C–292/18. sz. ügy

Petra Breyer
és
Heiko Breyer

kontra

Sundair GmbH

(az Amtsgericht Kassel [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – Közlekedés – 261/2004/EK rendelet – Kártalanításhoz való jog a légi járat törlése esetén – A 3. cikk (5) bekezdése – Hatály – A 2. cikk a) pontja – A légi fuvarozó fogalma – A légi járat tervezett megvalósításának időpontjában üzemeltetési engedéllyel még nem rendelkező vállalkozás – Semmilyen észszerű kétségnek teret nem engedő kérdés”

Összefoglaló – A Bíróság végzése (nyolcadik tanács), 2018. december 6.

Közlekedés – Légi közlekedés – 261/2004 rendelet – Az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség – Légi fuvarozó – Fogalom – A légi járat tervezett megvalósításának időpontjában üzemeltetési engedéllyel még nem rendelkező vállalkozás – Kizártság – Az utasok kártalanításhoz való joga – Hiány – Korlátok

(261/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, a) pont, 3. cikk, (5) bekezdés, 5. cikk, (1) bekezdés, c) pont, és 7. cikk, (1) bekezdés; 90/314 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés)

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének a) pontjával együttesen értelmezett 3. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan vállalkozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely már igényelt üzemeltetési engedélyt, amelyet azonban a tervezett légi járatok megvalósítására előírt időpontig még nem adtak meg neki, nem tartozhat az említett rendelet hatálya alá, és így az érintett utasok nem jogosultak az ugyanezen rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 7. cikkének (1) pontja szerinti kártalanításra.

Az, hogy az említett vállalkozás nem valósította meg a tervezett légi járatokat, olyan körülmények között, mint amilyenekről az alapügyben szó van, tehát nem eredményezheti a 261/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt megsemmisítést. Az alapügy sajátosságaira figyelemmel hozzá kell tenni, hogy az a körülmény, hogy a 261/2004 rendelet 2. cikkének a) pontjával együttesen értelmezett 3. cikkének (5) bekezdése akadályát képezi annak, hogy az érintett utasokat az említett rendelet alapján kártalanítsák, nem akadályozza meg őket abban, hogy egyéb jogcímen, köztük – amint azt ugyanezen rendelet 3. cikkének (6) bekezdése előírja – a 90/314 irányelv alapján igényeljenek kártalanítást, amely irányelv 5. cikkének (1) bekezdése többek között akként rendelkezik, hogy a tagállamok meghozzák a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a szervező és/vagy a közvetítő szerződő fél feleljen a fogyasztó felé a szerződéses kötelezettségek megfelelő teljesítéséért, tekintet nélkül arra, hogy ezeket a kötelezettségeket a szervező és/vagy a közvetítő, vagy más szolgáltatók teljesítik, a szervező és/vagy a közvetítő azon jogának sérelme nélkül, hogy e más szolgáltatókkal szemben igényt érvényesítsen.

(lásd: 25., 26., 28. pont és a rendelkező rész)