–

a francia kormány képviseletében D. Colas, A.‑L. Desjonquères és C. Mosser, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében D. Bianchi és I. Naglis, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 343., 1. o.; helyesbítés: HL 2013. L 55., 27. o.) 53. cikkének, az 1151/2012 rendelet kiegészítéséről szóló, 2013. december 18‑i 664/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 179., 17. o.) 6. cikkének, valamint az 1151/2012 rendelet alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2014. június 13‑i 668/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 179., 36. o.; helyesbítés: HL 2015. L 39., 23. o.) 10. cikkének értelmezésére vonatkozik, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével együttes olvasatban.

2

E kérelmet az egyrészről a GAEC Jeanningros, mezőgazdasági termelőszövetkezetek csoportosulása, másrészről az Institut national de l’emploi et de la juridique (INAO) (Franciaország), a ministre de l’Agriculture et de l’Alimentation (mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Franciaország) és a ministre de l’Économie et des Finances (gazdasági és pénzügyminiszter, Franciaország) között, a „Comté” oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) termékleírásának módosítása tárgyában folyó peres eljárás keretében terjesztették elő.

3

Az 1151/2012 rendelet (58) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„Annak érdekében, hogy az eredetmegjelölések, földrajzi jelzések és hagyományos különleges termékek bejegyzett elnevezései megfeleljenek az e rendeletben megállapított feltételeknek, célszerű, hogy az érintett tagállam nemzeti hatóságai megvizsgálják a kérelmeket a nemzeti felszólalási eljárást is magában foglaló minimális közös rendelkezések betartásával. Ezt követően a Bizottságnak is meg kell vizsgálnia a kérelmeket, hogy meggyőződjön egyrészt arról, hogy nem tartalmaznak nyilvánvaló hibákat, másrészt pedig arról, hogy mind az uniós jogot, mind a kérelmet benyújtó tagállamon kívüli felek érdekeit kellő mértékben figyelembe vették.”

4

E rendelet „Termékleírás” című 7. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„(1)   Az oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzésnek meg kell felelnie a legalább a következőket tartalmazó termékleírásnak:

5

Az említett rendeletnek az „Elnevezések bejegyzése iránti kérelem” című 49. cikke a (2)–(4) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(2)   […]

A tagállam a megfelelő eszközökkel megvizsgálja a kérelmet annak ellenőrzése céljából, hogy az indokolt‑e és megfelel‑e az adott rendszer feltételeinek.

(3)   Az e cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett vizsgálat során a tagállam nemzeti felszólalási eljárást indít, ami biztosítja a kérelem megfelelő közzétételét, és észszerű határidőt állapít meg, amelyen belül minden, jogos érdekkel rendelkező és a tagállam területén székhellyel vagy lakóhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy felszólalással élhet a kérelemmel szemben.

[…]

(4)   Amennyiben a tagállam a beérkezett felszólalások vizsgálatát követően úgy ítéli meg, hogy az e rendeletben foglalt követelmények teljesültek, kedvező határozatot hozhat, és benyújthatja a Bizottsághoz a kérelmezési dokumentációt. Ilyen esetben értesíti a Bizottságot az olyan természetes vagy jogi személyektől érkezett elfogadható felszólalásokról, akik vagy amelyek a (3) bekezdésben említett közzététel időpontját megelőzően legalább öt évig folyamatosan jogszerűen forgalmazták a szóban forgó termékeket és használták az érintett elnevezéseket.

A tagállam gondoskodik a kedvező határozat közzétételéről, továbbá arról, hogy minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek ahhoz jogos érdeke fűződik, jogorvoslati lehetőséggel élhessen. […]”

6

Ugyanezen rendelet 50. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A Bizottság a megfelelő eszközökkel megvizsgálja, hogy a 49. cikk értelmében általa kézhez kapott kérelem megalapozott‑e, és megfelel‑e az adott rendszer feltételeinek. […]”

7

Az 1151/2012 rendeletnek „A termékleírás módosítása” című 53. cikke az (1) és (2) bekezdésében kimondja:

„(1)   Bármely, jogos érdekkel rendelkező csoportosulás kérelmezheti a termékleírás módosításának jóváhagyását.

A kérelemben ismertetni és indokolni kell a kért módosításokat.

(2)   Ha a módosítás a termékleírás egy vagy több ponton történő, nem kisebb jelentőségű módosítását vonja maga után, a módosítási kérelmet a 49–52. cikkben meghatározott eljárás alapján kell elbírálni.

Amennyiben azonban a javasolt módosítások kisebb jelentőségűek, a Bizottság dönt a kérelem jóváhagyásáról vagy elutasításáról. Olyan módosítások jóváhagyása esetén, amelyek szükségessé teszik az 50. cikk (2) bekezdésében említett dokumentumok módosítását, a Bizottság e dokumentumokat közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

A II. címben leírt minőségrendszer esetében egy módosítás akkor tekinthető kisebb jelentőségűnek, ha az:

[…]”

8

A 664/2014 felhatalmazáson alapuló rendeletnek „A termékleírás módosítása” című 6. cikke az (1) és (2) bekezdésében a következőket írja elő:

„(1)   A termékleírásnak az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (1) bekezdésében említett, nem kisebb jelentőségű módosítása iránti kérelemnek minden egyes módosításra vonatkozóan tartalmaznia kell a módosítás kimerítő leírását és konkrét okát. A leírásnak minden egyes módosítás esetében részletesen össze kell hasonlítania az eredeti termékleírást és adott esetben az eredeti egységes dokumentumot a javasolt módosított verzióval.

A kérelemnek minden egyes módosításra kiterjedőnek és önmagában elegendőnek kell lennie. A jóváhagyási kérelem tárgyát képező termékleírás és adott esetben egységes dokumentum valamennyi módosítását tartalmaznia kell.

[…]

(2)   Az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre és oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre vonatkozó termékleírások kisebb jelentőségű módosítása iránti kérelmeket annak a tagállamnak az illetékes hatóságához kell benyújtani, amelyhez az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés földrajzi területe kapcsolódik. […] Ha a tagállam úgy ítéli meg, hogy az 1151/2012/EU rendelet követelményei és az azok alapján elfogadott rendelkezések teljesülnek, kisebb jelentőségű módosítás iránti kérelmet tartalmazó dokumentációt nyújthat be a Bizottsághoz.

[…]

A kisebb jelentőségű módosítás iránti kérelem csak az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kisebb jelentőségű módosításokat javasolhat. Le kell írnia ezeket a kisebb jelentőségű módosításokat, össze kell foglalnia a módosítások szükségességének indokait, és be kell mutatnia, hogy a javasolt módosítások az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kisebb jelentőségű módosításoknak minősülnek. A leírásnak minden egyes módosítás esetében össze kell hasonlítania az eredeti termékleírást és – adott esetben – az eredeti egységes dokumentumot a javasolt módosított verzióval. A kérelemnek minden egyes módosításra kiterjedőnek és önmagában elegendőnek kell lennie, és a termékleírás és adott esetben az egységes dokumentum valamennyi módosítását tartalmaznia kell.

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében említett kisebb jelentőségű módosításokat elfogadottnak kell tekinteni, amennyiben a Bizottság nem értesíti a kérelmezőt ennek az ellenkezőjéről a kérelem kézhezvételét követő három hónapon belül.

Az olyan kisebb jelentőségű módosítás iránti kérelem, amely nem felel meg e bekezdés második albekezdésének, nem elfogadható. Az ilyen kérelmekre az e bekezdés harmadik albekezdésében említett hallgatólagos jóváhagyás nem alkalmazható. Amennyiben a kérelem nem elfogadható, arról a Bizottság a kérelem kézhezvételét követő három hónapon belül értesíti a kérelmezőt.

A Bizottság nyilvánosságra hozza a termékleírás jóváhagyott kisebb jelentőségű módosítását, amely nem teszi szükségessé az 1151/2012/EU rendelet 50. cikkének (2) bekezdésében említett elemek módosítását.”

9

A 668/2014 végrehajtási rendeletnek „A termékleírás módosítására vonatkozó eljárási követelmények” című 10. cikke az (1) és a (2) bekezdésében kimondja:

„(1)   Az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekhez és az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekhez kapcsolódó termékleírás nem kisebb jelentőségű módosításának jóváhagyása iránti kérelmeket az V. mellékletben található formanyomtatvánnyal összhangban kell elkészíteni. A kérelmeket az 1151/2012/EU rendelet 8. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően kell kitölteni. A módosított egységes dokumentumot az e rendelet I. mellékletében szereplő formanyomtatvány alapján kell elkészíteni. A termékleírás közzétételére vonatkozó, a módosított egységes dokumentumban szereplő hivatkozás a javasolt termékleírás aktualizált változatára utal.

[…]

(2)   Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében említett, kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyására irányuló kérelmeket az e rendelet VII. mellékletében található formanyomtatvánnyal összhangban kell elkészíteni.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzések kisebb jelentőségű módosításának jóváhagyása iránti kérelmeket az I. mellékletben található formanyomtatvánnyal összhangban elkészített és – módosítás esetén – aktualizált, egységes dokumentumnak kell kísérnie. A termékleírás közzétételére vonatkozó, a módosított egységes dokumentumban szereplő hivatkozás a javasolt termékleírás aktualizált változatára utal.

Az Unióból származó kérelmek esetében a tagállamok arra vonatkozó nyilatkozatot mellékelnek, hogy véleményük szerint a kérelem eleget tesz az 1151/2012/EU rendeletben foglalt feltételeknek és az annak alapján elfogadott rendelkezéseknek, valamint megadják az aktualizált termékleírás közzétételére vonatkozó hivatkozást. A harmadik országokból származó kérelmek esetében az érintett csoportosulás vagy a harmadik ország hatóságai mellékelik az aktualizált termékleírást. A(z) 664/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikke (2) bekezdésének ötödik albekezdésében említett esetekben a kisebb jelentőségű módosításra irányuló kérelmek a tagállamokból származó kérelmek esetében tartalmazzák az aktualizált termékleírás közzétételére vonatkozó hivatkozást, a harmadik országból származó kérelmek esetében pedig az aktualizált termékleírást.

[…]”

10

A „Comté” OEM kisebb jelentőségű módosítását egy bizottsági határozattal (HL 2018. C 187., 7. o.) 2018. június 1‑jén jóváhagyták.

11

A „Comté” OEM termékleírásának 5.1.18. pontja értelmében:

„A fejést naponta kétszer, reggel és este, meghatározott időpontban végzik, ezért önkiszolgáló rendszerű fejésre nincs mód. Fejőrobot alkalmazása tilos.

[…]”

12

2017. szeptember 8‑án a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint a gazdasági és pénzügyminiszter a „Comté” OEM – INAO által javasolt módosítás szerinti – termékleírásának hivatalos jóváhagyására rendeletet hozott, annak érdekében, hogy e termékleírást továbbítani lehessen a Bizottsághoz jóváhagyásra, az 1151/2012 rendelet 53. cikkében előírt eljárásnak megfelelően.

13

Az említett termékleírás ezen módosításának, amely kisebb jelentőségűnek tekinthető, az volt a célja, hogy az 5.1.18. ponthoz egy kiegészítést fűzzenek, annak érdekében, hogy megtiltsák a fejőrobotok használatát a Comté előállításához felhasznált tej termelése során.

14

A Conseil d’État‑hoz (államtanács, Franciaország) 2017. november 16‑án benyújtott keresetlevelével a GAEC Jeanningros az említett 2017. szeptember 8‑i rendelet hatályon kívül helyezését kérte, abban a részében, amelyben az jóváhagyta e tilalmat.

15

Mialatt ezen eljárás folyamatban volt, a Bizottság egy 2018. június 1‑jén közzétett határozattal (HL 2018. C 187, 7. o.) – a 664/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján – jóváhagyta az alapeljárás tárgyát képező „Comté” OEM termékleírásának módosítása iránti kérelmet, az 1151/2012 rendelet 53. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően.

16

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy egy OEM termékleírásának kisebb jelentőségű módosítása iránti kérelemnek a Bizottság által az 1151/2012 rendelet 53. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban történő jóváhagyása nem jár‑e azzal a következménnyel, hogy okafogyottá teszi a hozzá azon jogi aktussal szemben benyújtott keresetet, amellyel a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok jóváhagyás céljából megküldték a Bizottságnak az említett kisebb jelentőségű módosítást tartalmazó, új termékleírást.

17

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következő ezen értelmezés mindenesetre azzal a következménnyel járna, hogy nem kellene elbírálni az érintett termékleírás jogszerűségét.

18

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor arra keresi a választ, hogy összeegyeztethető‑e a saját ítélkezési gyakorlata az uniós joggal, különösen a Charta 47. cikkével, figyelembe véve azt a hatást, amellyel a nemzeti hatóságok valamely OEM termékleírásának módosítása iránti kérelemre vonatkozó határozatának hatályon kívül helyezése a Bizottság általi bejegyzés érvényességére nézve járhat.

19

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A [Charta] 47. cikkével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni az [1151/2012 rendelet] 53. cikkét, a [664/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet] 6. cikkét, valamint a [668/2014 végrehajtási rendelet] 10. cikkét, hogy abban a különleges esetben, ha a […] Bizottság helyt ad valamely tagállam nemzeti hatóságainak a valamely elnevezés termékleírásának módosítására és az [OEM] bejegyzésére irányuló kérelmének, miközben e kérelemmel szemben még eljárás van folyamatban e tagállam nemzeti bíróságai előtt, az utóbbiak határozhatnak úgy, hogy már nem szükséges az előttük folyamatban lévő jogvitáról határozni, vagy – azon hatásokra figyelemmel, amelyeket a megtámadott aktus esetleges hatályon kívül helyezése gyakorol a […] Bizottság általi bejegyzés érvényességére – kötelesek a nemzeti hatóságok ezen aktusának jogszerűségéről határozni?”

20

Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a Charta 47. cikkével összefüggésben az 1151/2012 rendelet 53. cikkének (2) bekezdését, a 664/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikkét, valamint a 668/2014 végrehajtási rendelet 10. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy amikor a Bizottság helyt ad valamely tagállam hatóságainak valamely OEM termékleírásának kisebb jelentőségű módosítására irányuló kérelmének, az azon keresetet elbíráló nemzeti bíróságok, amely az e hatóságok által e kérelemmel kapcsolatban – annak az 1151/2012 rendelet 53. cikkének (2) bekezdésének megfelelően a Bizottsághoz történő továbbítása érdekében – hozott határozatának jogszerűségével kapcsolatos, dönthetnek‑e úgy, hogy az előttük folyamatban lévő jogvitáról már nem szükséges határozni.

21

Először is meg kell jegyezni, hogy a termékleírás, amelynek alapján az 1151/2012 rendelet 49–52. cikkében e célból meghatározott eljárásnak megfelelően valamely OEM‑et bejegyeznek, e rendelet 53. cikke előírásainak betartásával módosítható. E cikk a (2) bekezdésében különbséget tesz a „nem kisebb jelentőségű” módosítások – amelyekre az említett rendelet 49–52. cikkében előírt, az OEM‑ek bejegyzésére vonatkozóan eljárást kell alkalmazni –, valamint az ugyanezen rendelet 53. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott „kisebb jelentőségű” módosítások között, amelyekre az ott előírt egyszerűsített eljárás vonatkozik.

22

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a termékleírásnak az utóbbi rendelkezés értelmében vett, kisebb jelentőségű módosítására irányuló kérelemre vonatkozó határozatról van szó.

23

Az ilyen módosítás Bizottsági általi jóváhagyásának az e módosítással kapcsolatos nemzeti hatósági határozat hatályon kívül helyezésére irányuló és valamely nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő keresetre való kihatásának értékelése céljából fontos megjegyezni, hogy az 1151/2012 rendelet egyfajta hatáskörmegosztást vezet be az érintett tagállam és a Bizottság között (lásd analógia útján: 2001. december 6‑iCarl Kühne és társai ítélet, C‑269/99, EU:C:2001:659, 50. pont).

24

A Bíróság ugyanis megállapította, hogy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14‑i 2081/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 208., 1. o.), amely lényegében az 1151/2012 rendelet 49–52. cikkében meghatározott bejegyzési eljárásnak megfelelő bejegyzési eljárást írt elő, egyfajta hatáskörmegosztási rendszert vezetett be, különösen abban az értelemben, hogy a Bizottság csak akkor hozhatott valamely elnevezés OEM‑ként történő bejegyzésére vonatkozó határozatot, ha az érintett tagállam maga terjesztette elő az erre vonatkozó kérelmet, és ilyen kérelem csak akkor volt előterjeszthető, ha e tagállam meggyőződött arról, hogy a kérelem indokolt. A hatáskörmegosztás e rendszerének többek között az a magyarázata, hogy a bejegyzés előfeltételezi annak vizsgálatát, hogy bizonyos feltételek fennállnak, ami nagymértékben megköveteli az említett tagállamra jellemző olyan sajátos tényezők alapos ismeretét, amelyek vizsgálatára leginkább e tagállam illetékes hatóságai képesek (lásd analógia útján: 2001. december 6‑iCarl Kühne és társai ítélet, C‑269/99, EU:C:2001:659, 53. pont; 2009. július 2‑iBavaria és Bavaria Italia ítélet, C‑343/07, EU:C:2009:415, 66. pont).

25

Ezenfelül, figyelemmel arra a döntési jogkörre, amely ily módon a hatáskörmegosztás ezen rendszerében a nemzeti hatóságokat megilleti, kizárólag a nemzeti bíróságok feladata az e hatóságok által hozott olyan jogi aktusok jogszerűségének elbírálása, mint például az elnevezések bejegyzése iránti kérelmekkel kapcsolatos jogi aktusok, amelyek elengedhetetlen szakaszát képezik az uniós jogi aktusok elfogadási eljárásának, hiszen az uniós intézmények ezen aktusok tekintetében csupán korlátozott vagy nem létező értékelési mozgástérrel rendelkeznek, mivel ezen intézmények olyan jogi aktusai, mint a bejegyző határozatok, maguk is a Bíróság felülvizsgálata alá tartoznak (lásd analógia útján: 2001. december 6‑iCarl Kühne és társai ítélet, C‑269/99, EU:C:2001:659, 57. és 58. pont; 2009. július 2‑iBavaria és Bavaria Italia ítélet, C‑343/07, EU:C:2009:415, 70. és 71. pont).

26

Ebből következik, hogy a nemzeti bíróságok feladata megvizsgálni az elnevezések bejegyzése iránti kérelmekkel kapcsolatos jogi aktusokhoz hasonló nemzeti jogi aktusok esetleges szabálytalanságait, adott esetben a Bírósághoz fordulva előzetes döntéshozatal iránt, azonos felülvizsgálati feltételek mellett, mint amelyeket azon jogerős jogi aktusok egésze számára tartanak fenn, amelyeket ugyanezen nemzeti hatóság hoz, és amelyek harmadik felek érdekeit sérthetik (lásd ebben az értelemben: 1992. december 3‑iOleificio Borelli kontra Bizottság ítélet, C‑97/91, EU:C:1992:491, 11–13. pont; 2001. december 6‑iCarl Kühne és társai ítélet, C‑269/99, EU:C:2001:659, 58. pont; 2009. július 2‑iBavaria és Bavaria Italia ítélet, C‑343/07, EU:C:2009:415, 57. pont).

27

Az uniós bíróságnak ugyanis az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kereset alapján nincs hatásköre arra, hogy valamely nemzeti hatóság által hozott jogi aktus jogszerűségéről határozzon, és e megállapítás cáfolására nem alkalmas az a körülmény sem, hogy a szóban forgó jogi aktus az Unió döntéshozatali eljárásának részét képezi (lásd analógia útján: 1992. december 3‑iOleificio Borelli kontra Bizottság ítélet, C‑97/91, EU:C:1992:491, 9. és 10. pont).

28

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 51–59. pontjában rámutatott, ezen ítélkezési gyakorlat, amely az OEM‑ek bejegyzési eljárásával kapcsolatos, a jelen ítélet 21. pontjában leírt, mind kisebb jelentőségű, mind nem kisebb jelentőségű módosításokra irányuló eljárásokra is átültethető.

29

E tekintetben, ami az OEM termékleírásának nem kisebb jelentőségű módosításaira irányuló kérelmeket illeti, az említett 21. pontban megállapításra került, hogy azok – az 1151/2012 rendelet 53. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében szereplő visszautalás értelmében – ugyanazon eljárás alá tartoznak, mint az OEM‑ek bejegyzésére alkalmazandó eljárás.

30

Ami az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, kisebb jelentőségű módosításokra irányuló kérelmeket illeti, amelyek e rendelet 53. cikke (2) bekezdésének második albekezdésének hatálya alá tartoznak, azokra a 664/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikke (2) bekezdésének és a 668/2014 végrehajtási rendelet 10. cikke (2) bekezdésének rendelkezései értelmében egy egyszerűsített, de lényegét tekintve az említett bejegyzési eljáráshoz hasonló eljárás vonatkozik, legalábbis annyiban, hogy az szintén hatáskörmegosztási rendszert vezet be az érintett tagállam hatóságai és a Bizottság között, egyrészt annak vizsgálatát illetően, hogy a módosítási kérelem megfelel‑e az e rendeletekből és az 1151/2012 rendeletből következő követelményeknek, másrészt pedig e kérelem jóváhagyását illetően.

31

A fentiekből következik, hogy a jelen ítélet 26. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a nemzeti bíróságok feladata, hogy megvizsgálják azokat a szabálytalanságokat, amelyekben az olyan – valamely OEM termékleírásának kisebb jelentőségű módosítására irányuló kérelemre vonatkozó – nemzeti jogi aktus, mint az alapügy tárgyát képező 2017. szeptember 8‑i rendelet is, esetleg szenved.

32

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt lojális együttműködés elve értelmében a tagállami bíróságok feladata a jogalanyok számára az uniós jogból eredő jogok bírói védelmének a biztosítása, és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése ezenfelül előírja, hogy a tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükségesek (2016. november 8‑iLesoochranárske zoskupenie VLK ítélet, C‑243/15, EU:C:2016:838, 50. pont; 2017. július 26‑iSacko ítélet, C‑348/16, EU:C:2017:591, 29. pont).

33

A tagállamokat terhelő ezen kötelezettség a Charta 47. cikke által szavatolt hatékony jogorvoslathoz való jognak felel meg, amely a hatékony bírói jogvédelem elvének megerősítését képezi (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑iSacko ítélet, C‑348/16, EU:C:2017:591, 30. és 31. pont; 2019. június 26‑iCraeynest és társai ítélet, C‑723/17, EU:C:2019:533, 54. pont), amelyet egyébként a bejegyzési eljárásra tekintettel az 1151/2012 rendelet 49. cikkének (4) bekezdése említ.

34

A jelen esetben tehát ezen elvre tekintettel kell meghatározni, hogy az 1151/2012 rendelet 53. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében valamely OEM termékleírásának kisebb jelentőségű módosítása iránti kérelemmel kapcsolatban a nemzeti hatóságok által hozott jogi aktus elleni kereset tárgyában eljáró nemzeti bíróság megállapíthatja‑e azt, hogy már nem szükséges határozni az előtte folyamatban lévő jogvitáról, azzal az indokkal, hogy a Bizottság helyt adott e módosítási kérelemnek.

35

E tekintetben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 58. pontjában rámutatott, a nemzeti hatóságok kisebb jelentőségű módosításokra vonatkozó határozatai nem tartoznak az uniós bíróság kizárólagos hatáskörébe, hiszen olyan önálló jogi aktusokról van szó, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Bizottság később azokról nyilatkozni tudjon. Márpedig, figyelembe véve a Bizottság igen korlátozott mérlegelési mozgásterét e tekintetben, a nemzeti hatóságok határozatai azok, amelyek valójában a termékleírások e módosításainak jóváhagyását igazoló valamennyi elemet figyelembe vették.

36

Ebből következik, hogy az a határozat, amellyel a Bizottság az ilyen módosítási kérelmeket jóváhagyja, azon a határozaton alapul, amelyet az érintett tagállam hatóságai e kérelem tekintetében hoznak, és ennélfogva szükségszerűen függ ez utóbbi határozattól, annál is inkább, mivel a Bizottságnak e jóváhagyás során biztosított mérlegelési jogkör – amint az az 1151/2012 rendelet (58) preambulumbekezdéséből kitűnik – annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy a kérelem tartalmazza‑e a szükséges elemeket, és nem szenved‑e nyilvánvaló hibában (lásd analógia útján: 2001. december 6‑iCarl Kühne és társai ítélet, C‑269/99, EU:C:2001:659, 54. pont; 2009. július 2‑iBavaria és Bavaria Italia ítélet, C‑343/07, EU:C:2009:415, 67. pont).

37

Ilyen körülmények között az a tény, hogy egy olyan keresetet elbíráló nemzeti bíróság, amely a nemzeti hatóságok valamely OEM termékleírásának kisebb jelentőségű módosítására irányuló kérelemre vonatkozó határozatának jogszerűségére vonatkozik, úgy tekinti, hogy e keresetről már nem szükséges határozni, amiatt, hogy a Bizottság jóváhagyta e kérelmet, veszélybe sodorhatja azt a hatékony bírói jogvédelmet, amelyet e bíróság az ilyen módosítási kérelmeket illetően biztosítani köteles.

38

Ez annál is inkább így van, mivel az 1151/2012 rendelet 53. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott, a termékleírás kisebb jelentőségű módosítására irányuló kérelemre vonatkozó eljárás, eltérően a termékleírás olyan módosítását illetően előírtaktól, amely nem kisebb jelentőségű, nem rendelkezik annak lehetőségéről, hogy a javasolt módosítással szemben kifogást emeljenek. E körülmények között az a kereset, amely a nemzeti hatóságok által hozott, e kisebb módosítási kérelem jóváhagyásáról szóló határozat jogszerűségével kapcsolatos, az egyetlen lehetőség az ilyen határozattal érintett természetes vagy jogi személyek számára arra, hogy azzal szemben tiltakozzanak.

39

A nemzeti hatóságok ilyen határozatának esetleges hatályon kívül helyezése megfosztaná a Bizottság határozatát annak alapjától, és ennélfogva azt vonná maga után, hogy ez utóbbinak újból meg kellene vizsgálnia az ügyet (lásd ebben az értelemben: 2017. október 26‑iGlobal Steel Wire és társai kontra Bizottság ítélet, C‑454/16 P–C‑456/16 P és C‑458/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:818, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

A fenti megfontolások egészére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 47. cikkével összefüggésben az 1152/2012 rendelet 53. cikkének (2) bekezdését, a 664/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikkét, valamint a 668/2014 végrehajtási rendelet 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy amikor a Bizottság helyt ad valamely tagállam hatóságainak valamely OEM termékleírásának kisebb jelentőségű módosítására irányuló kérelmének, az azon keresetet elbíráló nemzeti bíróságok, amely az e hatóságok által e kérelemmel kapcsolatban – annak az 1151/2012 rendelet 53. cikkének (2) bekezdésének megfelelően a Bizottsághoz történő továbbítása érdekében – hozott határozatának jogszerűségével kapcsolatos, önmagában ezen indok alapján nem dönthetnek úgy, hogy az előttük folyamatban lévő jogvitáról már nem szükséges határozni.

41

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 53. cikkének (2) bekezdését, az 1151/2012 rendelet kiegészítéséről szóló, 2013. december 18‑i 664/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 6. cikkét, valamint az 1151/2012 rendelet alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2014. június 13‑i 668/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy amikor az Európai Bizottság helyt ad valamely tagállam hatóságainak valamely oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírásának kisebb jelentőségű módosítására irányuló kérelmének, az azon keresetet elbíráló nemzeti bíróságok, amely az e hatóságok által e kérelemmel kapcsolatban – annak az 1151/2012 rendelet 53. cikkének (2) bekezdésének megfelelően a Bizottsághoz történő továbbítása érdekében – hozott határozatának jogszerűségével kapcsolatos, önmagában ezen indok alapján nem dönthetnek úgy, hogy az előttük folyamatban lévő jogvitáról már nem szükséges határozni.