A Bayerischer Verwaltungsgerichtshof (Németország) által 2018. december 3-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Deutsche Umwelthilfe e. V. kontra Freistaat Bayern

(C-752/18. sz. ügy)

(2019/C 54/14)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bayerischer Verwaltungsgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: Deutsche Umwelthilfe e. V.

Alperes: Freistaat Bayern

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni

az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében előírt azon követelményt, amely szerint a tagállamoknak a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket,

2.	az uniós jog tagállamok általi eredményes végrehajtásának a többek között az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 197. cikkének (1) bekezdésében rögzített elvét,

3.	az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdése által biztosított hatékony jogorvoslathoz való jogot,

a szerződő államoknak a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény (Aarhusi Egyezmény) 9. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő, a környezeti ügyekben hatékony jogorvoslás biztosítására vonatkozó kötelezettségét,

5.	a tagállamoknak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szabályozott, az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosítására vonatkozó kötelezettségét,

hogy valamely német bíróság jogosult – sőt adott esetben köteles – egy német szövetségi tartomány tisztviselőinek kényszerítő elzárását elrendelni annak érdekében, hogy így kényszerítse ki az érintett szövetségi tartománynak a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008 L 152., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 346., 62. o.) 23. cikke értelmében vett levegőminőségi terv meghatározott minimális tartalommal való kiegészítésére vonatkozó kötelezettségének teljesítését, ha az érintett szövetségi tartományt jogerősen az említett minimális tartalommal való kiegészítés elvégzésére kötelezték, és

—	a szövetségi tartománnyal szemben többször is eredménytelenül helyeztek kilátásba és szabtak ki kényszerítő bírságot,

—

a kényszerítő bírság kilátásba helyezése és kiszabása a korábbiaknál nagyobb összegek kilátásba helyezése és kiszabása esetén sem fejt ki említésre méltó kényszerítő hatást, mert a jogerősen elmarasztalt szövetségi tartomány számára a kényszerítő bírságok megfizetése nem jár pénzügyi veszteséggel, hanem e tekintetben csak a mindenkor kiszabott összegnek az állami költségvetésen belüli egyik könyvelési helyről az állami költségvetésen belüli másik könyvelési helyre történő átcsoportosítására kerül sor,

—

a jogerősen elmarasztalt szövetségi tartomány mind a bíróságokkal szemben, mind nyilvánosan – és többek között a legmagasabb rangú politikai tisztségviselője útján a parlamenttel szemben – leszögezte, hogy nem fogja teljesíteni a bíróságok által a levegőminőségi tervezéssel kapcsolatban kirótt kötelezettségeket,

—	a nemzeti jog főszabály szerint ismeri a bírósági határozatok végrehajtását szolgáló kényszerítő elzárás jogintézményét, a nemzeti alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlattal azonban ellentétes a vonatkozó rendelkezésnek a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetre való alkalmazása, és

—

a nemzeti jog nem biztosít a kényszerítő bírság kilátásba helyezésénél és kiszabásánál célravezetőbb, de a kényszerítő elzárásnál kevésbé korlátozó jellegű kényszerítő eszközöket a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetre, és ilyen jellegű kényszerítő eszközök alkalmazása az ügy jellegénél fogva sem jöhet szóba?