T‑730/18. sz. ügy

DQ és társai

kontra

Európai Parlament

A Törvényszék ítélete (első tanács), 2019. október 3.

„Közszolgálat – Tisztviselők – A személyzeti szabályzat 24. cikke – Segítségnyújtás iránti kérelem – A személyzeti szabályzat 12a. cikke – Lelki zaklatás – A segítségnyújtási kötelezettség terjedelme – Távoltartási intézkedés – Az igazgatási eljárás időtartama – Felelősség – Nem vagyoni kár”

1. Tisztviselői kereset – Kártérítési kereset – A kártérítési kérelmet elutasító, a pert megelőző eljárásban hozott határozat megsemmisítése iránti kérelem – A kártérítési kérelemhez képest önálló jelleget nem mutató kérelem

   (A tisztviselők személyzeti szabályzata, 90. és 91. cikk)

   (lásd: 42. pont)

2. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Együttes feltételek

   (EUMSZ 340. cikk)

   (lásd: 47. pont)

3. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Tisztviselőnek vagy alkalmazottnak okozott kár megtérítése – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem

   (EUMSZ 268. cikk, EUMSZ 270. cikk és EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; a tisztviselők személyzeti szabályzata, 90. és 91. cikk)

   (lásd: 48., 50., 51. pont)

4. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Hatály – A lelki zaklatás sértettjének arra vonatkozó kötelezettsége, hogy kárának megtérítését elsősorban nemzeti bíróság előtt követelje

   (A tisztviselők személyzeti szabályzata, 24. cikk)

   (lásd: 57–59., 99. pont)

5. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Terjedelem – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy megvizsgálja a lelki zaklatás terén benyújtott segítségnyújtás iránti kérelmeket, és tájékoztassa a kérelmezőt a panasza sorsáról – Feltétel

   (A tisztviselők személyzeti szabályzata, 24. cikk és 90. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 80–82., 84., 108., 109. pont)

6. Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Az adminisztrációt e fogalom alkalmazásában megillető mérlegelési jogkör – Hiány

   (A tisztviselők személyzeti szabályzata, 12a. cikk, (3) bekezdés)

   (lásd: 82. pont)

7. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Lelki zaklatás esetén történő alkalmazás – A segítségnyújtás iránti kérelem kezelése – Észszerű határidő betartása – Terjedelem

   (A tisztviselők személyzeti szabályzata, 24. cikk)

   (lásd: 101–103., 106. pont)

8. Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Fogalom – A pert megelőző szakaszban felmerült költségek – Kizártság

   (A tisztviselők személyzeti szabályzata, 90. és 91. cikk)

   (lásd: 115. pont)

Összefoglalás

A DQ és társai kontra Parlament ügyben (T‑730/18) 2019. október 3‑án hozott ítéletében a Törvényszék arra kötelezte az Európai Parlamentet, hogy az fizessen kártérítést DQ‑nak és más tisztviselőknek a felettesüknek felrótt lelki zaklatásra vonatkozó, 2014. január 24‑i segítségnyújtás iránti kérelmük nem megfelelő elbírálása és az ésszerű határidő elvének megsértése miatt őket ért kárért.

2017. december 13‑án a felperesek az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikkének (1) bekezdése alapján arra kérték a kinevezésre jogosult hatóságot, hogy térítse meg a kinevezésre jogosult hatóság által a segítségnyújtás iránti kérelmük elbírálása során elkövetett hiányosságokkal – többek között a megfelelő ügyintézés elvének és a gondoskodási kötelezettségnek a megsértésével, valamint az egészségüket, biztonságukat és méltóságukat tiszteletben tartó munkafeltételekhez való joguk megsértésével – állítólagosan okozott, nem vagyoni kárukat. Mivel a kinevezésre jogosult hatóság nem tett eleget e kártérítési kérelemnek, a felperesek 2018. május 23‑án panaszt nyújtottak be az e kérelmüket elutasító hallgatólagos határozattal szemben, amely panaszt a főtitkár, kinevezésre jogosult hatóságkénti minőségében 2018. szeptember 12-én elutasított.

Keresetüket a felperesen lényegében arra az indokra alapították, hogy általuk méltányosan 192000 euró összegre értékelt nem vagyoni kár érte őket azért, mert a kinevezésre jogosult hatóság nem tett kellő időben alkalmas intézkedéseket a segítségnyújtás iránti kérelmük alapján, és nem biztosított számukra az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének megfelelő munkakörülményeket. Álláspontjuk szerint a kinevezésre jogosult hatóság szervezeti egységeinek tétlensége folytán az egységvezetőjük részéről támadások érték méltóságukat, személyiségüket, testi és lelki épségüket. Ezenkívül a kinevezésre jogosult hatóság az igazgatási vizsgálatot nem az észszerű határidő elvét tiszteletben tartva indította meg. Nem gondoskodott kellő időben az egységvezetővel szembeni fegyelmi eljárás megindításáról és fegyelmi szankció kiszabásáról sem.

A Törvényszéknek a kártérítés iránti, lényegében a lelki zaklatás miatti segítségnyújtás iránti kérelem kezelésének feltételeire vonatkozó kereset elbírálásához pontosítania kellett a kinevezésre jogosult hatóságot a segítségnyújtási kötelezettség és az ésszerű határidő elve alapján terhelő kötelezettségeket.

A Törvényszék először is emlékeztet arra, hogy önmagában a lelki zaklatás miatt nem lehet kártérítést megítélni. A sérelmet szenvedő félnek ugyanis nemzeti bíróság előtt kell eljárást indítania a zaklatóval szemben, és csak ennek sikertelensége esetén követelheti másodlagosan, a személyzeti szabályzat 24. cikkének második bekezdése alapján a kinevezésre jogosult hatóság egyetemleges felelősségének megállapítását. Így, mivel a felperesek nem indítottak valamely nemzeti bíróság előtt kártérítési keresetet, az e kárra vonatkozó kártérítési kérelmeiket el kell utasítani mint idő előttieket.

Minthogy először a felperesek figyelmeztető jelzéssel éltek, majd segítségnyújtás iránti kérelemmel csak később, a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a személyzeti szabályzat 22a. cikke alapján bármely tisztviselő vagy alkalmazott, aki esetlegesen a személyzeti szabályzat 12a. cikkében tiltott lelki zaklatást megvalósító cselekményt észlel, jelezheti azt felettesének. A jelen esetben azonban a Törvényszék álláspontja szerint a felperesek nem a személyzeti szabályzat 12a. cikkének megsértését, hanem a versenyvizsgákra vonatkozó rendelkezéseknek az egységvezetőjük általi megszegését kívánták jelezni. Ezért a Törvényszék úgy véli, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem volt köteles segítségnyújtás iránti kérelemként kezelni a figyelmeztető jelzést. Ugyanígy, noha a felperesek az intézmény orvosi szolgálata előtt feltárhatták a munkakörülményeikkel kapcsolatos aggályaikat, a Törvényszék álláspontja szerint az orvosi szolgálattól származó hivatalos felhívás hiányában az intézmény nem indíthatott magától igazgatási vizsgálatot a lelki zaklatást megvalósító cselekmények miatt.

Ezzel szemben, ha a segítségnyújtás iránti kérelem az állított tényekre nézve elegendő bizonyítékkezdeményt tartalmaz, a kinevezésre jogosult hatóságnak az elvárt gyorsasággal intézkednie kell. Így többek között mindenképpen köteles igazgatási vizsgálatot indítani, e tekintetben mérlegelési jogkörrel nem rendelkezve, a tényállás tisztázása és valamennyi következmény megállapítása érdekében, majd a szükséges intézkedéseket meghozni, beleértve – amennyiben az igazgatási vizsgálat a lelki zaklatás megtörténtének megállapítását eredményezi – a vizsgálat alá vont személlyel szembeni fegyelmi eljárás megindítását is.

A Törvényszék álláspontja szerint a jelen ügyben a Parlament kinevezésre jogosult hatósága nem járt el az elvárt gyorsasággal, mert két hónapig várt az igazgatási eljárás megindításával, majd még egy hónapig a felperesek erről való tájékoztatásával. A kérelemben említett egységvezetővel szemben teljes távoltartási intézkedést is alkalmazni kellett volna, mivel majdnem az egész egység úgy vélte, hogy ezen egységvezető magatartása sérti a személyzeti szabályzat 12a. cikkét. A kinevezésre jogosult hatóság, mivel lehetővé tette ezen egységvezető számára az egység bizonyos ügyeinek további intézésében való közreműködést, és mivel a felperesek értékelését illetően meghallgatta ezen egységvezetőt, megsértette a személyzeti szabályzat 24. cikkét.

A személyzeti szabályzat 24. cikkének megsértése amiatt is megállapítható, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem tájékoztatta a felpereseket az igazgatási vizsgálat eredményéről, nem közölte velük a vizsgálati jelentéseket, valamint nem tájékoztatta őket sem az egységvezetővel szembeni fegyelmi eljárás megindításáról, sem az ezen eljárás eredményeként vele szemben alkalmazott szankció jellegéről és mértékéről.

A Törvényszék megállapítja továbbá, hogy a segítségnyújtás iránti kérelem kezelésére irányuló igazgatási eljárás, amely közel két évig tartott, megsértette az ésszerű határidő elvét.

A Törvényszék ezért arra kötelezte a Parlamentet, hogy az fizessen a felpereseknek összesen 36000 euró, közöttük felosztandó, és az Európai Központi Bank által megállapított kamatláb három és fél százalékponttal növelt mértékével számított kamattal növelt összeget.