1)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a jogerő és a jogvesztés joghatására tekintettel nem teszi lehetővé sem a bíróság számára, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás keretében hivatalból vizsgálja a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét, sem pedig a fogyasztó számára, hogy a kifogás megtételére nyitva álló határidejének lejártát követően ezen eljárásban vagy az ezt követő megállapítási eljárásban e feltételek tisztességtelen jellegére hivatkozzon, amennyiben az említett feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét a bíróság a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás megkezdésekor már hivatalból vizsgálta, ám a jelzálogjog érvényesítését engedélyező bírósági határozat semmilyen, még egyszerűsített indokolásban sem utal e vizsgálat lefolytatására, és azt sem mondja ki, hogy az említett vizsgálat alapján az ezen bíróság által elvégzett értékelés az említett határidőn belül benyújtott kifogás hiányában már nem támadható meg.

2)

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé a hivatalból vagy a fogyasztó kérelmére eljáró nemzeti bíróság számára, hogy vizsgálja a szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét, ha a jelzálog-biztosítékot érvényesítették, a jelzáloggal megterhelt dolgot értékesítették és az e dologhoz fűződő tulajdonjogokat harmadik személy részére átruházták, feltéve, hogy a fogyasztó, akinek a vagyontárgyára jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást vezettek, egy későbbi eljárás során érvényesítheti ezen irányelv alapján a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásából adódó pénzügyi következmények ellentételezésére vonatkozó jogát.