1)

Tiszteletben tartják-e az ártatlanság vélelmére vonatkozóan a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 3. és 4. cikkének a (16) preambulumbekezdéssel összefüggésben értelmezett rendelkezéseiben megállapított szabályt, amennyiben az egyik vádlott, aki a közös eljárásban a benyújtott vád alapján az érdemi tárgyalás megnyitását követően a bíróság előtt tagadja, hogy részt vett a neki felrótt cselekmény vagy cselekmények elkövetésében, és ártatlannak vallja magát, és ezt követően a bíróság egy olyan végzéssel, amely nem tartalmazza a cselekmény leírását, a jogi minősítését és a bíróság végső jogi értékelését, úgy határoz, hogy elfogadja a másik vádlott arra vonatkozó beismerő vallomását, hogy bűnös a vádban megjelölt cselekmény vagy egyes cselekmények elkövetésében, és ily módon lemond a bűnösségére vonatkozó bizonyítékok felvételéről, és ezután az érdemi tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárást követően a bíróság közös ítéletben határoz az előterjesztett vádról?

2)

Összhangban áll-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának a tisztességes eljáráshoz való jogot és az azon jogot előíró 47. cikkével, amely szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság tisztességesen tárgyalja, a bíróságnak a több vádlottal szemben emelt vádra vonatkozó közös eljárásban lefolytatott eljárása, ha a törvény által megelőzően létrehozott rendes bíróság egy olyan végzéssel, amely nem tartalmazza a cselekmény leírását, a jogi minősítését és a bíróság végső jogi értékelését, úgy határoz, hogy elfogadja azon vádlottak beismerő vallomását, akik e nyilatkozattal lemondtak a kontradiktórius eljárásban lefolytatandó bizonyítási eljárásról, és ezután e bíróság az érdemi tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárást követően a benyújtott vád alapján valamennyi vádlott ügyében határoz?

3)

Tiszteletben tartják-e az Európai Unióról szóló, 1992. február 7-én Maastrichtban aláírt szerződésnek a 2007. december 13-án Lisszabonban aláírt Lisszaboni Szerződést követő változatának 2. cikke szerinti egyenlőség és jogállamiság elvét, az állampolgároknak a bíróságok előtti egyenlőségének a Szerződés 9. cikke szerinti elvét, valamint a Szerződés 6. cikkének (3) bekezdése értelmében vett azon általános uniós elvet, amely megállapítja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét tisztességesen tárgyalják, abban az esetben, ha a nemzeti bíróság, amelynek határozatával szemben nincs jogorvoslat, a nemzeti szabályozás értelmében egy másik nemzeti bíróságra ruházott azon hatáskör alapján elfogadott egységesítő véleménnyel ellentétesen határoz, hogy egységesítse a törvények és az egyéb általánosan kötelező erejű aktusok értelmezését, mivel meg kell szüntetni az ítélkezési gyakorlat egységességének hiányát, és azon körülmény miatt, hogy a legfelsőbb bíróság egyik tanácsa eltért a legfelsőbb bíróság egy másik tanácsának határozatában foglalt jogi állásponttól?