T‑254/18. sz. ügy

China Chamber of Commerce for Import and Export of Machinery and Electronic Products és társai

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (kibővített negyedik tanács), 2021. május 19.

„Dömping – Kínából származó egyes öntöttvas áruk behozatala – Végleges dömpingellenes vám – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Egyesület – Kereshetőségi jog – Az eljáráshoz fűződő érdek – A kár meghatározása – A behozatalok volumenének kiszámítása – Makrogazdasági és mikrogazdasági mutatók – Mintavétel – Az uniós gazdasági ágazat termelési költségének kiszámítása – A csoporton belül számlázott árak – Okozati összefüggés – A betudhatóságra és a be nem tudhatóságra vonatkozó elemzés – A kár szegmentált elemzésének hiánya – Az áralákínálás jelentőségének értékelése – Az információk bizalmas kezelése – A védelemhez való jog – Termékkódonkénti módszer – A termékek összehasonlíthatósága – A rendes érték kiszámítása – Analóg ország – A héa alapján történő kiigazítás – Az eladási, általános és adminisztratív költségek, valamint a nyereség meghatározása”

  1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A tagjait védő, illetve képviselő szakmai egyesület által benyújtott kereset – Egyénileg benyújtott kereset – Az egyesület eljárási jogainak védelme iránti kereset – Elfogadhatóság – Az egyesület tekintetében az eljárási jogokkal rendelkező érdekelt fél jogállásának a közigazgatási eljárás során és a megtámadott rendeletben való, állítólagosan téves elismerése – A kereset elfogadhatatlanságának alátámasztása érdekében hivatkozott, a megtámadott rendelet módosításához vagy visszavonásához nem vezető hiba – Hatás hiánya

    (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 6. cikk, (5) és (7) bekezdés, valamint 20. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 47–76., 432. pont)

  2. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A tagjait védő, illetve képviselő szakmai egyesület által benyújtott kereset – Elfogadhatóság – Feltételek – A teljes eljárásra és a közigazgatási szakaszra is kiterjedő képviselet szükségessége – Hiány – Az egyesületnek a tagállamok közös jogi hagyományai értelmében vett képviseleti jellegének a szükségessége – Hiány – A tagok által adott konkrét megbízás szükségessége – Hiány

    (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 83–92., 94–104., 126–128. pont)

  3. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Terjedelem – Dömpingellenes rendelet megsemmisítése abban a részében, amelyben bizonyos társaságok termékeire dömpingellenes vámot vet ki – A megsemmisítés hatása a más társaságok termékeire alkalmazandó dömpingellenes vám érvényességére – Hiány

    (EUMSZ 263. cikk; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 109–112. pont)

  4. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Dömpingellenes vámokat megállapító rendelet – A rendeletben azonosított vagy előkészítő vizsgálatok által érintett gyártó és exportőr vállalkozások – Elfogadhatóság

    (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 2018/140 bizottsági rendelet, 1. cikk, (2) bekezdés)

    (lásd: 118–121., 132. pont)

  5. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Figyelembe veendő tényezők – A dömpingelt behozatal mennyisége – A behozatal mennyiségének a kiszámítása – Számítási módszer – A Bizottság mérlegelési jogköre – A felhasznált adatok megbízhatóságának vitatása – Bizonyítási teher

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1. cikk, (1) bekezdés, és 3. cikk, (2) bekezdés, a) pont; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 169–172., 175–196. pont)

  6. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – Az intézmények gondossági kötelezettsége – Terjedelem – A Bizottságnak az összes rendelkezésre álló információ hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége – Korlátok

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 6. cikk, (3) és (4) bekezdés; 2018/140 bizottsági irányelv)

    (lásd: 198–209. pont)

  7. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – A vizsgálat lefolytatása – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy ellenőrizze az érdekelt felek által szolgáltatott információk pontosságát – Korlátok – Az érdekelt felek önkéntes együttműködése

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 6. cikk, (8) bekezdés, és 16. cikk, (1) bekezdés; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 220–227., 246–252. pont)

  8. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – A Bizottság általi ellenőrzés – A vizsgálat lefolytatása – Mintavétel – A minták kiválasztása – Az érdekelt felekkel való konzultáció – Terjedelem

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 17. cikk, (2) bekezdés; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 278–285. pont)

  9. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – A Bizottság általi ellenőrzés – A vizsgálat lefolytatása – Mintavétel – A minták kiválasztása – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Nyilvánvaló értékelési hiba – Bizonyítási teher

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, és 17. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 289–299. pont)

  10. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Az okozati összefüggés megállapítása – Az intézmények kötelezettségei – Figyelembe veendő tényezők – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Nyilvánvaló értékelési hiba – Bizonyítási teher

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (2), (3), (6) és (7) bekezdés; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 337–341., 347–351., 362–366. pont)

  11. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – A kár mutatóinak a szóban forgó termékpiac szegmensenkénti vizsgálata útján való értékelése – Feltételek – Bizonyítási teher

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (6) és (7) bekezdés; 2018/140 bizottsági irányelv)

    (lásd: 377–397. pont)

  12. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Az alákínálási különbözet kiszámítása – Mintavétel – A minták kiválasztása – A Bizottság mérlegelési jogköre – A Bizottság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a mintába felvett uniós gyártók által értékesített valamennyi terméktípus tekintetében alákínálás fennállását állapítsa meg – Kizártság – Feltétel – Egymással felcserélhető termékek

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (2) bekezdés; 2018/140 bizottsági irányelv)

    (lásd: 407–417., 420–425. pont)

  13. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Védelemhez való jog – Az intézményekre háruló tájékoztatási kötelezettség – Terjedelem – Konkrét információk rendelkezésre bocsátásának hiánya – Az érdekelt felek azon kötelezettsége, hogy e hiányból származó problémák értékelését lehetővé tegyék az intézmények számára

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 5. cikk, (10) bekezdés; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 435–438., 567. pont)

  14. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Védelemhez való jog – A vizsgálat során valamely egyesületnek biztosított eljárási jogok megsértése – Az egyesület tagja általi hivatkozás lehetetlensége – Feltételek – Az egyesület azon szándékának a kinyilvánítása, hogy a vizsgálat során bizonyos tagjainak a képviselőjeként kíván eljárni

    (2016/1036 Európai parlamenti és tanácsi rendelet)

    (lásd: 440–447. pont)

  15. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az intézmények arra vonatkozó kötelezettsége, hogy e kötelezettségeket összeegyeztetve az érintett vállalkozások tájékoztatását biztosítsák és az információk bizalmas jellegét tiszteletben tartsák – A tájékoztatási kötelezettség megsértése – Feltételek – A vállalkozás védekezéséhez esetlegesen hasznos információk rendelkezésre bocsátásának a megtagadása

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 6. cikk, (7) bekezdés, és 19. cikk, (1)–(5) és (20) bekezdés; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 451–469., 474–503., 507–513., 523–533., 536–541. pont)

  16. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás – A tulajdonságaik és áruk szempontjából jelentősen eltérő termékek többé‑kevésbé egynemű kategóriákba történő besorolásának a szükségessége – Kódok alá sorolás, amely nyilvánvalóan nem megfelelő termékkategóriákat eredményez – Bizonyítási teher

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 550–554. pont)

  17. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás – Kiigazítások – Bizonyítási teher

    (2016/1036 parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (10) bekezdés)

    (lásd: 577–583. pont)

  18. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás – Az intézmények mérlegelési jogköre – Ugyanazon a kereskedelmi szinten való összehasonlítás – A „hozzáadottérték‑adót tartalmazó” exportár és rendes érték figyelembevétele – Szimmetria – A számítási módszer tisztességes jellege

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés, b) és k) pont; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 591–600. pont)

  19. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Nem piacgazdaságú országokból származó behozatalok – Piacgazdaságú harmadik országban alkalmazott árra való utalás – A rendes érték képzése során alkalmazandó kritériumok – Kiigazítások

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (7) bekezdés, a) pont, és (10) bekezdés; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 603–609. pont)

  20. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Nem piacgazdaságú országokból származó behozatalok – A piacgazdaságú országokra vonatkozó szabályok alkalmazása – Korlátok

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (1)–(6) bekezdés, és (7) bekezdés, a) pont; 2018/140 bizottsági rendelet)

    (lásd: 618–621. pont)

  21. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Nem piacgazdaságú országokból származó behozatalok – Piacgazdaságú harmadik országban alkalmazott árra való utalás – A rendes érték képzése során alkalmazandó kritériumok – Az eladási, az adminisztratív és az egyéb általános költségek levonásának a lehetősége – Feltételek

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

    (lásd: 622–625. pont)

Összefoglalás

Az Európai Unió gyártói által az Európai Bizottsághoz benyújtott panaszt követően ezen utóbbi a 2016. december 10‑én indított vizsgálatot követően elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes öntöttvas áruk (a továbbiakban: érintett termék) behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 2017/1480 ( 1 ) végrehajtási rendeletet. Az azonos termékek Indiából származó behozatalát illetően azonban a Bizottság ideiglenesen nem állapított meg semmilyen dömpinget. A dömpingellenes eljárást követően a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes öntöttvas áruk behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről, valamint az Indiából származó ugyanilyen áruk behozatalára vonatkozó vizsgálat megszüntetéséről szóló 2018/140 végrehajtási rendeletet. ( 2 )

A China Chamber of Commerce for Import and Export of Machinery and Electronic Products (a továbbiakban: CCCME), amely a kínai jog szerint létrejött egyesület, és amelynek az érintett termék kínai exportáló gyártói, valamint más kínai exportáló gyártók a tagjai, keresetet indított a 2018/140 végrehajtási rendelet megsemmisítése iránt.

A Törvényszék, amely e keresetet elutasítja, pontosítja az egyesület által a tagjai nevében benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának a feltételeit. Ezenkívül egyértelművé teszi az ilyen egyesületnek a Bizottság által a dömpingellenes vizsgálat során összegyűjtött bizonyos információkhoz való hozzáférésének a módjait, és pontosítja az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár különböző mutatóinak értékelését, valamint a Bizottság azon lehetőségét, hogy az analóg ország módszer alkalmazásával meghatározott rendes értéket kiigazítsa.

A Törvényszék álláspontja

A CCCME által benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát illetően a Törvényszék megállapítja először is azt, hogy valamely egyesület azon lehetősége, hogy a tagjai nevében eljárjon, azon a jelentős előnyön alapul, amelyet az ilyen eljárás jelent, mivel lehetővé teszi annak elkerülését, hogy az egyesület tagjai, akiknek az érdekeit ezen egyesület képviseli, nagyszámú keresetet indítsanak ugyanazon aktusok ellen. Ahhoz, hogy ez az előny megvalósuljon, szükséges és elegendő először is az, hogy a szóban forgó egyesület a tagjai nevében járjon el, és másodszor az, hogy a kereset benyújtását megengedjék az egyesület alapszabályában ráruházott hatáskörök. Mivel e két követelmény a jelen ügyben megvalósul, a Törvényszék elutasítja a Bizottság azon érvét, amely szerint a Bíróság a Tanács kontra Growth Energy és Renewable Fuels Association ítéletében ( 3 ) elismert egy harmadik elfogadhatósági feltételt, amely a szóban forgó egyesületnek a tagállamok közös jogi hagyományai értelmében vett képviseleti jellegéhez kapcsolódik. Ezenfelül a CCCME‑nek ahhoz, hogy az uniós bíróságok előtt elismerjék a kereshetőségi jogát, nem kell az azon tagjai által adott konkrét megbízással vagy meghatalmazással rendelkeznie, akiknek az érdekeit védi.

Ami az első elfogadhatósági feltételt illeti, amely szerint a CCCME‑nek a tagjai nevében kell eljárnia, a Törvényszék elutasítja a Bizottság azon érvét is, amely szerint kizárólag az eljárás egészét lefedő képviselet – ideértve a közigazgatási szakaszt is – teszi lehetővé valamely egyesület számára, hogy tagjai nevében keresetet nyújtson be. A CCCME által a megsemmisítés iránti kereset alátámasztása érdekében felhozható érvek tekintetében a Törvényszék megállapítja továbbá, hogy az olyan egyesület, amelynek az alapszabályban meghatározott feladatai magukban foglalják a tagjai érdekeinek a védelmét, bármely olyan jogalapot felhozhat, amely a velük szemben elfogadott kereskedelempolitikai védintézkedések jogszerűségét vitatja.

A Törvényszék érdemi szempontból elutasítja többek között az arra alapított jogalapot, hogy a Bizottság megtagadta, hogy közöljön a CCCME‑vel a dömping és a kár meghatározásához hasznos információkat, például a rendes érték, a dömpingkülönbözetek, a kínai import által az árakra gyakorolt hatás, a kár és a kár megszüntetéséhez szükséges mérték számításával kapcsolatban. A Törvényszék, emlékeztetve arra, hogy a bizalmas információk tiszteletben tartásának a kötelezettsége nem foszthatja meg a védelemhez való jogot az alapvető tartalmától, megállapítja, hogy az alaprendelet ( 4 ) olyan biztosítékrendszert ír elő, amely két célt követ, amelyek nevezetesen egyrészt annak lehetővé tételére irányulnak, hogy az érdekelt felek az érdekeiket hatékonyan védhessék, másrészt pedig a vizsgálat során szerzett információk bizalmas jellegének a megőrzésére. E két cél összehangolása érdekében az alaprendelet egyrészt előírja, hogy a közölt információk bizalmas kezelését kérő félnek olyan összefoglalót kell szolgáltatnia, amely nem titkos, és amelynek kellően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy az érdekelt felek észszerűen megérthessék az említett információk lényegét, ( 5 ) és másrészt arra kötelezi az intézményeket, hogy tegyék hozzáférhetővé az általános információkat, különösen azokat az indokokat, amelyeken az alaprendelet alapján hozott határozatok alapulnak. ( 6 ) Márpedig a jelen ügyben, mivel a CCCME által kért valamennyi számítás olyan bizalmas jelleggel rendelkezik, amely védelemre érdemes, a Törvényszék megállapítja, hogy a vele közölt információkra tekintettel ezen egyesület számára lehetővé tették, hogy a védekezése szempontjából hasznos információkkal szolgáljon.

A behozatalok mennyiségének a kiszámítását illetően a Törvényszék továbbá úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát azzal, hogy értékelését az Eurostat adatbázisból származó adatokra korlátozta. E tekintetben, bár bizonyos nehézségek megoldása érdekében kiigazításokat kellett végezni, a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság által felhasznált adatok megbízhatóságát csak olyan tényezők vonhatják kétségbe, amelyek konkrét módon kétségeket ébreszthetnek az ezen intézmény által használt módszer vagy adatok hitelességét illetően. Márpedig az olyan alternatív számadatok benyújtása, mint az azon országok vámhatóságaitól származó adatok alapján kapott számadatok, amelyekből a vitatott behozatalok származnak, nem elegendő ahhoz, hogy a felperes érvelésének helyt lehessen adni. Egyébiránt a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az adatok – ideértve az Eurostat által szolgáltatott adatokat is – elemzése során.

Ami annak szükségességét illeti, hogy a kár különböző mutatóinak értékelése keretében az uniós ágazatnak okozott kárt szegmensenként elemezzék, a Törvényszék pontosítja, hogy az ilyen elemzés igazolható, ha a vizsgálattal érintett termékek egymással nem felcserélhetők, és ha a dömpingelt behozatalok egy vagy több szegmenst más szegmenseknél jobban érinthetnek. Az, hogy a termékek különböző termékskálákhoz tartoznak, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy nem felcserélhetők, és így lehetőség van a szegmentált elemzés elvégzésére, mivel a különböző termékskálákhoz tartozó termékek betölthetnek azonos funkciókat, vagy megfelelhetnek azonos szükségleteknek. Ezenfelül a Törvényszék megállapítja, hogy nincsenek bizonyítékok a vevők esetleges sajátos és elkülönült szükségleteire vonatkozóan, amelyeknek az egyes ilyen termékkategóriák megfelelnek. Ami azt az érvelést illeti, hogy Kelet‑Európát az Unió többi részétől elkülönített szegmensként kell értékelni az Unió e részében érvényesülő, állítólagosan kevésbé fejlett versenyfeltételek miatt, a Törvényszék kiemeli, hogy nem bizonyították azt, hogy a jelen ügyben ilyen típusú körülmények indokolják a nyugat‑európai gazdasági ágazatnak és a kelet‑európai gazdasági ágazatnak okozott kár külön‑külön történő figyelembevételét.

A Törvényszék szintén elutasítja a behozatali ár tekintetében az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének árához képest fennálló alákínálás értékelésének hibáira alapított kifogást. E tekintetben a felperesek egyrészt a minták reprezentativitásának a hiányát, és másrészt azt kifogásolták a Bizottsággal szemben, hogy nem vett figyelembe bizonyos, a mintába felvett uniós gyártók által értékesített olyan terméktípusokat, amelyek esetében nem létezett hasonló importált terméktípus. A Törvényszék először is megállapítja, hogy a Bizottság az alaprendelet alapján jogosult arra, hogy jelentős terjedelmű ügyekben a vizsgálatát a mintavételi módszer alkalmazásával a felek meghatározott körére korlátozza. ( 7 ) Márpedig a jelen ügyben, mivel a Bizottság az alaprendeletben előírt módszerek alapján hozta létre a mintát, a mintába felvett uniós gyártók értékesítései tekintetében megállapított áralákínálást az egész uniós ágazatra vonatkozóan reprezentatívnak kell tekinteni. A Törvényszék ezenkívül pontosítja, hogy a mintába felvett uniós gyártók által értékesített minden egyes terméktípus elemzése nem szükséges olyan esetekben, mint a jelen ügy, amelyekben az érintett termék a termékek olyan típusait foglalja magában, amelyek egymással továbbra is felcserélhetők. Ezt az elvet ezenfelül a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) ( 8 ) fellebbezési testülete is jóváhagyta, amely testület megállapítása szerint a vizsgálattal megbízott hatóság nem köteles bizonyítani az áralákínálás fennállását a vizsgálattal érintett minden egyes terméktípus esetében, illetve a hasonló nemzeti terméket alkotó teljes áruskála tekintetében. E körülmények között a Törvényszék megállapítja, hogy a mintába felvett uniós gyártók eladásainak 62,6%‑ára vonatkozó, 31,6%‑tól 39,2%‑ig terjedő sávba eső alákínálási különbözet fennállása a jelen ügyben elegendőnek tűnik annak megállapításához, hogy jelentős áralákínálás áll fenn az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének árához képest.

Végezetül, annak lehetőségét érintően, hogy az érintett termék rendes értékét a hozzáadottérték‑adó (héa) címén kiigazítsák, amennyiben a Bizottság az analóg ország módszerét alkalmazza, a Törvényszék emlékeztet arra, hogy e módszer alkalmazásának célja annak elkerülése, hogy olyan árakat és költségeket vegyenek figyelembe, amelyek a nem piacgazdaságú országokban használatosak, mivel ezek nem a rendes piaci erők következtében előálló tényezők. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ily módon meghatározott rendes érték nem képezheti semmilyen kiigazítás tárgyát. ( 9 ) Az alaprendeletben ugyanis semmi nem utal arra, hogy az analóg ország módszerének alkalmazása az összehasonlíthatóság céljából történő kiigazítások elvégzésének követelményétől való általános eltérést eredményezne. Abban az esetben azonban, ha a rendes érték kiigazítását tervezik, az szükséges, hogy az elvégzett kiigazítások ne építsenek be újra az intézmények elemzésébe olyan paraméterekhez kapcsolódó elemeket, amelyek ebben az országban, nem a rendes piaci erők következtében előálló tényezők. Márpedig a jelen ügyben a Törvényszék megállapítja, hogy a Kínai Népköztársaságban alkalmazandó héamértéknek a rendes értékre történő alkalmazása nem jelenti azt, hogy az analóg ország módszere alapján meghatározott rendes érték kiszámítása során a kínai rendszer torzító elemét vezetik be vagy vezetik be újra.

( 1 ) A Kínai Népköztársaságból származó egyes öntöttvas áruk behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2017. augusztus 16‑i (EU) 2017/1480 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2017. L 211., 14. o.).

( 2 ) A Kínai Népköztársaságból származó egyes öntöttvas áruk behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és az Indiából származó egyes öntöttvas áruk behozatalára vonatkozó vizsgálat megszüntetéséről szóló, 2018. január 29 i (EU) 2018/140 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2018. L 25., 6. o.).

( 3 ) 2019. február 28‑iTanács kontra Growth Energy és Renewable Fuels Association ítélet (C‑465/16 P, EU:C:2019:155).

( 4 ) Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.; a továbbiakban: alaprendelet).

( 5 ) Az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdése.

( 6 ) Az alaprendelet 19. cikkének (4) bekezdése.

( 7 ) Az alaprendelet 17. cikke.

( 8 ) A WTO Fellebbezési Testületének a „Kína – A Japánból származó, nagy teljesítményű, varrat nélküli rozsdamentes acélcsövekre (»HP SSST«) dömpingellenes vámokat kivető intézkedések” jogvitában kiadott jelentése (WT/DS 454/AB/R és WT/DS 460/AB/R, 2015. október 14 i jelentés).

( 9 ) Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése.