2018. augusztus 15-én benyújtott kereset – Danske Slagtermestre kontra Bizottság

(T-486/18. sz. ügy)

(2018/C 381/33)

Az eljárás nyelve: dán

Felek

Felperes: Danske Slagtermestre (Odense, Dánia) (képviselő: H. Sønderby Christensen ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az SA.37433(2017/FC) számú állami támogatásról szóló 2018. április 19-i európai bizottsági határozatot (az értesítés a C(2018) 2259. számú dokumentummal történt);

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a kontradiktórius eljárás elvét.

A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette a kontradiktórius eljárás elvét (lásd az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontját), amennyiben elmulasztotta megadni azt a lehetőséget a Danske Slagtermestre számára, hogy meghallgassa az ellenérdekű fél észrevételei vonatkozásában, amelyek alapján a Bizottság döntést hozott a jelen ügyben.

2.	A második jogalap azon alapul, hogy a döntéshozatal során a Bizottság nem pártatlanul járt el. A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette a Danske Slagtermestre pártatlan bánásmódhoz fűződő jogát.

3.	A harmadik jogalap azon alapul, hogy a támogatás előnyt biztosít.

4.	A negyedik jogalap azon alapul, hogy a támogatás szelektív.

5.	Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a támogatást az állam nyújtja vagy azt állami forrásból nyújtják.

6.	A hatodik jogalap azon alapul, hogy a támogatás torzítja a versenyt.

7.	A hetedik jogalap azon alapul, hogy a támogatás érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

A felperes többek között azt állítja a harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik jogalap alátámasztása érdekében, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot annak megállapítása során, hogy az intézkedés nem biztosított előnyt egyes vállalkozásoknak.

—

Először is azt állítja, hogy az intézkedés a nagy vágóhidak számára nyilvánvaló előnyt biztosít, mivel az intézkedés garantálja, hogy a kisebb vágóhidak több mint kétszer több szennyvízdíjat fizetnek vágóállatonként a nagy vágóhidakhoz viszonyítva, amelyek ennélfogva magasabb árat tudnak fizetni a beszállítóknak.

—

Másodszor azt állítja, hogy nincs objektív indoka annak, hogy csak a nagy vágóhidak részére engedjenek szennyvízdíj-csökkentést, tekintettel arra, hogy „valós költségek” azonosak a kis, a közepes és a nagy vágóhidak esetében, és az intézkedés csak akkor „valós költség” alapú, ha a csökkentés jár a kisebb vágóhidaknak is.

—

Harmadszor azt állítja, hogy a Bizottság piacgazdasági szereplő tesztje nem alkalmazható annak megítélése céljából, hogy az intézkedés előnyt biztosít-e, mivel nincs olyan dán vállalkozás, amelynek jogában állna lekapcsolódni a központi szennyvíztisztító létesítményről, és mivel Dániában a szennyvízelvezető rendszer tekintetében nem létezik sem tényleges, sem potenciális piac.

—

Negyedszer azt állítja, hogy még ha a piacgazdasági szereplő teszt alkalmazható is lenne, a Bizottság nem megfelelően alkalmazta azt. A piacgazdasági szereplő teszt a konkrét felhasználó tevékenysége tekintetében megállapított adatokon alapul. A piacgazdasági szereplő teszttel nem egyeztethető össze az, ha más településektől beszerzett átlagos számadatokat is bevonnak a számításba, valamint ha figyelmen kívül hagyják a szennyvíztisztító létesítményekhez kapcsolódó, a szennyvíz-infrastruktúra ráfordításaiban és a szennyvíztisztító létesítmények bővítésében megtestesülő jelentős tőkeberuházásokat, amelyek célja az volt, hogy a kedvezményezett nagyvállalatok rácsatlakozzanak a települési létesítményre.