T‑406/18. sz. ügy

de Volksbank NV

kontra

Egységes Szanálási Testület (ESZT)

A Törvényszék ítélete (kibővített tizedik tanács), 2025. február 12.

„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – Hitelintézetek és bizonyos befektetési vállalkozások egységes szanálási mechanizmusa (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – Az ESZT határozata a 2018. évi hozzájárulási időszakra vonatkozó előzetes hozzájárulások kiszámításáról – Az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4., 14. és 16. cikke – A megfelelő ügyintézés elve”

Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások – E hozzájárulásoknak a legutóbbi, a hozzájárulási időszakot megelőző év december 31‑én jóváhagyott és tanúsított éves pénzügyi kimutatások alapján való kiszámítása – Olyan számviteli évre vonatkozó pénzügyi kimutatások, amely az említett időszakot megelőző utolsó előtti évben kezdődött, és az ugyanezen időszakot megelőző évben zárult le

(2015/63 bizottsági rendelet, 12. cikk, (2) bekezdés, és 14. cikk, (1)–(3) bekezdés)

(lásd: 65–67. pont)
Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások – Valamely intézmény hozzájárulásának meghatározása – A nettó kötelezettségek meghatározásának módszere – Hitelintézetek hozzájárulási időszak alatt történő egyesülése – A kötelezettségek ezen egyesülés okán történő jelentős növekedése – A hozzájárulási időszak különböző időpontjaira vonatkozó adatok felhasználása – A megfelelő ügyintézés elve – Az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) a hozzájárulások kiszámítása szempontjából releváns összes körülmény gondos és pártatlan vizsgálatára irányuló kötelezettsége – Az említett releváns körülmények figyelembevételének hiánya – A megfelelő ügyintézés elvének megsértése – Megengedhetetlenség

(806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 70. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés, a) pont; 2015/63 bizottsági rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, és 14. cikk (1) bekezdés; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 103. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 72., 85–87., 90–92. pont)
Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások – Az előzetes hozzájárulás meghatározása – Valamely hitelintézet összes nettó kötelezettsége meghatározásának szempontjából releváns időpont – Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) mérlegelési jogköre – Korlátok – A megfelelő ügyintézés elve – Az érintett intézmények méretének, valamint kötelezettségeik alapján a kapcsolódó kockázatoknak a pontos tükrözésére irányuló kötelezettség

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 70. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés, a) pont; 2015/63 bizottsági rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, és 14. cikk, (1) bekezdés; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 103. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 73., 74., 77., 78., 80–83. pont)

Összefoglalás

A Törvényszék, amely előtt megsemmisítés iránti keresetet indítottak, és amelynek helyt ad, első alkalommal határoz az adóalany intézmények előzetes hozzájárulásai és e számítás összetevői Egységes Szanálási Testület (ESZT) általi kiszámításának módszeréről két hitelintézet egyesülése esetén.

A felperes, a de Volksbank NV, korábban SNS Bank NV, Hollandiában székhellyel rendelkező hitelintézet.

2016‑ban az SNS Bankból és a két leányvállalatából álló csoportot szerkezetátalakításnak vetették alá, amelynek eredményeként 2016. december 31‑én e két leányvállalat beolvadt az SNS Bankba, amelynek nevét 2017. január 1‑jén de Volksbankra változtatták (a továbbiakban: 2016. évi egyesülés). E beolvadás e két leányvállalat banki engedélyének visszavonását vonta maga után, így 2017‑ben a felperes maradt a 806/2014 rendelet ( 1 ) hatálya alá tartozó egyetlen intézmény.

2018. április 12‑i határozatával ( 2 ) az ESZT a 2018. évre vonatkozóan megállapította az ESZA‑hoz való előzetes hozzájárulásokat (a továbbiakban: előzetes hozzájárulások) ( 3 ) az utóbbi rendelet rendelkezéseinek hatálya alá tartozó intézmények, köztük a felperes vonatkozásában. 2018. április 23‑i levelében a De Nederlandsche Bank NV (DNB, Hollandia Bankja) nemzeti szanálási hatóságként arra kötelezte a felperest, hogy fizesse meg a 2018. évre vonatkozó, az ESZT által meghatározott előzetes hozzájárulását.

2022. augusztus 8‑án az ESZT elfogadta a megtámadott határozatot, ( 4 ) amelyben bizonyos intézmények, köztük a felperes tekintetében visszavonta és felváltotta az eredeti határozatot annak érdekében, hogy a Bíróság különböző határozataira ( 5 ) tekintettel orvosolja az eredeti határozat indokolásának hiányát. A felperes nettó kötelezettségeinek, következésképpen pedig az alapvető éves hozzájárulásának kiszámítása érdekében az ESZT egyrészt a felperes 2016. december 31‑i összes kötelezettségének összegét használta fel, ily módon a 2016. évi egyesülést követő adatokra támaszkodott, másrészt pedig a biztosított betéteinek a 2016. év során negyedévente számított átlagos összegét, amely összeget tehát olyan adatok alapján határoztak meg, amelyek nagyrészt az említett egyesülést megelőzően keletkeztek (a továbbiakban: az ESZT által alkalmazott módszer). Ebben az összefüggésben az ESZT által alkalmazott módszerre tekintettel a felperes a megtámadott határozattal szembeni megsemmisítés iránti keresetének alátámasztása érdekében különösen azt rótta fel az ESZT‑nek, hogy az előzetes hozzájárulásának kiszámítása céljából különböző időpontokra vonatkozó adatokat használt fel.

A Törvényszék álláspontja

Elöljáróban a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet ( 6 ) 4. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az ESZT‑nek ki kell számítania az egyes intézmények előzetes hozzájárulását az ezen intézmények által szolgáltatott információk, és különösen a legkésőbb a hozzájárulási időszakot megelőző év (a továbbiakban: N‑1. év) december 31‑én rendelkezésre álló legutóbbi jóváhagyott éves pénzügyi kimutatások alapján, a jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég által kiadott véleménnyel együtt. Megállapítja egyébiránt, hogy az ilyen pénzügyi kimutatások véglegesítéséhez szükséges időre tekintettel ezek az információk főszabály szerint az érintett hozzájárulási időszakot megelőző utolsó előtti évre, vagy kivételes körülmények között az ezen utolsó előtti év során kezdődő és az N‑1. évben lezárt számviteli évre (a továbbiakban e két időszak tekintetében: N‑2. referenciaév) vonatkoznak.

A felperes nettó kötelezettségének, és így az előzetes hozzájárulásának kiszámítása céljából különböző időpontokra vonatkozó adatok ESZT általi felhasználását illetően, a Törvényszék vizsgálja, hogy amikor az ESZT a biztosított betétek N‑2. referenciaévre negyedévente számított átlagos összegét veszi figyelembe a nettó kötelezettség kiszámítása céljából, ugyanakkor figyelembe veheti‑e ugyanezen számításhoz a kötelezettségek N‑2. referenciaév végén fennálló teljes összegét, nem pedig a negyedévente számított összes kötelezettség átlagos összegét, amely egyébiránt magában foglalja a biztosított betétek összegét.

E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy sem a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet, sem a 2014/59 irányelv, sem pedig a 806/2014 rendelet nem tartalmaz konkrét előírásokat az ESZT azon kötelezettsége vonatkozásában, hogy a nettó kötelezettségek meghatározásához az N‑2. referenciaév végén fennálló összes kötelezettség összegét vagy az adott év során annak átlagos összegét köteles‑e figyelembe venni. Következésképpen a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet ( 7 ) mérlegelési jogkört biztosít az ESZT számára a tekintetben, hogy a nettó kötelezettség kiszámítása céljából mely időpont releváns a kötelezettségek teljes összegének meghatározása szempontjából.

Ugyanakkor az ilyen mérlegelési jogkör gyakorlása keretében a Törvényszék pontosítja egyrészt, hogy a megfelelő ügyintézés elve ( 8 ) arra kötelezi az uniós intézményeket és szerveket, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálják meg az adott ügy valamennyi releváns körülményét. Másrészt, ami konkrétan az érintett területet illeti, a 2014/59 irányelvben és a 806/2014 rendeletben ( 9 ) előírt alapvető éves hozzájárulás az egyes intézmények nettó kötelezettségeinek a többi intézmény nettó kötelezettségeihez viszonyított arányos összegén alapul. Az ilyen arány tehát az előzetes hozzájárulások rendszerének általános rendszerét tükrözi, amely szerint az alapvető éves hozzájárulásnak mindenekelőtt az egyes intézmények méretét kell tükröznie a kötelezettségeik alapján. ( 10 )

Valamely intézmény mérete tehát a kockázati profiljának első mutatója, mivel minél nagyobb egy intézmény, annál valószínűbb, hogy nehézség esetén az ESZT úgy ítéli meg, hogy közérdek fűződik a szanálásához és a szanálási eszközök hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében az ESZA igénybevételéhez. A Törvényszék ebben az összefüggésben már megállapította, hogy az alapvető éves hozzájárulásnak tükröznie kell az intézmények méretét annak biztosítása érdekében, hogy az Egységes Szanálási Mechanizmus számára elegendő pénzügyi forrás álljon rendelkezésre a szanálási eszközök hatékony alkalmazásához. E körülmények között az ESZT‑nek úgy kell kiszámítania az alapvető éves hozzájárulásokat, hogy azok kellően pontosan tükrözzék az érintett intézmények méretét, valamint kötelezettségeik alapján a kapcsolódó kockázatot, így a jelentős kötelezettségekkel rendelkező intézmények magasabb előzetes hozzájárulásokat fizetnek, mint a korlátozottabb kötelezettségekkel rendelkező intézmények – e hozzájárulásoknak az érintett kockázati mutatókra tekintettel történő kiigazítása mellett –, és hogy az intézményeket arra ösztönözzék, hogy kevésbé kockázatos működési módokat alkalmazzanak, csökkentve többek között nettó kötelezettségeik összegét.

Márpedig, noha az ESZT által alkalmazott módszer főszabály szerint kellően pontosan tükrözheti az érintett intézmények méretét, más lehet a helyzet bizonyos különleges esetekben, ha egy adott intézmény összes kötelezettsége és biztosított betétei az N‑2. referenciaévben olyan jelentős változást mutatnak, amely meghaladja az ilyen kötelezettségek év közbeni szokásos ingadozásait. E fejlemény többek között az említett intézmény szerkezetének olyan megváltozásából eredhet, mint amilyen az egyesülés vagy a beolvadás. Az ilyen sajátos helyzet esetében a megfelelő ügyintézés elvéből az következik, hogy az ESZT a mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében köteles gondosan és pártatlanul megvizsgálni az adott ügy valamennyi releváns körülményét.

Következésképpen, ha az intézmény konkrét, számszerűsített és ellenőrizhető adatokat terjeszt az ESZT elé, amelyekből kitűnik, hogy a struktúrájában az N‑2. referenciaévben bekövetkezett lényeges változás miatt az összes kötelezettsége és a biztosított betéteinek összege jelentősen megváltozott, így a nettó kötelezettségek kiszámításának módszere már nem tükrözi kellően pontosan az ESZT méretét, az ESZT‑nek figyelembe kell vennie ezeket az elemeket annak biztosítása érdekében, hogy az érintett intézmény nettó kötelezettségeinek kiszámítása megfeleljen a fent hivatkozott követelményeknek.

A jelen ügyben a Törvényszék megállapítja először is, hogy a felperes és a beolvadó leányvállalatok közötti 2016. évi egyesülés azzal a következménnyel járt, hogy 2016. december 31‑én a felperes összes kötelezettségének összege jelentősen nőtt, mivel – 2016 első három negyedévével ellentétben – magában foglalta az a korábbi leányvállalatai kötelezettségeinek és biztosított betéteinek teljes összegét.

Ezt követően a felperes nettó kötelezettségeinek és az alapvető éves hozzájárulásának kiszámítása érdekében az ESZT az összes kötelezettség összegét a 2016. december 31‑i adatok alapján használta fel, míg a kötelezettségek teljes összegéből levont biztosított betétek összege tekintetében figyelembe vette a biztosított betéteinek a 2016. év során negyedévente számított átlagos összegét.

A biztosított betéteket illetően, amelyeket a felperes nettó kötelezettségeinek kiszámítása keretében levontak a kötelezettségek teljes összegéből, az ESZT által alkalmazott módszer csak részben vette figyelembe a 2016. évi egyesülést. Ezzel szemben a felperes kötelezettségei teljes összegének meghatározását illetően az ESZT kizárólag a felperes összes kötelezettségének 2016. december 31‑i állapotára, vagyis a 2016. évi egyesülésből eredő összegre támaszkodott. Így nem vette figyelembe a felperes 2016 első három negyedévének végén fennálló összes kötelezettségének összegét, amely nem tartalmazta a beolvadó leányvállalatok kötelezettségeinek összességét.

E körülményekből következik, hogy a felperes összes kötelezettségének kiszámítása, amely a nettó kötelezettség kiszámításának első összetevője, teljes egészében 2016. évi egyesülést követő helyzetére támaszkodott, míg a biztosított betétei összegének kiszámítása, amely ugyanezen művelet másik összetevője, és amelyet ezt követően ki kellett vonni az összes kötelezettségből, nagyrészt a felperes ezen egyesülést megelőző helyzetére támaszkodott. Ennélfogva, figyelembe véve az összes ilyen kötelezettség 2016. évi egyesülés után történő módosításának terjedelmét, a nettó kötelezettségek ilyen kiszámítása nem tükrözte kellően pontosan a felperes méretét, következésképpen pedig a kapcsolódó kockázatot. Így az ESZT a mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében nem vette figyelembe a jelen ügy valamennyi releváns körülményét annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy a felperes nettó kötelezettségeinek kiszámítása tiszteletben tartja a fent hivatkozott követelményeket.

Következésképpen a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ESZT a felperes alapvető éves hozzájárulásának kiszámítása keretében a mérlegelési jogkörét oly módon gyakorolta, amely sérti a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (1) bekezdését, ( 11 ) valamint a megfelelő ügyintézés elvét, és megsemmisíti a megtámadott határozatot a felperest érintő részében.

( 1 ) A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.).

( 2 ) Az ESZT‑nek az ESZA‑ba fizetendő 2018. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló, 2018. április 12‑i SRB/ES/SRF/2018/03 határozata (a továbbiakba: eredeti határozat).

( 3 ) A 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

( 4 ) Az ESZT‑nek az ESZA‑ba fizetendő 2018. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló, 2018. április 12‑i SRB/ES/SRF/2018/03 határozata visszavonásáról szóló, 2022. augusztus 8‑i SRB/ES/2022/46 ESZT‑határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat).

( 5 ) 2021. július 15‑iBizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítélet (C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601); 2022. március 3‑iESZT kontra Hypo Vorarlberg Bank végzés (C‑663/20 P, nem tették közzé, EU:C:2022:162); ESZT kontra Portigon és Bizottság végzés (C‑664/20 P, nem tették közzé, EU:C:2022:161).

( 6 ) A 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21‑i (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 11., 44. o.; helyesbítés: HL 2017. L 156., 38. o.).

( 7 ) Konkrétan a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 14. cikkének (1) bekezdése.

( 8 ) Amint az az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében szerepel.

( 9 ) A 2014/59 irányelv 103. cikkének (2) bekezdése, valamint a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdése második albekezdésének a) pontja.

( 10 ) Amint az a 2014/59 irányelv előkészítő munkálataiból, valamint a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet (5) preambulumbekezdéséből kitűnik.

( 11 ) A 2014/59 irányelv 103. cikke (2) bekezdésének, valamint a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdése második albekezdése a) pontjának megfelelően értelmezve.