2021.2.22.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/8


A Bíróság (első tanács) 2020. december 17-i ítélete (a Conseil d'État [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – G. M. A. kontra État belge

(C-710/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Személyek szabad mozgása - EUMSZ 45. cikk - Uniós polgárság - 2004/38/EK irányelv - Három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jog - A 14. cikk (4) bekezdésének b) pontja - Álláskeresők - Az álláskereső számára észszerű határidő biztosítása annak érdekében, hogy tudomást szerezhessen a neki megfelelő állásajánlatokról, és megtehesse a foglalkoztatásához szükséges intézkedéseket - A fogadó tagállam által e határidő folyása alatt az álláskereső számára előírt követelmények - A tartózkodáshoz való jog feltételei - Az álláskeresés folytatására, valamint arra vonatkozó kötelezettség, hogy tényleges eséllyel rendelkezzen a foglalkoztatásra)

(2021/C 62/07)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d'État

Az alapeljárás felei

Felperes: G. M. A.

Alperes: État belge

Rendelkező rész

Az EUMSZ 45. cikket és az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 14. cikke (4) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a fogadó tagállam köteles arra, hogy észszerű határidőt biztosítson valamely uniós polgárnak – amely határidő abban az időpontban kezdődik, amikor ezen uniós polgár álláskeresőként nyilvántartásba vetette magát – abból a célból, hogy tudomást szerezhessen a neki megfelelő állásajánlatokról, és megtehesse a foglalkoztatásához szükséges intézkedéseket.

E határidő folyása alatt a fogadó tagállam előírhatja az álláskereső számára annak bizonyítását, hogy állást keres. E tagállam tehát csak az említett határidő leteltét követően írhatja elő az álláskereső számára, hogy ne csak azt bizonyítsa, hogy az álláskeresést továbbra is folytatja, hanem azt is, hogy tényleges esélye van a foglalkoztatásra.


(1)  HL C 399., 2019.11.25.