1.

A jelen ügy tárgyát az a fellebbezés képezi, amelyet az Axa Mediterranean Holding, SA (a továbbiakban: Axa) terjesztett elő a 2018. november 15‑i Axa Mediterranean Holding kontra Bizottság ítélet ( 2 ) (a továbbiakban: megtámadott ítélet) ellen, amellyel a Törvényszék elutasította az Axa által az EUMSZ 263. cikk alapján előterjesztett és a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról szóló, 2011. január 12‑i 2011/282/EU bizottsági határozat ( 3 ) (a továbbiakban: vitatott határozat) 1. cikke (1) bekezdésének, másodlagosan pedig e határozat 4. cikkének megsemmisítése iránti keresetet.

2.

A jelen fellebbezés egy olyan ügysorozat részét képezi, amely nyolc párhuzamos ügyből áll, amely ügyek tárgya azon ítéletek hatályon kívül helyezése, amelyekkel a Törvényszék elutasította azokat a kereseteket, amelyeket egyes spanyol társaságok nyújtottak be a vitatott határozat vagy a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról szóló 2011/5/EK bizottsági határozat (a továbbiakban: 2009. október 28‑i határozat) ellen. ( 4 )

3.

Az Európai Bizottság azt követően, hogy az Európai Parlament egyes tagjai 2005‑ben és 2006‑ban több írásbeli kérdést intéztek hozzá, valamint egy magán gazdasági szereplő által 2007‑ben hozzá benyújtott panasz nyomán 2007. október 10‑én a jelenlegi EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozott ( 5 ) (a továbbiakban: eljárást megindító határozat) a Ley del Impuesto sobre Sociedades (a társasági adóról szóló spanyol törvény) szövegébe a 2001. december 27‑i Ley 24/2001, de Medidas Fiscales, Administrativas y del Orden Social (az adójogi, közigazgatási és szociális intézkedések elfogadásáról szóló 24/2001. sz. törvény) ( 6 ) által bevezetett 12. cikk (5) bekezdésében szereplő rendelkezéssel szemben, amely rendelkezést átvette a 2004. március 5‑i Real Decreto Legislativo 4/2004, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Impuesto sobre Sociedades (a társasági adóról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalásának elfogadásáról szóló 4/2004. sz. királyi törvényerejű rendelet; a továbbiakban: TRLIS) (a továbbiakban: vitatott intézkedés). A vitatott intézkedés előírja, hogy abban az esetben, ha valamely Spanyolországban adóköteles vállalkozás „külföldi társaságban” szerez részesedést, amennyiben e részesedésszerzés legalább 5%‑os, és az adott részesedést legalább egy évig megszakítás nélkül birtokolják, az ebből eredő üzleti ( 7 ) és cégérték ( 8 ) amortizációként levonható a vállalkozás által fizetendő társasági adó adóalapjából. A vitatott intézkedés pontosan megjelöli, hogy ahhoz, hogy valamely társaság „külföldi társaságnak” minősüljön, a Spanyolországban alkalmazandó adóval azonos adónak kell terhelnie, és bevételeinek főként külföldön kifejtett tevékenységéből kell származnia.

4.

A 2009. október 28‑i határozattal a Bizottság lezárta az Európai Unión belüli részesedésszerzésekkel kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárást. A Bizottság a határozatban megállapította, hogy a támogatási rendszer, amelyet Spanyolország alkalmazott azon támogatások tekintetében, amelyeket Közösségen belüli részesedésszerzések céljából nyújtott a kedvezményezetteknek, összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

5.

A Bizottság az Unión kívüli részesedésszerzések vonatkozásában továbbra is folyamatban tartotta az eljárást, mivel a spanyol hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy további adatokkal szolgálnak. Az eljárás e része a vitatott határozat elfogadásával zárult. A Bizottság e határozat 1. cikkének (1) bekezdésében megállapította, hogy a támogatási rendszer, amelyet Spanyolország a vitatott intézkedés révén alkalmazott „azon támogatások tekintetében, amelyeket az Európai Unión kívüli részesedésszerzések céljából nyújtott a kedvezményezetteknek,” összeegyeztethetetlen a közös piaccal. ( 9 ) E cikk (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy „[t]ovábbá, a támogatási rendszer által létrehozott teljes amortizációs időszak alatt […] alkalmazni lehet a kedvezményezettek által a TRLIS 12. cikkének (5) bekezdése szerint, az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét megelőzően megvalósított, Unión kívüli olyan részesedésszerzések tekintetében élvezett adókedvezményeket, amelyek Kínában, Indiában vagy olyan egyéb országokban alapított külföldi vállalatok többségi részesedésének közvetett vagy közvetlen megszerzéséhez kapcsolódnak, amely országokban bizonyított vagy bizonyítható a határokon átnyúló üzleti kombinációk előtt álló kifejezett jogi akadályok megléte.” A vitatott határozat 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy vissza kell fizetni „az 1. cikk (1) bekezdésében említett rendszer értelmében adott adókedvezménynek megfelelő összeegyeztethetetlen támogatást azokkal a kedvezményezettekkel, akiknek az Unión kívüli beszerzések keretében külföldi társaságokban szerzett jogai nem felelnek meg az 1. cikk (2)–(5) bekezdéseiben előírt feltételeknek.”

6.

A Törvényszék Hivatalához 2011. július 29‑én benyújtott keresetlevelével az Axa keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt. 2011. november 11‑én a Bizottság külön beadványban elfogadhatatlansági kifogást hozott fel, amelyről a Törvényszék úgy határozott, hogy arról az érdemi határozatban fog dönteni. A Törvényszék az eljárást 2014. március 13. és 2014. november 7. között felfüggesztette, amikor is arra hivatkozva, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében meghatározott szelektivitási feltételt, a vitatott határozatot megsemmisítve határozatot hozott abban az ügyben, amely a 2014. november 7‑i Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítéletet ( 10 ) (a továbbiakban: Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítélet) eredményezte. A Törvényszék a 2009. október 28‑i határozatot szintén megsemmisítette a 2014. november 7‑i Autogrill España kontra Bizottság ítélettel ( 11 ) (a továbbiakban: Autogrill España kontra Bizottság ítélet).

7.

A Bíróság Hivatalához 2015. január 19‑én benyújtott kérelmében a Bizottság fellebbezést nyújtott be a Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítélet ellen. E fellebbezést, amelyet a C‑21/15. P. számon vettek nyilvántartásba, egyesítették a C‑20/15. P. szám alatt nyilvántartásba vett fellebbezéssel, amelyet a Bizottság az Autogrill España kontra Bizottság ítélet ellen nyújtott be. A Bíróság elnöke 2015. május 19‑i határozataival engedélyezte a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, Írországnak és a Spanyol Királyságnak, hogy a WDFG, valamint a Banco Santander és a Santusa kérelmeinek támogatása végett az egyesített ügyekbe beavatkozzon. A Bíróság a 2016. december 21‑i Bizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélettel ( 12 ) (a továbbiakban: WDFG‑ítélet) hatályon kívül helyezte a Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítéletet, az ügyet visszautalta a Törvényszék elé és a költségekről csak részben határozott. A Bíróság ugyancsak hatályon kívül helyezte az Autogrill España kontra Bizottság ítéletet.

8.

A Törvényszék előtt folyamatban lévő, 2015. március 9‑én újból felfüggesztett eljárás 2016. december 21‑én folytatódott, és azzal zárult, hogy a Törvényszék meghozta a megtámadott ítéletet, amellyel az Axa keresetét elutasította és az Axát a költségek viselésére kötelezte.

9.

Az Axa a Bíróság Hivatalánál 2019. január 25‑én benyújtott fellebbezésével a következő fellebbviteli kérelmet terjesztette elő. Az Axa a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, a Törvényszék elé terjesztett keresetének való helyt adást követően a vitatott határozat megsemmisítését, valamint azt kéri, hogy a Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és kötelezze a fellebbezőt a költségek viselésére.

10.

Az adóintézkedések szelektív jellegével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat jelenlegi állásának vizsgálatát, konkrétan pedig a szelektivitás Bíróság által kidolgozott három szakaszos elemzési módszerének szemléltetését illetően utalok a C‑51/19. P. sz. World Duty Free Group kontra Bizottság és C‑64/19. P. sz. Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyekben a mai napon előterjesztett indítványom 11–21. pontjában végzett megfontolásokra és az e pontokban felhozott szempontokra. Az Axa által felhozott kifogásokat az említett megfontolások és szempontok tükrében vizsgálom meg. A WDFG‑ítéletnek a jelen fellebbezés vizsgálatára gyakorolt következményeit illetően viszont a fent említett indítvány 23–27. pontjára utalok.

11.

Az Axa egyetlen jogalapot hoz fel a fellebbezésének alátámasztása céljából, amely az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének a szelektív jelleggel összefüggésben történő téves értelmezésével kapcsolatos. E jogalap négy elsődleges jogalaprészből és két másodlagos jogalaprészből áll.

12.

Az Axa által az egyetlen fellebbezési jogalapjának első része keretében felhozott kifogások a szelektív jelleg elemzésének első szakaszára vonatkoznak, amely a referenciarendszer meghatározására irányul. A „referenciarendszer” fogalmát és az annak meghatározása céljából alkalmazandó szempontokat illetően utalok a C‑51/19. P. sz. World Duty Free Group kontra Bizottság és C‑64/. P. sz. Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 37–51. pontjára.

13.

Mivel a szóban forgó kifogás keretében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapja első részének első kifogása keretében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok a C‑51/19. P. és C‑64/19. P. sz. egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 52–59. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az Axa egyetlen fellebbezési jogalapja első részének első kifogását.

14.

Mivel az Axa által az egyetlen fellebbezési jogalapja első részének második kifogása keretében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapja első részének második kifogása keretében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok a C‑51/19. P. és C‑64/19. P. sz. egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 62–82. pontjára, amelyekben az említett kifogások összességének elutasítására teszek javaslatot. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az Axa egyetlen fellebbezési jogalapja első részének második kifogását.

15.

Mivel az Axa által az egyetlen fellebbezési jogalapja első részének harmadik kifogása keretében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapja első részének harmadik kifogása keretében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok a C‑51/19. P. és C‑64/19. P. sz. egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 85–87. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az Axa egyetlen fellebbezési jogalapja első részének harmadik kifogását.

16.

Az Axa által az egyetlen fellebbezési jogalapjának második részében felhozott kifogások a megtámadott ítélet 139–160. pontjára vonatkoznak, és ezen ítélet indokainak vitatására irányulnak, amely ítélettel a Törvényszék meghatározta a referenciarendszer célját, és e célt szem előtt tartva a vitatott intézkedéssel létrehozott előnyből részesülő vállalkozások helyzetét az ezen előnyből kizárt vállalkozások helyzetéhez hasonlította.

17.

Mivel az Axa által a fellebbezése egyetlen jogalapjának e részében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapjának második részében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok a C‑51/19. P. és C‑64/19. P. sz. egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 91–106. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az Axa egyetlen fellebbezési jogalapjának második részét.

18.

Mivel az Axa által az egyetlen fellebbezési jogalapjának harmadik részében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapjának harmadik részében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok a C‑51/19. P. és C‑64/19. P. sz. egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 109. és 110. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az Axa egyetlen fellebbezési jogalapjának harmadik részét.

19.

Mivel az Axa által az egyetlen fellebbezési jogalapjának negyedik részében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapjának negyedik részében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok a C‑51/19. P. és C‑64/19. P. sz. egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 112. és 113. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az Axa egyetlen fellebbezési jogalapjának negyedik részét.

20.

Mivel az Axa által az egyetlen fellebbezési jogalapjának ötödik részében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapjának ötödik részében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok a C‑51/19. P. és C‑64/19. P. sz. egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 114–117. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az Axa egyetlen fellebbezési jogalapjának ötödik részét.

21.

Mivel az Axa által az egyetlen fellebbezési jogalapjának hatodik részében előadott kifogások, valamint az azok alátámasztása céljából előadott érvek azonosak a C‑51/19. P. sz. ügyben a World Duty Free Group által az egyetlen fellebbezési jogalapjának hatodik részében felhozott kifogásokkal és érvekkel, azok vizsgálatát illetően pusztán mutatis mutandis utalok a C‑51/19. P. és C‑64/19. P. sz. egyesített ügyekre vonatkozóan a mai napon előterjesztett indítványom 119–122. pontjára. Az e pontokban előadott okokból azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az Axa egyetlen fellebbezési jogalapjának hatodik részét.

22.

A fentiek alapján javaslom, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el a fellebbezést.

23.

Arra az esetre, ha az Axa egyetlen fellebbezési jogalapját megalapozottnak kell tekinteni, a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság változtassa meg az indokolást, és nyilvánítsa a Törvényszék elé terjesztett keresetet elfogadhatatlannak. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bizottság az Axa keresetének elfogadhatatlanságával kapcsolatos alaki kifogást hozott fel a Törvényszék előtt, amelyről az az eljárást befejező határozatban döntött. A Törvényszék a 2002. február 26‑i Tanács kontra Boehringer ítéletet ( 13 ) (a továbbiakban: Boehringer ítélet) alapul véve a megtámadott ítélet 28. pontjában ugyanakkor indokoltnak tartotta a keresetet érdemben megvizsgálni anélkül, hogy előzetesen állást foglalt volna e kifogás tárgyában. ( 14 )

24.

Mivel azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el a fellebbezést, az alábbiakban csak néhány rövid megállapítást teszek a Bizottság arra vonatkozó kérelmének érdemét illetően, amelyben lényegében az általa a Törvényszék előtt felhozott elfogadhatatlansági kifogás vizsgálatát kéri.

25.

A Bizottság e kifogás keretében előadta, hogy az Axa nem jogosult eljárni és a vitatott határozat elleni eljáráshoz nem fűződik érdeke, mivel az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem bizonyította, hogy alkalmazta volna a vitatott intézkedést, tehát ténylegesen részesült volna a vitatott intézkedésben biztosított levonásból, illetve hogy az említett határozat alapján vissza kellene fizetnie a támogatásokat, vagy fennáll annak a kockázata, hogy így kell tennie. ( 15 ) Az Axa az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban a Törvényszék elé terjesztett észrevételeiben arra hivatkozott, hogy 2008‑ban két, egy török társaságban és egy mexikói társaságban történő többségirészesedés‑szerzés kapcsán jogosulttá vált a vitatott intézkedés által biztosított levonásra. Azzal érvelt, hogy a vitatott intézkedés értelmében a levonást nem kell az ügylet teljesítését közvetlenül követő adóbevallásban érvényesíteni, hanem a kedvezményezettek szabadon eldönthetik, hogy mikor alkalmazzák azt. Az Axa az említett észrevételeiben arra hivatkozott, hogy óvatosságból nem érvényesítette azonnal véglegesen a szóban forgó levonást, a vitatott intézkedést a 2009. évre fizetendő adóelőlegek megállapításához alapul vett adóalap csökkentése céljából vette figyelembe. ( 16 ) Ilyen körülmények között az Axa előadta, hogy létrejött és fennálló érdeke fűződik a vitatott határozat megsemmisítéséhez, mivel az egyrészt megfosztja attól a már megszerzett jogától, hogy a vitatott intézkedést már teljesített ügyletekre alkalmazza – kivéve, ha a szóban forgó határozat (200) preambulumbekezdésének megfelelően bizonyítja, hogy Mexikóban és Törökországban a nemzetközi egyesülések akadályokba ütköznek –, másrészt pedig annak kockázatát idézi elő, hogy a 2009. évre fizetendő adóelőlegek után késedelmi kamatot kell fizetnie. ( 17 ) Az Axa a Bíróság elé terjesztett válaszában arra hivatkozott, hogy a vitatott intézkedést a 2013. évre vonatkozóan a fordított adózási eljárásban, majd a 2014. november 7‑i Banco Santander és Santusa kontra Bizottság ítélet elfogadását követően újból alkalmazta. ( 18 )Az Axa a válasz mellékleteként csatolt egy 2018. január 18‑án kelt fizetési felszólítást, amelyet a vitatott intézkedés alkalmazásával nyújtott támogatások visszafizettetésére irányuló eljárásban állítottak ki, és amelynek tárgyát különösen az Axa által 2008 során egy török társaságban végzett részesedésszerzéssel kapcsolatos üzleti és cégérték 2014. és 2015. üzleti év vonatkozásában történő amortizációja képezte.

26.

Részemről emlékeztetek arra, hogy a Bíróság a 2018. június 28‑i Andres kontra Bizottság ítéletben ( 19 ) (a továbbiakban: Andres ítélet) egyértelművé tette, hogy az a tény, hogy valamely felperes a Bizottság által határozatban a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program címén nyújtott egyedi támogatás tényleges vagy potenciális kedvezményezettjeinek csoportjába tartozhat, vagy sem, nem döntő jelentőségű annak eldöntésekor, hogy e felperest e határozat személyében érinti‑e, amennyiben mindenesetre megállapítást nyer, hogy e határozat egyébként az említett felperest sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán érinti. Amennyiben tehát a Bíróság elbírálja a Bizottság elfogadhatatlansági kifogását, és arra a következtetésre jut, hogy az Axa – mivel csak 2014‑től kezdve alkalmazta a vitatott intézkedést – nem tekinthető a kereset Törvényszék elé terjesztésének időpontjában a vitatott intézkedés által biztosított előny tényleges kedvezményezettjének, értékelnie kell, hogy az Axa egyébként olyan helyzetben van‑e, amely megkülönbözteti őt az olyan más gazdasági szereplőktől, amelyek kizárólag a szóban forgó intézkedés potenciális kedvezményezettjeiként érdekeltek, és hogy konkrétan az ilyen helyzet következhet‑e abból, hogy az Axa a 2009. évre befizetett adóelőlegek megállapítása céljából alkalmazta a vitatott intézkedésben előírt amortizációt. Ezzel szemben számomra úgy tűnik, hogy pusztán az, hogy az Axa adott esetben a vitatott intézkedés hatálya alá tartozó ügyletet végzett, ( 20 ) nem lehet elegendő a helyzetének az ítélkezési gyakorlat értelmében vett megkülönböztetéséhez. E tekintetben csak annak megjegyzésére szorítkozom, hogy a Törvényszék az Andres ítéletet eredményező ügyben megállapította egyrészről azt, hogy a szóban forgó ügy felperese a hivatalos vizsgálati eljárást megelőző valamely üzleti évben olyan adóköteles nyereségre tett szert, amelyből levonta volna az adott ügy tárgyát képező szanálási rendelkezés címén átvitt veszteségeket, másrészt pedig azt, hogy a német adóhatóság kötelező érvényű felvilágosításából következően teljesítette az e rendelkezés alkalmazásához szükséges feltételeket. ( 21 )

27.

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely megfelelően alkalmazandó a Bíróság előtti olyan eljárásban, amelynek tárgya a Törvényszék határozata elleni fellebbezés, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ezért azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el az Axa fellebbezését, amely utóbbit kell álláspontom szerint a költségek viselésére kötelezni, a Bizottság erre vonatkozóan előterjesztett kérelmének megfelelően.

28.

A fentiekben alapján javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést és kötelezze az Axát a költségek viselésére.