1)

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy az alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezések összességével összhangban megvizsgálja, hogy különleges körülményektől eltekintve az ugyanazon tartományon belüli különböző munkavégzési helyszíneken ugyanazon vállalkozás által úgynevezett „fijos de obra” szerződések alapján határozott időre foglalkoztatott munkavállalók alkalmazásának három egymást követő évre korlátozása, valamint e munkavállalók számára végkielégítés folyósítása – feltételezve, hogy a nemzeti bíróság megállapítja, hogy az említett munkavállalók vonatkozásában ténylegesen sor került ezen intézkedések meghozatalára – az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából eredő visszaélések megelőzésére és adott esetben szankcionálására irányuló megfelelő intézkedést vagy az ezen 5. szakasz 1. pontja értelmében vett „megfelelő jogi intézkedést” képez-e. Mindenesetre az ilyen nemzeti szabályozást az érintett tagállam hatóságai nem alkalmazhatják olyan módon, hogy az egymást követő, határozott idejű, úgynevezett „fijos de obra” munkaszerződések megújítását úgy tekintsék, hogy azt az e keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett „objektív okok” támasztják alá, pusztán azon az alapon, hogy e szerződések mindegyikét rendszerint egyetlen építési beruházás tekintetében kötik meg, függetlenül annak időtartamától, mivel az ilyen nemzeti szabályozás a gyakorlatban nem akadályozza meg, hogy az érintett munkáltató az állandó és tartós munkaerőigényt ilyen szerződésmegújításokkal elégítse ki.

2)

A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a munkavállalók közbeszerzési szerződések keretében történő átadásakor a belépő vállalkozás által tiszteletben tartandó, az átadott munkavállalót megillető jogok és kötelezettségek kizárólag azokra a jogokra és kötelezettségekre korlátozódnak, amelyek az e munkavállaló által a kilépő vállalkozással kötött utolsó szerződésből erednek, feltéve, hogy e szabályozás alkalmazásának eredményeként az említett munkavállaló pusztán ezen átadásból kifolyólag nem kerül kedvezőtlenebb helyzetbe, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.