T‑257/18. sz. ügy

Iberpotash, SA

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (második tanács), 2020. január 16.

„Állami támogatások – Bányaágazat – Egyrészt a bányászati területek helyreállításához nyújtott pénzügyi biztosítékok csökkentésében, másrészt pedig a bányászati területek magasabb szintű környezetvédelmet biztosító helyreállítása érdekében történő állami beruházásban álló intézkedés – A támogatást a belső piaccal részben összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a visszatéríttetését elrendelő határozat – A támogatás fogalma – Előny – Állami források átruházása – Szelektív jelleg – Jogos bizalom – Jogbiztonság – A támogatás összegének kiszámítása”

  1. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásokból származó előny államnak betudható nyújtása – Az állami költségvetés csökkenésével vagy ilyen csökkenés kockázatával járó előnyök – A nyújtott előny és az állami költségvetés csökkenése, illetve az ilyen csökkenés konkrét kockázata közötti kellően közvetlen kapcsolat bizonyításának szükségessége – A tagállamot az esetleges környezeti károk helyreállítására vonatkozó jogszabályi kötelezettségéből eredően terhelő kockázatra tekintettel elégtelen pénzügyi biztosítékok nyújtása ellenében kiadott bányaművelési engedélyek – Bennfoglaltság

    (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

    (lásd: 49–57., 60–80. pont)

  2. Államok által nyújtott támogatások – Bizottsági határozat – A jogszerűségnek a határozat elfogadásakor rendelkezésre álló információk alapján történő megítélése – Valamely intézkedés állami támogatásnak minősítése – Annak lehetetlensége, hogy a hivatalos vizsgálati eljárásban részt vevő felperes a keresetének alátámasztása érdekében az ezen eljárásban elő nem adott ténybeli vagy jogi elemekre hivatkozzon

    (EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés, és EUMSZ 263. cikk)

    (lásd: 92., 93., 99., 107., 112. pont)

  3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Jogi jelleg – Objektív elemekre alapított értelmezés – Összetett gazdasági értékelés – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem

    (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

    (lásd: 95., 96. pont)

  4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Értékelési szempont – Egyedi támogatás – A szelektivitás vélelme

    (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

    (lásd: 117. pont)

  5. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EUMSZ 108. cikk eljárási szabályainak megsértésével nyújtott támogatás – A kedvezményezettek esetleges jogos bizalma – Jogbiztonság – Védelem – Feltételek és korlátok

    (EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés; 2015/1589 tanácsi rendelet, 16. cikk, (1) bekezdés)

    (lásd: 130–151. pont)

  6. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – Az általában a vállalkozás költségvetésére nehezedő terheket könnyítő állami beavatkozás – A tulajdonos vállalkozás általános környezetvédelmi felelősségének helyébe lépő, állami szervek által elhatározott és finanszírozott, meddőhányó lefedésére irányuló intézkedés – Bennfoglaltság – A környezetvédelem területén fennálló uniós követelményeket meghaladó intézkedés – Hatás hiánya

    (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés; 2008/C 82/01 bizottsági közlemény, 7., 8. és 9. pont)

    (lásd: 157., 158., 162–174. pont)

Összefoglalás

A Törvényszék a 2020. január 16–án kihirdetett Iberpotash kontra Bizottság ítéletben (T‑257/18) elutasította az Iberpotash, SA társaság által a Bizottság azon határozatával szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresetet, amely megállapította azon két támogatási intézkedés jogellenességét és belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét, amelyeket a Spanyol Királyság hozott a felperes javára annak bányászati tevékenysége keretében. ( 1 )

Az Iberpotash, amely a világ legnagyobb műtrágyatermelőjének spanyol leányvállalata, és a Katalóniában található súriai és sallenti/balsarenyi telephelyen két kálisóbánya tulajdonosa, 2006–ban és 2008–ban a Generalidad de Cataluñától (katalán kormány, Spanyolország) környezetvédelmi engedélyt kapott kálisókitermelésre. Ezen engedélyeket helyreállítási programok ellenében adták meg, amelyeknek meg kellett határozniuk a többek között a 2006/21 irányelvet ( 2 ) átültető spanyol szabályozás értelmében megkövetelt, a tervezett kitermelő tevékenységek által a környezetre gyakorolt káros következmények megelőzésére és ellensúlyozására irányuló intézkedéseket. E programok végrehajthatóságának biztosítása érdekében a bányaművelő köteles volt pénzügyi biztosítékokat nyújtani, amelyek összegét a helyreállítással érintett terület és a helyreállítás teljes költsége alapján állapították meg. E biztosítékok összegét eredetileg a súriai telephely vonatkozásában 773682,28 euróban (amelyet 2008–ban 828013,24 euróra emeltek), a sallenti/balsarenyi telephely vonatkozásában pedig 1130128 euróban állapították meg. Egy 2011. október 11‑i bírósági határozatot követően, amely megállapította, hogy a sallenti/balsarenyi bánya helyreállítási terve hiányos, az e célból nyújtott pénzügyi biztosíték pedig túl alacsony, a spanyol hatóságok ezen összegeket 6160872,35 euróra, illetve 6979471,83 euróra emelték. Egyébiránt 2007. december 17–én a spanyol nemzeti és regionális hatóságok úgy határoztak, hogy saját költségükön lefedik a szintén az Iberpotash tulajdonában álló vilafrunsi meddőhányót.

A névtelen panaszt követően hozott megtámadott határozatban a Bizottság egyrészt úgy ítélte meg, hogy az Iberpotash a nyújtott biztosítékok rendkívül alacsony szintje miatt alacsonyabb biztosítéki díjak formájában nyújtott támogatásban részesült. Másrészt úgy ítélte meg, hogy az Iberpotash a villafrunsi meddőhányó lefedése révén beruházási támogatásban is részesült. Mivel ezek a tagállamokat terhelő bejelentési kötelezettség ( 3 ) megsértésével nyújtott támogatások jogellenesek és a belső piaccal összeegyeztethetetlenek, a Bizottság elrendelte azok visszatéríttetését.

Ítéletében a Törvényszék elsősorban megerősítette, hogy a két bánya művelése érdekében nyújtott, alacsony szintű pénzügyi biztosítékokat állami támogatásnak kell minősíteni, valamint hogy a tagállamot ebből eredően visszatéríttetési kötelezettség terheli.

Először is mindenekelőtt megállapította, hogy mivel a katalán kormány a két pénzügyi biztosíték összegét a bányaművelési engedélyek megadásáról szóló két határozatban állapította meg, ezek az intézkedések betudhatók az államnak, majd megerősítette, hogy a biztosítékok alacsony szintje megnövekedett és konkrét kockázatot jelentett az államra nézve abban a tekintetben, hogy a környezeti károk és a helyreállítás tényleges költségének fedezése érdekében forrásokat kell mozgósítania, tehát állami forrásokkal járt. E tekintetben többek között rámutatott arra, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályozás értelmében a spanyol államot a bányaművelési tevékenységet folytató vállalkozásokat terhelő környezetvédelmi kötelezettségek be nem tartása esetén kiegészítő beavatkozási kötelezettség terheli. A Törvényszék arra is emlékeztetett, hogy a 2004/35 irányelvnek ( 4 ) megfelelően az illetékes nemzeti hatóságok megtehetik a bányaművelőket terhelő, a környezeti károk felszámolására irányuló intézkedéseket, azzal, hogy ilyen beavatkozás hiányában e hatóságok megszeghetik a 2006/21 irányelv szerinti kötelezettségeiket, jogsértési eljárást indíthatnak velük szemben, és kényszerítő bírság megfizetésére kötelezhetik őket. Ezenkívül hangsúlyozta, hogy a biztosítéknyújtási kötelezettség ( 5 ) azt hivatott biztosítani, hogy a bányavállalkozások a jövőbeni pénzügyi helyzetüktől függetlenül elegendő forrással rendelkezzenek a bányatelepek jövőbeli helyreállítási költségeinek fedezéséhez, továbbá annak elkerülését célozza, hogy helyettük az államnak kelljen beavatkoznia. Egyébiránt elutasítva az Iberpotash által többek között arra alapított érveket, hogy fizetőképessége bármikor változhat, és hogy a bevételkiesés egy magánbank költségvetését érintette, a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben megkövetelt pénzügyi biztosítékok alacsony szintje a jövőre nézve további teher keletkezését illetően kellően konkrét kockázatot jelentett az államra nézve ahhoz, hogy az intézkedéseket állami támogatásnak lehessen minősíteni.

Másodszor a Törvényszék megerősítette, hogy mivel a biztosítékok szintje ténylegesen nem volt megfelelő, és egyértelműen alacsonyabb volt annál, mint ami a telephelyek helyreállítási költségeinek fedezéséhez szükséges lett volna, és mivel az intézkedéseket bányaművelési engedélyt tartalmazó egyedi határozatok révén hozták, azok szelektív előnyt biztosítottak az Iberpotash számára. Elemzése keretében a Törvényszék többek között rámutatott arra, hogy az a tény, hogy a Bizottság saját maga nem értékelte a pénzügyi biztosítékok megfelelő szintjét, nem sérti a gondossági kötelezettségét, mivel azt a 2006/21 irányelv 14. cikke által a tagállamok számára e tekintetben elismert mérlegelési mozgástér igazolja.

Végül harmadszor, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a tagállamnak az ily módon jogellenesen nyújtott támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettsége nem sérti a bizalomvédelem elvét, mivel az Iberpotash nem bizonyította, hogy a Bizottság pozitív cselekvéséből eredően kellően pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó biztosítékokat kapott, illetve nem bizonyította rendkívüli körülmények fennállását, és nem sérti a jogbiztonság elvét sem, mivel a Bizottság korábbi gyakorlatára tekintettel az állami források átruházásának a jelen ügyben való megállapítása a figyelmes és körültekintő gazdasági szereplő számára nem volt előre nem látható.

Másodsorban a Törvényszék megerősítette, hogy a vilafrunsi meddőhányó állami szervek által elhatározott és teljes egészében általuk finanszírozott lefedése a szubvencióhoz hasonló olyan pozitív juttatásnak minősül, amely szükségszerűen előnnyel járt az Iberpotash számára. Ez az intézkedés ugyanis hozzájárult a szennyezés problémájának hatékony, tartós és nem aránytalan megoldásához, ezáltal mentesítve az Iberpotash‑t az alkalmazandó nemzeti és uniós jogszabályok szerinti azon általános felelőssége alól, hogy a terület műveléséből eredő esetleges negatív következményeket folyamatosan orvosolja, és lehetővé tette számára azt, hogy igen hosszú időszakon keresztül ne kelljen más helyreállítási intézkedést hoznia. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy az intézkedés előnyben részesítette ez utóbbit azáltal, hogy a jövőre nézve csökkentette a környezeti kockázatokat. Egyébiránt a Törvényszék, bár a Bizottsághoz hasonlóan elismerte, hogy az Iberpotash a környezetvédelmi kötelezettségeinek betartását illetően teljesen jogszerű helyzetben van, mivel az állam döntött úgy, hogy a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában szükséges szintet meghaladó környezetvédelmi szintet biztosít, úgy ítélte meg, hogy az Iberpotash mint a lelőhelyet tulajdonló vállalkozás mindazonáltal nem mentesül az intézkedés költségeinek viselése alól, és egyébiránt a megtámadott határozat e körülményt figyelembe vette, amikor az így megvalósított állami beruházás összegének csak egy része tekintetében írta elő a visszatéríttetést.

( 1 ) A Spanyolország által az Iberpotash javára nyújtott SA.35818 (2016/C) (ex 2015/NN) (ex 2012/CP) számú állami támogatásról szóló, 2017. augusztus 31‑i (EU) 2018/118 bizottsági határozat (HL 2018. L 28., 25. o.).

( 2 ) Az ásványinyersanyag‑kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15‑i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 102., 15. o.).

( 3 ) Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése.

( 4 ) A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21‑i 2004/35 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 143., 56. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 8. kötet, 357. o.).

( 5 ) A 2006/21 irányelv 14. cikkében előírt kötelezettség.