–

az Anton van Zantbeek VOF képviseletében A. Maelfait és S. van Bree advocaten,

–

a belga kormány képviseletében C. Pochet, P. Cottin és J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: C. Decordier avocate,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében W. Roels és R. Pethke, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 56. és EUMSZ 63. cikk, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2‑i megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.; a továbbiakban: EGT‑Megállapodás) 36. és 40. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Anton van Zantbeek VOF és a Ministerraad (minisztertanács, Belgium) között a tőzsdei ügyleteket terhelő adó hatályát kiterjesztő nemzeti jogi rendelkezések megsemmisítése iránti kereset tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2016. december 25‑i Programmawet (programtörvény; Belgisch Staatsblad, 2016. december 29., 90879. o., a továbbiakban: programtörvény) 122. és 123. cikke módosította a Wetboek diverse rechten en taksent (az egyes járulékokról és adókról szóló törvénykönyv), és beillesztett e törvénykönyv 120., illetve 126/2. cikkébe egy második bekezdést.

4

A programtörvénnyel módosított, az egyes járulékokról és adókról szóló törvénykönyv (a továbbiakban: WDRT) 120. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tőzsdei ügyleteket terhelő adó hatálya alá tartoznak a Belgiumban megkötött vagy teljesített alábbi, belga vagy külföldi értékpapírra vonatkozó ügyletek:

1° minden vétel, eladás és általánosabban minden visszterhes átruházás vagy megszerzés;

[…]

3° a befektetési társaság befektetési jegyeinek e társaság általi bármely visszavásárlása, amennyiben az ügylet tőkefedezeti befektetési jegyekre vonatkozik;

[…]

Az (1) bekezdésben említett ügyletek is Belgiumban kötött vagy teljesített ügyleteknek minősülnek, ha az ügyletekre vonatkozó megbízást közvetlenül vagy közvetve külföldön letelepedett közvetítőnek adja:

5

A WDRT 125. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Az adót legkésőbb a következő hónapok utolsó munkanapján kell megfizetni:

1° az ügylet megkötésének vagy teljesítésének hónapját követő második hónap, amennyiben a megbízó az adó megfizetésére kötelezett;

2° egyéb esetekben az ügylet megkötésének vagy teljesítésének hónapját követő hónap.

Az adót az illetékes hivatal bankszámlájára történő befizetéssel vagy átutalással kell megfizetni.

A fizetés napján a fizetésre kötelezett bevallási nyilatkozatot nyújt be e hivatalhoz, amelyben feltünteti az adó beszedésének alapját, valamint az annak meghatározásához szükséges valamennyi adatot.”

6

A WDRT 126/2. cikke értelmében:

„A szakmai közvetítőket személyesen terheli az adófizetés az általuk akár harmadik személyek javára, akár saját javukra végzett ügyletek tekintetében.

Ha azonban a szakmai közvetítő külföldön telepedett le, a megbízó köteles megfizetni az adót, és őt terhelik a 125. cikkből eredő kötelezettségek, kivéve, ha igazolni tudja, hogy az adót már megfizették.”

7

A WDRT 126/3. cikke értelmében:

„A nem Belgiumban letelepedett szakmai közvetítők a tőzsdei ügyletek Belgiumban történő teljesítését vagy megkötését megelőzően a pénzügyminisztertől vagy annak megbízottjától belgiumi székhellyel rendelkező felelős képviselő engedélyezését kérhetik. E képviselő egyetemleges kötelezettséget vállal a belga állammal szemben a szakmai közvetítő által harmadik személyek vagy a saját javára végzett ügyletek utáni adók megfizetésére, valamint a szakmai közvetítőt e cím alapján terhelő valamennyi kötelezettség teljesítésére.

A felelős képviselő halála, engedélyének visszavonása vagy munkaképtelenségét előidéző esemény bekövetkezése esetén haladéktalanul gondoskodni kell a helyettesítéséről.

A Király meghatározza a felelős képviselő engedélyezésére vonatkozó feltételeket és részletes szabályokat.”

8

A WDRT 127. cikke ekképp rendelkezik:

„Legkésőbb az ügylet teljesítésének napját követő munkanapon a közvetítő köteles minden megbízó számára olyan kimutatást rendelkezésre bocsátani, amely feltünteti a kedvezményezett és a közvetítő nevét, az ügyletek leírását, azok összegét vagy értékét, valamint a fizetendő adó összegét.”

9

2017. június 20‑i keresetlevelével az Anton van Zantbeek, belgiumi székhelyű társaság keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Grondwettelijk Hofhoz (alkotmánybíróság, Belgium) a programtörvény 122. és 123. cikkének megsemmisítése iránt, amely cikkek egy második bekezdést illesztettek a WDRT 120., illetve 126/2. cikkébe.

10

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy e rendelkezések kiterjesztették a tőzsdei ügyleteket terhelő adó (a továbbiakban: TÜA) hatályát, amely alá tartoznak a Belgiumban megkötött vagy teljesített, belga vagy külföldi nyilvános alapokra vonatkozó ügyletek, amennyiben az ügyletet szakmai közvetítő útján teljesítik. E bíróság pontosítja, hogy az említett rendelkezések értelmében már nemcsak ezek az ügyletek tartoznak ezen adó hatálya alá, hanem azok az ügyletek is, amelyek „Belgiumban kötött vagy teljesített ügyleteknek minősülnek”, így az említett adót akkor is meg kell fizetni, ha a vételi vagy eladási megbízást belföldi illetőségű megbízó adja, azaz „egy Belgiumban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező természetes személy” vagy „valamely jogi személy a belgiumi székhelye vagy telephelye javára”. Az említett bíróság hozzáteszi, hogy ez utóbbi esetben a megbízó lesz köteles a TÜA fizetésére a szakmai közvetítő helyett, mivel a külföldi illetőségű szakmai közvetítők nem kötelezhetők a belga adórendelkezések betartására. E megbízó köteles ezt az adót a szóban forgó ügyletet követő két hónapon belül bevallani és megfizetni, kivéve, ha igazolni tudja, hogy az adót e közvetítő vagy annak felelős képviselője révén már megfizették.

11

Keresetének alátámasztására az Anton van Zantbeek arra hivatkozik, hogy a programtörvény 122. és 123. cikke annyiban, amennyiben eltérő bánásmódot állapít meg a belga megbízók között aszerint, hogy ez utóbbiak Belgiumban letelepedett vagy nem Belgiumban letelepedett szakmai közvetítőt vesznek igénybe, ellentétes egyrészt az egyenlőség elvével, amelyet a belga alkotmány 10., 11. és 172. cikke biztosít, másrészt pedig ellentétes ezen alkotmányos rendelkezésekkel, összefüggésben értelmezve azokat az EUMSZ 56. cikkel és az EGT‑Megállapodásnak a szolgáltatásnyújtás szabadságát szabályozó 36. cikkével, illetve az EUMSZ 63. cikkel és az EGT‑Megállapodásnak a tőke szabad mozgására vonatkozó 40. cikkével.

12

E tekintetben az Anton van Zantbeek azt állítja, hogy ha egy Belgiumban lakóhellyel rendelkező megbízó egy nem e tagállamban letelepedett szakmai közvetítőt vesz igénybe, e megbízót szakmai közvetítőként kezelik, amennyiben egyrészt TÜA‑bevallási és ‑fizetési kötelezettség terheli, másrészt a belga szakmai közvetítőket terhelő szankciókkal szinte azonos közigazgatási szankciókkal sújtható. Ennélfogva sokkal kockázatosabb, költségesebb és adminisztratív szempontból aránytalanul nehezebb az ilyen, Belgiumban lakóhellyel rendelkező megbízó számára, hogy külföldi illetőségű szakmai közvetítőt vegyen igénybe, ami a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a tőke szabad mozgása korlátozásának minősül, és nem igazolható közérdekű célokkal.

13

A minisztertanács vitatja ezt az érvelést, és kifejti, hogy a WDRT 120. és 126/2. cikkéből következő adószabályozás különbségtétel nélkül alkalmazandó minden tőzsdei kereskedési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóra, függetlenül attól, hogy hol van a székhelye, de csak a Belgiumban letelepedett szakmai közvetítők kötelesek felszámítani a TÜA‑t a teljesített ügyletek után. A belföldi illetőségű szakmai közvetítőt igénybe vevő belföldi illetőségű megbízó helyzete ezért nem hasonlítható össze az olyan belföldi illetőségű megbízó helyzetével, aki külföldi illetőségű szakmai közvetítőt vesz igénybe. Másodlagosan, a hivatkozott eltérő bánásmód objektív szemponton alapul, jogszerű célt követ és nem aránytalan.

14

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a belga jogalkotó azért kívánta kiterjeszteni a TÜA hatályát, mert olyankor, amikor egy Belgiumban letelepedett megbízó egy külföldi illetőségű szakmai közvetítőhöz fordult, az ügyletet általában külföldön teljesítették, így nem keletkezett adófizetési kötelezettség. E jogalkotó azt is megállapította, hogy egyes külföldi illetőségű szakmai közvetítők tisztességtelen versenyt folytatnak a belga szakmai közvetítőkkel szemben, akik ezt az adót felszámítják. E bíróság hozzáteszi, hogy a WDRT 120. és 126/2. cikke azzal a hatással járhat, hogy korlátozza a belga illetőségű személyek azon szabadságát, hogy a tőzsdei ügyleteik lebonyolítása érdekében szakmai közvetítőt válasszanak, különös tekintettel arra a kötelezettségre, amely a megbízót a külföldi illetőségű közvetítő igénybevétele folytán a TÜA bevallásának vagy megfizetésének hiánya vagy késedelmes megfizetése esetén terheli.

15

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti továbbá, hogy az ezen adó – megbízót mentesítő – megfizetése tekintetében a bizonyításfelvétel megkönnyítése érdekében a külföldi illetőségű szakmai közvetítők felelős képviselő engedélyezését kérhetik, aki az ő nevükben köteles az ezen adófizetéssel kapcsolatos bevallási és adminisztratív kötelezettségeket teljesíteni. E közvetítők azonban nem kötelezhetők ilyen képviselő kijelölésére. Ezenkívül, még ha képviselőt is jelöl a TÜA‑ra vonatkozó kötelezettségei teljesítése érdekében, a megbízó továbbra is felelős marad a belga állammal szemben. Az említett megbízó ezen adó megfizetését oly módon igazolhatja, hogy a WDRT 127. cikkének megfelelő kimutatást nyújt be, amely többek között feltünteti az említett adó alapját képező ügylet értékét, valamint a közvetítőjének történő fizetés vonatkozásában – például egy számlakivonat útján – bizonyítékot terjeszt elő.

16

E körülmények között a Grondwettelijk Hof (alkotmánybíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

17

Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk szerint az alapeljárásban vitatott nemzeti rendelkezések, nevezetesen a WDRT 120. cikkének második bekezdése és 126/2. cikkének második bekezdése módosította a TÜA hatályát és ezen adó tekintetében az adóalanyiságra vonatkozó kritériumokat. E rendelkezések értelmében egyrészt az említett adó alá tartoznak a Belgiumban kötött vagy teljesített tőzsdei ügyleteken kívül – amennyiben az ügyletet szakmai közvetítő útján végzik – azon ügyletek, amelyek e tagállamban „kötött vagy teljesített ügyleteknek minősülnek”, vagyis azok az ügyletek, amelyek esetében a megbízást valamely belga illetőségű személy egy külföldi illetőségű szakmai közvetítőnek adja. Másrészt, ha a szakmai közvetítő székhelye külföldön található, már nem ő az, aki az ügyfelet terhelő TÜA megfizetésére és az ahhoz kapcsolódó bevallási kötelezettségek teljesítésére köteles, hanem maga a megbízó.

18

Ebből következik, hogy első és második kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 56. és EUMSZ 63. cikket, valamint az EGT‑Megállapodás 36. és 40. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely adót vezet be az e tagállamban illetőséggel rendelkező személy megbízására valamely külföldi illetőségű szakmai közvetítő által kötött vagy teljesített tőzsdei ügyletekre, aminek következtében az ilyen megbízó köteles az ezen adó megfizetésére és az ahhoz kapcsolódó bevallási kötelezettségek teljesítésére.

19

E kérdések megválaszolása érdekében először is meg kell állapítani, hogy az ilyen nemzeti szabályozás mind a szolgáltatásnyújtás szabadságát, mind pedig a tőke szabad mozgását érintheti.

20

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben valamely nemzeti intézkedés mind a szolgáltatásnyújtás szabadságához, mind pedig a tőke szabad mozgásához kapcsolódik, a Bíróság a szóban forgó rendelkezést főszabály szerint e két alapvető szabadság egyikére tekintettel vizsgálja meg, ha kiderül, hogy az alapügyben szereplő körülmények között ahhoz képest a másik szabadság teljesen másodlagos, és az adott rendelkezés ahhoz kapcsolódhat (lásd ebben az értelemben: 2006. október 3‑iFidium Finanz ítélet, C‑452/04, EU:C:2006:631, 34. pont; 2016. május 26‑iNN (L) International ítélet, C‑48/15, EU:C:2016:356, 39. pont; 2017. június 8‑iVan der Weegen és társai ítélet, C‑580/15, EU:C:2017:429, 25. pont).

21

Az alapügyben úgy tűnik, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának aspektusa elsődleges a tőke szabad mozgásához viszonyítva. Ugyanis, bár az olyan adó, mint a TÜA, érintheti a tőke szabad mozgását, amennyiben tőzsdei ügyletekre vonatkozik, a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy ez az adó csak akkor alkalmazandó, ha az ügyletben szakmai közvetítő vesz részt. Ezenkívül e bíróság a korlátozást vizsgálja, amely abból a tényből eredhet, hogy a megbízó, amikor a pénzügyi közvetítési szolgáltatás külföldi illetőségű nyújtójához fordul, kötelessé válik az említett adó megfizetésére, miközben nem ez az eset áll fenn, ha belföldi illetőségű szolgáltatót vesz igénybe. Márpedig az ilyen következmény legfőképpen a szolgáltatásnyújtás szabadságát érinti, a tőke szabad mozgására gyakorolt hatások pedig csak a szolgáltatásnyújtási szabadságra vonatkozó esetleges korlátozás elkerülhetetlen következményei.

22

Ebből következik, hogy az alapügyben érintett szabályozást kizárólag az EUMSZ 56. cikk és az EGT‑Megállapodás 36. cikke tekintetében kell vizsgálni.

23

Másodszor a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően az EUMSZ 56. cikk megköveteli ezen alapvető szabadságot érintő minden olyan korlátozás megszüntetését, amely azon alapul, hogy a szolgáltatás nyújtója a szolgáltatásnyújtás helyétől eltérő tagállamban telepedett le (2014. június 19‑iStrojírny Prostějov és ACO Industries Tábor ítélet, C‑53/13 és C‑80/13, EU:C:2014:2011, 34. pont; 2018. november 22‑iVorarlberger Landes‑ und Hypothekenbank ítélet, C‑625/17, EU:C:2018:939, 28. pont). A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását valósítják meg azon nemzeti intézkedések, amelyek e szabadság gyakorlását tiltják, zavarják vagy kevésbé vonzóvá teszik (lásd ebben az értelemben: 2014. június 19‑iStrojírny Prostějov és ACO Industries Tábor ítélet, C‑53/13 és C‑80/13, EU:C:2014:2011, 35. pont; 2018. július 25‑iTTL ítélet, C‑553/16, EU:C:2018:604, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 56. cikk nemcsak magának a szolgáltatónak, hanem az említett szolgáltatásokat igénybe vevőnek is biztosít jogokat (2012. október 18‑i, X ítélet, C‑498/10, EU:C:2012:635, 10. pont; 2012. október 18‑iX ítélet, C‑498/10, EU:C:2012:635, 20. pont; 2014. június 19‑iStrojírny Prostějov és ACO Industries Tábor ítélet, C‑53/13 és C‑80/13, EU:C:2014:2011, 26. pont).

25

A jelen esetben az Anton van Zantbeek azt állítja, hogy az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát, mivel igazolatlan eltérő bánásmódot vezet be a belgiumi lakóhellyel rendelkező megbízók között aszerint, hogy tőzsdei ügyletek lebonyolításához ugyanezen tagállamban vagy külföldön letelepedett szakmai közvetítőt vesznek‑e igénybe. E nemzeti szabályozás azt eredményezi, hogy egy belföldi illetőségű megbízó számára a külföldi illetőségű közvetítő igénybevétele nagyobb kockázattal, költséggel és nehézséggel jár, és így az ilyen igénybevételt kevésbé vonzóvá teszi.

26

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy azok a belföldi illetőségű megbízók, akik a pénzügyi közvetítési szolgáltatások igénybevevőiként úgy döntenek, hogy a tőzsdei ügyleteik teljesítéséhez belföldi illetőségű közvetítő szolgáltatásait veszik igénybe, összehasonlítható helyzetben vannak azokkal, akik valamely külföldi illetőségű közvetítő szolgáltatásainak igénybevételét részesítik előnyben.

27

Bár kétségtelen, hogy az alapügyben érintett nemzeti szabályozás azzal a hatással jár, hogy a belföldi illetőségű megbízókat azonos adóztatás alá vonja e közvetítők letelepedésének helyétől függetlenül, e szabályozás azzal a következménnyel is jár, hogy további felelősséget és kötelezettségeket ró az ilyen megbízókra, akik úgy döntenek, hogy külföldi illetőségű közvetítőt vesznek igénybe.

28

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből ugyanis kitűnik, hogy a belföldi illetőségű megbízók ez utóbbi esetben a TÜA és – a WDRT 126/2. cikke alapján – az ezen adóhoz kapcsolódó bevallási kötelezettségek alanyaivá válnak, míg ha belföldi illetőségű közvetítőt vettek volna igénybe, akkor e kötelezettségeket ez utóbbinak kellett volna teljesítenie és az említett adót a forrásnál levonnia. Így azok a megbízók, akik külföldi illetőségű közvetítő szolgáltatásait veszik igénybe, konkrétan arra kötelesek, hogy maguk vallják be ugyanezen adót a WDRT 127. cikkében említett adatokat tartalmazó kimutatás révén, és kötelesek azt két hónapon belül bírság terhe mellett megfizetni, kivéve, ha igazolják, hogy az adót e közvetítő vagy annak belgiumi felelős képviselője már megfizette.

29

Következésképpen az ilyen nemzeti szabályozás olyan eltérő bánásmódot hoz létre a pénzügyi közvetítési szolgáltatások Belgiumban lakóhellyel rendelkező igénybevevői között, amely visszatarthatja őket a külföldi illetőségű szolgáltatók szolgáltatásainak igénybevételétől, ugyanakkor megnehezíti ez utóbbiak számára, hogy szolgáltatásaikat e tagállamban kínálják. Ezért egy ilyen nemzeti szabályozás a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását valósítja meg.

30

Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az ilyen korlátozás közérdeken alapuló kényszerítő okokkal igazolható. Szükséges azonban, hogy az ilyen korlátozás alkalmazása alkalmas legyen az elérni kívánt célkitűzés megvalósítására, és ne lépje túl a cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 7‑iN ítélet, C‑470/04, EU:C:2006:525, 40. pont; 2016. július 13‑iBrisal és KBC Finance Ireland ítélet, C‑18/15, EU:C:2016:549, 29. pont; 2018. július 25‑iTTL‑ítélet, C‑553/16, EU:C:2018:604, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának az alapügyben érintett nemzeti szabályozásból eredő korlátozása megfelel‑e a közérdeken alapuló kényszerítő okoknak.

32

A jelen esetben a belga kormány rámutat, hogy e nemzeti szabályozás célja az adóbeszedés és az adóellenőrzések hatékonyságának biztosítása, valamint az adókikerülés elleni küzdelem.

33

Így a Bíróság már kimondta, hogy a szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozásának igazolására alkalmas, közérdeken alapuló kényszerítő oknak minősül mind annak szükségessége, hogy biztosítani kell az adóbeszedés és az adóellenőrzések hatékonyságát (lásd ebben az értelemben különösen: 2018. július 25‑iTTL‑ítélet, C‑553/16, EU:C:2018:604, 53. és 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amely utóbbiak az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelemre irányulnak (lásd ebben az értelemben: 2012. július 5‑iSIAT ítélet, C‑318/10, EU:C:2012:415, 44. pont; 2019. február 26‑iX ítélet (Harmadik országban letelepedett közvetítő társaságok), C‑135/17, EU:C:2019:136, 74. pont), mind pedig az adókikerülés elleni küzdelem (lásd különösen: 2014. június 19‑iStrojírny Prostějov és ACO Industries Tábor, C‑53/13 és C‑80/13, EU:C:2014:2011, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő és a belga kormány által megerősített információk szerint a programtörvény 122. és 123. cikkének előkészítő munkálataiból kitűnik, hogy e rendelkezések célja többek között az, hogy kiküszöböljék a tisztességtelen versenyt a belföldi és a külföldi illetőségű szakmai közvetítők között, mivel az előbbiek a WDRT‑nek megfelelően kötelesek a TÜA‑t az ügyfelük érdekében forrásadóként levonni, míg az utóbbiak a belga ügyfelek számára teljesített ügyletek után erre nem kötelesek, és e cikkek lehetővé teszik az adóbeszedés, valamint az adóellenőrzések hatékonyságának biztosítását.

35

Az ilyen indokok, amelyek a jelen esetben szorosan összefüggnek egymással, megfelelnek a Bíróság jelen ítélet 33. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében vett „közérdeken alapuló kényszerítő okok” fogalmának, ily módon igazolhatják a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását.

36

Ezt követően, ami e szabályozásnak a kitűzött célok elérésére való alkalmasságát illeti, meg kell állapítani, hogy a külföldi illetőségű közvetítő szolgáltatásait igénybe vevő megbízó TÜA‑alanyisága biztosíthatja, hogy az érintett tőzsdei ügyletek ne mentesüljenek az adó alól (lásd analógia útján: 2012. október 18‑iX ítélet, C‑498/10, EU:C:2012:635, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), azáltal, hogy hatékonyabbá teszi az adóellenőrzéseket, és nehezebbé teszi ezen adó kijátszását, amelynek terhét a megbízó viseli.

37

Ebből következik, hogy az ilyen nemzeti szabályozás alkalmas az általa kitűzött célok elérésére.

38

Ami azt a kérdést illeti, hogy az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás nem haladja‑e meg az e célok eléréséhez szükséges mértéket, először is meg kell állapítani, amint azt az Európai Bizottság megjegyezte, hogy az olyan adó megállapításához és ellenőrzéséhez szükséges információkat, mint amilyen a TÜA, amely minden egyes tőzsdei ügyletre vonatkozik, nem lehet megszerezni kizárólag a közigazgatási együttműködéssel, valamint az adózási területen történő automatikus és kötelező információcserével, amelyet többek között a 2014. december 9‑i 2004/107/EU tanácsi irányelvvel (HL 2014. L 359., 1. o.) módosított, az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15‑i 2011/16/EU tanácsi irányelv (HL 2011. L 64., 1. o.) ír elő.

39

Ezenkívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás, noha azzal a hatással jár, hogy a belga megbízót a TÜA megfizetésére kötelezi abban az esetben, ha a szakmai közvetítő külföldi illetőségű, az ezen adóalanyiságból eredő terhet a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértékre korlátozza.

40

Különösen a WDRT 126/2. cikke alapján a megbízó mentesül ezen adó megfizetése és az említett adóhoz kapcsolódó bevallási kötelezettségek alól, ha igazolja, hogy az adót már megfizették. E tekintetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy elegendő, ha e megbízó a WDRT 127. cikkében említett kimutatást, amely a külföldi illetőségű szakmai közvetítő nevét, az ügylet típusát és értékét, valamint ugyanezen adó értékét tartalmazza, például az ezen adó megfizetését igazoló számlakivonattal együtt benyújtja.

41

Egyébiránt úgy tűnik, hogy a belföldi illetőségű megbízó megállapodhat az általa igénybe vett, külföldi illetőségű szakmai közvetítővel abban, hogy utóbbi vállalja, hogy részére az ügyletekről olyan, a TÜA megfizetését feltüntető számlakimutatást készít, mint amire a belgiumi székhelyű közvetítők kötelesek. A kérdést előterjesztő bíróság arra is rámutat, hogy a külföldi illetőségű szakmai közvetítőnek lehetősége van ezen alaki követelmények teljesítése céljából képviselőt kijelölni.

42

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből az is kitűnik, hogy a WDRT 126/3. cikkének bevezetésével a belga jogalkotó a TÜA fizetésével kapcsolatos bizonyításfelvétel egyszerűsítésére is törekedett. E cikk a külföldi illetőségű közvetítők számára – anélkül hogy erre köteleznék őket – lehetővé teszi, hogy belgiumi székhelyű képviselő engedélyezését kérjék abból a célból, hogy az ő nevükben az ezen adó megfizetésével kapcsolatos bevallási kötelezettségeket teljesítse, és aki ezért felelős lesz. E lehetőség többek között alkalmas arra, hogy orvosolja azt a nehézséget, amely annak szükségességével kapcsolatos, hogy a WDRT 127. cikkében említett kimutatást olyan nyelven kell kitölteni, amely nem a külföldi illetőségű szakmai közvetítő nyelve.

43

E körülmények között a mind a belföldi illetőségű megbízók, mind pedig a külföldi illetőségű szakmai közvetítők javára szóló lehetőségek ilyen választéka, amely biztosítja számukra, hogy e lehetőségek közül a számukra legkevésbé korlátozónak tűnő megoldás mellett döntsenek, a szolgáltatásnyújtási szabadságnak az alapügyben szereplő nemzeti szabályozásból eredő korlátozását az e szabályozás által követett célok eléréséhez szükséges mértékre csökkenti, így az említett szabályozás, amely ily módon e megbízók és az említett szakmai közvetítők számára mind a TÜA‑hoz kapcsolódó bevallási kötelezettségek, mind pedig annak befizetését tekintve könnyítéseket kínál, nem tűnik úgy, hogy meghaladja azt a mértéket, amely e célok eléréséhez szükséges.

44

Végül az EGT‑Megállapodás 36. cikkét illetően meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés hasonló az EUMSZ 56. cikkben szereplő rendelkezéshez, ily módon az utóbbi cikket illetően a jelen ítélet 23–43. pontjában kifejtett megfontolások az említett 36. cikk vonatkozásában is érvényesek.

45

Következésképpen az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 56. cikket és az EGT‑Megállapodás 36. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely adót vezet be az e tagállamban illetőséggel rendelkező személy megbízására valamely külföldi illetőségű szakmai közvetítő által kötött vagy teljesített tőzsdei ügyletekre, és amelynek következménye az ilyen szakmai közvetítők által nyújtott szolgáltatások szabad nyújtásának korlátozása, feltéve, hogy e szabályozás az ilyen megbízó és az említett szakmai közvetítők számára mind az ezen adóhoz kapcsolódó bevallási kötelezettségek, mind pedig annak befizetését tekintve olyan könnyítéseket kínál, amelyek e korlátozást az említett szabályozás által követett célok eléréséhez szükséges mértékre csökkentik.

46

Az első és a második kérdésre adott válaszra figyelemmel a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.

47

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 56. cikket és az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2‑i Megállapodás 36. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely adót vezet be az e tagállamban illetőséggel rendelkező személy megbízására valamely külföldi illetőségű szakmai közvetítő által kötött vagy teljesített tőzsdei ügyletekre, és amelynek következménye az ilyen szakmai közvetítők által nyújtott szolgáltatások szabad nyújtásának korlátozása, feltéve, hogy e szabályozás az ilyen megbízó és az említett szakmai közvetítők számára mind az ezen adóhoz kapcsolódó bevallási kötelezettségek, mind pedig annak befizetését tekintve olyan könnyítéseket kínál, amelyek e korlátozást az említett szabályozás által követett célok eléréséhez szükséges mértékre csökkentik.