedelmi ügynököknek a megbízóikhoz fűződő viszonyaikban a 86/653 irányelv alapján biztosított védelem körét, amely védelem az irányelv egyik célkitűzését alkotja (lásd a jelen indítvány 43. pontját).

74.

E tekintetben, amint azt a jelen indítvány 46–50. pontjában említettem, a Bíróság a UsedSoft ítéletben elismerte, hogy valamely számítógépi program fizikai adathordozón történő szolgáltatása funkcionálisan egyenértékű a letöltés útján történő továbbítással. Ezért ebből az ítéletből az következik, hogy a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő „áruk” fogalmának a materális és az immateriális javakat is magában foglaló értelmezése biztosítja, hogy a számítógépes szoftver eladására vonatkozó tárgyalásokat folytató kereskedelmi ügynökök a szolgáltatás céljára használt adathordozótól függetlenül azonos védelemben részesüljenek.

75.

Ezzel szemben a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő „áruknak” a materiális javakra korlátozódó értelmezése lehetővé tenné a megbízó számára, hogy megkerülje a 86/653 irányelv kötelező rendelkezéseit, így többek között azokat, amelyek az ügynöki szerződés megszűnésekor a kereskedelmi ügynöknek járó kártalanításra vagy kártérítésre vonatkoznak (lásd a jelen indítvány 43. pontját), pusztán azáltal, hogy biztosítja, hogy az áruk szolgáltatására ne fizikai úton kerüljön sor. Ez aláásná az irányelv által elérni kívánt azon célkitűzéseket, hogy védelmet biztosítson a kereskedelmi ügynököknek, és előmozdítsa a kereskedelmi ügyletek biztonságát. Amint arra a Software Incubator és a Bizottság rámutatott ugyanis, a kereskedelmi ügynök nem fosztható meg az irányelvvel biztosított védelemtől a megbízónak vagy adott esetben valamely vevőnek a szolgáltatás módjára vonatkozó döntése alapján, amelyet meghozhatnak azt követően, hogy az ügynök ellátta az áruk eladásának tárgyalására irányuló feladatát.

76.

Ezenkívül a Computer Associates által előadott érvekkel ellentétben semmi nem utal arra, hogy a 86/653 irányelv harmadik preambulumbekezdésében szereplő, az „áruforgalomra” való hivatkozás az irányelv 1. és 2. cikkével együttesen értelmezve alátámasztaná az „áruk” materiális javakra korlátozódó értelmezését. Ez a hivatkozás a 86/653 irányelv azon célkitűzéséhez kapcsolódik, hogy egy egységes piac kialakítása érdekében harmonizálja a tagállamok kereskedelmi ügynöki tevékenységre vonatkozó szabályait, és nem függ össze az „áruk” ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő meghatározásával. Azon tény is ezt bizonyítja, hogy egy ilyen hivatkozás azonos formában szerepelt a Bizottság 86/653 irányelvre vonatkozó javaslatában, amely a kereskedelmi ügynök tágabb, az árukra és a szolgáltatásokra is kiterjedő meghatározását tartalmazta (lásd a jelen indítvány 58. pontját). ( 94 )

77.

Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének dinamikus vagy fejlődő értelmezésére van szükség, amely az irányelv célkitűzéseinek elérésével összhangban figyelembe veszi a technológiai fejlődést. ( 95 ) E tekintetben, míg a számítógépes szoftverek letöltés útján történő értékesítése a 86/653 irányelv elfogadásakor nem volt előre látható, manapság már elterjedt. E körülmények között e technológiai fejlődés elismerésének elmulasztása véleményem szerint kizárhatná a kereskedelmi ügynökökre vonatkozóan a 86/653 irányelvben rögzített szabályok hatékonyságát.

78.

Ezért azt a következtetést vonom le, hogy az itt szóban forgókhoz hasonló, a megbízó vevői részére elektronikus úton szolgáltatott számítógépes szoftver az „áruk” 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerinti fogalmának körébe tartozik.

79.

Amint azt a jelen indítvány 38. pontjában említettem, a Bíróság elé terjesztett második kérdés arra vonatkozik, hogy valamely számítógépes szoftver egy példányának az itt szóban forgókhoz hasonló, időbeli korlátozás nélküli engedély alapján a megbízó vevői részére történő szolgáltatása a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése alapján „eladásnak” minősül‑e.

80.

Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből és a Bíróság rendelkezésére bocsátott információkból kitűnik, a jelen ügy körülményei között a Computer Associates által adott engedély a szoftver egy példánya gazdasági értékének megfelelő díj megfizetése ellenében e példány határozatlan ideig történő használatára vonatkozó jogot biztosít a vevőnek (lásd a jelen indítvány 11. és 12. pontját).

81.

A Computer Associates által előadott érvek szerint az ilyen engedély nem minősíthető „eladásnak”, mivel nem jár a szoftver tulajdonjogának átruházásával. A Software Incubator, a német kormány és a Bizottság más álláspontot képvisel.

82.

Amint azt a jelen indítvány 53. pontjában megjegyeztem, a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése, az „eladás” kifejezést is beleértve, nem utal a nemzeti jogra. Ezt a kifejezést ezért az uniós jog önálló fogalmának kell tekinteni, amelyet az egész Unióban a nemzeti jogszabályoktól függetlenül, egységesen kell értelmezni, elsősorban a 86/653 irányelv szövege, összefüggései és célkitűzései alapján.

83.

Ennek alapján arra a következtetésre jutok, hogy valamely számítógépes szoftver itt szóban forgókhoz hasonló, időbeli korlátozás nélküli – a szoftver egy példánya gazdasági értékének megfelelő díj megfizetése ellenében a vevő részére e példány határozatlan ideig történő használatára való jogot biztosító – engedély alapján a megbízó vevői részére történő szolgáltatása a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában az „eladás” fogalma alá tartozik. A következtetésem a következő indokokon alapul.

84.

Ami a 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének szövegét illeti, e rendelkezés nem utal arra, hogy az „eladás” fogalmát hogyan kell értelmezni. A Computer Associates által előadott érvekre hivatkozva, a 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének különböző nyelvi változataiban használt szavakból nem tűnik ki, hogy az „eladást” szükségképpen egy adott módon kellene értelmezni. ( 96 )

85.

Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy e rendelkezésben az „eladás” kifejezés bármely fenntartás nélküli használata lehetővé tesz egy olyan értelmezést, amely az áruk tulajdonjogának átruházásával járó ügyletekre terjed ki. E tekintetben, amint azt a jelen indítvány 46–50. pontjában említettem, a UsedSoft ítéletben a Bíróság az „eladás” kifejezés tág értelmezését fogadta el, amely magában foglalja a termék forgalmazásának valamennyi olyan formáját is, amelynek az a jellemzője, hogy korlátlan időtartamra és a számítógépi program egy példánya gazdasági értékének megfelelő díj ellenében e példányon használati jogot biztosít. Nem látom okát, hogy a Bíróság által ebben az ítéletben követett megközelítést miért ne kellene alkalmazni a jelen ügyben. Számomra úgy tűnik ugyanis, hogy a 86/653 irányelv összefüggései és célkitűzései az „eladás” fogalmának ebbe az irányba mutató, tág értelmezését teszik szükségessé.

86.

Ami a 86/653 irányelv összefüggéseit illeti, rá kell mutatni, hogy ez az értelmezés összeegyeztethető a kereskedelmi ügynök által ellátott fő feladatokkal, amelyek – amint azt a jelen indítvány 64. pontjában megjegyeztem, és amint az irányelv 3., 4. és 17. cikkéből kitűnik – abban állnak, hogy a megbízónak új vevőket szerezzen, és a már meglévő vevőkkel az üzlet nagyságrendjét növelje. Ezt a jelen ügyben szóban forgó megállapodás is szemlélteti, mivel az a Software Incubator által ellátandó, a fentiekben említett feladatokkal összefüggésben a szoftver „értékesítésére” hivatkozik (lásd a jelen indítvány 66. pontját).

87.

Ez az értelmezés összhangban áll a 86/653 irányelv célkitűzéseivel is. Közelebbről, a UsedSoft ítélet fényében úgy tekintendő, hogy a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő „eladás” tág értelmezése összhangban áll az irányelvvel elérni kívánt azon célkitűzéssel, hogy a kereskedelmi ügynököket védje a megbízóikkal fennálló kapcsolatukban (lásd a jelen indítvány 43. pontját). Bármely más megoldás aláásná ezt a célkitűzést azáltal, hogy lehetővé tenné a megbízó számára, hogy megkerülje a 86/653 irányelv kötelező rendelkezéseit pusztán azáltal, hogy a vevőjével kötött megállapodást „eladás” helyett „licencnek” nevezné. Ezenkívül valószínűleg számos kereskedelmi ügynököt megfosztana a 86/653 irányelv által nyújtott védelemtől, mivel a számítógépes szoftvereket általában licenceken keresztül forgalmazzák.

88.

Hozzá kell tenni, hogy noha az „eladás” jelentésére vonatkozó minimális iránymutatás levezethető a 86/653 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének keletkezéstörténetéből, figyelemmel az akkori kereskedelmi háttérre (lásd a jelen indítvány 58–63. pontját), az e rendelkezésben szereplő „eladás” fogalmával a kereskedelmi ügynökök elsődleges tevékenységeit kívánták lefedni, nem pedig kizárni a 86/653 irányelvnek az e tevékenységekre hatást gyakorló jövőbeli technológiai fejleményekre történő alkalmazását.

89.

Ennélfogva arra a következtetésre jutok, hogy valamely számítógépes szoftver egy példányának az itt szóban forgókhoz hasonló, időbeli korlátozás nélküli – a szoftver egy példánya gazdasági értékének megfelelő díj megfizetése ellenében a vevő részére e példány határozatlan ideig történő használatára való jogot biztosító – engedély alapján a megbízó vevői részére történő szolgáltatása a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerinti „eladás” fogalmának körébe tartozik.

90.

A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: