2018. november 27-én benyújtott kereset – Lengyelország kontra Bizottság

(T-703/18. sz. ügy)

(2019/C 54/36)

Az eljárás nyelve: lengyel

Felek

Felperes: Lengyel Köztársaság (képviselő: B. Majczyna meghatalmazott)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg az Európai Bizottság végső auditjelentésében megjelölt fellépések és ajánlások végrehajtását előíró 2018. szeptember 17-i határozatának a 04.01 ajánlás g) pontjára vonatkozó részét – amely a héával kapcsolatos kiadások tekintetében pénzügyi korrekciók alkalmazására vonatkozik azokban az esetekben, amelyekben a támogatásban részesülő résztvevők héaköteles személyek voltak, következésképpen a héa-visszatérítésre jogosultak voltak, de ezzel a jogukkal nem éltek – az Európai Szociális Alapból (ESZA) társfinanszírozott valamennyi olyan operatív program keretében végrehajtott projektben, amelyek kiadásait az Európai Bizottság általi visszatérítés céljából bejelentették,

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyet az 1303/2013 rendelet (1) 2. cikkének 10. pontjával együttesen értelmezett 65. cikke (2) bekezdésének és 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának megsértésére alapít, mivel szerinte azokat a Bizottság helytelenül értelmezte, és tévesen azt állapította meg azt, hogy a 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontja alkalmazandó az Európai Szociális Alap támogatásainak végső kedvezményezettjeire, jóllehet azok e rendelet 2. cikkének 10. pontja alapján nem minősülnek kedvezményezettnek.

E jogalap keretében a Lengyel Köztársaság kifejti, hogy az 1303/2013 rendelet 65. cikke (2) bekezdésében meghatározott, az Európai Szociális Alap projektjeiben a kiadások elszámoltathatóságára vonatkozó általános elvnek megfelelően az e rendelet 69. pontjából eredő, a kiadások elszámolhatóságára vonatkozó követelmények a projektet megvalósító kedvezményezett kötelezettségei közé tartoznak.

A felperes szerint a 200 000 eurónál alacsonyabb értékű támogatás esetében az 1303/2013 rendelet 2. cikkének 10. pontja egyértelműen meghagyja a tagállamok lehetőségét annak megválasztására, hogy a támogatásban részesülő, vagy a támogatást nyújtó szervezetet minősítsék kedvezményezettnek.

A jelen ügyben a lengyel hatóságok választásának megfelelően a támogatást nyújtó szervezet minősül kedvezményezettnek, nem pedig az, aki abban részesül. A végső kedvezményezettek nem minősülnek kedvezményezettnek, következésképpen a felperes szerint rájuk nem alkalmazandó az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontja.

Ezenkívül a Lengyel Köztársaság úgy érvel, hogy a jelen ügyben a kedvezményezetti státusz elismerése a támogatásban részesülő jogalanyok számára – akik munkanélküli személyek – számos kötelezettséget róna rájuk a megszerzett finanszírozás elszámolásával, a projekt előrehaladási jelentéseinek elkészítésével, a projekt ellenőrzésével és az operatív programok végrehajtására szánt informatikai rendszerekbe történő adatbevitellel kapcsolatban. Az ilyen megoldás lehetetlenné tenné az 1303/2013 rendelet céljainak elérését.

(1) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 320. o.).