—

állapítsa meg, hogy az alperes az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján felelős azokért a károkért, amelyek a felpereseket érték megközelítőleg 263,6 millió EUR összegben vagy a Törvényszék által megfelelőnek ítélt bármely más összegben, és amely károk abból erednek, hogy jogsértő a Bizottság COMP/M.6570 – UPS/TNT Express ügyben 2013. január 30-án hozott C(2013) 431 határozata, amely megtiltja az UPS és a TNT Express NV összefonódását, ebből következően pedig a Bizottság megsértette az ASL megfelelő ügyintézéshez való jogát;

—

állapítsa meg, hogy az alperes a Törvényszék jelen keresetnek helyt adó ítéletének kihirdetésétől kezdve a kár teljes megfizetéséig késedelmi kamat fizetésére köteles, amelynek mértéke a 263,6 millió EUR összegre vagy a Törvényszék által megfelelőnek ítélt bármely más összegre vetítve az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott kamatláb két százalékponttal növelt értéke; és

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a határozat súlyosan sérti azon jogszabályokat, amelyek a jogalanyok védelmének biztosítására irányulnak, ideértve a felpereseket is, és ennek közvetlen eredményeképpen a felperesek akadályoztatva voltak abban, hogy realizálják a 2012 novemberében általuk kötött megállapodásokhoz kapcsolódó előnyöket.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy az alperes azon magatartása, hogy súlyos mulasztást elkövetve nem tartotta be a megfelelő eljárásokat a bejelentett összefonódásra vonatkozó, összefonódás-ellenőrzésre irányuló vizsgálati értékelése során, ami a határozat megsemmisítését eredményezte, olyannyira eltért attól a megközelítéstől, amely figyelembe veszi a felperesek megfelelő ügyintézéshez való jogát és az alperes által az ezen értékelés során tanúsítandó kellő gondosságot, amelyet a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 18. cikkének (3) bekezdése, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke, valamint az uniós jog általános elvei biztosítanak, hogy megsértette azon jogszabályokat, amelyek a határozat által közvetlenül érintett valamennyi jogalany védelmének biztosítására irányulnak, ideértve a felpereseket is.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a határozatban további nyilvánvaló és súlyos hibák vannak, amelyek a bejelentett összefonódás e határozatban szereplő alperesi értékelését érintik, amint azokat a T-194/13. sz. ügyben az UPS a Bizottság ellen indított, szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti keresetében kifejti, és amelyekre a felperesek a hatékony és eredményes igazságszolgáltatás érdekében hivatkoznak annyiban, amennyiben azok a kártérítési kérelmük alátámasztásához szükségesek – úgy mint: az alperes által a határozatban elvégzett elemzés az összefonódás árhatása és a hatékonyság vonatkozásában, valamint a FedEx versenyképességére és a verseny szorosságára vonatkozó értékelés.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a felperesek kártérítésre jogosultak az alperes szerződésen kívüli felelőssége alapján, amely abból ered, hogy a jogsértő határozat hozatalával, megtiltva a bejelentett összefonódást, az alperes megsértette a felperesek vállalkozási szabadságát és tulajdonhoz való jogát, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. és 17. cikke, valamint az uniós jog általános elvei részesítenek védelemben.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy e jogsértések végeredményben a felpereseknek kárt okoztak, amennyiben ugyanis e jogsértésekre nem kerül sor, a felperesek olyan helyzetbe kerülnek, hogy realizálhatták volna a 2012 novemberében általuk kötött megállapodásokhoz kapcsolódó előnyöket, így a felpereseket kiegyenlítő ellentételezés útján kell olyan helyzetbe hozni, amelybe a jogellenes határozat nélkül kerültek volna, és ez a kereset az egyetlen eszköz, amely biztosítja, hogy ilyen ellentételezéshez jussanak.