(T‑235/18. sz. ügy)

Qualcomm, Inc.

által

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (kibővített hatodik tanács), 2022. június 15.

„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – Az LTE szabványú lapkakészletek piaca – Az EUMSZ 102. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 54. cikkébe ütköző jogsértést megállapító határozat – Kizárólagosságot biztosító kifizetések – Védelemhez való jog – Az 1/2003/EK rendelet 19. cikke és 27. cikkének (1) bekezdése – Kiszorító hatások”

Bírósági eljárás – Bizonyítékok benyújtása – Határidő – Az eljárás írásbeli szakaszának befejezését követően benyújtott további bizonyítékok – Feltételek – Az ilyen késedelmes benyújtás igazolására alkalmas kivételes körülmények

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 85. cikk, (3) bekezdés)

(lásd: 127‐129., 138., 143. pont)
Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – A meghallgatáshoz való jog – A Bizottság által elkövetett szabálytalanság folytán történő megsértés – Feltételek – Az érintett vállalkozás azon lehetősége, hogy e szabálytalanság hiányában jobban biztosítsa a védelmét – Esetenkénti értékelés

(EUMSZ 102. cikk; EGT‑Megállapodás, 54. cikk; Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) és b) pont; 1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 157‐161. pont)
Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság hatásköre – Nyilatkozatok felvételére vonatkozó jogkör – A vizsgálat tárgyára vonatkozó nyilatkozatok – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy az általa vezetett kikérdezést teljes egészében, az általa választott formában rögzítse – Terjedelem

(1/2003 tanácsi rendelet, 19. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 183., 185‐191., 196., 198‐200., 238., 245., 249. pont)
Verseny – Közigazgatási eljárás – Iratbetekintés – A vizsgálat iratanyagában nem szereplő dokumentumok – A nem közölt információk relevanciája az érintett vállalkozás védelme szempontjából – Az e vállalkozásra háruló bizonyítási teher terjedelme – Az adott ügy sajátos körülményeinek figyelembevétele – A védelemhez való jog megsértése

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk)

(lásd: 202., 206‐208., 210., 212., 224., 252., 256‐260., 266., 288., 290‐296. pont)
Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintés – Terjedelem – Az első vizsgálati cselekményt megelőzően egy harmadik fél által szóban közölt terhelő adatok – Az érintett vállalkozás ezekhez történő hozzáférésének biztosítása, ha szükséges, írásos dokumentum létrehozásával

(EUMSZ 102. cikk; EGT‑Megállapodás, 54. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) és b) pont; 1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk)

(lásd: 274‐283. pont)
Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Kifogásközlés – A Bizottság által végzett mérlegeléseknek az eljárás folyamán történő alakulása – A kifogásolt kiszorító hatások hiányának bizonyítása érdekében az érintett vállalkozás által levezetett gazdasági elemzés alapvető szempontjaira kihatással lévő kifogások terjedelmének korlátozása – A közlésnek vagy az érintett vállalkozás e tárgyban történő meghallgatásának elmaradása – A meghallgatáshoz való jog megsértése

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk)

(lásd: 319‐323., 329‐334., 336‐340. pont)
Erőfölény – Visszaélés – Kizárólagossági vagy hűségengedmények – A verseny korlátozására és kiszorító hatások kiváltására való alkalmasság – Az összes releváns körülmény figyelembevételének kötelezettsége – Azon körülmény figyelembevételének elmaradása, hogy nincs olyan versenytárs, amely a releváns időszak folyamán képes lenne megfelelni a szóban forgó kifizetések kedvezményezettje részéről fennálló szükségletek legtöbbjének

(lásd: 354‐356., 396‐398., 405‐417. pont)
Erőfölény – Visszaélés – Kizárólagosságot biztosító kifizetések – A verseny korlátozására és kiszorító hatások kiváltására való alkalmasság – A szóban forgó kifizetések kedvezményezettje részéről fennálló szükségletek egy részével összefüggésben a kifizetések által a releváns időszak egy töredéke folyamán ténylegesen kiváltott hatások vizsgálata – Az ilyen elemzés elégtelensége annak megerősítése szempontjából, hogy e kifizetések alkalmasak arra, hogy a kifizetések kedvezményezettje részéről fennálló szükségletek összessége vonatkozásában kiszorító hatásokat váltsanak ki a releváns időszak folyamán

(EUMSZ 102. cikk; EGT‑Megállapodás, 54. cikk)

(lásd: 439‐442. pont)

Összefoglalás

A felperes, a Qualcomm Inc. egy amerikai társaság, amely olyan alapsávú lapkakészleteket (a továbbiakban: lapkakészletek) fejleszt és szállít, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy beépítsék azokat az okostelefonokba és táblagépekbe annak érdekében, hogy azok – a lapkakészletek vonatkozó szabványa szerint – csatlakozhassanak a mobilhálózatokhoz. ( 1 ) A lapkakészleteket így eredetiberendezés‑gyártók, köztük az Apple Inc. részére értékesítik, amelyek beépítik azokat a készülékeikbe.

2018. január 24‑i határozatával ( 2 ) az Európai Bizottság közel egymilliárd euró bírságot szabott ki a felperessel szemben amiatt, hogy az a 2011 februárjától 2016 szeptemberéig terjedő időszakban visszaélt az LTE szabványú lapkakészletek világpiacán fennálló erőfölényével.

A Bizottság szerint e visszaélést az jellemezte, hogy a felperes és az Apple között létrejött megállapodások értelmében ösztönző kifizetésekre került sor. E megállapodások ugyanis azt írták elő, hogy a felperes ösztönző kifizetéseket teljesít az Apple részére azzal a feltétellel, hogy az Apple az LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségleteit teljes egészében a felperestől szerzi be. E körülmények között a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e kifizetések – amelyeket kizárólagosságot biztosító kifizetéseknek minősít – alkalmasak voltak arra, hogy versenyellenes hatásokat váltsanak ki, mivel csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az LTE szabványú lapkakészletek versenytárs szállítóira váltson át, amit megerősítenek az Apple belső dokumentumai és az általa nyújtott magyarázatok.

Ítéletében a Törvényszék teljes egészében megsemmisíti a megtámadott határozatot, egyrészt több olyan eljárási szabálysértés megállapítása alapján, amely érintette a felperes védelemhez való jogát, másrészt pedig a szóban forgó kifizetések versenyellenes hatásainak olyan elemzése alapján, amely a Törvényszék megítélése szerint hiányos és alkalmatlan annak megerősítésére, hogy e kifizetések képesek ilyen hatásokat kiváltani. A Törvényszék ezáltal pontosítja azon kötelezettségek tartalmát, amelyek egyrészt azzal kapcsolatban terhelik a Bizottságot, hogy miként kell összeállítania a közigazgatási eljárás iratanyagát annak érdekében, hogy az eljárás alá vont összes vállalkozás hatékonyan érvényesíthesse a védelemhez való jogát, másrészt pedig azzal kapcsolatban, hogy miként kell lefolytatnia a legalább ugyanilyen hatékony versenytársak kiszorítására való alkalmasság elemzését.

A Törvényszék álláspontja

Elöljáróban a Törvényszék bizonyos olyan további bizonyítékok elfogadhatóságáról határoz, amelyeket a felperes a bírósági eljárás írásbeli szakaszának befejezését követően terjesztett elő. E bizonyítékok lényegében két olyan dokumentumcsoportból állnak, amelyek az Egyesült Államokban lefolytatott két bírósági eljárásból erednek. Emlékeztetve arra, hogy a bizonyítékfelajánlás ilyen késedelmes előterjesztése csak kivételes körülmények fennállása esetén, így például akkor fogadható el, ha igazolják, hogy az érintett iratokat nem lehetett korábban benyújtani, a Törvényszék a jelen ügyben megállapítja, hogy a Bizottság állításával ellentétben, figyelembe különösen azt, hogy a felperes milyen feltételek mellett jutott hozzá az említett iratokhoz, ezek az iratok a felperes írásbeli beadványainak benyújtásakor nem álltak a felperes rendelkezésére. Következésképpen a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az így előterjesztett további bizonyítékokat el kell fogadni.

Az ügy érdemét illetően a Törvényszék első lépésben a nyilvánvaló eljárási hibákra alapított jogalapot vizsgálja meg, vizsgálatát pedig a védelemhez való jognak az ügy iratanyaga összeállításával összefüggő megsértésére alapított kifogások vizsgálatával kezdi, majd a kifogásközlés és a megtámadott határozat közötti eltéréseket vizsgálja meg.

Ami egyrészt az ügy iratanyagának összeállítását illeti, a Törvényszék mindjárt az elején emlékeztet arra, hogy a Bizottság feladata, hogy az általa megválasztott formában rögzítse az 1/2003 rendelet 19. cikke alapján annak érdekében lefolytatott minden kikérdezés pontos tartalmát, hogy a vizsgálat tárgyára vonatkozó információkat szerezzen be.

A jelen ügyben a Törvényszék először is kiemeli, hogy azok az információk, amelyeket a Bizottság a felperes kérelmére azt követően közölt a felperessel, hogy a felperes kézhez vette a megtámadott határozatot, azt tárják fel, hogy találkozókra és telefonos konferenciákra került sor harmadik felekkel mint a felperes versenytársaival vagy ügyfeleivel. E tekintetben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ezen információcserék tárgyára vonatkozó valószínűsítő körülmények alapján az említett információcseréket olyan kikérdezéseknek lehet minősíteni, amelyek a fent említett rögzítési kötelezettség hatálya alá tartoznak. Márpedig az iratanyag adataira tekintettel a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság által megküldött feljegyzések nem nyújtanak semmilyen tájékoztatást az e kikérdezések során folytatott megbeszélések tartalmáról, különösen pedig az érintett témákkal kapcsolatban nyújtott felvilágosítások jellegéről. Következésképpen a Törvényszék megállapítja a Bizottság azon kötelezettségeinek első megszegését, hogy rögzítse az érintett kikérdezéseket, e rögzítéseket pedig csatolja az ügy iratanyagához.

Másodszor, a Törvényszék szerint ugyanez vonatkozik a harmadik személyekkel folytatott azon információcserékre, amelyek megtörténtére még később, a bírósági eljárás során derült fény. A Törvényszék ugyanis, miután megjegyezte, hogy nem vitatott, hogy a Bizottság nem dokumentálta ezeket az információcseréket, az ügy iratanyagának adataira, valamint azok eljárási hátterének részletes elemzésére támaszkodik annak megállapítása érdekében, hogy ezek az információcserék legalábbis részben olyan információkra vonatkoztak, amelyek a vitatott vizsgálat tárgyával álltak kapcsolatban, ennélfogva pedig olyan kikérdezéseknek minősültek, amelyeket rögzíteni kellett volna.

Harmadszor, a Törvényszék még egy olyan kötelezettségszegést megállapít, amelyet a Bizottság a közigazgatási eljárás iratanyagának összeállítása keretében követett el. E tekintetben a Törvényszék megjegyzi, hogy a Bizottság által a Törvényszék előtt előadott körülmények egy harmadik fél informátorral történő olyan találkozót tárnak fel, amelyre még azt megelőzően került sor, hogy a Bizottság megkezdte volna a vizsgálatát, továbbá e körülményekből olyan terhelő állítások is feltárulnak, amelyeket e harmadik fél informátor e találkozó alkalmával fogalmazott meg. Márpedig a Törvényszék, miután megállapította, hogy a Bizottság egyáltalán nem dokumentálta e találkozót, úgy ítéli meg, hogy az ilyen mulasztás eljárási hibának minősül. Még ha ugyanis a fent említett rögzítési kötelezettség nem is vonatkozik az első vizsgálati cselekményt megelőző olyan kikérdezésekre, mint amilyenről a jelen ügyben is szó van, ez nem változtat azon, hogy a Bizottság általánosabb jelleggel köteles lehetővé tenni az eljárás alá vont vállalkozások számára, hogy érdemben hozzáférjenek azokhoz a terhelő adatokhoz, amelyeket az iratanyag tartalmaz. Ebből különösen az következik, hogy a Bizottság feladata, hogy írásban, az iratanyaghoz csatolva dokumentáljon a harmadik fél informátorokkal tartott minden olyan találkozót, amely lehetővé tette számára, hogy szóban beszerezzen egy általa felhasználni kívánt terhelő bizonyítékot, amit a jelen esetben a Bizottság elmulasztott megtenni.

Az így megállapított eljárási szabálytalanságok három sorozatából levonandó következtetéseket illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ilyen szabálytalanságok fennállása esetén a védelemhez való jog megsértése csak akkor állapítható meg, ha a felperes vállalkozás bizonyítja, hogy azok hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét. A jelen ügyben a Törvényszék megjegyzi, hogy a felperes által az ügy megvitatása során előadott körülmények annak bizonyítására irányulnak, hogy e találkozók és telefonos konferenciák az eljárás további menetére vonatkozó olyan alapvető információkat tárhattak volna fel, amelyek relevánsak lehettek volna a felperes vonatkozásában, lehetővé téve számára, hogy jobban biztosíthassa a védelmét, különös tekintettel a szóban forgó harmadik felek jogállására.

Másrészt, ami a kifogásközlés és a megtámadott határozat közötti eltéréseket illeti, a Törvényszék mindenekelőtt megjegyzi, hogy a megtámadott határozat egyedül az LTE lapkakészletek piacán elkövetett visszaélés megállapítására szorítkozik, míg a kifogásközlés olyan visszaéléssel foglalkozott, amely mind e piacra, mind pedig az UMTS lapkakészletek piacára kiterjedt. A kifogásközlésre válaszul a felperes egy „kritikus árrésre vonatkozó elemzésnek” ( 3 ) nevezett gazdasági elemzés útján próbálta bizonyítani, hogy a szóban forgó kifizetések nem voltak alkalmasak arra, hogy e két piacon kiszorító hatásokat fejtsenek ki. Márpedig a megtámadott határozatban a Bizottság elutasította ugyanezt az elemzést. Mindazonáltal a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy mivel a visszaélés terjedelmére vonatkozó kifogások módosítása hatással volt azon adatok relevanciájára, amelyekre a felperes az annak vitatására irányuló elemzését alapította, hogy az ő magatartása alkalmas lett volna kiszorító hatások kiváltására, a Bizottságnak lehetővé kellett volna tennie a felperes számára a meghallgatást, és adott esetben ki kellett volna igazítania az elemzését annak érdekében, hogy figyelembe vegye az UMTS lapkakészletekre vonatkozó kifogások visszavonását, amely lapkakészletek szállítását a Bizottság már nem sérelmezte. Következésképpen, mivel ezzel kapcsolatban nem került sor a felperes érdemi meghallgatására, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottság megsértette a felperes védelemhez való jogát.

Hangsúlyozva, hogy a felperes védelemhez való jogának ekként megállapított megsértése elegendő ahhoz, hogy igazolja a megtámadott határozat megsemmisítését, a Törvényszék mégis célszerűnek ítéli a vizsgálat folytatását, miután helyt adott a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapnak.

Így a Törvényszék második lépésben a nyilvánvalóan téves jogalkalmazásra és mérlegelési hibákra alapított azon jogalapot vizsgálja meg, amely azon következtetés vitatására irányul, amely szerint az érintett kifizetések potenciális versenyellenes hatásokkal járhattak.

E tekintetben a Törvényszék mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely vállalkozás bizonyítékok alapján vitatja, hogy a vele szemben kifogásolt magatartás alkalmas lenne a verseny korlátozására, különösen pedig kiszorító hatások kifejtésére, a Bizottság feladata, hogy a kifogásolt magatartás visszaélésszerű jellegének megállapítása érdekében lefolytassa a legalább ugyanilyen hatékony versenytársak kiszorítására való alkalmasság elemzését.

A Törvényszék elöljáróban kiemeli, hogy a felperessel szemben kifogásolt magatartás kizárólag az Apple‑lel az érintett időszakban fennálló szerződéses kapcsolatainak keretébe illeszkedik. A Törvényszék a megtámadott határozat és a Bizottság által szolgáltatott információk részletes elemzését követően megjegyzi, hogy egyrészt, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érintett kifizetések csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az LTE lapkakészleteket az összes készüléke, vagyis az iPhone‑ok és az iPadek vonatkozásában a felperes versenytársaitól szerezze be; mindezt a Bizottság az említett kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságának elemzéséből kiindulva állapította meg. Másrészt, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az említett kifizetések ténylegesen csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az LTE lapkakészleteket a készülékeinek némelyike, vagyis az iPadeknek az Apple által 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett bizonyos modelljei vonatkozásában a felperes versenytársaitól szerezze be; mindezt a Bizottság az említett kifizetések tényleges hatásainak elemzéséből kiindulva állapította meg.

Ennek keretében a Törvényszék megvizsgálja a felperes azon kifogásait, amelyek a Bizottság elemzésének e két szempontjára vonatkoznak.

A Törvényszék először is kiemeli: annak megállapítása során, hogy a szóban forgó kifizetések az Apple részéről mind az iPhone‑ok, mind pedig az iPadek tekintetében fennálló LTE lapkakészlet‑szükségletek összességét illetően alkalmasak voltak a verseny korlátozására, a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni az összes releváns ténybeli körülményt. A Bizottság ugyanis e tekintetben úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó kifizetések csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az LTE lapkakészleteket a felperes versenytársaitól szerezze be, miközben – amint az a megtámadott határozatból kitűnik – az Apple számára az érintett időszak folyamán a szükségleteinek nagy része, vagyis lényegében az iPhone‑oknak megfelelő rész tekintetében nem létezett műszaki alternatíva a felperes LTE lapkakészleteihez képest. Márpedig a Törvényszék emlékeztet arra, hogy mivel a kifogásolt magatartás valamennyi releváns körülményét figyelembe kell venni, az e magatartás verseny korlátozására való alkalmasságának elemzése nem lehet tisztán hipotetikus jellegű.

Másodszor, a Törvényszék megállapítja, hogy az a következtetés, amely szerint a szóban forgó kifizetések ténylegesen csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az LTE lapkakészleteket az iPadek 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett bizonyos modelljeivel kapcsolatos szükségletei vonatkozásában a felperes versenytársaitól szerezze be, nem elegendő e kifizetések versenyellenes jellegének megállapításához. E tekintetben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ilyen elemzés nem orvosolhatja azt, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az összes releváns ténybeli körülményt a szóban forgó kifizetések arra való alkalmasságának általános bizonyítása keretében, hogy az Apple részéről fennálló LTE lapkakészlet‑szükségletek összességét illetően versenyellenes hatásokat fejtsenek ki az érintett időszak folyamán. Mindazonáltal a Törvényszék kiemeli, hogy ami az említett tényleges hatásoknak az iPadek 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett bizonyos modelljeivel összefüggésben történő elemzését illeti, először is, nem koherensek az e következtetések alátámasztása érdekében hivatkozott bizonyítékok, továbbá ezt az elemzést a Bizottság anélkül folytatta le, hogy figyelembe vette volna az e szempontból releváns összes körülményt, végül pedig ezt az elemzést a Bizottság olyan bizonyítékokra támaszkodva folytatta le, amelyek nem teszik lehetővé a következtetéseinek alátámasztását.

Következésképpen megállapítva, hogy a Bizottság adós maradt azzal, hogy a szóban forgó kifizetéseket a jogilag megkövetelt módon akként jellemezze, mint amelyek erőfölénnyel való visszaélésnek minősülnek, a Törvényszék helyt ad a jogalapnak, és ezen az alapon is megsemmisíti a megtámadott határozatot.

( 1 ) A lapkakészleteket mind a hangátvitelhez, mind pedig az adatátvitelhez használják. Több összetevőből állnak. Egyik alapvető jellemzőjük, hogy megfelelhetnek egy vagy több mobil kommunikációs szabványnak, mint például a GSM, az UMTS vagy az LTE szabványnak.

( 2 ) Az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40220 – „Qualcomm [kizárólagosságot biztosító kifizetések]” ügy) 2018. január 24‑én hozott C(2018) 240 final bizottsági határozat.

( 3 ) Ez az elemzés annak bizonyítására irányult, hogy a felperessel azonos hatékonyságú hipotetikus versenytárs képes lett volna oly módon versenyezni a felperessel a két érintett szabványnak megfelelő lapkakészletek Apple részére történő szállítása terén, hogy azokat olyan áron kínálja az Apple‑nek, amely fedezi a költségeit, ezzel együtt pedig kárpótolja az Apple‑t a szóban forgó ösztönző kifizetések elvesztéséért.