2021.3.29.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 110/12


A Bíróság (hatodik tanács) 2021. február 3-i ítélete (a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Stichting Waternet kontra MG

(C-922/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - 97/7/EK irányelv - 9. cikk - 2011/83/EU irányelv - 27. cikk - 2005/29/EK irányelv - Az 5. cikk (5) bekezdése - Az I. melléklet 29. pontja - Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok - A „nem kért értékesítés” fogalma - Ivóvíz szolgáltatás)

(2021/C 110/11)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hoge Raad der Nederlanden

Az alapeljárás felei

Felperes: Stichting Waternet

Alperes: MG

Rendelkező rész

1)

A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikke, továbbá a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 27. cikke – együttesen értelmezve a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (5) bekezdésével és I. mellékletének 29. pontjával – nem szabályozza a szerződések létrejöttét, vagyis a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a nemzeti szabályozás alapján értékelje, hogy valamely szerződés egy vízszolgáltató társaság és egy fogyasztó között az utóbbi kifejezett beleegyezésének hiányában is létrejöttnek tekinthető-e.

2)

A „nem kért értékesítésnek” a 2005/29 irányelv I. mellékletének 29. pontja értelmében vett fogalmát akként kell értelmezni – fenntartva, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak e tekintetben vizsgálatokat kell végeznie –, hogy az nem foglalja magában valamely ivóvíz szolgáltató társaság azon kereskedelmi gyakorlatát, amely abban nyilvánul meg, hogy valamely fogyasztónak egy korábban is lakott lakásba történő beköltözése során fenntartja a vízszolgáltatási közhálózathoz való csatlakozást, amennyiben e fogyasztó nem választhatja meg az e szolgáltatást nyújtó szolgáltatót, továbbá e szolgáltató a vízfogyasztástól függően költségfedezeti alapú, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes díjakat számláz, az említett fogyasztó pedig tudja, hogy az említett lakás csatlakoztatva van a vízszolgáltatási közhálózathoz, és hogy a vízszolgáltatás díjköteles.


(1)  HL C 103., 2020.3.30