C‑575/18. P. sz. ügy

Cseh Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2020. július 9.

„Fellebbezés – Az Európai Unió saját forrásai – A tagállamok pénzügyi felelőssége – A saját források rendelkezésre bocsátása alóli mentesség iránti kérelem – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Az Európai Bizottság levele – A »megtámadható jogi aktus« fogalma – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Hatékony bírói jogvédelem – Az Unió jogalap nélküli gazdagodására alapított kereset”

  1. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – A Bizottság levele, amelyben informálisan felhívja valamely tagállamot arra, hogy az Unió költségvetése számára bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat – Kizártság

    (EUMSZ 263. cikk; 1150/2000 tanácsi rendelet, 2007/436 tanácsi határozat)

    (lásd: 46–48. pont)

  2. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – Lehetőség arra, hogy e feltételt a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra hivatkozással mellőzzék – Hiány

    (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

    (lásd: 52., 53. pont)

  3. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – A Bizottság levele, amelyben informálisan felhívja valamely tagállamot arra, hogy az Unió költségvetése számára bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat – E levélben határidő meghatározása az Unió saját forrásainak rendelkezésére bocsátása tekintetében, késedelmi kamatok fizetésének terhe mellett – Joghatások kiváltása – Hiány

    (EUMSZ 263. cikk; 1150/2000 tanácsi rendelet, 9. cikk, (1) bekezdés és 11. cikk)

    (lásd: 54. pont)

  4. Megsemmisítés iránti kereset – Olyan levél ellen irányuló kereset, amelyben a Bizottság informálisan felszólítja a tagállamot, hogy a hagyományos saját forrásokat bocsássa az Unió költségvetése rendelkezésre – Ezen államnak e források rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettsége megalapozottságának ellenőrzése – Az Unió saját forrásaira vonatkozó rendszer megsértése – Megengedhetetlenség

    (EUMSZ 263. cikk; 1150/2000 tanácsi rendelet, 2000/597 és 2007/436 tanácsi határozat)

    (lásd: 55–64. pont)

  5. Az Európai Unió saját forrásai – A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás – Fenntartásokkal történő rendelkezésre bocsátás – A lojális együttműködés elve – A Bizottság kötelezettsége arra, hogy az érintett tagállammal konstruktív párbeszédbe bocsátkozzon – Ezen intézmény kötelezettsége arra, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indítson – Hiány

    (EUMSZ 4. cikk, (3) bekezdés; EUMSZ 258. cikk; 1150/2000 tanácsi rendelet)

    (lásd: 68., 73–75., 77–80. pont)

  6. Az Európai Unió saját forrásai – A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás – Fenntartásokkal történő rendelkezésre bocsátás – Az Unió jogalap nélküli gazdagodásán alapuló kereset – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása

    (EUMSZ 268. cikk és EUMSZ 340. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

    (lásd: 81–83. pont)

Összefoglalás

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 2008. május 30‑án a Laoszból származó tűzköves öngyújtók behozatalára vonatkozó ellenőrzésekre kiterjedő vizsgálat alapján jelentést fogadott el. E jelentés szerint, amely többek között 28, a Cseh Köztársaságba történő árubehozatal esetére vonatkozott, a tagállamoknak ellenőrzést kellett lefolytatniuk az érintett importőrök tekintetében, és meg kellett indítaniuk az utólagos vámmegállapításra irányuló közigazgatási eljárást. A cseh hatóságok intézkedéseket hoztak az utólagos vámmegállapítás és ‑beszedés érdekében, jelezve ugyanakkor, hogy az említett esetek némelyikében az Unió saját forrásainak beszedése nem volt lehetséges. 2015. január 20‑i levelében az Európai Bizottság tájékoztatta e hatóságokat, hogy a Cseh Köztársaság nem mentesülhet azon kötelezettsége alól, hogy az Unió saját forrásait az 1150/2000 rendelet ( 1 ) alapján rendelkezésre bocsássa, és felhívta őket a szóban forgó összeg megfizetésére, pontosítva, hogy minden késedelem kamat fizetését vonja maga után.

Mivel a Cseh Köztársaság nem értett egyet a Bizottság e levélben kifejtett álláspontjával, keresetet indított a Törvényszék előtt ezen intézmény említett levélben állítólagosan szereplő határozatának megsemmisítése iránt. A Törvényszék végzésével ( 2 ) helyt adott a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásnak, következésképpen elutasította a keresetet. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy e kereset olyan aktus ellen irányul, amely nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát, mivel nem vált ki kötelező joghatásokat. A Cseh Köztársaság fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz, lényegében arra hivatkozva, hogy a megsemmisítés iránti keresetének elfogadhatatlansága megfosztja őt a bírói jogvédelemtől, mivel nem rendelkezett olyan jogorvoslati lehetőséggel, amely lehetővé tenné számára a Bizottság álláspontjának hatékony bírósági felülvizsgálatát.

A nagytanácsban hozott 2020. július 9–i ítéletében a Bíróság határozott a tagállamok hatékony bírói jogvédelemhez való hozzáférésének feltételeiről olyan jogvita esetén, amely az uniós jog alapján az Unió saját forrásai tekintetében fennálló pénzügyi felelősségük terjedelmére vonatkozik.

Először is a Bíróság megállapította, hogy az uniós jog jelenlegi állapotában az Unió saját forrásainak beszedésére, megállapítására és lekönyvelésére vonatkozó kötelezettség közvetlenül terheli a tagállamokat. Így a Bizottság nem rendelkezik olyan döntési jogkörrel, amely lehetővé tenné számára, hogy kötelezze ez utóbbiakat e források összegének megállapítására és rendelkezésére bocsátására. A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a vitatotthoz hasonló levéllel szembeni megsemmisítés iránti kereset megindítása valamely tagállam azon kötelezettsége megalapozottságának vizsgálata céljából, hogy ilyen összegeket bocsásson a Bizottság rendelkezésére, az Unió saját forrásai uniós jog által előírt rendszerének megsértését jelentené. Márpedig a Bíróságnak nem feladata, hogy módosítsa az uniós jogalkotó által e tekintetben hozott döntést.

Ezt követően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint a Bizottság azon lehetősége, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a Bíróság elé terjessze a közte és a tagállam között ez utóbbi azon kötelezettségét illetően fennálló vitát, hogy az Unió saját forrásainak bizonyos összegét ezen intézmény rendelkezésére bocsássa, e források rendszerének szerves részét képezi. A Bíróság hozzátette, hogy ha valamely tagállam az említett források összegét az ekként való eljárására vonatkozó kötelezettsége tekintetében tett fenntartásokkal bocsátja rendelkezésre, a jóhiszemű együttműködés elvének megfelelően a Bizottság feladata, hogy a tagállamot terhelő kötelezettségek meghatározása érdekében konstruktív párbeszédet folytasson ez utóbbival. E párbeszéd sikertelensége esetén ezen intézménynek lehetősége van kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indítani az említett tagállammal szemben. Az uniós saját források fenntartásokkal való rendelkezésre bocsátása ugyanis igazolná a kötelezettségszegés megállapítását abban az esetben, ha az érintett tagállam ténylegesen köteles lenne az ilyen rendelkezésre bocsátásra.

Mindazonáltal, tekintettel arra a diszkrecionális jogkörre, amellyel a Bizottság a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtása tekintetében rendelkezik, a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy e kereset nem nyújt semmilyen garanciát az érintett tagállam számára arra, hogy bíróság bírálja el az ezen intézménnyel az Unió saját forrásainak rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban fennálló vitáját. Hozzátette azonban, hogy ha valamely tagállam az Unió saját forrásainak összegét a Bizottság rendelkezésére bocsátotta, ugyanakkor fenntartásokat fogalmazott meg ezen intézmény álláspontjának megalapozottságával szemben, és a párbeszéden alapuló eljárás nem tette lehetővé az említett intézmény és e tagállam közötti vita megoldását, ez utóbbi kártérítést kérhet az Unió jogalap nélküli gazdagodása miatt, és adott esetben e célból keresetet nyújthat be a Törvényszékhez.

E tekintetben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az Unió jogalap nélküli gazdagodására alapított, az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján indított kereset az alperes érvényes jogalap nélküli gazdagodásának, valamint a felperes vagyona említett gazdagodáshoz kapcsolódó csökkenésének bizonyítását követeli meg. Az ilyen kereset vizsgálatának keretében a Törvényszék feladata többek között annak értékelése, hogy a felperes tagállam vagyonának az Unió saját forrásainak bizonyos, e tagállam által vitatott összegének a Bizottság rendelkezésére bocsátásához kapcsolódó csökkenését, valamint ezen intézmény ezzel összefüggő gazdagodását igazolják‑e az említett tagállamot az uniós jog alapján terhelő, az Unió saját forrásaival kapcsolatos kötelezettségek, vagy ellenkezőleg, nem igazolják azt. Következésképpen a Bíróság, mivel úgy ítélte meg, hogy a tagállamot nem fosztják meg a hatékony bírói jogvédelemtől abban az esetben, ha a Bizottsággal nem ért egyet az unió saját forrásaival összefüggésben fennálló kötelezettségeit illetően, a fellebbezést teljes egészében elutasította.

( 1 ) A 2004. november 16‑i 2028/2004/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL 2004. L 352., 1. o.), továbbá a 2009. január 26‑i 105/2009/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL 2009. L 36., 1. o.) módosított, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22‑i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2000. L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.) Lásd többek között: e rendelet 17. cikkének (2) bekezdése.

( 2 ) A Törvényszék 2018. június 28–iCseh Köztársaság kontra Bizottság végzése (T‑147/15, nem tették közzé, EU:T:2018:395).