|
20.5.2019 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 172/6 |
A Bíróság (első tanács) 2019. február 12-i végzése (a Spetsializiran nakazatelen sad [Bulgária] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — RH elleni büntetőeljárás
(C-8/19. PPU. sz. ügy) (1)
(Előzetes döntéshozatal - Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás - Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - (EU) 2016/343 irányelv - 4. cikk - A bűnösségre történő nyilvános utalások - Az előzetes letartóztatást elrendelő határozat - Jogorvoslati lehetőségek - E határozat törvényességének felülvizsgálatára irányuló eljárás - Az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartása - EUMSZ 267. cikk - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdése - Az észszerű időn belül történő meghallgatáshoz való jog - Olyan nemzeti szabályozás, amely korlátozza a nemzeti bíróságok azon lehetőségét, hogy a Bíróság elé előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszenek, illetve kötelezi őket arra, hogy az e kérelemre adandó válasz megvárása nélkül határozzanak - E szabályozás megsértése esetén alkalmazandó fegyelmi szankciók)
(2019/C 172/07)
Az eljárás nyelve: bolgár
A kérdést előterjesztő bíróság
Spetsializiran nakazatelen sad
Az alap-büntetőeljárás résztvevője
RH
Rendelkező rész
|
1) |
Az EUMSZ 267. cikket és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az ítélkezési gyakorlat által értelmezett azon nemzeti szabályozás, amely azzal a következménnyel jár, hogy a nemzeti bíróságnak az előzetes letartóztatást elrendelő határozat törvényességéről anélkül kell határozatot hoznia, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszthetne a Bíróság elé, vagy az arra adandó választ megvárhatná. |
|
2) |
A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 4. és 6. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az ártatlanság vélelméből fakadó követelményekkel nem ellentétes, hogy amikor az illetékes bíróság az előzetes letartóztatás törvényességéről való határozathozatal céljából azon gyanú megalapozottságát vizsgálja, amely szerint a gyanúsított vagy a vád alá helyezett személy elkövette a terhére rótt bűncselekményt, akkor az elé terjesztett terhelő és mentő bizonyítékokat mérlegeli, és határozatát nem csupán az elfogadott bizonyítékok feltüntetésével indokolja, hanem az érintett személy védője által felhozott kifogásokra is választ adva, amennyiben e határozat a fogva tartott személyre nem bűnösként utal. |