28.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 182/24

—

Az Európai Parlament főtitkára által kibocsátott 2017-1635. számú terhelési értesítőt semmisítse meg;

—

az Európai Parlament főtitkára által 2017. november 30-án hozott, 264 196,11 euró összeg visszaköveteléséről szóló határozatot semmisítse meg.

1.

Az első jogalap arra vonatkozik, hogy a főtitkár határozatában az útiköltség-térítéssel, valamint az akkreditált parlamenti asszisztensekkel kapcsolatos ténymegállapítások ellentétben állnak az objektív valósággal. A felperes kizárólag olyan esetekben igényelt útiköltség-térítést, amikor az európai parlament elnökségének az Európai Parlament tagjainak statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2009/C 159/01 számú határozatában rögzítettek szerint arra jogosulttá vált.

A határozatban hivatkozott, az Európai Parlamenttel szerződéses jogviszonyban álló akkreditált parlamenti asszisztensek a felperes parlamenti képviselői munkavégzését segítették a brüsszeli és strasbourgi képviselői munkája során.

2.

A második jogalap a fegyveregyenlőség elvének megsértésére vonatkozik.

A főtitkári határozatban foglalt tényállást megalapozó bizonyítékokat a felperes nem ismerhette meg. A főtitkár felperes írásban előterjesztett kérelmére azokat részére nem küldte meg, így az érdemi észrevételektől mindvégig el volt zárva. A pártatlan és tisztességes eljárás, a fegyveregyenlőség elvének, a felperes védekezéshez való jogának sérelmével született meg azon főtitkári határozat, melyen a terhelési értesítő, mint felperest érintő jogi aktus nyugszik.

3.

A harmadik jogalap arra vonatkozik, hogy a főtitkári határozat tévesen értelmezi a jogot a bizonyítási teher vonatkozásában. A főtitkári határozatban állítottakkal ellentétben a Törvényszék T-479/13. sz. Marciani kontra Parlament ügyben 2014. október 10-én hozott ítéletének 54. pontjában kifejtettek a jelen ügyben már csak azért sem tekinthetők irányadónak, mert Marciani képviselő úr esetében az ún. KKJ szabályzatot kellett alkalmazni, míg a felperes képviselői mandátumának gyakorlása során már a Tanács 160/2009/EK rendelete volt hatályban.

4.

A negyedik jogalap az akkreditált parlamenti asszisztenseknek kifizetett díjazás tekintetében a visszakövetelés jogalapjának hiányára vonatkozik. E jogalap két részből áll:

A negyedik jogalap első része a felperes és az Európai Parlament közötti jogviszony hiányára vonatkozik. A 160/2009/EK rendelet hatálybalépése óta az Európai Parlament, nem pedig a képviselő áll jogviszonyban az akkreditált parlamenti asszisztenssel és az Európai Parlament nem költségeket térít meg, hanem díjazást fizet. Az akkreditált parlamenti asszisztensekkel kapcsolatosan munkavégzésre irányuló jogviszony vonatkozásában a felperes nem állt szerződéses kapcsolatban az Európai Parlamenttel. Az Európai Parlament nem a felperes részére folyósította az akkreditált parlamenti asszisztenst megillető javadalmazást. Jogviszony és jogalap hiányában a felperesnek nem állhat fenn visszafizetési kötelezettsége az Európai Parlament irányába.

A negyedik jogalap második része arra vonatkozik, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek külső tevékenysége nem keletkeztet visszakövetelési jogot a kifizetett díjazás vonatkozásában. Az Európai Unió tisztviselői személyi szabályzatának 12. cikke nem zárja ki a külső foglalkoztatást, csupán be kell szerezni a kinevezésre jogosult hatóság hozzájárulását annak elfogadásához. Ellenben a jogszabály a hozzájárulás iránti kérelem elmaradása esetében a teljes kifizetett díjazás visszafizetésében testet öltő szankciót nem ír elő.

5.

Az ötödik jogalap a kötelezettséget megállapító jogszabály visszaható hatályú alkalmazásának tilalmára vonatkozik. A főtitkári határozat 8. pontja a megállapítás jogalapjai körében az alkalmazási szabályok 39a. cikkére hivatkozott, holott az európai parlament elnökségének az európai parlamenti képviselők statútumának alkalmazási szabályai módosításáról szóló, 2015/C 397/03. számú határozat 2016. január 1-től alkalmazandó, a jelen jogvitában így relevanciával nem bírhat.

6.

A hatodik jogalap az összegszerűség meghatározása körében az indokolási kötelezettség megsértésére és az arányosság elvének megsértésére vonatkozik. A követelt összeg sem részleteiben, sem a számítási módban nem indokolt, és azt feltételezi, hogy a parlamenti asszisztens soha nem végzett munkát a felperes javára.

7.

A hetedik jogalap arra vonatkozik, hogy a céljától eltérően értékelték és megalapozatlan következtetést vontak le az útiköltség-térítéshez csatolt, az utazás napjának igazolására szolgáló dokumentumból.